Békés-Csabai énekeskönyv ágostai hitv. evangyelmi hivek számára. 9. kiad. (Budapest, 1909)

A) Templomi énekek - IX. Húsvét

— 47 — I S a homályból Fénynek árja Hint reményt a földi tájra. 3. Már siromnak éjjelébe S a sötét halál elébe Megnyugodva nézhetek ; Testem egykor sirba szállhat, A mi por volt, porrá válhat: Lelkemet nem sebzi meg! Siija, Birja Bár a testet, Az elestet, Még se félek ! Krisztusommal íjjra élek! 4 Már ha kedvest kell siratnom, Drága hamvát földnek adnom, Fáj a sziv: de hisz s remél! Bús a földön itt a válás, — Oh de vár uj megtalálás, Fenn. hol ő örökre él! Hallom, Vallom, így vigasztal, így nyugasztal E nap minket: Áldjuk érte Istenünket! <)0. Mint : JeziSe se nespustim. Meinen Jesum lass ich nicht. 1. Jézus, én bizodalmam, Örök életre vezérem, Ö benne van nyugalmam, Mert vele azt mind elérem, A mi itt vigasztalhat, Holtomban boldogíthat. 2. Jézus én megváltóm él, Én is látom ez életet, Leszek Üdvözitőmnél, Ki maga tett Ígéretet, Hogy tagjait nem hagyja, Sőt magához fogadja. 3. A hitnek kötelével Vele már egybeköttettem, Éltemnek megszűntével Ámbár földbe tèmettetem, A testi eltemetés Uj életre magvetés. 4. Porból lettem s jól érzem, Hogy ismét