Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2017 (82. évfolyam, 2-20. szám)

2017-01-15 / 2. szám

4 • Forrás 2017. január 15. • KRÓNIKA Vízkereszt ünnepe után 2. vasárnap - Jn 2,1-11 Csodák márpedig vannak! A VASÁRNAP IGÉJE Édesanyák képessége. Régóta hiszek ab­ban, hogy az édesanyáknak van egy kü­lönleges képességük. Olyan dolgokat ké­pesek meglátni gyermekükben, amelye­ket mások nem. Felismerik a gyermek tehetségét és erejét már akkor, amikor még talán senki. Mária a menyegző for­gatagában halkan odahajol fiához, és kér. Sőt talán nem is kér, inkább csak szól. Suttogva, alig észrevehetően, de szavá­ban benne van a finom, csendes segít­ségkérés. Egy anya kérése fiához. Segíts rajtuk! Látod, bajban vannak. Jézus válasza. A fiúknak van egy rossz tulajdonságuk. Gyakran nem becsülik meg igazán az édesanyjukat. Sokszor lá­tom gyülekezetben, családban, ahogy az édesanya várja kisfia ölelését, szere­­tetét, kedves szavát, de a fiú, ki tudja, milyen oknál fogva - talán csak azért, mert már felnőtt -, nem adja úgy, mint rég. Jézus keményen szól Máriá­hoz. Talán durvábban is, mint várnánk. Sok bibliamagyarázó mentegeti őt, oldják szavát, pedig hiszem, nincs er­re szüksége. Jézus kemény mondatában az az egyszerű gondolat fejeződik ki: „Édesanyám, nekem nem ezzel a cso­dával kell kezdenem.” A csoda csak történik. Valljuk meg őszintén, tényleg nehezen tudja modern hitünk elfogadni, hogy Jézus első cso­dájaként egy lagzi közepén a mulatsá­got fokozza. Pedig mennyi szegény volt akkor is a világban, hány és hány mene­kült próbált az életéért küzdeni, milyen sok kirekesztett, testi-lelki beteg várta a csodát! Jézus mégis egy lakodalom kellős közepén segít. Odaáll a kővedrek melr lé, megtölteti őket vízzel, engedi, hogy a szolgák merítsenek belőle, és a cso­da megtörténik. Mert Isten csodája ilyen. Nem kell hozzá különleges szi­tuáció, világot változtató erkölcsi mon­danivaló vagy nagy horderejű etikai kérdés. Elég egy egyszerű lakodalom, egy vidéki lagzi, és Isten megjelenik, megszólít és megajándékoz. Nem al­kalmas rá sem az idő, sem a hely, sem a pillanat. És mégis. Megtörténik. Minden terv és szándék nélkül. Egyik hittanórán egy hetedikes fiú kérte, hadd beszélhessen velem bizal­masan, négyszemközt. Nagyon meg­ijedtem, mert sose szokott ilyet kérni, csendes, magának való fiúcska Volt. Amikor félrevonultunk, elmesélte nagy titkát. Nem tudta magában tar­tani, szerette volna megosztani velem az örömét: szerelmes egy gyülekeze­tünkbe járó kislányba. Nagyon jólesett a fiú nyíltsága, aki rögtön folytatta is, és megkérdezte: „De vajon hogyan tu­dassam vele?” Megkérdeztem tőle, eddig mit tett ez ügyben, mire félén­ken azt válaszolta: „Semmit. Sosem mertem lépni. Sosem alkalmas az idő.” Alkalmas idő. Sokszor érzem az em­berekben is ezt a furcsa félelmet, ami­kor a hitről és Istenről van szó. Most biztos nem alkalmas az idő! Ennél mél­tóbb helyzetre van szüksége Istennek is, nekem is, hisz Istenhez szépen kell felöltözni, tiszta szívvel kell érkezni, Is­tent meg kell becsülni, csak igazán sú­lyos kérdésekben lehet őt megszólíta­ni. Nagymamám mondta mindig: „Nem vagyok kész a gyónásra!” Azóta is gondolkodom a mondat mély üze­netén, de azt is érzem, hogy vala­hogy sosincs tökéletes idő. Sem a gyónásra, sem az Istennel való találko­zásra, sem az Isten csodájának megélé­sére. Mert mindig van valami, ami köz­bejön, ami megakadályoz, ami befolyá­sol. A hittanos fiúnak végül ennyit mondtam: „Ne agyaid túl, csak tedd meg, és kész!” Persze azóta se hívta el a lányt. Csak álmodozik és reményke­dik, hátha egyszer lesz bátorsága. Csodák márpedig vannak. Jézus nem várt. Édesanyjának halk szavára elin­dult, és mivel szükség volt rá, megtet­te első csodáját. Egy kopott lagzi utol­só napjaiban, amikor már majdnem minden mindegy volt. Csak hogy a mulatság mehessen tovább. A násznép közül talán senki észre sem vette, hogy valami történt. Mert a csodák ilyenek. Néha mindenki látja, néha el­megyünk mellette, néha pedig csak az az egy ember látja, akinek küldte az élő Isten. Akinek van nyitott szíve, hogy meglásson és megértsen valamit az Is­ten valóságából. Ebben a történetben számomra a csendes édesanya kapta ezt a csodát Má­ria, aki mert bízni, mert kérni, mert hin­ni és mert látni, Látni azt, ahogy szere­tett fia felnőtt, és elindult a kereszt felé. ■ PongráczMáté Imádkozzunk! Megváltó Jézusom! Nem kérek ma mást, csak látó szívet és olyan lelket, amely képes a hétköznapok tenge­rében is meglátni téged, valóságodat, je­lenlétedet, szeretetedet és csodáidat. Add, hogy felismerjem kezed nyomát életem­ben, és tudjalak téged követni, és tudjak neked tetsző életet élni. Ámen. KÉTHETI ÚTRAVALÓ Új nap - új kegyelem Vasárnap (január 15.) Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványa­im vagytok, ha szeretitek egymást. Jn 13,35 (Mai 2,10; Jn 2,1-11; Róm 12, [4-8] 9- 16; Zsolt 4) Keresztyén hitünknek számtalan jele, szimbóluma van, amelyek­ről külsőleg is felismerhető a hívő ember. Luther Márton a Kis kátéjában azt taiiácsolja, ima előtt vessünk keresztet - ez Krisztushoz tartozásunkra utaló gesztus. Ugyanezt el lehet mondani az imára kulcsolt kézről, a kabátunkra tű­zött Luther-rózsáról vagy az autónk hátuljára kiragasztott halacskáról. Azt is látjuk azonban, hogy mindezek a szimbólumok sokszor megkopnak, sablo­nossá válnak, elvesztik üzenetértéküket. Sok nyárral ezelőtt egy kis táboro­zó megkérdezte tőlem egy amerikai hittantáborban, hogyan kell elképzelnie Istent. Nagy szavak, teológiai magyarázatok helyett gyorsan megöleltem őt, mondván: ilyennek. Mert Isten szeretet, és az ő gyermekeit is erről a szeré­téiről fogják megismerni. Hétfő (január 16.) Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs isten. Ézs 44,6 (Ef 3,14-15; 5MÓZ 4.5-13; Lk 5,27-32) Időről időre megkérdezik tőlem a hit­tanos gyerekek, Isten hogyan lett, mikor született, és így tovább. Jön is gyorsan a sablonos válasz, miszerint Isten örökkévaló, azaz mindig is volt, és mindig lesz. Ez a magyarázat szemmel láthatólag haszontalan és idegesítő a számukra, hi­szen a mi emberi kategóriáink szerint mindennek van kezdete és vége, szüle­tés? és halála. A véges emberi lény képtelen befogadni a végtelent. A végtelen Isten viszont be akar fogadni minket kegyelmébe, szeretetébe Jézus Krisztus ál­tal. Én személy szerint várom már az Űrral való közvetlen találkozást, a „szín­ről színre látás” állapotát, amikor minden kérdésemre egy csapásra választ ka­pok majd. Kedd (január 17.) Boldog az, akinek Jákob Istene a segítsége, és Istenében, az Úr­ban van a reménysége. Zsolt 146,5 (2Tim 1,12; Róm 9,31-10,8; Lk 5,33-39) A zsol­táríró több ezer éves szavai ma is választ adnak a legégetőbb kérdésre. Társa­dalmunkban és szűkebb közösségeinkben egyre több a megszomorodott, de­presszióval küszködő vagy egyszerűen csak megfásult ember. így még abszur­dabb, hogy közben a média minden formája a boldogságot reklámozza, illet­ve az ahhoz vezető utat próbálja eladni csodás gyógyszerek, wellnesshétvégék, ékszerek és technikai eszközök formájában. Hadd legyen ez a mai napod fel­adata, kedves Olvasó, hogy megosztod valakivel az ősi receptet: egyedül az Úr­tól kapunk boldogságot, csak tőle jön a reménység. Szerda (január 18.) A főember [...] örvendezve haladt tovább az útján. ApCsel 8,39 (Hab 3,18; Gál 5,1-6; Lk 6,1-11) Szeretjük az ilyen kiragadott kis igeverse­ket, amelyek önmagukban nem hordoznak üzenetet, de emlékeztetnek egy ked­ves történetre. Most például hirtelen magunk előtt látjuk ezt az Istent kereső ide­gent, az etióp kincstárnokot, amint hintójábán ül Fülöp mellett, és hallgatja az igemagyarázatot. Látjuk, ahogy lángoló lelkesedéssel leugrik a kocsiról, mert észrevett egy tavat, és meg akar keresztelkedni benne. Aztán újra kettéválik az útjuk, és megy tovább ki-ki a maga dolgára, mintha mi sem történt volna. De valami mégis megváltozott, mert Isten igéje célba ért. Igen, minden megválto­zott - a „főember” ezért örvendezik. „A törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jé­zus Krisztus által jött el." (Jn 1,17) Vízkereszt ünnepe után a 2. héten az Útmutató reggeli s heti igéi Isten törvényében és evangéliumában közölt akaratát ál­lítják elénk; ő minden ember üdvösségét akarja (lásd íTim 2,4). Jézus Krisztusban látható Isten akarata, aki világossá­gul jött el e világba, és örök életet hozott az embereknek „Jé­zus Krisztus a láthatatlan Isten képe: minden őáltala és őér­te teremtetett, és őbenne áll fenn minden.” (Kol 1,15-17; LK) „Örvendezzetek Istennek, minden földek!” (GyLK 718) A ká­­nai menyegzőn első jelként Jézus borrá változtatta a vizet, mert elfogyott a bor. „Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett” ezt mondta a vőlegénynek „... te pedig mos­tanáig tartogattad a jó bort.” Jézus „így jelentette ki dicsősé­gét, és tanítványai hittek benne”. (Jn 2,9.10.11) „A víz borrá változtatása azt jelenti, hogy Jézus a törvény értelmét meg­édesítette. A törvény Krisztust követeli, és hozzá utal, hogy kegyelme a hitben újjászüljön, s igazi jócselekedetek végzé­sére képesítsen” - tanítja Luther. Pál pedig a képmutatás nél­küli szeretetre ösztönöz, és kéri: „A szentekkel vállaljatok kö­zösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet. [...] Örüljetek az ömlőkkel..(Róm 12,13.15) Mózes a törvény megtartására inti népét: „A tűz közepéből az Úr beszélt hoz­zátok. Kijelentette nektek szövetségét, amikor megparan­csolta, hogy teljesítsétek a tíz igét, és felírta azokat két kőtáb­lára!’ (5MÓZ 4,12.13) Pál ezt tanítja: „...a törvény végcélja Krisz­tus, minden hívő megigazulására.” (Róm 10,4; lásd Gál 3,24) S csak a hitből való igazság számít Isten előtt, amelyet ő is hirdetett, és az igazi szabadság: a szeretetben való szolgálat, így figyelmeztet: „Ha törvény által akartok megigazulni, el­szakadtatok Krisztustól, a kegyelemből pedig kiestetek. [...] Mert Krisztus Jézusban nem számít [...], csak a szeretet által mun­kálkodó hit.” (Gál 5,4.6) íme, az apostoli gyűlés határozata a pogányokból lett keresztyének számára: „...tartózkodjatok a bálványáldozati hústól, a vértől, a megfulladt állattól és a paráznaságtól. Ha ezektől őrizkedtek, jól teszitek!’ (ApCsel 15,29) A nagy szárazságról így szól az Úr: gyászolnak, mert nem ta­lálnak vizet, „mert nem volt eső az országban”. Prófétája így esedezik: „Ha bűneink ellenünk szólnak is, tégy jót velünk, Uram, a te nevedért! Mert számtalanszor elpártoltunk, vét­keztünk ellened! [...] ne hagyj el bennünket!” (Jer 14,4.7.9),,Ez­zel az áldással áldotta meg Izráel fiait Mózes, az Isten embe­re, mielőtt meghalt. Ezt mondta: A Sínairóljött az Úr, a Szé­­írről ragyogott rájuk [...]. Mennyire szereti népét!” (5MÓZ 33,1- 3) „Uram, a te nevedben / Áldd meg szolgáidat, / Kiket bűn­től megváltott / Egyszülött szent Fiad!” (EÉ 323,4) „Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és dél­ről, és asztalhoz telepednek az Isten országában!’ (Lk 13,29) Vízkereszt ünnepe után a 3. héten az Útmutató reggeli s heti igéi Istennek e világban, az egyszülött Fiúban megjelent di­csőségéről tanúskodnak. Jézus Krisztusban látható Isten szeretete. „Már fénylik az igazi vüágosság, és aki szereti az ő embertársát, az a világosságban marad.’ (íjn 2,8.10; LK) „Vi­gadjatok, igazak, az Istenben!” (GyLK 736) Az áldott Orvos így gyógyította meg a kapernaumi százados szolgáját, aki ezt mondta: „Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. [...] Jé­zus [...] elcsodálkozott, és így szólt az őt követőkhöz: Bizony mon­dom nektek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben. [...] A századosnak pedig ezt mondta [...]: Menj el, és legyen a te hited szerint.” (Mt 8,8.10.13) „E történet [...] kettős cso­dáról szól. Egyiket Krisztus teszi, másikat a százados. Az ő erős, igazi hitét is azért dicséri meg Jézus, mert csodák csodája volt” - vélekedik Luther. Pál vallomása: „... nem szégyellem az evan­géliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségé­re. ..” A prófétát idézi: „Az igaz ember pedig hitből fog élni!’ (Róm 1,16.17; lásd Hab 2,4) Filippiben Pál szombaton szólt a folyó­parton egybegyűlt asszonyokhoz. Lídia, amikor „háza népé­vel együtt megkeresztelkedett, azt kérte: Ha úgy látjátok, hogy az Úr híve vagyok, jöjjetek, és szálljatok meg a házamban!” (Ap­Csel 16,15) Urunknak a heti igében adott kijelentését Pál ószö­vetségi ígéretek idézésével bizonyítja. Zsidók és más népek együtt dicsőítik Istent a gyülekezetben. „Ezért fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket Isten dicsősé­gére!’ (Róm 15,7) Ruth ezt felelte Naominak: „... ahová te mégy, oda megyek, ahol te megszállsz, ott szállók meg én is. Néped az én népem, és Istened az én Istenem!’ (Ruth 1,16) A piszidiai An­­tiókhia zsinagógájában a zsidók „káromolva ellene mondtak Pál beszédének. Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondta [...]: mivel ti [...] nem tartjátok magatokat méltónak az örök élet­re, íme, a pogányokhoz fordulunk. Mert így parancsolta meg nekünk azúr [...] [lásd Ézs 49,6]. Ennek hallatára örvendez­tek a pogányok, és [...] mindnyájan hívőkké lettek”. (ApCsel 13,45-48) Pál feltárja előttünk is Isten titkát: „Krisztus közöt­tetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek. Mi őt hirdet­jük. .. ” (Kol 1,27.28) János látta a győzteseket az üvegtenger mellett, s hallotta éneküket: „... énekelték Mózesnek, Isten szol­gájának énekét és a Bárány énekét: Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úristen [...], a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted... ” (Jel 15,3-4) »Mily csodás szeretet! [... ] // Őt, Isten Bárányát zengi új énekem, / Őt áldja megváltott életem.” (EÉ 386,1.3) ■ Garai András Csütörtök (január 19.) Híre sem lesz országodban többé erőszaknak, határaid között pusztulásnak, romlásnak. Isten szabadítását mondod falaidnak és dicsé­retét városkapuidnak. Ézs 60,18 (Jel 21,3; ApCsel 15,22-31; Lk 6,12-16) Vajon ki ne szeretne egy olyan országban, abban a városban lakni, ahol nincs erőszak, nincsenek háborúk, nem romlanak el a dolgok és az emberek? A föld minden lakója ilyen hely után vágyódik, de valahogy mégis mindig indulat, veszekedés, háború és szenvedés lesz a történet vége. Isten országának békességét, áldását mégis már itt és most megérezhetjük, magunkban hordozzuk. Péntek (január 20.) Jobb a kevés az Úr félelmével, mint a sok kincs, ha nyugta­lanságjár vele. Péld 15,16 (Lk 12,24; Jer 14,1-9; Lk 6,17-26) Még frissen él ben­nünk az emlék, ahogyan karácsony előtt a gyermekeink (unokáink) előálltak nagy ívű ajándékötleteikkel, vagy - biztos, ami biztos - meg is írták levélben az angyaloknak. Sokszor csak mosolygunk, milyen kis buták, mennyire befo­lyásolják őket a tévéreklámok, internetes hirdetések. Az viszont már nem mo­­solyognivaló, ahogyan az emberek többsége törtet, harácsol, szerez és vásárol. Egy kedves evangélikus asszony azt mondta: „Mindig csak annyi legyen, amennyi a megélhetéshez kell.” Mert az élethez valójában nagyon kevés is elég. Itt az ide­je, hogy átgondoljuk, milyen kincseink is vannak. Szombat (január 21.) Jézus mondja: Békességet hagyok nektek, az én békessége­met adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalan­kodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen! Jn 14,27 (Bír 6,23-24; 5MÓZ 33,i-4[7.i2-i6]; Lk 6,27-35) Sajnos gyakran előfordul, hogy a szülők halála után az utódok össze­vesznek az örökségen. A vagyon elaprózódik, elvész, a rokonok pedig haraggal válnak el egymástól. Jézus Krisztus másfajta örökséget hagyott ránk. Valami olyat, ami nem elválaszt, hanem összeköt minket egymással: a saját békességét. ■ Sághy Balázs KRÓNIKA Az Evangélikus Élet magazin kéthetente megjelenő hírlevele E-mail: evelet@lutheran.hu • EvÉlet online: www.evangelikuselet.hu • Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu • Előfizetés: kiado@lutheran.hu • Szerkesztőség: 1091 Budapest, Üllői út 25. fszt. 2. Tel.: 06-20/824-5519. Szerkesztőségi titkár (hirdetési ügyek referense): Bállá MAria (maria.balla@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Karoly (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi SAndor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: MAtéTóth Zsuzsanna (matetot@gmail.com). Tervezőszerkesztő: Szabó DAvid KAroly (david.szabo@lutheran.hu). Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu), 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 06-1/317-5478,06-20/824-5518. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy ZoltAn. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztési ügyekben reklamáció a Magyar Posta Zrt. Hírlapüzletág telefonszámán: 06-1/767-8262 és a Luther Kiadónál. • INDEX 25 211, ISSN 2498-5309 1 <

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom