Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)
2016-09-25 / 38. szám
4 • Forrás 2016. szeptember 25. »KRÓNIKA Szentháromság ünnepe után 18. vasárnap - Mt 22,34-46 Vörös fonal A VASÁRNAP IGÉJE A címet adva szinte már látom is magam előtt az idősebbek felhúzott szemöldökét, akiknek régről ismerős a vörös farok kifejezés. A szakszövegek, cikkek végére biggyesztett utolsó bekezdést nevezték így, melyben a szerző levonta az ideológiai következtetéseket, akár illeszkedtek a szöveghez, akár nem. Leginkább nem. A finneknél ezzel szemben a vörös fonal azt a vezérgondolatot jelenti, amely hol kimondva, hol kimondatlanul, mint egy szál a szövött szőnyegben, végigfut, és hordozza a fő mondanivalót. Jézus a farizeusokkal beszélgetve ezt a vörös fonalat ragadja meg a Biblia üzenetéből („e két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták” - vagyis mindaz, amit akkor Szentírásként olvastak), és „kezei közé csippentve” felmutatja a törvényeket aprólékosan kutató farizeusoknak: tessék, itt a lényeg, amit kerestek. Felmutatja mindazoknak; akikben megvan a vágy, hogy a Bibliában, a sokféle szövegben, a történetek és szabályok között egy tömören megfogalmazható, központi üzenetet találjanak. Nem új üzenetet ad, nem új parancsokkal toldja meg az Ószövetségben található sok százat, hanem kiemeli belőle azt a kettőt, amelyek rendszerbe szervezik az egészet. Az élet értelme. Kulcsot ad ezzel Jézus az egész zavaros, kusza világhoz. Mintha Douglas Adams majd kétezer évvel későbbi művének, a Galaxis útikalauzstopposoknak című sci-fijének szereplőit hallanánk, akik felteszik a szuperszámítógépnek a kérdést: mi az élet, a világmindenség meg minden értelme? Csakhogy a gép rossz kérdésre csak értelmezhetetlen választ tud adni (néhány millió év számolás után): 42. Hála Istennek, Jézus a számítógéppel ellentétben helyén tudja kezelni az embernek az életben értelmet kereső kérdéseit, és tartalmi választ ad - felmutatja a káoszban a szervező elvet: a szeretet kettős parancsát. Összeköttetésben. A szeretetkötelék teremt valóban rendet, kapcsolatot „vízszintes” és „függőleges” síkon is. Emlékezzünk vissza iskoláskorunk kémiaóráira, az ott látott molekulamodellekre,,kristályszerkezetekre, a hetedikesként talán még érthetetlen kötésekre - amikor golyókból és pálcikákból modelleket építettünk. A golyók voltak az egyes atomokba pálcikák a kötések, ezekkel lehetett molekulákká, kristályokká kötni a szanaszét guruló golyókat. A szeretet szül kapcsolatot az Isten és az ember között és az egyes emberek alkotta kaotikus halmazban is. Ettől válik értelmezhetővé és élhetővé számunkra a világ, és a többirányú (emberek közötti, Isten felé való) kötődéstől lesz háromdimenzióssá. Ez a szerkezet nem bontható meg - erre mutat rá Jézus -, nem lehet csak az egyik kötést vagy csak a másik kötést ápolni. Összedől körülöttünk a szerkezet, ha csak az emberi kapcsolatainkat ápoljuk, vagy ha csak az Isten felé kötődünk. A kettőt egyszerre helyezi a szívünkre Jézus: Isten és a teremtésben a képmása, az ember felé is szeretetet kér. Mintha a farizeusok aznapi előző kérdésére adott válaszát folytatná, az adópénzzel kapcsolatosat - a pénzérmén levő képmás a császár képmása, adják tehát a pénzt neki nyugodtan, az Istennek pedig adják az ő képmását, azaz az embert -, szeressétek az Istent és a1 képmását, ezen áll vagy bukik minden. Jézus pedig visszakérdez: ha már a Szentírás értelme érdekli a kérdezősködőket, ugyan mondják meg, mi a véleményük a Krisztusról, kinek tartják. Folytatása ez talán az előző válaszának, amelyben a felebarátok felé szóló szeretettől szólt? Ha szó szerint (vagyis görög szó szerint) olvassuk, talán igen - az a szó ugyanis a közeliekre teszi a hangsúlyt, mármint hogy azok a felebarátaink, akik a környezetünkben vannak ilyen-olyan módon, mondhatnám, a kezünk ügyében, a köreinkben. A Biblia értelmét kutatva a vörös fonal benne akkor lesz láthatóvá számunkra, ha a „kezünk ügyében” van Jézus, ha meg tudjuk magunknak válaszolni a kérdést, mi is a mi véleményünk őróla. ■ Darvas Anikó Imádkozzunk! Krisztus, ki vagy te? Annyi névvel és titulussal illetünk téged - Felkent és Messiás, Megváltó és Emberfia, Szabadító, pásztor, király -, ki vagy te számomra? Jöjj közel, és légy velem, hogy megismerfiesselek, jobban, mint a legjobb barátaimat vagy a testvéreimet! Ülj mellém, ölelj át, és taníts szeretni, így tégy rendet a világomban, kérlek! Ámen. KÉTHETI ÜT RAVALO „Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.” (íjn 4,21) „Mindenki várakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt.”(Zsolt 145,15) Szentháromság ünnepe űtán a 18. héten az Útmutató reggeli s heti igéi arra ösztönöznek, hogy járjunk elhívásunkhoz méltó szeretetben (lásd íjn 4,7). „Nem az a szeretet, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelésül a mi bűneinkért.” (íjn 4,10; LK) Jézusban megjelent közöttünk Isten személyválogatást nem ismerő szeretete. „Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást.” (GyLK 727,10) Jézus szerint a legfőbb parancsolat: „Az Úr a mi Istenünk, • egyedül az Úr!” És: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!” A második: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” (Mk 12,29-31) Luther figyelmeztet: „Abban van az ördög öröme, mulatsága és fő törekvése, hogy a keresztyének között a szeretetet megzavarva, csupa gyűlöletet és irigységet támasszon. Mert jól tudja, hogy a keresztyénséget a szeretet építi és tartja meg. Ezért buzdít Krisztus olyan nagyon, hogy a szeretethez mindennél szilárdabban ragaszkodjunk.” Pál így int: „Arra törekedjünk tehát, ami a békességet és az épülést szolgálja.” (Róm 14,19) Hegyi beszédében Urunk tanít: „Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy adakozásod rejtve maradjon; és majd...” (Mt 6,3-4) Kik Jézus igazi rokonai? „... aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem és az én anyám.” (Mk 3,35) A szeretet mindennél drágább kincs. Salamon így énekel: „Bizony, erős a szerelem, mint a halál... Úgy lobog, mint... az Úrnak lángja. Sok víz sem tudja eloltani...” (Énekek 8,6- 7) Névünnepén Urunk emlékeztet Mihály arkangyal tettére („Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és... levettetett a földre...” - Jel 12,7.9): „Láttam a Sátánt villámként leesni az égből.” S hetvenkét tanítványát bátorítja: „... inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.” (Lk 10,18.20) Mi pedig naponta kérhetjük reformátorunk szavaival: „Szent angyalod legyen velem, hogy..mert Dávid is megtapasztalta: „Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket.” (Zsolt 34,8) Elfogatásakor Jézus ezt mondta védelmére kelt tanítványának: „... azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet? De akkor miképpen teljesednének be az írások... ?” (Mt 26,53-54) Isten megígérte a pusztában vándorló népének: „íme, én angyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton, és bevigyen arra a helyre, amelyet kijelöltem. Vigyázz magadra előtte, és..., hiszen az én nevem van jelen benne.” (iMóz 23,20-21) „Hozzád megyek, nehéz az út; / Örök hazámba nyiss kaput! // S az angyalokkal nagy vígan / Éneklek ottan éneket!” (EÉ 503,2.7) Szentháromság ünnepe után a 19. héten az Útmutató reggeli s heti igéinek hétköznapra szóló üzenete: járjunk elhívásunkhoz méltóan - a munkában! Jézus beteljesítette Atyja akaratát a világban, mert: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” (Jn 5,17) Tanított, gyógyított, és: „Milyenjó mindaz, amit tesz!” (Mk 7,37) Luther emlékeztet: „Isten előtt minden ember és minden hivatás egyenlő. De jó is volna nekünk, ha soha el nem felejtenénk, hogy munkánk nem embereknek, hanem Istennek szól; mert ő a mi gazdánk!” Az aratási hálaadó ünnep igéi istenfélelemre és megelégedésre indítanak, mert: „Jó az Űr, örökké tart az ő kegyelme és hűsége nemzedékről nemzedékre.” (Zsolt 100,5; LK) Megadta mindennapi kenyerünket. „Jóságod az év koronája, bőség fakad ösvényeiden.” (GyLK 717) Jézus figyelmeztet: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.” S a bolond gazdag sorsa hirdeti: „így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.” (Lk 12,15.21) Pál az adakozás áldásaira emlékeztet: „Tudjuk pedig hogy aki szűkén vet, szűkén is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy .kényszerűségből, mert...” (2Kor 9,6-7; lásd Péld 22,9) Isten próbára tette népét a pusztában; a keserű víz édes lett Márában. Isten kijelentette: „... én, az Úr vagyok a te gyógyítód. Azután elérkeztek Élimbe. [...] Ott ütöttek tábort a víz mellett.” (iMóz 15,26-27) Jézus a mi áldott orvosunk; tettei isteni hatalmának a jelei. Jézus megérintette a leprást, és így szólt: „Akarom, tisztulj meg! És azonnal megtisztult a leprától.” (Lk 5,13) Szombaton Jézus valamelyik zsinagógában ezt mondta a tizennyolc éve meggömyedt asszonynak: „... megszabadultál betegségedből. És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent.” (Lk 13,12-13) Az Úr Jézus meggyógyította Péter lázas anyósát és sok megszállottat. „... minden beteget meggyógyított, hogy beteljesedjenek az Ézsaiás próféta által mondottak...” (Mt 8,16-17; lásd Ézs 53,4) A próféta Isten gondviselő szeretetét kéri életére: „... légy oltalmam a veszedelem napján! [...] Gyógyíts meg Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg akkor megszabadulok, csak téged dicsérlek.” (Jer 17,17.14) Pál meggyógyított egy születésétől fogva sánta lábú embert Lisztrában, ezt mondva neki: „Állj a lábadra egyenesen! Ekkor az talpra ugrott, és járt.” A pogány sokaság áldozatot akart bemutatni az apostoloknak, de ők hirdették nekik: „...ezekből a hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez, aki..(ApCsel 14,10.15) „A te gyógyító szent kezed / Orvosolta fájdalmam [...] // Életben megtartottál. [...] / Jézus,én reménységem!” (EÉ 373,3-4) ■ Garai András Új nap - új kegyelem Vasárnap (szeptember 25.) Megtisztítom őket minden bűnüktől, amelyeket elkövettek ellenem; megbocsátom minden bűnüket. Jer 33,8 (Tit 2,14; Mk 12,28-34; Róm 14,17-19; Zsolt 142) Lelki tisztaság, bűnbocsánat, megváltás - ígéret számunkra, vágyódás, sóvárgás vagy valóság? Elmélet, hogy Isten népének tagja vagyok, gyermeke lehetek? Az Úr Jézus kereszthalála valóságos. Tényleg önmagát adta, hogy a benne való hit által rendeződjön az életem, és az nem elmélet, hogy megbocsátotta bűnömet, és megtérésem óta is folyamatosan megtisztít. És a bűneim bocsánatával ad békességet, Szentiélekben való örömöt. így lehetek népének tagja, így lehetünk népévé, ha ő naponként megtisztíthat a bűntől, és ezt megragadva törekedhetünk a jó cselekvésére. Ebben látszik - látszana -, hogy a keresztyénségünk nem elcsépelt elmélet, hanem élet a bennünk munkálkodó Úr Jézussal. Hétfő (szeptember 26.) [Legyetek] a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a Lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok. Róm 12,11 (2MÓZ 24,7b; Mt 6,1-4; Jer 31.18- 20.31-37) Mi jellemzi szolgálatunkat, aktivitásunkat? Nem mindegy, hogy mi a mozgatója cselekedeteinknek, illetve nem mindegy, hogy kicsoda. Sokféle egyházi aktivitás van, egyre több mindenre mondjuk: „Az Úr ügyét szolgálja.” Csak akkor igaz mindez, ha a neki való engedelmességből fakad. Az engedelmesség, hogy minek, miből, kinek engedjek, attól függ, milyen a kapcsolatom az igével. A Szentlélek által az ige életté, személyessé válik, belsővé. Többé nem külső kényszer, parancs, feszültség, hanem a bennem élő Jézus indít az örömteli szolgálatra. Kedd (szeptember 27.) Az Úr így felelt: Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek? 2MÓZ 33,14 (2Kor 3,12; Mk 3,31-35; Jer 36,1-19) Mi nyugtat meg igazán? Hogyan megy velünk ma Isten „arca”, mint Mózesékkel? Ismét az ige megkerülhetetlensége! Ma Isten igéjével, Szentlelke által van, lehet jelen az életünkben. És ha engedünk az igének, cselekvői vagyunk, engedelmesek, Isten egészen közel van hozzánk, velünk jön, megy előttünk az Űr Jézusban. Szerda (szeptember 28.) Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy [Krisztusban] lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent a földön és a mennyben úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által. Kol 1,19-20 (Dán 7,14b; Énekek 8,4-7; Jer 36,20-32) Jójákim azt gondolta, hogy ha Isten írott szavát elégeti, akkor az nem fogja őt érinteni, nem fog beteljesedni. Kísértés lehet ez a fajta gondolkodás számunkra is. Polcokon, éjjeliszekrényeken porosodó Bibliák, kis létszámú gyülekezeti alkalmaink is jelzik, mintha nem lenne szükségünk Isten békeajánlatára. Milyen drága, hogy ennek ellenére figyelmeztet, nem az én hitemtől függ a megváltás műve, hiszen „elvégeztetett”. És milyen csodálatos, hogy hit által enyém lehet Jézusban Isten békessége! Csütörtök (szeptember 29.) Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek. Jn 6,27 (Ézs 55,2; Lk 10,17-20; Jer 37,1-21) Mindig aktuális az igei figyelmeztetés számunkra, hiszen a világ sodrásában mi is könnyen veszendő eledelért fáradozunk. Meg akarjuk nyerni az egész világot, és e téren még jó részeredményeink is vannak. Benne lenni a top tízben! És közben a legdrágább mellett megyünk el. Az örökkévalót, a lelkit, az igazit, a tisztát toljuk el magunktól, és válik általános életérzéssé: hiábavaló minden. Az Úr Jézus nagyon egyszerűen, szerényen kínálja az Örök életre megmaradó eledelt: önmagát, a vele való életet a bűnbocsánattal, melyet teste és vére odaszánásával szerzett meg számunkra. Ezért nekem már nem kell fáradnom, és benne való életem bizonyosan nem hiábavaló! Péntek (szeptember 30.) Uram, nefeddj meg haragodban, ne ostorozz indulatodban! Zsolt 6,2 (Róm 8,34; Mt 26,51-54; Jer 38,1-13) Sok helyen péntekenként még ma is böjtöt tartanak. Szép szokás, de ha nincs a böjtölők életében bűnlátás, bűnbánat, akkor csak még inkább kivívjuk Isten haragját magunkra. Lássam meg, vegyem komolyan bűneimet és azt, hogy Isten haragját, bűn elleni indulatát az Úr Jézusra mérte, aki elszenvedte értem is a kereszt gyötrelmét. Készen van számomra a bocsánat, nem kell bűnhődnöm! Az Úr Jézus helyettem, értem is bűnhődött a kereszten. Vegyük komolyan a megtérésre hívó szót! Szombat (október 1.) Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. Jn 6,68 (Zsolt 119,109; 2MÓZ 23,20-25 [26-27]; Jer 38,14-28) Mennyire izgalmas számunkra az örök élet? Úgy is kérdezhetném, hogy mennyire fontos a lelki élet. Annyira, hogy mindent félretéve a lelki alkalmak állnak az első helyen: igeolvasás, imádság, bibliaóra? Kis és nagy döntéseinkben az Úr Jézus befolyásolhat bennünket? Ez megmutatkozik a családtagjainkkal való viszonyunkban is, hiszen mindig készségesek, barátságosak, áldozatkészek vagyunk, még a gyülekezetben is, munkahelyről, iskoláról nem is beszélve? Milyen áldottak lehetnénk, ha igaz lenne: Uram, egyedül benned bízom, rád hallgatok kizárólagosan, nem engedem, hogy bárki, bármi befolyásoljon engem, bennünket! Ki akadályoz meg ebben minket? Engedj az Úr Jézusnak, menj Lélek által őhozzá! ■ Lábossá Péter KRÓNIKA Az Evangélikus Élet magazin kéthetente megjelenő hírlevele E-mail: evelet@lutheran.hu • EvÉlet online: www.evangelikuselet.hu • Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu • Előfizetés: kiado@lutheran.hu • Szerkesztőség: 1091 Budapest, Üllői út 25. fszt. 2. Tel.: 06-20/824-5519. Szerkesztőségi titkár (hirdetési ügyek referense): Bállá Mária (maria.balla@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Károly (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi Sándor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: Máté Tóth Zsuzsanna (matetot@gmail.com). Tervezőszerkesztő: Szabó Dávid Károly (david.szabo@lutheran.hu). Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu), 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 06-1/317-5478,06-20/824-5518. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy Zoltán. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztési ügyekben reklamáció a Magyar Posta Zrt. Hírlapüzletág telefonszámán: 06-1/767-8262 és a Luther Kiadónál. • INDEX 25 211, ISSN 2498-5309
