Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)

2016-10-09 / 40. szám

4 • Forrás 2016. október 9. • KRÓNIKA Szentháromság ünnepe után 20. vasárnap - Mt 22,1-14 Meghívottak A VASÁRNAP IGÉJE Sok évvel ezelőtt történt. Vendégeket hívtunk az esküvőnkre. Olyan baráto­kat, akiket nagyon szerettünk volna ma­gunk körül látni azon a szép napon. Akiknek adni akartunk az örömünkből, akikkel együtt szerettünk volna ör­vendezni. Emlékszem, bár sok éve már, hogy a gyönyörűen megterített aszta­lokon kicsi névtáblák jelezték kinek-ki­­nek a helyét. Figyeltünk arra'is, hogy is­merősök és barátok körében legyen minden vendég. A névtáblák közül azonban jó néhány hiába jelezte a gaz­dájának, oda várják A mellette lévő szék üresen maradt egész éjszaka. A másik eset egészen friss, a napok­ban történt. Meglepetés-születésnapot kezdtünk szervezni egy kedves bará­tunknak, és vártuk a visszajelzéseket Ele­inte szépen alakult a dolog, terveztük az estét, azonban egyszer csak szaporodni kezdtek a „mégsem tudok jönni” jelzé­sek, és az addig hallgatók is ezt közölték a szervezőkkel. Végül körbenéztünk a születésnap előestéjén, megállapítottuk, hogy igen kellemetlen volna egy mind­össze maroknyi csapat a meglepetésbu­lin, és szomorúan lefújtuk a dolgot, hisz az ünnepelt úgysem tudott róla. Kivel nem történt még hasonló? Mindennapi esetek: meghívnak, nem megyek, meghívom, nem jön. Biztos va­gyok abban, hogy mindannyian meg­tapasztaltuk már a visszautasítás kese­rű érzését. Ebből a helyzetből szemlél­ve egészen megértjük a király reakció­it, átérezzük a csalódottságát és dühét. Pontosan így érzünk mi is: csalódottak és talán még dühösek is vagyunk. Isten asztala. Isten ráadásul nem vala­mi laza kis kerti partit készített el az övé­inek. Nem csak dobozos kaja van és ol­csó bor. Nem bolti keksz és műanyag te­rítő az asztalokon. Ő valami páratlan él­ményben akar részesíteni bennünket, a legszebb hófehér terítő van az asztalon, s az roskadásig tele van minden jóval; minden szükségletünk megelégíttetik, és testi-lelki kívánságaink betelnek az ő jó­ságával és (vendég)szeretetével. Isten olyan „lakomára” hív, amelyen személye­sen vele kerülhetünk közösségbe, vele ül­hetünk egy asztalhoz, és annál az asztal­nál az ő szeretetéből, jóságából, bűnbo­csátó irgalmából örökös helyünk lehet. Hivatalos vagy. Isten azt akarja, vágya­kozzunk ez után az asztal után. Az után, amelyet ő készít nekünk szeretet­­ből. Nem azért, mert a mi társaságunk­ra szüksége van, hanem mert fontosak vagyunk neki, és részesíteni akar ben­nünket valami semmi mással nem pó­tolható és semmi másban fel nem lelhe­tő jóban. Az ügy komolyságát példázzák a büntetések. Szeretné, hogy komolyan vegyük a hívást! Volt, aki nem vette ko­molyan, voltak olyanok, akik nem hal­lották meg, mert nem akarták meghal­lani, vagy mást hallottak ki belőle, és fél­remagyarázták a meghívó szövegét. Voltak, akik kifogásokat kerestek, de akadtak olyanok is, akik válaszra sem méltatták a mindenség Urát. Ekkor már más címzetteknek megy a meghívás. Ma már mindenkit hív az ige az élő Istennel és Jézus Krisztussal való találkozásra és az elköteleződésre. Nincs előfeltétel, nincs kiválasztás: te is hivatalos vagy! Ez a példázat arra is emlékeztet bennünket, hogy valahogyan választani kell. Nem le­het kívül maradni annak, akihez eljut a meghívó. Nem maradhatok langyos, mert az Isten előtt utálatos, saját magunk számára is nemszeretem állapot. A váratlan fordulat. És akkor jön egy nem várt fordulat. Meghívtak, ott va­gyunk, ám nem sikerült a legmegfelelőbb öltözetet kiválasztanunk, és lapátra tesz­nek. Méltatlanok vagyunk az Isten or­szágába való meghívásra. Mégis oda, eb­be az örömbe vár minket a mennyei Atya, és mi nem gondolhatjuk azt, hogy semmi, de semmi kötelezettségünk nincs. Valahogy úgy tudnám ezt meg­fogalmazni: „Nem megy, nem megy, de mégis muszáj.” Elfogadtam Istentől a drága meghí­vást, felvettem a keresztemet, és botla­dozom az úton. Ismerem az Atya aka­ratát, tapasztalom mindennapi küzdel­meimben Jézus Krisztus szeretetét, és mégsem tudok nem vétkezni. Népi tu­dok mindig könnyen megbocsátani, vagy egyáltalán nem vagyok rá képes. Nem vallom mindig az igazat, mert ön­ző vagyok, és a magam érdekét nézem. Nem tudok mindig szeretettel szólni - nemhogy az ellenségemhez, de olykor a felebarátomhoz sem. Ezekben a helyzetekben jusson eszünkbe: igenis egyvalamire köteleztük magunkat, amikor elfogadtuk a meghí­vást. A „szólásra”. Lehet, hogy ha a nem megfelelő ruhájú ember a hallga­tás helyett megszólal, és azt mondja, „Uram, vétkeztem ezzel a méltatlan öl­tözékkel”, nem vetik ki onnan. Nekünk is szólnunk kell: „Nem vagyok méltó. Új­ra és újra vétkezem, de irgalmazz nekem, kegyelmes Istenem! Ámen.” ■ Keczkó Szilvia Új nap - új kegyelem Vasárnap (október 9.) Ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti* is. Kol 3,13b (4MÓZ 14,20; Mk io,2-9[io-i6]; iThessz 4,1-8; Zsolt 109) Jézus nem szab feltételt, amikor megbocsát. A megbocsátás feltétlen és teljes. Csak irányt mutat: Eredj el, és többé ne vétkezzél! Jézus tanítványaiként bátoríta­nunk kell a szorongó, megfásult, elhibázott életük miatt szomorú embereket. Van feltétlen bűnbocsánat. Ezt úgy képviselhetjük hitelesen, ha mi is feltétel nélkül megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek. Azután várunk egy jobb folytatást. Hétfő (október 10.) Éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyü­mölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség. Ef 5,8b-9 (Zsolt 11,7a; 2Thessz 3,6-13; Jer 44,15-30) Édesanyám röntgenosztályon dolgozott. Néha én is beme­hettem a sötétkamrába, ahol akkoriban a filmeket előhívták. Mindig elálmosod­­tam a sejtelmes, alig pislákoló zöld fényben. Lelki értelemben is elálmosodha­­tunk, ha kilépünk az ige világosságából. Az ige világosságából kilépett ember vagy közösség - bár talán szépeket álmodik - örök halálba alussza magát. Kedd (október 11.) Megízleltétek, hogy jóságos az Úr. íPt 2,3 (Ézs 63,7; Róm 13,1- 7; Jer 45,1-5) „Jó az Isten, jót ád” - idézi Petőfi a népi bölcsességet kedves köl­teményében. Tréfát félrétéve, egyetértünk-e ezzel a mondással? Jó-e, amikor anya­gi kár, megaláztatás, betegség, gyász köszönt ránk, vagy éppen már a halál ko­pogtat ajtónkon? Boldog, aki akkor is tudja mondani: jó az Isten! Akkor tud­juk ezt mondani, ha szívünkben hordjuk Jézus keresztjét. Isten szeretetének je­lét. Akkor a mi keresztünket is fénybe borítja a Golgotáról áradó világosság. Szerda (október 12.) Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátta Simont és Andrást, Simon testvérét, amint hálót vetettek a tengerbe, mivel halászok voltak; és így szólt hozzájuk Jézus: Kövessetek engem. Mk 1,16-17 (Ez 34,11; Ef 5,25-32; JSir 1,1-11.17-22) Mondhatnánk, hogy véletlen. Itt ez a két, feltehetőleg írástu­datlan, de legalábbis tanulatlan halász, és Jézus gondol egyet: ők lesznek az el­ső tanítványok, később pedig a születő anyaszentegyház oszlopai. Istennek sem­mi sem lehetetlen. A kicsiny és jelentéktelen kezdetből világraszóló dolgot mun­kál. Nem erővel, nem hatalommal, hanem nagy szeretettel, az ő Lelke által. Te­kintsen rád is az Úr! Csütörtök (október 13.) Mert ha vannak is úgynevezett istenek..., nekünk még­is egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk Jézus Krisztus, aki által van a mindenség mi is őáltala. íKor 8,5-6 (Ézs 42,8; íKor 14,26-33; JSir 3,1-33) Nemrég bajba kerültem, mert azt állítottam, hogy a mo­dern tudomány megcáfolta - vagy legalábbis erősen megkérdőjelezte - az evo­lúcióelméletet. Az emberiség legiszonyatosabb bálványa önmaga. Miközben fej­lődésre, humanizmusra és tudományosságra hivatkozik, fölényes magabiztos­sággal menetel a saját pusztulása felé. Vajon nem volna jobb arra figyelni, aki­től van minden? Talán még nem késő. KÉTHETI ÚTRAVALÓ „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj sze­­retetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.” (Mik 6,8) Szentháromság ünnepe után a 20. héten az Útmutató reg­geli és heti igéi azt tanácsolják, hogy járjunk elhívásunkhoz (lásd 2Pt 1,10) méltóan - megszentelt életben. Péter ezt így indokolja: „... mivel ő, a Szent hívott el titeket - ti is szentek legyetek egész magatartásotokban, mert meg van írva...” (íPt 1,15-16; lásd 3MÓZ 11,44-45) „Boldogok, akiknek a szívük tisz­ta, mert ők meglátják az Istent.” (Mt 5,8; LK) „A te orszá­god, Isten, örökkévaló ország.” (GyLK 775) Jézus, az örök élet fejedelme a bűnösök megmentéséért jött el e világba. A szent Isten szent népet kíván magának a teremtés hajnalától. S Fia a farizeusok házassági elválásra irányuló, kisértő kérdésé­re Atyja eredeti szándékát és akaratát idézi: „... mert a terem­tés kezdete óta Isten férfivá és nővé teremtette az em­bert. Ezért... lesznek ketten egy testté... Amit tehát Isten egy­bekötött, ember el ne válassza!” (Mk 10,6-9) Pál így int: „Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy... Mert nem tisztátalanságra hívott el minket Isten, hanem megszentelő­­désre.” (iThessz 4,3.7) S a rendetlenül és tétlenül élőket fi­gyelmezteti, hogy „csendben dolgozva, a maguk kenyerén él­jenek” (2Thessz 3,12). S nem csak a római gyülekezetnek ír­ja: „Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől... Adjátok meg min­denkinek, amivel tartoztok...” (Róm 13,1.7) Luther így tanít: „A felsőbbség nem azért van, hogy a saját hasznát s kénye­­kedvét hajhássza alattvalóin, hanem hogy jólétet teremtsen nekik. Mert Isten általuk táplál s véd. Engedelmes tisztelet­tel szeressük hát őket!” A teremtés rendjét idézve (lásd íMóz 2,24) inti Pál a házastársakat, s ezt Krisztusról és az egyház­ról mondja, „De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a fe­leségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.” (Ef 5.33) A gyülekezeti összejöveteleken minden a hívek épü­lését szolgálja. A különféle lelki ajándékok békés együttmun­­kálkodása kívánatos és lehetséges, „mert Isten nem a zűr­zavarnak, hanem a békességnek Istene” (íKor 14,33). Jézust Pilátushoz vitték át kihallgatásra, ám képmutató módon „akik vitték, maguk nem mentek be a helytartóságra, hogy ne le­gyenek tisztátalanokká, hanem megehessék a páskavacsorát”. De a szándékuk az volt, hogy siettessék az igazi páskabárány halálát, mert: „Nekünk senkit sincs jogunk megölni!” (Jn 18,28.31) Salamon példabeszédekben tanítja, hogy az isten­félelem és a bölcsesség áldást hoz. „Bízzál az Úrban teljes szív­ből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gon­dolj rá, és... féld az Urat...” (Péld 3,5-7) „Bízom benned, szent Úristen..(EÉ 437,1) „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat.” (Róm 12,21) Szentháromság ünnepe után a 21. héten az Útmutató reggeli s heti igéi arra ösztönöznek, hogy járjunk elhívásunkhoz mél­tóan - a hit harcában (lásd íTim 6,12; 2Tim 4,7-8). Az Űr Jé­zus örök élettel koronázza meg az állhatatosakat. „Megvált­ja az Úr az ő szolgáinak lelkét, és el nem vesznek, akik őben­ne bíznak.” (GyLK 698,13) „Akik az Úrban bíznak, azoknak ereje megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak el, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézs 40,31; LK) He­gyi beszédében így magyarázza Jézus a törvényt: „Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosz emberrel, hanem... Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellensége­iteket, és...” (Mt 5,39.44) Isten szent és feddhetetlen gyerme­kei az ő fegyverzetét öltik fel, hogy megállhassanak az ördög minden ravaszságával szemben. Öt védekező „fegyverük”: igaz­ságszeretet, megigazulás, békesség, hit, üdvösség. S egyetlen „támadó” eszközük: Isten beszéde. Pál tanácsa: „... vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és min­dent leküzdve megállhassatok.” (Ef 6,13) Luther felszólít: „Minden keresztyén fegyverezze fel magát. Hit- és tanbeli bi­zonyosságát alapozza meg úgy Isten igéjéből, hogy ellenáll­hasson az ördögnek, s tudjon védekezni, mikor valaki el akar­ja téríteni!” A megtorlás és bosszúállás helyett Pál az ellenség szeretetét ajánlja; így győzhetünk heti igénk szerint: „Nefizes­setek senkinek rosszal a rosszért.” (Róm 12,17) A Krisztus iránti engedelmesség a gyülekezet építését szolgálja: „... hadakozá­sunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten ke­zében. ..” (2Kor 10,4) A szűkös legelőterület miatt Lót elvált ap­ja testvérétől: „Ábrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a Jor­dán környékén levő városokban telepedett le, és egészen Sodo­­máig sátorozott.” Isten újból megígérte a hit hősének: „ Azf az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örök­re.” (íMóz 13,12.15) A Tízparancsolat örök érvényű követelmé­nyei: „Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent va­gyok. (...) Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az Úr!” (3MÓZ 19,2.18) Elfogatásakor Urunk jóval győzte le a rosszat; egyik védelmére kelt tanítványa levágta a főpap szol­gájának jobb fülét. Ám Jézus, „megérintve a fülét, meggyógyí­totta őt” (Lk 22,51). Pál tanácsai nem csak a hitben igaz fiának szólnak: „...erősödjél meg a kegyelemben, amely Krisztus Jé­zusban van. (...) Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisz­tus Jézus jó katonája. (...) Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez.” (2Tim 2,1.3.5) „Isten, ó, szent Isten, / Te minden jó forrása. ..HA go­nosz erején / Jóval hadd győzzek én...// Kegyelmed kísérjen / Az örök életig!” (EÉ 436,1.4.5) ■ Garai András Péntek (október 14.) Az asszony így szólt hozzá- Uram, merítőedényed sincs, a kút is mély, honnan vennéd az élő vizet? Jn 4,11 (Jer 2,13; Jn 18,28-32; JSir 3,34- 66) Mi a nehézségeket látjuk, Jézus a lehetőséget, hogy szóba elegyedjen velünk. Milyen szomorú és hiábavaló lett volna annak az asszonynak az élete, ha nem kezd vele beszélgetni az Úr! Olthatatlan életszomjunkat egyetlen korty is kielé­gítheti, ha azt Jézustól kapjuk. Szombat (október 15.) Péter írja: Mert nem kitalált meséket követve ismertet­tük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének. 2Pt 1,16 (Ez 12,25; Péld 3,1-8; JSir 5,1- 22) Kamaszként egyszer utazhattam tengeri hajón. Életre szóló élmény volt. Fel­nőttként járhattam kétezer méter magas hegyen és a messzi északon, ahol job­bára csak rénszarvasok kószálnak. Sosem feledem! De a természet csodáinál is nagyobb csoda Jézus Krisztus, az Isten Fia. Aki vele találkozott, sosem feledi. ■ Zólyomi Mátyás HIRDETÉS 15. KOSZI Nyomkereső készségfejlesztő tábor 5-12. osztályosoknak. Piliscsaba, október 28-31. Szeretnéd egy őszi hétvégére elfelejteni az iskolai, otthoni gondjaidat, szeretnél egy rejtély kellős közepébe csöppenni, amelyet új barátaiddal közösen kell megfejtenetek? Szabadulós játék, logikai fejtörők, helyszínelés, szerepjáték és más vetélkedők során pallérozhatod eszed és kre­ativitásod. A KOSZI Nyomkereső olyan egyedülálló készségfejlesztő tábor, ahol a szabadidő hasznos és élményszerű eltöltésén kívül helyet kapnak az agyat és kreativitást pallérozó programok, egy őszi kirándulás, mozgásra serkentő akadályverseny és métázás, valamint szerepjáték és más csapatos vetélkedők is. A tábor mottója 2016-ban: Bajnokok ligája. Részvételi díjak, kedvezmények és a technikai részletek pontos leírása a KOSZI honlapján: www.koszi.net. Információ: Tóth Enikő, telefon: 70/209-3307; e-mail: koszi@koszi.net. KRÓNIKA Az Evangélikus Élet magazin kéthetente megjelenő hírlevele E-mail: evelet@lutheran.hu • EvÉlet online: www.evangejikuselet.hu • Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu • Előfizetés: kiado@lutheran.hu • Szerkesztőség: 1091 Budapest, Üllői út 25. fszt. 2. Tel.: 06-20/824-5519. Szerkesztőségi titkár (hirdetési ügyek referense): Bállá Maria (maria.balla@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Karoly (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi SAndor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: MAtéTóth Zsuzsanna (matetot@gmail.com). Tervezőszerkesztő: Szabó David KAroly (david.szabo@lutheran.hu). Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu), 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 06-1/317-5478,06-20/824-5518. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy ZoltAn. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztési ügyekben reklamáció a Magyar Posta Zrt. Hírlapüzletág telefonszámán: 06-1/767-8262 és a Luther Kiadónál. • INDEX 25 2ii, ISSN 2498-5309

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom