Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)
2016-09-11 / 36. szám
4 • Forrás 2016. szeptember 11. • KRÓNIKA Szentháromság ünnepe után 16. vasárnap - Lk 7,11-17 Az élet diadalmenete A VASÁRNAP IGÉJE Tizenöt éwel ezelőtt szeptember 11-én váratlanul megszakadt a televízió szokásos műsora, és egy rövid videóban azt mutatták, hogy a világ másik felén, New Yorkban a Világkereskedelmi Központ kettős tornyának épületeibe csapódott egy-egy repülőgép. A képsorok most is előttem vannak, kitörölhetetlenül belevésődtek a tizenéves agyamba. Van, aki szerint aznap, azzal a bizonyos terrortámadással kezdődött a 21. század, és sajnos nem remélhetjük, hogy zavartalan békét hoz majd. Azóta megszokhattuk a tragikus és bizarr videókat erőszakról, váratlan támadásokról, menekülő tömegekről, szétbombázott házak romjai alól előkotort holttestekről és csodás megmenekülésekről. A halált és az életet elválasztó hajszál egészen kézzelfoghatóvá lett, és szembesülnünk kell azzal, amit hívő emberként is tagadni próbálunk. Egy dolog tudni a lelkem mélyén, hogy egyszer majd meghalok, és más dolog, ha a halál szembejön. Jézus és tanítványai hatalmas tömegben haladnak Nain városa felé. A városkapuhoz közeledve szembejön egy másik tömeg: egy temetési menet. Az egyik menet halottat visz, a másik menet élén az Élet Ura közeledik. A nyitott, hordágyszerű koporsóban (hiszen nem földbe, hanem sziklasírba temetik) egy fiatalember fekszik. Özvegy édesanyjának szeme fénye, egyetlen fia. Az asszony egy szem gyermekét, időskorának remélt támaszát veszítette el. Kegyetlen érzés lehet, hogy azt kell gyászolnia, akit á világra szült; nem a gyermek temeti az idős, élettel betelt szülőt, hanem a szülő a gyermeket, aki bontakozó életének kapujában állt. Jézus ezt az asszonyt látja meg, és „szánalomra indul” iránta. Ez nem puszta sajnálkozás, hanem a nyomorúság láttán megszülető együttérzés. Az angol nyelv úgy mondja: compassion, vagyis együtt szenvedés a szenvedővel, így hajol Isten Jézusban a legnagyobb mélységben lévőhöz - hozzád és hozzám is -, és személy szerint mondja neked és nekem: „Ne sírj!” Nem láttuk már valahol ezt a síró anyát? Ugye, hogy olyan képeken, Kálvária-szobrokon, ahol a megfeszített Jézus keresztje alatt az összetört Máriát támogatja János apostol? Az ige a halott fiút „monogenész”-nek, vagyis egyszülöttnek nevezi. Ahogyan mi is az Atya egyszülött Fiaként emlegetjük Jézus Krisztust a hitvallásban. Az egyszülött elvesztése a legsúlyosabb csapás. Zakariás viszont arról prófétái, hogy ez a gyász a megújulás kezdetévé lehet: „Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét. Rátekintenek arra, akit átszúrtak, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták...” (Zak 12,10) Ez a gyász a halált legyőző Krisztus felé mutat, aki belép a fájdalom zárt ajtaján, és ránk köszön: „Békesség!” Jézus egyetlen hívó szavára - „kelj '.fel!”-, mintha valami álomból ébredne, a halott fiú felül, beszélni kezd az élet félreérthetetlen jeleként. Az anya pedig visszakapja a fiát az Úrtól - immáron másodszor is. Mekkora csoda, ha valakit már elveszettnek hittünk, és mégis megkerül! Halottnak véltük, és mégis él! Hadifogságból sokára hazatérők, otthonról szökött és hazatalált gyermekek, gyógyíthatatlannak tartott betegek és kómából ébredők történetei is velünk vannak. Láttam olyan videót is, amelyen egy Szíriában szétbombázott hál romjai alól az életmentők tizenkét órai kemény munkával élve húztak ki egy mindössze tíznapos csecsemőt! Hiszem-e, hogy Jézus egyetlen szóval előhívja azokat, akik már a föld porában fekszenek? Akikről talán azt sem tudja a család, hol lettek eltemetve, melyik tömegsírba. Akiknek a hamvait szétvitte a szél. Akik emberi szemmel nézve értelmetlen szenvedésben, őrült világégésben lettek a halál prédájává. Jézus személy szerint fogja mondani neked is a halálod után, mintegy álomból ébresztve: „...neked mondom, kelj fel!” Ha az Úr, aki diadalt aratott a halál fölött, ezt mondja nekem, akkor én is új életre fogok ébredni. Ezért énekeljük: „Jézus él, sír éjjele / Csak új reggelig takarhat.” (EÉ 223,1) Ahogyan Jézus hívására kinyitottam egyszer a szememet a sötétségről a világosságra, felkeltem a bénultságomból, hogy új életet éljek vele, ugyanúgy a halál sötétje sem választhat el szeretetétől. ■ Seben Glória Imádkozzunk! Uram, Jézus, te nem futottál a halál és a gyász fájdalma elől, hanem vigasztalva léptél oda a veszteségét sirató mellé. Köszönjük, hogy mellettünk is ott vagy minden szenvedésben, és jelenléteddel értelmet adsz a legmélyebb gyötrelemnek is. Kérünk, hadd kapaszkodjunk bele kezedbe, amelyet békességet kínálva nyújtasz felénk a halál legsötétebb óráiban! Add azt a hitet, hogy szavadra új, örök életre támadunk! Ámen. KÉTHETI Ü T RAVA EÓ „Krisztus Jézus [...] megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet.” (2Tim 1,10b) Szentháromság ünnepe után a 16. héten az Útmutató reggeli és heti igéinek örömüzenete: életünk el van rejtve Krisztusban! És amikor Krisztus, a mi életünk újra megjelenik, mi is megjelenünk dicsőségben (lásd Kol 3,3.4; íjn 3,2). „Szomjúhozik lelkem az élő Isten után.” (GyLK 704) „Ahogyan az Atya feltámasztja és megeleveníti a halottakat, úgy a Fiú is megeleveníti azokat, akiket akar.” (íjn 5,21; LK) Mert ő Isten, s ő a benne reménykedők élete, szentsége és igazsága! Mindezt Lázár feltámasztásával is igazolta: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt? [...] ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét...” (Jn 11,25- 26.40) Heti igénk a páli megigazulástan része, mert Isten „szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem [...]. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk” emberré létele által. Ő a mi szabadító Urunk! (2Tim 1,9.10a) A kegyelem állapotában ne a bűnnek, hanem az igazságnak szolgáljunk, figyelmeztet Pál: „Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róm 6,23) Luther pedig így tanít: „Ha tehát kegyelemből bűnbocsánatot nyertetek és megigazultatok, Istennek tartoztok engedelmességgel, hogy akarata szerint éljetek. Most már tehát ellenállhattok a bűnnek, mert Krisztusban vagytok, és tiétek feltámadásának ereje.” Halálos betegségéből való gyógyulása után Ezékiás király hálaéneket zengett az Úrnak: „Az élő, csak az élő magasztalhat téged [...], hogy te hűséges vagy. Megszabadított engem az Úr!” (Ézs 38,19.20) Joppéban Péter feltámasztott egy nőtanítványt: „...letérdelt, és imádkozott, azután [...] ezt mondta: Tábita, kelj fel! Ő pedig kinyitotta a szemét.. .” (ApCsel 9,40) Pál élete a halálban is Krisztusban van elrejtve: „Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.” (Fii 1,21; lásd Gál 2,20) Mi is „akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk” (Róm 14,8), ha hittel elfogadtuk őt személyes Megváltónknak. A megdicsőült Krisztus csak dicséri a szmirnai gyülekezetét, s bátorítja övéit: „Ne félj attól, amit elfogsz szenvedni. [...] Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. [...] Aki győz, annak nem árt a második halál.” (Jel 2,10.11) Mert aki kétszer születik: testtől és Lélektől, az csak egyszer hal meg! A körülmetéletlen Ábrahám hitét számította be Isten neki igazságul, s ez érettünk is megíratott, „akiknek majd beszámítja, mert hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat...” (Róm 4,24-25) „Jézus él, én is vele! [...]/ Ott leszek, hol Uram van: / Ez az én bizodalmám.” (EÉ 223,1) „...az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” (íjn 5.4b) Szentháromság ünnepe után a 17. héten az Útmutató reggeli s heti igéi tanítják: Krisztusban egy a keresztyén anyaszentegyház (lásd íKor 12,12.27). S a Krisztusban hívők hirdetik a hit győzelmét, mert... (lásd íjn 5,5). „ímé, mily jó és mily nagy gyönyörűség / Az atyafiak közt az egyenesség...” (GyLK 765) „Egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és az emberek között: az ember Krisztus Jézus, aki önmagát adta váltságul mindenkiért.” (íTim 2,5-6; LK) Egyek vagyunk Krisztusban, s ájó pásztor szétszóródott nyáját újra egyesíti (lásd Jn 10,16). A kánaáni asszony szaván fogta Jézust, s Urának nevezte: „Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból amelyek gazdájuk asztaláról lehullanak. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” (Mt 15,27- 28) Pál is hirdeti: „Nincs különbség zsidók és görögök között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura...” (Lásd Jóéi 3,5) Az üdvözítő hit „hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által” (Róm 10,12.17). „A hit pedig a reméli dolgokban való bizalom és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. [...] Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt...” (Zsid 11,1.6) Luther tanítja: „A hit olyasmiről való meggyőződés, amit nem látunk, sőt aminek talán az ellenkezőjét látjuk. Ezért az Isten szeretetének s tiszteletének legmagasabb foka is az, hogy őt mindennek ellenére is jónak, igaznak tartjuk és dicsőítjük.” Jakab hirdeti: „... hitetek próbája állhatatosságot eredményez. [...] Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.” (Jak 1,3.12; lásd Jel 2,10) A kapernaumi százados nem tartotta magát méltónak arra, hogy személyesen kérje Jézust: „... hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám. [...] Amikor Jézus ezt meghallotta, elcsodálkozott rajta, és [...] így szólt [...]: Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet” (Lk 7,7.9) A nagytanácsban hallgattak Gamáliél tanácsára, s a Jézusról tanúskodó apostolokat megverették, „azután megparancsolták nekik, hogy ne szóljanak Jézus nevében, és elbocsátották őket. Ők pedig [...] hirdették, hogy Jézus a Krisztus” (ApCsel 5,40-42). Nem csak zsidóknak szól ez az intelem és bátorítás: „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére [...], hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek” (Zsid 12,2-3) A tengeren járó Jézus minden, az egyház hajójában lévő s a túlsó partra igyekvő kicsinyhitű követőjét bátorítja: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! [...] Jöjj! És Péter [...] elindult Jézus felé. [...] Valóban Isten Fia vagy!” (Mt 14,27.29.33) „Ó, a hit — nagy bizonyosság! / Látja azt, mi rejtve van. / Isten ígér. így felel rá: / »Úgy van, indulok, Uram!«” (EÉ 329,5) ■ Garai András Új nap - új kegyelem Vasárnap (szeptember 11.) Jézus mondta: Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el. Jn 6,39 (Zsolt 27,9b; Jn n,i[2]3.i7—27141—45]; 2Tim 1,7-10; Zsolt 140) Gyerekek sokszor veszítenek el dolgokat, s ha visszakapják, akkor sem biztos, hogy örülnek neki. Mert nem fontos az a ruha, az a tolltartó vagy bármi más. „Elveszett? Nem számít, majd kapok másikat.” Jézus számára az az egy is fontos, aki én vagyok, még én is számítok a sokmilliárdnyi ember között. Megváltónk mindent megtett azért, hogy én megmaradjak őnála. Vajon nekünk is ilyen fontos-e Jézus? Hétfő (szeptember 12.) Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek. Jn 15,8 (Ézs 27,3; Róm 6,18-23; Jer 15,10-21) Büszke a gazda a szépen fejlődő vetésre, a bő termést ígérő gyümölcsösre. De látom az Isten iránti hálát is. A gazda tudhatja igazán, hogy nem csak az ő tudásán, szorgalmán múlik a dolog. Egy székely népmese mondja a szőlősgazdáról: „Égre nézett, úgy vigyázá a szőlőt...” Nemcsak a föld, de a szív is meghozhatja a maga gyümölcseit. Pál apostol egy egész kosárra való ilyen gyümölcsöt említ (Gál 5). Ahhoz, hogy a Lélek gyümölcseit megteremjük, nekünk is az égre kell néznünk, és úgy kell élnünk, hogy azzal Isten dicsőségét szolgáljuk. Kedd (szeptember 13.) Odament [Jézushoz] egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: Ha akarod, megtisztíthatsz. Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: Akarom, tisztulj meg! Mk 1,40-41 (Zsolt 3,3-4; Ézs 38,9-20; Jer 16,1-13) Micsoda hit volt ebben a mondatban: „Ha akarod, megtisztíthatsz.” A lepra gyógyíthatatlan volt, borzasztó szenvedéssel, az emberek általi megvetéssel, kiközösítéssel járt. A beteg mégis odament Jézushoz. Jól tudta, hogy csakis ő segíthet rajta. Balogh Miklósnak az Akarom, tisztulj meg! című versében ez áll: „Igen, ö rég akarja tisztulásod. / Akard te is, most már csak rajtad áll!” Ismerd fel tisztátalanságodat, tudd, Jézus megtisztíthat! Ő akarja. Te is akarod? Szerda (szeptember 14.) A királyok Királya és uraknak Ura, [akié] egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat:,övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. íTim 6,15-16 (Jer 10,10a; ApCsel 9,36-42; Jer 18,1-12) Az ember már annyi mindent imádott istenként, annyi mindenkit tisztelt úrként. Ilyenféle törekvésünket teszi helyre Pál apostol. Ha „elszállna magától” egy király vagy uralkodó, az apostol kijelenti: az Isten a királyoknak is Királya, az uraknak is Ura. Ha találna magának más istent, istenpótlékot, akkor is megmutatja, hogy ő az istenek Istene. Neked is rá kell jönnöd, hogy ő áll mindenek felett: a teremtett világ felett, az idő felett, sőt az életed felett is. Csütörtök (szeptember 15.) [Istenünk] irgalmából üdvözített minket, hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek., Tit 3,6-7 (Jer 32,40; Fii 1,19- 26; Jer 19,1-13) „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) Ebben az igében Jézus gyönyörűen összefoglalja, hogy mi is az ő küldetése. Pál apostol is ezt fogalmazza meg, de a jézusi gondolatot kiegészíti az „irgalom”, a „kegyelem” szavakkal. Számára, aki üldözte az egyházat, isteni kegyelem, hogy lehetőséget kap az egyház Urától, de nemcsak arra, hogy szolgáljon neki, hanem arra is, hogy örök élete legyen. Ez az irgalom, kegyelem nekünk is megadatott. Péntek (szeptember 16.) Ő a feje a testnek, az egyháznak; ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül. Kol 1,18 (Zak 8,8b; Jel 2,8-11; Jer 20,7-18) Hányszor elgondoltuk azt hittanórán, amikor Pál az egyházban élő embereket és az embereknek adatott kegyelmi ajándékokat a test különböző tagjaihoz hasonlítja (lásd íKor 12): egy test, de a testrészeknek nem ugyanaz a feladatuk. Vannak testrészek, amelyek nélkül még működik a test, például kéz, láb, szem nélkül. Ám az a test fogyatékos. Vannak nélkülözhetetlen testrészek, ilyen a fej is. A mi feladatunk, hogy Krisztushoz, akivel kezdődött az egyház, aki a fej, növekedjünk fel szeretetben mindenestül (Ef 4,15). Találjuk meg helyünket, hogy ne fogyatékos test legyen az egyház. Szombat (szeptember 17.) A reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által. Róm 5,5 (Zsolt 115,11; Róm 4,18-25; Jer 21,1-14) Mikor szégyenül meg a reménykedő ember? Ha a reménysége nem válik valóra. Pál apostol tudja, hogy az ő reménysége valóra válik. Az az ígéret, amelyet Jézustól kaptunk, egyeseket megmosolyogtat, mások csak legyintenek rá. Nekünk reménységünk és hitünk az örök élet. A kételkedő ember azt mondja: „Szép, szép, de onnan még nem jött vissza senki.” Dehogynem! Ez a húsvéti örömhír! Szemtanúk mondják el, írják le nekünk. Az, hogy ez kétezer éve történt, nem változtat a valódiságán. Az Isten Szentlelke neked is adja meg ezt a reménységet! ■ Sikter János KRÓNIKA Az Evangélikus Élet magazin kéthetente megjelenő hírlevele E-mail: evelet@lutheran.hu • EvÉlet online: www.evangelikuselet.hu • Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu • Előfizetés: kiado@lutheran.hu • Szerkesztőség: 1091 Budapest, Üllői út 25. fszt. 2. Tel.: 06-20/824-5519. Szerkesztőségi titkár (hirdetési ügyek referense): Bállá Mária (maria.balla@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Karoly (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi Sándor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: Máté Tóth Zsuzsanna (matetot@gmail.com). Tervezőszerkesztő: Szabó Dávid Károly (david.szabo@lutheran.hu). Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu), 1085 Budapest, Üllői út 24.Tel.: 06-1/317-5478,06-20/824-5518. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy Zoltán. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztési ügyekben reklamáció a Magyar Posta Zrt. Hírlapüzletág telefonszámán.' 06-1/767-8262 és a Luther Kiadónál. • INDEX 25 211, ISSN 2498-5309
