Friedrich Károly: A magyar evangélikus templomi ének történetének vázlata, XVI-XVIII. század (Budapest, 1944)
II. A reformáció százada - 2. Énekügyi rendelkezések. A XVI. századi evangélikus liturgia
17 tus, az apostolok énekeltek" 2 1. Későbbi protestáns zsinatok is csaknem mind említést tesznek az éneklésről. Az 1567. évi debreceni zsinat az éneklés fontosságát nyomós okokkal igyekszik bizonyítani: „Az Isten lelke az egyházbéli keresztyének között való szép énekléseket ez okokkal bizonyíttya: Első: mert a negyedik parantsolatban az Űr azt mondja: megszentöld az innepet. A keresztyéni éneklések istentisztelet, dicséret és hálaadás, hát szükség és méltó lenni a keresztyének között ... Másik: Szent Pál Eph. 5. Col. 3. parantsollya, hogy hymnusok, pszalmusok és lelki énekek által dicsérjék az Urat Ötöd: Istennek kedves, sokat épít az éneklés, gyakorta foganatosabb a gyöngék között az éneklés, hogy nem, mint a tanítás: mert erre rája mennek és meghallják, sokakat Isten éneklés által térít meg. Hatod: Isten az embernek ékes szavát nem heyába teremtötte, hanem azért, hogy Istent dicsérje véle." 2 2 Ugyanezen zsinat XVII. cikke is szól az éneklésről: ,,A himnuszokat és énekéket épületesen, anyai nyelven, értelemmel kell az egyházban énekelni. Az éneklést, mint a tudománynak, buzlításnak és isteni tiszteletnek részét, a szent írás szerint bevesszük... de úgy, hogy megértett nyelven énekeljenek. Mert az apostol bizonysága szerin esztelenkednek és rontanak, akik a gyülekezetben ész nélkül, értelem nélkül tanítanak, énekelnek. — A bárgyúk és barbárok előtt ismeretlen nyelven vissizabőgnek. A hitformát, imákat vagy angyali énekeket, antifonákat (visszhangzatokat) kegyesen énekelni lehet." 2 3 Végül a csengeri zsinat (1570) 47. tételében így nyilatkozik az éneklés módjáról: „Mindazon tisztességes és kegyes szertartásokat, amelyek Isten igéjével megegyeznek, az Isten dicsőségére és az egyház épületére szolgálnak, úgy mint a szentírásból szerkesztett énekeket értelemmel, lélekkel és szívvel énekeljük és mgvetjük azon oktalanokat, akik ezeknek ellentmondanak, vagy a gyülekezetben értettlen nyelven külön énekelnek, avagy az egekig felordítanak, mint Baál papjai... " 2 4 2 1 Kis Áron: A XVI. sz.-ban tartott ref. zsinatok végzései. Bp. 1881. 152. 1. 2 2 Kis Áron: i. m. 545. 1. 2 3 Kis Áron: i. m. 574. 1. 2 4 Kis Áron: i. m. 670. 1.
