Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)
2016-11-20 / 46. szám
4 • Forrás 2016. november 20. • KRÓNIKA Szentháromság ünnepe után utolsó (örök élet) vasárnap - Ézs 65,17-25 Örök öröm A VASÁRNAP IGÉJE „Isten egyszer elküldött egy angyalt a messze földön híres bölcshöz ezzel az üzenettel: »Kérj egymillió évet vagy akár milliószor egymilliót, s én megadom neked. Meddig akarsz hát élni?« »Nyolcvan évig« ■- vágta rá habozás nélkül a bölcs. Erre a körülötte ülők nagyon megrémültek, nem értették a választ, és felháborodva győzködték: »Mesterünk, gondold meg jól, ha egymillió évig élnél, hány és hány generáció tanulhatna a bölcsességedből!« Ő így válaszolt: »Ha egymillió évig élnék, az embereket nem érdekelné a bölcsességem, csak azt akarnák tudni, hogyan hosszabbítsák meg az életüket.«” Ez a legenda rendkívül jól mutatja a tényt, hogy a földi élet meghosszabbításának vágya sokkal közelebb áll emberi gondolkodásunkhoz, mint az örök élet reménysége. Mi a biztos? A halál bizonyosságán és a feltámadás bizonytalanságán könnyen esünk apátiába.'Az elmúlás, az élet végessége a hiábavalóságnak és a „minden mindegy” szomorú kiábrándultságának nyomasztó érzését erősíti az emberben. Az „onnan még senki sem jött vissza” és „a halál az egyedüli biztos pönt az életben” emberi bölcsességét jól megtánultuk, és sok minden erősíti ezt bennünk. Az egyházi esztendő utolsó vasárnapja nem véletlenül kapta az örök élet vasárnapja elnevezést, mert abban szeretne erősíteni bennünket, ami hitünk lényege: hogy van Valaki, aki megjárta előttünk a halál mélységét, és visszajött onnan, ha nem is azért, hogy földi életünket hosszabbítsa meg, hanem azért, hogy megnyissa előttünk az örök élet kapuját. Talán az sem véletlen, hogy az első keresztény hívőkben mennyire erős volt a feltámadáshit. Ezzel szemben ma általában fogalmuk sincs az embereknek, hogy miért pont vasárnap gyűlünk össze a keresztény gyülekezetekben. Pedig az Ür napja hétről hétre a feltámadás reménységét hozza nekünk. Az egyházi esztendő utolsó vasárnapja pedig különös erővel szól az örök élet reménységéről. Milyen lesz? Ézsaiás próféta szavai tele vannak olyan képekkel, amelyek a földi élet boldog perceit, ritkán megélt békés pillanatait hozzák elénk. így festi le előttünk a próféta a születendő újat. Egyvalami azonban átsüt ezen az egész szakaszon: az, hogy az új ég és az új föld teremtésének és az ottani életnek a legfontosabb velejárója nem más, mint az öröm. Ennek az igeszakasznak szinte minden mondata tele van az örömre hívással, az ujjongás és a vigasság sokszínű leírásával. Valljuk be őszintén, mást nem is tudunk elmondani igazából az örök életről, de ezt mindenképpen. És ez a legfontosabb: hogy az a jó, amiben Isten részesíteni akar bennünket, valami különös örömöt jelent majd a számunkra. Az a békesség és öröm, amelyet olyan gyönyörű szavakkal rajzol elénk a próféta, Isten különös ajándékaként adatik az embernek. Örök öröm. Ezt sokak által ismert finn barátunktól, Pekka Simojokitól hallottam legtöbbször. Az „örök öröm” ugyanakkor nemcsak a finn fül számára érdekes hangzása miatt kedves kifejezése zenész barátunknak, hanem azért is, mert minden énekét átjárja áz örök élet reménysége. Azt gondolom, azért is olyan népszerűek az énekei, mert bennük magától értődőén szólal meg az örök életet adó Istenbe vetett hit és ennek öröme. Persze mi is minden istentiszteleten elmondjuk az Apostoli hitvallást, de vajon mennyire vesszük komolyan, és mennyire tölti el örömmel szívünket az ámen előtt kimondott utolsó két szavunk?! „Hiszem... az örök életet !’ Ha igénk utolsó mondatára nézünk („Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki - mondja az Úr”), akkor keserűen kell megállapítanunk, hogy még nagyon messze vagyunk az ígéret beteljesülésétől. Merthogy a pusztítás - úgy tűnik - nem ismer határokat. Tudhatjuk ugyanakkor, hogy mi új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint. És ez a döntő! Vagyis nem a világ pusztulására várunk, és nem a világvégét hirdetjük, hanem Isten országának eljövetelét, az örök élet reménységét. A bevezető történet bölcse is jól tudja, hogy miért kérne „csak” nyolcvan esztendőt az Istentől. Mert az igazi bölcsesség nem az élet meghosszabbításában rejlik, hanem a kapott idő jó felhasználásában. És abban, hogy mennyire tud az eljövendő élet öröme már itt a földi életünkre hatással lenni. Erről énekel a finn muzsikus egyik énekében így: „Ez az öröm el ne múljék! / Vándorlásunk véget ér, / Jézus békessége árad. / Tudom most már, van remény.” ■ Baranyay Csaba Imádkozzunk! Urunk, add, hogy igéd örömöt adjon nekünk már itt, a te örök országod felé tartó földi vándorutunkon! Ámen. KÉTHETI ÚT RAVA LÓ „Legyen derekatok felövezve és lámpásotok meggyújtva.” (Lk 12,35) „Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas...” (Zak 9,9b) Szentháromság ünnepe után az utolsó héten az Útmutató reggeli s heti igéi az örökkévalóságra irányítják tekintetünket, és buzdítanak: felkészülten várjuk az örök élet Fejedelmét, aki mindent újjáteremt! „A bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Rom‘6,21; LK) Luther így vall: „A keresztyén ember számára nincs kedvesebb gondolat, mint hogy Istenben éljen. Ezzel van elfoglalva egész életében. így aztán jöhet a nagy nap bármikor, tudja, hogy Ura jön, és megváltást hoz.” „Akkor hasonló lesz'a mennyek országa ahhoz a tíz szüzhöz, akik vették a lámpásukat, és kimentek a vőlegényfogadására. [...] az okosak [...] olajat is vittek korsókban. [...] megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Vigyázzatok tehát...!” (Mt 25,1.4.10.13) „Hatalmas dolgot tett velünk az Úr, ezért örvendezhetünk.” • (GyLK 760,4) János látta az új eget és földet, s hallotta: „A trónon ülő ett mondta: íme, újjáteremtek mindent. [...] Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. [...] Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak...” (Jel 21,5.6.7) Nem csak zsidókhoz szól e kijelentés és figyelmeztetés: „Ti ugyanis nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok [...], [hanem] mindenek bírájához, Istenhez és [...] az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz [...]. Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól!” (Zsid 12,18.23-25) Péter így bátorít: „...teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok. [...] Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén megjelent tiértetek, akik általa hisztek Istenben...” (íPt 1,13.20-21) Pál kijelenti: örök életünk fundamentuma egyedül Krisztus, de tűzálló anyagokból építkezzünk, mert az ítélet tüzében „...mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és [...] azt a tűz fogja próbára tenni. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni”. (íKor 3,13-14) Isten arra rendelt minket, „hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által”. S az ő eljövetelének várása idején „vigasztaljátok egymást”. Pál kéri: „... törekedjetek mindenkor a jóra egymás és mindenki iránt.” (iThessz 5,9.11.15) Az egyházi esztendő vége figyelmeztet: „... nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük.” Jézus által „vigyük Isten elé a hálaadás áldozatát mindenkor”. (Zsid 13,14.15) János látta az új Jeruzsálemet; de „nem láttam templomot a városban, mert a mindenható Űr Isten és a Bárány annak a temploma. [...] Nem jutnak be oda [...], csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe”. (Jel 21,22.27) „A mennyekben, a mennyekben / Vár öröm végtelen. / [...] Ott színről színre lát a szem...” (EÉ 527,1) Advent első hetében az Útmutató reggeli s heti igéi új kezdet lehetőségét kínálják: készítsétek az Úr útját, térjetek meg! Jézus beteljesítette a próféták jövendölését, és üdvözítőül jött el e világba. „Készítsétek az Úrnak útját, mert megjelenik az Úr dicsősége, és mindenek egyszerre meglátják - így szól az Úr.” (Ézs 40,3.5; LK) „Jobbítsátok meg élteteket, keresztyének, mert ím elközelgett a mennyeknek országa.” (GyLK 686) Jézus így vonult be Jeruzsálembe: „A tanítványok [...] odavezették a számárát a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig felült rá. [...] Az előtte haladó és az őt követő sokaság pedig ezt kitiltotta: Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, akijön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!” (Mt 21,6-9) Ezt mi is kérhetjük: Jézus segíts, ments meg, üdvözíts! Luther szerint: „Ez a koldus-király. Krisztus segít; nem is csak az én bűnöm ellen, hanem az egész világ bűne ellen. Azért jött, hogy elvegye, nemcsak a betegséget, de a halált is: nemcsak az enyémet, hanem az egész világét.” Pál így összegez: „A szeretet tehát a törvény betöltése.” És az Úr eljövetelének sürgető közelségére tekintettel kéri: „...öltsükfel a világosságfegyvereit. [...] öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisz-, tust.” (Róm 13,10.12.14) Péter kijelenti: Jézust „szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek”. (íPt 1,8-9) E bátorítás karácsony böjtjében hangzik: „Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat [...]. Mert állhatatosságra van szükségetek [...]: »Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik...«” (Zsid 10,35.36.37) Mi is a hit emberei vagyunk, hogy örök életet nyerjünk. Légy férfi, légy erős (lásd íKor 16,13 s iKir 2,2b), miként András apostol, aki névünnepén arra bátorítja Jézus követőit, hogy másokat is őhozzá vigyenek. Pál könyörög a gyülekezetért: „... hogy élhessetek az Úrhoz méltóan [...], és növekedjetek Isten ismeretében. [...] Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába...” (Kol 1,10.13) Mű jelent Krisztus eljövetelének várása? „Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját és mint sisakot, az üdvösség reménységét!’ (iThessz 5,8) Választott népének megígérte az Úr: „... egy pásztoruk lesz mindnyájuknak. [...] Szövetséget kötök velük [...]. Én Istenük leszek, ők pedig...” (Ez 37,24.26.27) Az Úr nekünk is válaszolt prófétája által: „Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él!’ (Hab 2,4) Az új egyházi év kezdetén te is megvallhatod: „Hiszek benned, Istenemben, / Teljes egész életemben, /[...] Atya, Fiú és Szentlélek! / Hiszem, veled célhoz érek...!” (EÉ 251,1.9) ■ Garai András Új nap - új kegyelem Vasárnap (november 20.) Támogass engem ígéreted szerint, hogy éljek, és ne szégyenítsd meg reménységemet! Zsolt 119,116 (iThessz 5,23; Mt 25,1-13; Jel 21,1-7; Ézs 26,7-19) A „reménység” kifejezéssel hétköznapi értelemben a bizonytalan kimenetelű dolgokat jelöljük. Hátha... talán... A szó igazi értelme ezzel ellentétes: a reménység az a dolog az életünkben, amely annyira biztos vagy feltétlenül szükséges, hogy minden más annak fényében nyer értelmet. Mindenkinek van ilyen. Arra'vagyunk teremtve, hogy ez a reménységünk Isten legyen. Imádkozni nem azért kell, hogy Isten ne csapjon be, hanem hogy mi teljes szívből őrá tudjuk bízni magunkat, céljainkat, szándékainkat. Hétfő (november 21.) Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik. Lk 12,27 (Zsolt 111,2; Zsid 12,18-25; Ézs 56,1-8) Az aggodalmaskodás nem ugyanaz, mint a bölcs előrelátás vagy a felelősségteljes élet. Az aggódás hitetlenség, bizalmatlanság Istennel szemben; az a belső kényszer, hogy magam vegyem kézbe a sorsomat, mert úgy látom, Isten nem elég megbízható. Nem szeret eléggé? Nincs hatalma? Az egyetlen szabad, kényszerektől mentes élet, ha tudom: aki végtelen hatalmát, gazdagságát, sőt életét is odaadta értem, hogy én örökké éljek, hogyne tudna, akarna odaadni mindent, amire szükségem van? Az itteni veszteségről odaát még kiderül, hogy valójában nyereség volt. Kedd (november 22.) Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek. Jel 21,3 (Zsolt 125,2; íPt I, 13-21; Ézs 56,9-12) Isten lakott már közöttünk személyesen, Nem távolról dirigált, hanem a mi életfeltételeink között, velünk élt. Az életünk nagy távlata, hogy egyszer majd zavartalan, örök lesz az együttlét a tökéletes, mindenható, végtelen Istennel. Ha ez igaz, Jézushoz hasonlóan lesz bátorságunk ahhoz, hogy mások életét gyógyítsuk a saját időnk, erőnk, anyagi lehetőségeink rovására. Szerda (november 23.) Hit által kapott kijelentést Nőé azokról a dolgokról, amelyeket még nem láthatott, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére. Zsid II, 7a (íMóz 6,22; íKor 3)9-15; Ézs 57,1-13) A Zsid 11 a hithősök fejezete. Két csoporttal találkozunk benne: a - hétköznapi értelemben - győztes és a vesztes hithősökkel. Nem az számít, hogy mai, emberi megítélés szerint sikeresek vagyunk-e, hanem hogy Isten mire hívott el, mivel bízott meg. Volt-e már úgy, hogy nagy horderejű döntést nem pusztán a saját eszünkre hallgatva, hanem Isten szavára hoztunk meg? Az ilyen döntés mindig másoknak is javára válik. Ha Isten engem meg akar szólítani, van-e rá lehetősége? Hallom-e? Bízom-e benne annyira, hogy, engedelmeskedem is? Csütörtök (november 24.) > Mert én tudom, hogy az én megváltóm él. Jób 19,25 (íTim 1,15; iThessz 5,9-15; Ézs 57,14-21) Minden kornak megvan a maga jellegzetes megváltója: régen az erkölcsi értelemben nemes hősök, ma a celebek, akik bár nem tökéletesek, de legalább emberiek. Irigyeljük az életüket, és próbáljuk elérni azt, amit ők elértek. De nekünk nem kisebbre van szükségünk, mint az igazi Megváltóra, az Isten Fiára. Nem akkor leszünk „valakik”, ha elérjük a Vágyott ideált, hanem ha elfogadjuk ajándékba, hogy Isten gyermekei vagyunk. Jézus élte az életet, amelyet nekünk kellett volna. Ő halta meg a halált, amelyet nekünk kellett volna. Ő adott bele mindent, hogy mi végtelenül gazdagok legyünk. Éljünk ezzel a gazdagsággal! Péntek (november 25.) Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni. Jak 4,15 (Péld 16,9; Zsid 13,10-16; Ézs 58,i-9a) Isten nem ä „bizonytalansági tényező” az életünkben, hanem a legnagyobb biztonság. Csak az a biztos, amiben ő ott van, amire ő indít. Hajlamosak vagyunk inkább a saját kezünkbe venni a sorsunkat, és félteni tőle. Ne féltsük a végtelen Szeretettől kisebb-nagyobb döntéseinket! Szombat (november 26.) [Az igaz] olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Zsolt 1,3 (Gál 5,22-233; Jel 21,10-14.21-27; Ézs 58,9b-i4)’ Az első zsoltár a bevezető a Biblia imádságos könyvéhez, a többi 149 zsoltárhoz. Az Istennel való találkozásnak vannak természetfeletti pillanatai, de ezeket mi nem tudjuk előidézni. A vele való kapcs'olattartás hétköznapi módja az Úr törvényén való elmélkedés, meditáció (2. v.). Tehát az, hogy minden gondolatomat, szándékomat az ő szavának, szándékának a fényében akarom látni. Akkor ő meg tud szólítani. Ennek következménye, hogy az ember nem a külső körülményektől függ. Biztonságban van akkor is, ha nem megy minden jól, sőt bátor arra, hogy változtasson. Jósága nem viselkedés csupán, hanem belső változás gyümölcse. Nem azért teszi a jót, mert kifizetődő, hanem mert „ez jön belőle”. ■ Győri Péter Benjámin KRÓNIKA Az Evangélikus Élet magazin kéthetente megjelenő hírlevele E-mail: evelet@lutheran.hu • EvÉlet online: www.evangelikuselet.hu • Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu • Előfizetés: kiado@lutheran.hu • Szerkesztőség: 1091 Budapest, Üllői út 25. fszt. 2. Tel.: 06-20/824-5519- Szerkesztőségi titkár (hirdetési ügyek referense): Bállá Maria (maria.balla@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Károly (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi Sándor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: Máté Tóth Zsuzsanna (matetot@gmail.com). Tervezőszerkesztő: Szabó Dávid Károly (david.szabo@lutheran.hu). Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu), 1085 Budapest, Üllői út 24.Tel.: 06-1/317-5478,06-20/824-5518. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy Zoltán. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztési ügyekben reklamáció a Magyar Posta Zrt. Hírlapüzletág telefonszámán: 06-1/767-8262 és a Luther Kiadónál. • INDEX 25 211, ISSN 2498-5309
