Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2017 (82. évfolyam, 2-20. szám)
2017-02-26 / 8. szám
2 • Evangélikus élet 2017.február26. • KRÓNIKA Ülésezett egyházunk reformációi emlékbizottsága Az Északi Evangélikus Egyházkerület Püspöki Hivatalának székházában ülésezett február 8-án a Magyarországi Evangélikus Egyház Reformációi Emlékbizottsága. A kezdőáhítatot Korányi András lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem professzora tartotta. íKor 1,7-8 versei alapján szólt a Szentlélek ajándékairól és a reformáció jelentőségéről, és azt is a jelenlévők szívére helyezte, melyik a jövőbe mutató, követendő irány. Fabiny Tamás püspök a püspöki körlevél ismertetésével kezdte hozzászólását az ülésen. Kitért azokra a dátumokra és országos programokra, amelyeken a püspöki tanács fokozottan szeretné láthatóvá tenni az evangélikus jelenlétet. Lassan körvonalazódik Ulrich Parzany evangelizációja, a Papp László Budapest Sportarénába szervezett október 31-i esemény és a november 11-re tervezett, egyelőre Reformáció 500+ munkacímen futó megemlékezés, valamint a zenei események és az augusztusi wittenbergi magyar napok programja is. A tanácskozáson többek között elhangzott azt is, hogy a Luther-rajzfilmhez nemsokára elkészül egy kapcsolódó honlap, amely nemcsak a film hátterét ismertetné, hanem interaktív lehetőségeket is biztosítana a fiataloknak. A Luther Válogatott Művei könyvsorozat következő kötete szintén a kiadás előtti fázisban van, a Luther-rajzfilm 6. és 7. epizódjával együtt tartanák a bemutatóját. A kormányzati Reformáció Emlékbizottság támogatásával, Reuss András szerkesztésében jelent meg a Csak Krisztus légyen Mesterünk - Ötszáz idézet Luther Márton írásaiból a reformáció 500. évfordulójára, 1517-2017 című kötet. Nagy érdeklődés mellett megkezdődtek a Magyarországi Luther Szövetség előadásai is a Deák téren. A Magyar Posta emlékbélyeg kibocsátását tervezi 2017-ben, háromféle címletben és dizájnnal. A Duna Televízió vetíti a Reformáció hétről hétre című sorozatot, amelyben evangélikus és református szereplők mutatják be a reformáció értékeit. A sorozat egyes részeit honlapunk (Evangélikus.hu) is hétről hétre közzéteszi. ■ Horváth-Bolla Zsuzsanna Segítő kezet nyújtani EKME-közgyűlés Budapesten Az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) február 18-án tartotta csendesnappal egybekötött közgyűlését Budapesten, a Deák téri gyülekezet nagytermében. Az alkalom mottóját egy jól ismert ifjúsági ének egyik sora adta: „Tárjátok kezeitek...” A szervezők szerint ez a felszólítás nem csupán az Isten előtti nyitottságra bátorít, hanem kifejezi a külmissziói küldetés lényegét is, vagyis hogy segítő kezünket nyújtsuk a szükségben levők felé, éljenek bármilyen távol is tőlünk. A csendesnap résztvevői nem kis érdeklődéssel hallgatták a dr. Bálintné Kis Beáta tanárnő (képünkön) által megosztott legfrissebb híreket a Kenyában támogatott árvákról, hiszen a Vízkereszt a külmisszió ünnepe elnevezésű kampány révén újabb adományozók jelentkeztek, akiknek a segítségével növelni lehetett az ebédeltetési és taníttatási programban részesülő gyermekek létszámát. Erről már Zalán Péter társelnök számolt be elnöki jelentésében. Kedves színfoltja volt a napnak, amikor Jonathan Braun, a Mission of Christ (Krisztus Missziója) elnevezésű szervezet munkatársa és felesége, Theodora Prayogo mutatták be Indonéziát, azt a tizenhétezer szigetből álló országot, amely vallási különbözőségei ellenére is egymás tiszteletét és elfogadását hirdeti. A legnagyobb érdeklődés Németh Pál előadását kísérte. A református lelkész a hetvenes évek közepétől foglalkozik arab kultúrával, az iszlám világával. Két évig Damaszkuszban is tanulhatott, muzulmán teológián. Ott ismerte meg az iszlám mentalitást, illetve - ahogyan ő maga fogalmazott - azt a „szellemi státuszt”, amely képtelen más gondolatrendszer befogadására. Éppen ezért kategorikusan kijelentette, hogy keresztény-iszlám párbeszéd nem létezik. Noha sokan próbálkoznak vele, eredményre - szerinte - sohasem fog vezetni. Ugyanakkor arról is szólt, hogy az iszlám tulajdonképpen tiltja azt a fajta hidzsrát, kivándorlást, amelynek az a célja, hogy valaki elhagyja a földjét, és - gazdasági okból - egy „jobban fizető” helyre távozzon. Sarkosan így fogalmazott: „Az iszlám világ a gyarmatosítások óta nem magától fejlődik, hanem reagál arra, ami Nyugatról (USA, Európa) vele történik.” A nyitóáhítatot tartó Gerőfiné dr. Brebovszky Éva, a vendéglátó gyülekezet lelkésze Isten kitárt karjára hívta fel a figyelmet a bibliaolvasó Útmutató aznapi igéje (Ézs 65,1a) kapcsán. Saját kontinensünkre, Európára vonatkoztatta az Úrnak egykor a babiloni fogságból visszatért népéhez intézett szavait: „Megkereshettek [...], megtalálhattak volna...” ■ B. Pintér Márta, az EKME lelkészi elnöke Itt a szembenézés ideje? Keresztény társadalmi mártírium 1944-1956 címmel rendeztek konferenciát Elszenvedői, áldozatai, megalkuvói vagy mártírjai voltak a felekezetek az egypártrendszerű diktatúrának? A válasz korántsem olyan egyszerű, hogy bármelyik minősítést kiemelhetnénk - ez is kiderült a Mika Sándor Egyesület által szervezett február 9-i nemzetközi konferencián a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban. Az egyházi közelmúlt feltárása megkerülhetetlen feladatuk nemcsak a történészeknek, hanem magának az egyháznak is. Ebben a folyamatban a tényfeltárás jó úton halad, az egyház és az állambiztonság kapcsolatának viszonyáról egyre több dokumentum kerül napvilágra, illetve a történészek által feldolgozva könyvek lapjaira. „Az egyháznak nem elsődleges feladata a múltfeltárás, viszont a múlttal való szembenézés szükséges ahhoz, hogy hitelesen tudja hirdetni Isten igéjét” - fogalmazott Prőhle Gergely. A Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője, a nemzetközi konferenciának helyet adó Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója köszöntőjében hangsúlyozta, hogy „meg kell nevezni azokat az embereket, akikről jó lelkiismerettel kijelenthető, hogy az egypártrendszer kiszolgálói voltak”. Prőhle Gergely a beszédében kitért arra is, hogy a történeti kutatásokban az elmúlt évtizedekben számos mulasztás is történt. Ez a konferencia azonban jelzi, hogy a fiatal történészek, kutatók között egyre nagyobb az érdeklődés a második világháborút követő egyházi élet iránt, megvan a szándék a megértésére és feltárására, és ezt a szándékot támogatni kell. Ma is kényes kérdés „Részrehajlás és félelem nélkül kell szólnunk és kutatnunk az 1944-1956 közötti időszak egyházi és világi történetét” - mondta Veres András győri megyés püspök. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke megnyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy a kiszolgáltatottak millióit nem számolva a kommunizmusnak több mint százmillió áldozata volt. A korszak vizsgálatának ellentmondásosságával kapcsolatban a győri megyés püspök elmondta: „A kommunizmussal való szembenézés sokaknak még ma is kényes kérdés.” Rávilágítva a kor szellemére, Radnóti Miklós Töredék című versének részletét olvasta fel: „Oly korban éltem én e földön, / mikor az ember úgy elaljasult, / hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra...” A püspök kitért arra, hogy a Szovjetunió ideológiai alapon ellenségnek tekintette Magyarországot, azon belül kimondottan a magyar katolikusságot. Az elnyomó diktatúra célja az volt, hogy gyengítse és megsemmisítse az egyházat - emelte ki a katolikus püspök. Az egyház ellen elkövetett ideológiai támadásokról is beszélt Lackner Pál. „Az egyház elleni ideológiára támaszkodó akciók sokfrontos támadásának célja az intézmény, az értékrend, az erkölcsi tartás, a szolgálat és az azt végzők morális, jogi, de akár fizikai megsemmisítése volt” - fogalmazott az evangélikus püspöki tanács titkára. Ugyanakkor óvatosságra is intett, figyelmeztetve arra, hogy bár sok esetben alkalmazható a klasszikus „bűnös vagy áldozat” felosztás, a korszak vizsgálatánál látható, hogy sokkal árnyaltabb a kép. „Az emberi tisztánlátást nem erősíti, hogy a legtöbb forrás nem teljes, sok esetben tudható, hogy az iratmegsemmisítések miatt nincs is erre esély. Az emberi tényező sosem lehet tökéletesen objektív: a múló idő, a kopó emlékek vagy a tudatos felejteni akarás megteszik a maguk hatását. A gyógyulási folyamatokat gyorsítja a beismerés, elősegíti a megbocsátás” - mondta Lackner Pál. Hitéleti pezsgés a diktatúrában Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke a korszakkal kapcsolatban megállapította, hogy eltökélt és módszeres egyházüldözés zajlott, melynek kutatása, feltárása és a közvéleménnyel való megismertetése fontos feladat. „A diktatúra működtetői nemcsak külső nyomást gyakoroltak az egyházra, hanem a rendszer hívei arra is törekedtek, hogy meggyengítsék az egyházat az egyház által” - mondta a református püspök. Kitért a mai keresztényüldözésre is: „Szorongató aktualitása is van a konferenciának, hiszen látjuk, hogy ma a kereszténység a legüldözöttebb vallás.” „Isten ledöntött templomában...” - A katolikus egyház helyzete 1944 és 1956 között címmel tartott a korszakot ismertető átfogó előadást Balogh Margit. A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Történettudományi Intézetének tudományos tanácsadója többek között felvázolta az egyházi vezetők ellen indított pereket, az egyházi iskolák államosítását, valamint az egyház elleni intézkedéseket. „Az 1945-48 közötti időszakban az egyház szeparálása zajlott, míg azt követően Rákosi hadat üzent az egyháznak” - fogalmazott. Bemutatta, hogy a diktatúra működtetői a vallásszabadságot úgy értelmezték, hogy az csupán egyéni ügy, ezért az egyház tevékenységét az istentiszteletek megtartására és az úrvacsora kiszolgáltatására próbálták korlátozni. Ugyanakkor fontos megfigyelni az egyházon belüli folyamatokat - mutatott rá -, mert míg a diktatúra egyházellenes intézkedéseket hozott, addig a társadalomban hitéleti pezsgés indult. A kutató a Mindszenty /ózse/elleni per kapcsán arra is felhívta a figyelmet: nem egy esetben előfordult, hogy az egyházi vezetők ellen indított perek vádlottait a sajtóban nem az egyházi szolgálatuk miatt nevezték bűnösnek. Balogh Margit emlékeztette a jelenlévőket, hogy 1945-1956 között a letartóztatott papok száma meghaladta a négyszáz főt. Ám mint mondta, míg a papság ellen elkövetett bűnöket egyre jobban feltárja a történettudomány, a hívő laikusokról kevés szó esik. A tudományos tanácsadó arra biztatta a kutatókat, hogy induljon el a világi hívők diszkriminációjának kutatása. Akik tanúságot tettek „Bármit hoz a holnap, egy szakasz lezárult” - Tizenkét év a Magyarországi Evangélikus Egyház történetében (1944-1956) címmel tartott előadást Mirák Katalin történész. A Magyarországi Evangélikus Egyház Tényfeltáró Bizottságának tagja a „mi történt az egyházzal” kérdés kapcsán hangsúlyozta: minden egyházellenes nyílt vagy burkolt intrikát elszenvedett az evangélikus egyház. „Ez az egyházüldözés legkíméletlenebb időszaka, amelyben a diktatúra minden elképzelhető és elképzelhetetlen módszere sűrűsödött.” A kutatásokkal kapcsolatban a történész hozzátette, hogy ez a leginkább feltárt időszak egyházunk életében, és ez nem véletíen, hiszen a szenvedő egyház mártíriuma is leginkább ezekben az években rajzolódott ki. „Börtön, kitelepítés, rabság, kínzás, halál, becsületsértés, mellőzés, államosítás, betiltás, cenzúra - mindezekkel a szavakkal jellemezhető az a trauma, amely az evangélikus egyházat is érte” - figyelmeztetett az előadó. Az egyház belső folyamatait életutak rövid ismertetésével mutatta be. A konferencia fontos momentuma volt, amikor Káldy Zoltán 1963-ban írt ügynökjelentéséből idézett, ezzel is érzékeltetve a korszak ideológiai belső bomlasztását. A szembenézés fontosságára Scholz László lelkész „bűnbánati beszédének” felelevenítésével mutatott rá. „Akik életük kockáztatásával is tanúbizonyságot tették az igazságról” - fogalmazott Scholz László azokról, akik a mártírutat választották. Az előadó ismertette Ordass Lajos és Túróczy Zoltán püspökök meghurcoltatását, de többek között Kékén András, Csaba Gyula, Böröcz Sándor, Kendeh György és Madár Gábor életútját is hallhatta a jelen lévő közönség. „Az Úr nem hagyta el az övéit, mert a legvadabb egyházüldözés éveiben söpört végig a lelki megújulás szele, megtérések sora következett be. Ez a lelkierő sokaknak helytállást adott a megmaradáshoz ezekben a nehéz időkben” - mondta Mirák Katalin. Nem az egyház hódolt be „A vallásosság elsődleges hordozói a nők, ehhez képest kevésbé esik szó a szerepvállalásukról. Érdemes lenne a jövőben többek között a lelkipásztorok feleségeinek életútját is vizsgálhi” - mondta Földváryné Kiss Réka történész, aki Reformátusok 1944 és 1956 között címmel tartott előadást. A Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke az előadásában kitért a földkérdésen túl a református egyház és a kisgazdapárt kapcsolatára, valamint a protestáns egyesületek ellen indított perekre és vádakra is. „Az egyházat nemcsak kívülről támadták, hanem belülről is próbálták bomlasztani” - fogalmazott Kiss Réka. Felvázolta azokat a különböző hatalmi harcokat, amelyek a református egyházban a vizsgált időszakban érzékelhetők voltak. Az állam és az egyház közötti 1948-as megállapodással kapcsolatban a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke hangsúlyozta, hogy „ekkor nem az egyház hódolt be, hanem az egyházvezetés”. A katolikus egyház helyzete Lengyelországban 1944 és 1956 között címmel Bogdan Stanaszek tartott előadást. A krakkói II. János Pál Pápai Egyetem professzora a lengyel katolikus egyház sorsát mutatta be. „A lengyel egyházat - a magyarhoz hasonlóan - a sekrestye falai közé akarták szorítani” - fogalmazott. 1944 és 1950 között az egyházi egyesületek közül Lengyelországban egyedül a szociális segítséget nyújtó Karitász működését engedték, aztán 1950-ben államosították. A lengyel kommunista párt vezetősége arra törekedett, hogy az egyházi vezetőket maguk mellé állítsák, hogy ezáltal is élezzék a feszültséget az egyházban, illetve megkönnyítsék a pártállami ideológiának ellenállók megfigyelését. Él a hitvallók emlékezete Az egész napos nemzetközi konferencián előadott még többek között Köbei Szilvia, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának tudományos főmunkatársa (Az egyházüldözés [állam]jogi környezete) és Soós Viktor Attila, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának történésze is (Az Állami Egyházügyi Hivatal 1956 előtti működéséről). Piotr Tylec, a Sandomierzi Egyházmegyei Könyvtár igazgatója A papság elleni állami agresszió eszközei Lengyelországban 1945 után címmel tartott előadást, míg Bognár Zalán, a Károli Gáspár Református Egyetem docense a második világháborús Magyarország területéről történt szovjet deportálások mérlegéről értekezett. A Mika Sándor Egyesület által a Petőfi Irodalmi Múzeumban megrendezett konferencia előadói nemcsak a pártállami diktatúra egyházellenes intézkedéseire, az elnyomás módozataira, az egyház elleni bomlasztás mikéntjére mutattak rá, hanem felhívták a figyelmet azokra is - egyháziakra és világiakra -, akik hitvallóként a vallásellenes kommunista terror idején is hűek maradtak a Biblia tanításához. ■ Galambos Adám
