Friedrich Károly: A magyar evangélikus templomi ének történetének vázlata, XVI-XVIII. század (Budapest, 1944)

II. A reformáció százada - 7. Énekeskönyvek, énekgyüjtemények

69 Szilvás Újfalvi Imre említi először 1602-ben megjelent halotti énekeinek élőbeszédeiben. Szabó Károly is innen meríti adatát (R. Μ. Κ. I. 8.). Első része 1887-ben, másik 1911-ben került napvilágra. Erdélyi Pál és Divéky Adorján ismertették. Reánk maradt az ajánlás Perényi Péterhez, előszó az olvasóhoz és Luther három éneke: a Tízparancsolatról, a Hiszekegyről és Husz János énekének átdolgozása. Luthertől vette a hang­jegyeket is. Ezek olvasásához utasítást is közöl. Horváth Cyrill a „Jer mi kérjünk Szentlelket" kezdetű éneket is Gálszécsi fordításának tartja, így ez is benne lehetett az énekeskönyvben. A három ének után a kenyér és bor színe alatt való áldozás jelentőségéről szól. A XVI. század énekkészlete először a váradi, majd a Szegedi Gergely-féle énekeskönyvben tárul elénk. A váradi énekeskönyv (1566) a következő címet viseli: „A keresztyén gyülekezetben való isteni dicséretek, egyben szedegettek és és mostan nyomtattattak, újonnan öregbítettek és emendáltat­tak L. F. által. Psalmo CXLIX. Dicséretet mondjatok az Isten­nek a szentek gyülekezetében. Váradon nyomtattatott Raphael Hoffhalter által. Anno MDLXVI." Forrása közös lehetett a Szegedi-féle énekeskönyvvel (1569). Ez a forrás pedig talán a Szegedi gyűjteménynek egy korábbi, 1562-iki kiadása lehetett. Ezt igazolja Újfalui Imre is, aki az énekeskönyvről írva, ezt jegyzi meg: „Csak igen röviden ezelőtt negyven esztendővel (tehát 1562-ben) nyomtattatott a debreceni typografiában", de erre mutat a címen kívül a Szegedi-féle címe is „Most újabban egybeszedegetett és megöregbíttetett Sz. G. által". Zoványi Jenő kétségbe vonja, hogy az 1562-iki kiadás is Szegedi Gergely műve lenne és inkább Mellius Péternek tulajdonítja az énekes­könyvet. 4 8 Szabó Józsefnek azóta már megerősített véleménye szerint a váradi énekeskönyv emendátora Literátus Ferenc volt. 4 9 Literátus Ferenc Melius sógora lévén — Melius test­vérét, Erzsébetet vette feleségül. — és mint vagyonos, képzett ember, nyugodtan vállalhatta az énekeskönyv revízióját. Melius ís szívesen adta e munkát sógorának, s nem lévén más neve­zetes pap Debrecenben, mint polgárember Literátus Ferenc is 4 8 Protestáns Szemle 1915. 279. 1. " Debreceni Szemle 1927. 350 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom