Gyurátz Ferenc: Kézi agenda. 3. kiad. (Pápa, 1916)

V. RÉSZ. Halotti imák

Szertartási szakaszok a hétköznapi istenitiszteleteken felolvasásra. Evangéliomi egyházunkban a lelkésznek első feladata a szent igék hirdetése. Ez éleszti az emberben az Istenhez szomjuhozást: a hitet, mint az apostol mondja: „A hit a hallásból vagyon, a hallás pedig az Isten igéje által". (Róm. 10. r. 17. v.) Ezért buzdítja Pál apostol is az ige hirdetésére hü tanítványát: „Prédikáld az igét, légy rajta mind alkalmatos, mind alkalmatlan időben". (II. Tim. 4. r. 2. v.) Hogy egyházunk hathatósan munkálkodhasson a szent igékben kijelentett erkölcsi igazszságoknak, magasztos elveknek az életben megvalósításán: szükséges, hogy a hivek minél bensőbb kapcsolatban maradjanak a szentirással, minél gyakrabban hallhassák annak a magasb erkölcsi rendeltetésre emlékeztető, jóra intő szavait. Az igét hangoztatnunk kell nemcsak a vasárnapi, ünnepi, hanem a hétköznapi istenitiszteleteken is. Az istenitisztelet tartása szentírási szakasz olvasása nélkül hézagos, nem teljes. Az ige buzgó hirdetésével reményiheti a lelkész, hogy népe e szent örökségben : az igében mindinkább elismeri gondolkozásának, tetteinek irányadó vezérét, hogy mindig többen vallják a zsoltáriróval: „Az én lábaimnak szövétneke a Te igéd és az én ösvényemnek világa". (Zsolt. 119. r. 105. v.) A perikopa rendszerhez szigorú ragaszkodás mellett a nép csak az evangéliomok s az apostoli levelek kijelölt helyeivel ismerkedik meg és pedig: „A teljes írás Istentől ihletett, hasznos tanításra, a feddésre, a megjobbításra, a fenyítékre, mely igazságban vagyon". (II. Tim. 3. r. 16. v.) Épen azért nagyon óhajtandó, hogy minden lelkész a hétköznapi istenitiszteleten is rendszeresen szentírási helyeket olvasson fel, azon célból, hogy hívei így több alkalmat nyerjenek a Bibliában foglalt szent könyvek megismerésére s