Friedrich Károly: A magyar evangélikus templomi ének történetének vázlata, XVI-XVIII. század (Budapest, 1944)

II. A reformáció százada - 1. A reformáció elterjedése

13 nagybirokosok egy része már a reformáció felé hajlott. Főként Brandenburgi György őrgróf támogatása volt igen hathatós, kinek az Alföldön és a tiszántúli részeken hatalmas birtokai voltak. De Budán is korán és nagy eredménnyel terjedt el a reformáció; 1521-ben a polgárság reformátori érzelmű papot hívott Cordatus Konrád személyében, ki erősen küzdött az evangélikus hit mellett és wittenbergi reformátorok könyveit hozatta és terjesztette. 1525-ben kiderült, hogy a polgárság leglőkelőbbjei is belekeveredtek a lutheránusság gyanújába, így teljes szigort sem egyházi, sem világi hatóság nem gyakorolhatott velük s zeniben.' A királyi udvarban is terjedt a reformáció. Mária királynő is Luther híve lett. Eleinte Rotterdami Erazmus rajongója volt és Lutherben is csak Erazmus bátor, színtvalló tanítványát látta. Henckel Jánost fogadta udvari papjának, ki erazmista volt, de szívesen hallgatta később a tüzes, lutheri lelkű Cordatus prédikációit is. Brandenburgi György nyíltan Luther mellé állt, sőt levelezésben is volt a reformátorral. Pók János udvarmester, Grinaeus Simon,, Ortel Vid budai főiskolai tanárok szintén pártolták a lutheri reformáció ügyét. Hogy az evangélikus hit mennyire elterjedt már a mohácsi vész előtt hazánkban, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy üldözése is megkezdődött. Verbőczy indítására hozta az 1523-iki budai országgyűlés 53. cikkelye azt a rendelkezést, hogy „A király mint katolikus fejedelem minden lutheránust és azok pártfogóit és követőit, mint nylvános eretnekeket s a szentséges szűz Mária ellenségeit halállal és minden javaik elvesztésével büntesse." II. Lajos királyi biztosokat küldött a veszélyeztetett városokba és megparancsolta, hogy Nagyszebenben Luther könyveit, iratait megégessék. Bártfa tanácsát fej- és jószágvesztéssel fenyegete meg, ha papjait nem küldi el és világi egyéneit, kik vallás javítók, nem bünteti „mindennemű kínzással" (1525). A bányavárosokban kiütött bérmozgalom forradalmi megindulását a lutheri tanítással hozták kapcsolatba és halálos ítéleteket hajtottak végre. Egy ilyen bérmozgalom kapcsán végzett inkvzícióból kifolyólag kellett máglyán vértanúhalált halnia 1527-ben a libetbányai lelkésznek és tanítónak, Nikolai Fülöpnek és Gregorinak.