Friedrich Károly: A magyar evangélikus templomi ének történetének vázlata, XVI-XVIII. század (Budapest, 1944)

II. A reformáció százada - 3. Katolikus hatás és átvétel

27 Nunc sancte nobis — Immár mostan óh Szent Lélek. (116) Rector potens — Igaz bíró nagy Űr Isten. (117) Nox atra rerum. — Látod, Isten, sziveinket. (119) Lux ecce surgit aurea — Könyörögjünk az Istennek. (128) Christe redemptor gentium — Atya Istennek egy fia. (130) Nox et tenebrae — Az éjszakai sötétség. (132) Ο páter sancte — Óh mi szent Atyánk. (135) Corde natus — Atya Istentől születék. (150) Lucis creator — Világnak nemes teremtője. (152) Iam ter quaternis — Mostan az idők eljöttek. (154) Jesu quadragenariae — Minden mi szenvedésünknek. (155) Rerum Deus tenax vigor — ALlatoknak megtartója. (118) A közölt énekek sorrendje ragaszkodik a katolikus rituális könyvek rendjéhez, a szentek ünnepeit azonban következetesen mellőzik. Máriát ünnepli még a kódex, de nem teszi többé a nemzet patronájává. Ez a Mária-tisztelet nem ellenkezik a protestánsok felfogásával, hiszen Jézus* anyjának tiszta szüzessége, alázatossága a protestáns ember előtt sem volt kétséges. Protestáns· énekeskönyvekben mindenütt szó van „szép szűz", „tiszta szűz"-ről. Ez azonban még nem jelent oly felfogást, mely szerint Mária minden bűn nélkül való lett volna. Meg kell tehát állapítani, hogy a kódexben közölt himnuszok fordításai protestáns szelleműek. Ezt a felfogást alátámasztják azon sorok is, melyek a protestáns tanítás jegyében írattak. Ilyenek pl. a Krisztust egyedül közbejáróként emlegető sorok: „Nincs náladnál több zálogunk menyországban több gyámolunk kívüled több bizodalmunk Atyád előtt prókátorunk." (55) Más helyen: „Nincsen nekünk segedelmünk Sohul nincsen bátorságunk Egyedül vagy te oltalmunk Sebeinkből gyógyulásunk." (125) A protestáns szellem tükröződik a „sola fides" tanítását tartalmazó versszakokból: „Nevezzed őtet Jézusnak, mert idvessége népének kik az ő nevében hisznek bűnöktől megmenekednek." (9)