Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)
2016-06-19 / 24. szám
4 • Forrás 2016. június 19. • KRÓNIKA Szentháromság ünnepe után 4. vasárnap - Róm 8,18-23 Vedd komolyan: sóvárog utánad a világ! A VASÁRNAP IGÉJE Mi legyen a 21. század neve? Történelmi tanulmányaink során többször találkoztunk azzal, hogy bizonyos évtizedeket, évszázadokat egy összefoglaló névvel illet az utókor. így beszélünk „sötét középkorról” vagy „a felvilágosodás koráról”. Milyen nevet fog adni a történelemtudomány néhány évszázad múlva a 21. század elejének? Hogyan fognak ránk eijrlékezni az utódaink, ha Isten kegyelméből még állni fog ez a világ? Sok kifejezéssel lehetne jellemezni a 21. századot: a technika, a modernizáció, a migráció, a véres háborúk kora. A sóvárgás kora. Lelki oldalról nézve kifejező lenne korunkat a sóvárgás korának nevezni, hiszen ez az érzés is meghatározza a ma emberét. Ott van a sóvárgás az életünkben, a jövőbe tekintésünkben, ott van a sóvárgás felerősítése a médiában, a reklámokban. Sóvárgás nagyobb lakás, több extrával felszerelt autó és jobban fizető állás után. Sóvárgás megértőbb házastársért, őszintébb barátokért. Sok ember számára az élet nem más, mint állandó sóvárgás a mainál szebb, boldogabb, anyagilag is gazdagabb élet után. Ki után sóvárog ma a világ? Pál apostol is sóvárgásról beszél mai igénkben: a teremtett világ sóvárogva vár valamire. Mire? Pénzre, szépségre, kényelemre? Igen, Pál korában erre is vágytak az emberek, de Pál meglepő módon folytatja, és mutatja be kora emberének legnagyobb sóvárgását: „Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Istenfiainak megjelenését.” Kifejező, ahogy Karner Károly 1942- ben fordította ezt a verset: „A teremtett világ is feszült várakozással várja, hogy nyilvánvalókká legyenek az Isten fiai” Pál apostol és Karner Károly után így foglalhatjuk össze ennek a mondatnak az üzenetét: A világ és a körülötted élő emberek várnak arra, hogy beszélj nekik az evangéliumról. Várnak arra, hogy megszűnjék a lelkűkben lévő sóvárgás azáltal, hogy találkoznak az Isten szeretetével. Sóvárognak a hiteles keresztény üzenet és még inkább a hiteles keresztény életet élő (!) emberek után. Sok ember érzi a lelke mélyén, hogy szenved az állandó sóvárgástól. Tudja, hogy hamis célokat kerget, szeretne szabadon élni, de egyedül ez nem megy, és ezáltal továbbra is rabságban él. Kortársaink vágyódnak, sóvárognak a szabadság után. A kérdés az, hogy mi, keresztény emberek, evangélikusok szerte az országban benne élünk-e ebben a szabadságban. Miénk-e az Isten gyermekeinek dicsőséges szabadsága, vagy hamis sóvárgással van tele a mi életünk is? A szabadság megélése egy vajúdó, szenvedő világban. Nem könnyű keresztényként ezt a szabadságot átélni ebben a megromlott világban. Keresztényként sem diadalmenet az életünk. Ahogy Pál is írja, ez a világ a romlandóság szolgaságában van. De Pál arról is beszél, hogy már ebben az összetört világban is átélhető Isten gyermekeinek dicsőséges szabadsága. Ezt a folyamatot Pál a vajúdás képével szemlélteti, amely bár rettenetesen fájdalmas, de benne van egy csodálatos új élet lehetősége is. A világ vajúdik, vagyis valami új kezdődik, elindult ez a folyamat, s mi keresztényként egyszerre élhetjük át mindezt: benne élünk a megromlott világban, de tudjuk, hogy már megkaptuk a Lélek első zsengéjét, s ez egy egészen más folyamatot indított el bennünk. Szenvedésnél sokkal nagyobb dicsőség. Mondanivalójának alátámasztására Pál a világ rettenetes állapotát is felhasználja. Elismeri, hogy rengeteg szenvedés és fájdalom van az ember életében, de tovább lát a szenvedéseken: „Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk” Rettenetes a világ? Sok a szenvedés? Ennél sokkal nagyobb lesz az öröm, amikor Isten dicsősége akadályok nélkül megjelenhet az életünkben és a világban. Mi túl tudunk látni a világ szenvedésein? Tudunk élő reménységgel tekinteni előre? Összefoglalva: mit üzen nekünk ma ez az ige? A keresztény ember benne él a világban, átél testi és lelki fájdalmakat, megbetegszik, meghalnak körülötte emberek, és ő is meg fog halni. De emiatt nem a sóvárgás lesz úrrá rajta egy szenvedés nélküli, kényelmes és nyugodt élet után, hanem csodálatos feladatot kap: átélni a szenvedések közt is megtapasztalható szabadságot, és ennek megfelelően élni a világban. Ámen. ■ Deák László Imádkozzunk! Urunk, ha körbenézünk a világban, sok nyomorúságot, szenvedést és fájdalmat látunk. Köszönjük neked, hogy te kézben tartod ezt a világot, s arra hívsz minket, hogy a szenvedések között is fel tudjuk mutatni a te szeretetedet. Szüntesd meg bennünk a hamis sóvárgást, vedd el félelmeinket, s add, hogy a Lélek által hiteles tanúid legyünk családunkban, munkahelyünkön és mindenhol, ahová te vezetsz minket! Ámen. KÉTHETI ÚT RAVA LÓ „Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét.” (Gál 6,2) Szentháromság ünnepe után a 4. héten az Útmutató reggeli s heti igéiben Isten küzdelemre hív a kísértésekben, s kölcsönös teherhordozásra bátorít, mert: „Jó az Úr mindenkihez, és irgalmas minden teremtményéhez.” (Zsolt 145,9; LK) Jósága és szeretete körülöleli életünket. „Lábam előtt mécses a te igéd, az én ösvényemnek világossága.” (GyLK 752,14) Igéjében Jézus kéri: „Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas!” (Lk 6,36) Luther doktor szerint: „A keresztyén ember akkor irgalmas, ha nem keresi csak a maga hasznát, hanem nyitott szemmel járva egyformán néz mindenkire, barátra, ellenségre, ahogy mennyei Atyánk cselekszi. Ahol ez az irgalmasság nincs meg, ott hit sincs.” Mezei beszédében Urunk óv a képmutató ítélkezéstől: „Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg és nektek is megbocsáttatik” (Lk 6,37) Pál kéri: „Ne ítélgessük hát többé egymást, hanem azt ítéljétek meg[...], miként nem okoztok a testvéreteknek megütközést vagy botránkozást.” (Róm 14,13) Az Úr Krisztus törvénye: a szeretet parancsa! S mert mindenkinek saját magának kell Isten ítélete alá állni, „mindenki a saját tetteit vizsgálja meg és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval” (Gál 6,4). Pál azt kéri a gyülekezettől megszomorítójának bűnbánata után: „... bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg [...], tanúsítsatok iránta szereteted’ (2Kor 2,7-8) Jézus az imádság meghallgatásának előfeltételeként említi a hitet s a megbocsátást: „...higgyétek, hogy mindazt, amit imádságotokban kértek, megkapjátok [...]. És amikor imádkoztok bocsássatok meg annak, aki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket.” (Mk 11,24-26; lásd Mt 6,12) A gyülekezet Krisztus teste, s tagjait az Isten szerkesztette úgy egybe, „hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. [...] ha szenved az egyik tag[...], ha dicsőségben részesül...”(íKor 12,25-26). Jézus születése előtt hat hónappal Keresztelő János születésnapján édesapja így énekel: „Áldott az Úr [...], hogy meglátogatta és megváltotta aző népét. Erősszabadítót támasztott nekünk [...]. Téged pedig kisgyermek a Magasságos prófétájának neveznek majd, mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd az ő útjait...” (Lk 1,68.69.76.77) Jézus kiküldte tanítványait, hogy hirdessék az örömhírt: „...elközelített a mennyek országa!” Ma is nyílt, bátor bizonyságtételre buzdítja követőit: „Aki [...] vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt..(Mt 10,7.32) „.. .Jézusunk [...]:/ Tanúid elhívod. // Kit választhatnál követül, / Hogy hirdesse országod?” (EÉ 478) „Kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka.” (Ef 2,8) Szentháromság ünnepe után az 5. héten az Útmutató reggeli s heti igéiben Isten tanúságtételre hívja a népét, mert „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson” (íTim 2,4; LK). Jézusban eljött az üdvösség e világba; ő a mi utunk, igazságunk és örök életünk. (Lásd Jn 14,6) „Mert nap és pajzs az Úristen, kegyelmet és dicsőséget ád az Úr...” (GyLK 726,12-13) Jézus Péter úszó szószékéről tanította a sokaságot, majd kérte: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra! [...] Amikor ezt megtették olyan sok halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik. [...] Péter [...] így szólt: Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok Uram! [...] Jézus akkor így szólt: Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!” (Lk 5,4.6.8.10) A kereszt igéje ma is Isten hatalma, és „mi a megfeszített Krisztust hirdetjük aki [...] az elhívottaknak [...] az Isten ereje és az Isten bölcsessége” (íKor 1,23-24). Pál Krisztus kinyilatkoztatásából kapta az evangéliumot, hogy a pogányok apostola legyen. A keresztyén gyülekezetek ezt hallották: „ Aki egykor üldözött minket, most hirdeti azt a hitet, amelyet valamikor pusztított.” (Gál 1,23) Pál Isten szabad kegyelmét hirdeti, aki szuverén Úr: „Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazök akinek irgalmazok” S ő el(ő)hívja gyermekeit minden nép közül, akik „neveztetnek majd az élő Isten fiainak” (Róm 9,15.26). Isten elhívta és elküldte prófétáját hűtlen s lázadó népéhez: „Mondd nékik: így szól az én Uram, az Úr! [...] Te pedig emberfia, ne félj tőlük [...]! Hirdesd nekik az én igéimet...” (Ez 2,4.67) Péter s Pál, a két oszlopapostol névünnepén gondoljunk küldetésükre: „... nem önmagunkat hirdetjük hanem Krisztus Jézust, az Urat...” (2Kor 4,5) Az első gyülekezetben vita támadt a pogánykeresztyének körülmetéléséről. S az apostoli gyűlésen Péter ezt elutasítva szólt: „... mi abban hiszünk hogy az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők!’ Pál és Barnabás elbeszélték, „milyen nagy jeleket és csodákat tett általuk Isten a pogányok között” (Ap- Csel 15,11.12). Jézus intette Pétert s a többi tanítványt: „Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited...” (Lk 22,31-32) Pált is megragadta Krisztus, de ő még nem ért célba, ezért „nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért” (Fii 3,14). „Az újjászületett hívő ezt az egyet esdekli: mindhalálig napról napra lehessen megigazult, soha meg ne állapodjék, tényleges célhoz érkezettséget soha ne ismerhessen!” - tanít Luther. „Akiben szilárd hit él [...],/ Az fut Jézus nyomdokán / A valódi cél után.” (EÉ 453,2) ■ Garai András Új nap - új kegyelem Vasárnap (június 19.) Egymás terhét hordozzátok és így töltsétek be Krisztus törvényét. Gál 6,2 (Ézs 66,1; Mk 13,21; Lk 6,36-42; Róm 14,10-13; Zsolt 106,24-48) Sokan azért nem tartják vonzónak a kereszténységet, mert kötelezettségek vállalását érzik benne. Talán igazuk is van, mert Jézus a másikat, a felebarátot is ránk bízza. Azzal is kell törődnöm, akit nem ismerek. Az ismeretlen, a mellettem elhaladó terhe az enyém is. Ereznem kell a terhét, életének a nehézségeit, ez Krisztus törvénye. „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Mt 22,39) Hétfő (június 20.) Bár fenséges az Úr, meglátja a megalázottat, és messziről megismeri afennhéjázót. Zsolt 136,6 (íKor 1,28; Gál 6,1-5; 2MÓZ 5,1-6,1) Hogyan is tudjam Isten fenségét meghatározni? Meghatározni annak dicsőségét, akinek a nevét ma sem szabad kiolvasniuk a hithű zsidóknak, akik a négy betűben az istenség kimondhatatlan titkát vélik. Honnan ismerhetem fel Istent? A válasz nagyon egyszerű: a cselekedeteiből. Isten kegyelmes és irgalmas, aki foglalkozik az elesettel, aki észreveszi a megalázottat, aki előtt nem lehet színészkedni. Míg irántunk megnyilvánult gondviselő szeretete, mások számára kimondhatatlan az Úr fensége. Kedd (június 21.) Tudd meg azért ma, és szívleld meg: az Űr az Isten fenn az égben és lenn a földön, nincsen más! 5MÓZ 4,39 (ApCsel 17,27-28; 2Kor 2,5-11; 2MÓZ 7,1-25) Nem élhetünk kételyek között. A kétely bizonytalanságban tartja az embert. Lássunk tisztán a legfontosabb kérdésben még ma, ne halogassuk a megismerést. Isten az Úr, az egyedüli. Úr az égben és a földön. Ő lehet az én Istenem, a mindenütt jelenvaló, aki nem akarja, hogy egy is elvesszen teremtményei közül. Ő az, akit Atyámnak szólíthatok. Szerda (június 22.) Most pedig, Izráel, mit kíván tőled Istened, az Úr? Csak azt, hogy Istenedet, az Urat féld, járj mindenben az ő útjain, szeresd őt, és szolgáld az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből. 5MÓZ 10,12 (íjn 2,5; Mk 11,[20-21)22-26; 2MÓZ 12,1-20) Csak ennyi az egész! Féld az Urat, járj mindenben az ő útján, sze- I resd és szolgáld. Mondhatnánk azt, hogy ez is teljesíthető, de... Mindig ezzel a kétbetűs szócskával van gond. Nem akárhogy kell Istennel járni, hanem teljes valónkkal. Teljes szív és teljes lélek szükséges, nem a kedvemre és az időmre van bízva, nem lehet fél gőzzel követni. Engem akar, teljesen. Csütörtök (június 23.) Oltalmazó pajzsodat átadtad nekem, jobbod támogat engem. Zsolt 18,36 (íKor 4,20; íKor 12,19-26; 2MÓZ 12,21-33.51) Kettős biztonság. Mindenki ez után vágyódik. A bizonytalan világban, ahol a közbiztonság sok kívánnivalót hagy maga után, Isten gyermeke biztonságban érezheti magát. A pajzs a katona legfontosabb védelmi eszköze volt egykoron. Védelmi eszközt ad Isten, nem támadófegyvert. Támadás helyett elég az ő támogató jobbja. Az a jobb az igazi biztonság, mankó a nyomorultnak, a sérültnek, a félelmeivel küszködőknek, a szeretette vágyóknak. Péntek (június 24.) Hirdessétek velem az Úr nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét! Zsolt 34,4 (Jn 1,6-7; Lk i,57-67[68-75]76-8o; 2MÓZ 13,17-22) Nem tarthatom magamban, nem az enyém az ismeret. Ki kellene állnom a legforgalmasabb utca sarkára, a legmagasabb épület tetejére, és egy nagy megafonnal tenném mindenki számára ismertté, hogy ki vagy nekem, Istenem. Mit szólnának a járókelők? Felfigyelnének rám? Vagy oly sokszor hallották már. Őrültnek nyilvánítanának? Valószínű. Lenne-e bátorságom megtenni, vagy nem is vagyok annyira biztos a felismerésemben? Kiáltani nem merek, Uram, de segíts meg, hogy kezemmel tudjak simogatni, könnyet törölni és együtt tapsolni az örvendezőkkel. Szombat (június 25.) Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Zsid 13,8 (Zsolt 103,17-18; Mt 10,26-33; zMóz 14,1-14) „Minden e földön csak elmúlandó, / Semmi nincs itten megmaradandó; / Ne kívánd, lelkem, ami múlandó, / Azt keresd inkább, ami állandó!” (EÉ 372,1) Az énekszerző saját tapasztalatát írta le. Mi ennek a változó világnak vagyunk a gyermekei. Gombamód nőnek az épületek, gyermekeink egyik napról a másikra felnőtté válnak, és hajszínünk a mélybarnából őszre vált. Mit tudok ebből a változó világból megtartani magamnak? Olyan lehetetlen vállalkozásnak tűnhet, mintha egy hópelyhet szeretnék a markomban megvédeni a melegtől. Jézus nem változik, ő megmaradt az én Megváltómnak, és ő lesz az, aki ugyanazzal a szeretettel fog az ítélet napján is rám tekinteni. ■ Jakab Béla FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! ________ KRÓNIKA Az Evangélikus Élet magazin kéthetente megjelenő hírlevele E-mail: evelet@lutheran.hu. • EvÉlet online: www.evangelikuselet.hu. • Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu. Előfizetés: kiado@lutheran.hu. • Szerkesztőség: 1091 Budapest, Üllői út 25. fszt. 2. Tel.: 06-20/824-5519. Szerkesztőségi titkár (hirdetési ügyek referense): Bállá MAria (maria.balla@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Karoly (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi Sándor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: MAtéTóth Zsuzsanna (matetot@gmail.com). Tervezőszerkesztő: Szabó DAvid KAroly (david.szabo@lutheran.hu). Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu), 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 06-1/317-5478,06-20/824-5518. '=~ — -— Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy Zoltán. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztési ügyekben reklamáció a Magyar Posta Zrt. Hírlapüzletág i— O-----------ingyenes telefonszámán: +36-80/444-444 és a Luther Kiadónál. • INDEX 25 211, ISSN 2498-5309.
