Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)
2016-09-11 / 36. szám
2 • Evangélikus élet 2016. szeptember 11. e KRÓNIKA Dévai Bíró Mátyás ma is Interjú Jakab Bélával Dévai Bíró Mátyás munkásságáról szóló tudományos konferenciát tartanak szeptember 17-én az Óbudai Evangélikus Egyházközségben. A „magyar Lutherről” és a rendezvényről is kérdeztük a gyülekezet parókus lelkészét, Jakab Bélát (képünkön). Valóra vált álom Különleges ünnepre gyűltek össze diákok, tanárok, szülők és gyülekezeti tagok, valamint a Magyarországi Evangélikus Egyház képviselői a mezőberényi II. kerületi evangélikus templomban augusztus 31-én, szerdán 17 órakor. Az öt évvel ezelőtt egyházi fenntartásba vett gimnázium ugyanis az idei tanévtől új funkcióval bővült: az általános iskola két első osztállyal, egy német nemzetiségi és egy angol nyelvi előkészítő képzéssel indulhatott el, az intézmény profiljának megfelelően. Gáncs Péter elnök-püspök, a Déli Egyházkerület püspöke az evangélikus Útmutató aznapi újszövetségi igéje, Mk 10,14 alapján mondott igehirdetésében kiemelte, hogy ezen a különleges napon nemcsak a nyártól veszünk fájdalmas búcsút, hanem nagy örömünnepet is ülünk, hiszen sokak álma válik valóra azzal, hogy Mezőberényben evangélikus fenntartású általános iskola indul. Az általános iskola híd lehet a gyülekezeti fenntartású Katicabogár Evangélikus Német Nemzetiségi Óvoda és a gimnázium között. Ahogy a meghívón is olvashattuk: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket...” - hangzik Jézus parancsa a mai tanítványokhoz is. Vigyáznunk kell tehát, nehogy akadályokká váljunk abban, hogy Jézus közelébe kerüljenek a ránk bízott gyermekek - hangsúlyozta a püspök, és szólt a diákokhoz is: Jézus minden itt tanuló gyermek és fiatal lelkét szeretné megérinteni, hogy áldásával árassza el az életüket. Az új tanítók és tanárok beiktatását Fejér Sándor, a II. kerületi gyülekezet lelkésze végezte. Az istentiszteletet lezáró áldás után dr. RücknéMező Györgyi intézményvezető nyitotta meg ünnepélyesen a tanévet. Az ünneplő gyülekezet a templomból a kollégium udvarára vonult át, ahol Gáncs Péter megáldotta az egykori A épületben kialakított új általános iskolai tantermeket és az elkészült új, többfunkciós sportpályát, amelyet szeptember első napjaiban nagy örömmel vehetnek használatba a tanulók. ■ Seben Glória iskolalelkész- Miért döntöttek úgy, hogy konferenciát szerveznek Óbudán?- Amikor két éve megérkeztem Óbudára, láttam a templom falán az 1989-ben állított emléktáblát. Ez állt rajta: „Dévai Bíró Mátyás »magyar reformátornak« hűséggel és kegyelettel”. Ügy éreztem azonban, hogy nemcsak a tábla mérete, de a kissé előnytelen elhelyezkedése miatt is fontos lenne a reformátor személyére nagyobb hangsúlyt helyezni gyülekezetünkben. Aztán amikor egy kéthetes konferencián voltam Wittenbergben, akkor láthattam, hogy Dévai Bíró Mátyás neve ott szerepel a vártemplom ólomüvegén, valamint a Melanchthon-házban is, így még jobban szerettem volna itthon nagyobb figyelmet fordítani a reformátor munkájára.- Mennyire ismert ma Dévai Bíró Mátyás személye, munkássága?- Rendkívül kevéssé. Már bocsánat a hétköznapi példáért, de még számlát kérni is nehéz a nevével, annyira nincs a köztudatban, hogy i-vel vagy ipszilonnal kell-e írni a nevét. A közoktatásból is hiányzik, és még a hittanórán is csak érintőlegesen beszélünk róla, pedig a „magyar Luther” kifejezés valóban sokat jelent. A saját egyházunkban sem kap igazán hangsúlyt, hiszen tudjuk, hogy életének második felében a reformátusoknál talált közösségre, ám úgy érzem, ez a harmadik évezredben már nem jelenthet problémát. Egy táborhoz példa lehet tartozunk, egy az Urunk, egy a tanításunk, és örömmel, közösen kell hordoznunk a reformáció kincseit.- Mit vár a konferenciától?- A Reformáció Emlékbizottság felhívására szerveztük meg ezt az alkalmat, mert Dévai Bíró Mátyás munkássága valóban kevéssé ismert. Éppen ezért lesz négy különböző témájú előadás. A szentek aluvása című Dévaiírást dr. Ács Pál, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Irodalomtudományi Intézetének tudományos tanácsadója mutatja be. Dévai magyar nyelvű kátéjáról dr. Csepregi Zoltán, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanszékvezető tanára, egyháztörténész ad elő. Dévai és a helyesírás kapcsolatáról dr. H. Hubert Gabriella, az Evangélikus Országos Könyvtár tudományos főmunkatársa beszél majd, végül A wittenbergi egyetem Dévai korában címmel dr. Ittzés Gábor, az Emberi Erőforrások Minisztériumának tudományos tanácsadója tart előadást. Úgy érzem, így betekinthetünk a reformáció korába, ízelítőt kaphatunk abból az időszakból, amikor Dévai találkozhatott Lutherrel vagy a kor más nagy gondolkodóival.- Mit emelne ki Dévai Bíró Mátyás munkásságából, életéből, ami máig hatással lehet ránk?- Az említett templomi emléktáblán olvasható egy idézet Dévai énekéből, amely így hangzik: „Hit nélkül senki nem üdvözülhet, mint a virág'nap nélkül nem zöldülhet.” Az idézet minden kor emberének azt jelzi, hogy a hit nélküli élet értelmetlen, a hívőknek pedig azt, hogy üdvözülhetnek, a mennyek országába kerülhetnek Isten megbocsátó szeretete által. Úgy érzem, ez mindig nagyon fontos üzenet. Az előadásokhoz visszakanyarodva: Dévai magyar nyelvű kátéja a fiataljaink oktatására, a konfirmációra való felkészítésre hívja fel a figyelmünket, arra, miben kell megújulnunk, hogyan kell aktualizálnunk. Ugyanakkor a magyar helyesírás ápolásának, a nyelvhasz-, nálatnak is hangsúlyt kell adnunk, nehogy úgy járjunk, mint a britek, Shakespeare népének fiataljai, akik egy nemrég napvilágot látott riport szerint csupán hat-nyolcszáz szót használnak, ennyi az aktív szókincsük.- Dévai kátéjában van olyan tartalom, amely napjainkban is használható?- Ő is aktualizálta Luther kátéját. Fontos, hogy amit külföldről hazahozunk, azt mindig az adott környezethez, helyzethez, országhoz formáljuk, és ne csak „egy az egyben” átvegyük.- Mit üzen nekünk ma a reformáció?- A reformáció ma arra hívhatja fel a figyelmünket, hogy szükségünk van az alapokra, és úgy kell újat alkotni, hogy nem szabad elszakadnunk a gyökereinktől. A reformációi emlékévre készülve megint előtérbe kerül a bibliaolvasás, amelyre sajnos egyre kevesebb idő jut manapság. Jó lenne, ha a bibliafordítók a munkájuk során törekednének arra, hogy a ma használt, élő, beszélt nyelven fordítsanak, hogy Isten igéje ezáltal is közelebb kerüljön a keresőkhöz és a hívőkhöz. A legújabb fordításban is maradtak archaizmusok, amelyek, lelkészként tudom, fontosak, de sokszor nem érthetők azok számára, akik még csak most ismerkednek a Szentirással. Úgy gondolom, Dévai ebben is példa lehet, mivel úgy újított, aktualizált, hogy a tartalom nem veszett el.- Kiket várnak a konferenciára?- Az internet révén a meghívó mindenkinek szól, de szeretettel várjuk a teológiára járó hallgatókat, a testvérgyülekezetek tagjait, protestáns testvéreinket a kerületből. Nyitottak vagyunk, és nagyon szeretnénk, ha a konferencia utáni szeretetvendégségen a beszélgetések során együtt tudnánk elmélyíteni és továbbvinni az addig hallottakat. ■ Kezdi Beáta N égyharminchárom Konferencia a Déli Egyházkerületben Az emlékezés ideje és előretekintés Lelkészkonferencia a nyugati kerületben Van John Cage zeneszerzőnek egy olyan műve, amely csupa szünetjelekből áll. Meg zenei utasításokból: allegro, dolcissimo és társai. Négy perc harminchárom másodpercig tart a mű, amelyben egyetlen hangszer sem szólal meg, mégis vannak hangok a csendben. Mozdulások, zajok, az élet hangjai. Előadók és hallgatók élvezni szokták, ha műsorra kerül Cage 4 33 című darabja. Pont úgy, ahogy a déli kerület lelkészei élvezettel hallgatták az esti áhítatot, amely elénk hozta a különleges zeneművet. Csend, amelynek mégis hangja van. Teológiai tartalom, bibliai üzenet, amely kimozdul a fixnek gondolt kerékvágásból, és meglepő mondanivalóval szólal meg. Lelkészi közösség - hogy azt ne mondjuk, fraternitás -, amely képes eltűrni és elhordozni egymást, sőt rádöbbenni, hogy egész jó egy üdítően vagy bosszantóan sokszínű közösségbe tartozni. Szeretett volna ez a konferencia lehetőséget kínálni a közös gondolkodásra. Szellemi erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy a reformátori teológia gyakran inkább jelszóként ismert, klasszikus mondatai úgy bontakozzanak ki előttünk eredeti értelmükben, hogy rá kelljen döbbennünk: ezek a szavak jelen időben is megszólalnak. Képesek megtörni a „mindent jobban tudunk”, a „semmit sem tudunk”, sőt a „nem is érdekel” csendjét. A reformáció szellemi felfedezések, tartalmak hihetetlen áramlását jelentette a maga idejében. Szellemi, teológiai erőfeszítések nélkül lehetetlen vagy inkább nem érdemes megemlékeznünk róla. A déli kerületi munkaévkezdés a gazdag ünneplés érdekében kínált fejtörést, továbbgondolást, szembesülést négy reformátori teológiai témakörben. Mit üzen nekünk Luther kettős kormányzásról szóló tanítása? Hogyan viszonyul egymáshoz egyház és világ? Hol a határ, amikor mindenképp meg kell szólalni? Mit tanácsolt valójában Luther, amikor azt írta Melanchthonnak, hogy „vétkezz bátran”? Semmiképp sem jelszó ez, hanem egy felismert igazság aktualizálása annak érdekében, hogy valaki megtalálja a saját útját. Mit jelent üres kézzel, koldusként állni Isten előtt életünk közepén vagy végén? Mit érünk mi, lelkészek a társadalom szemében, önmagunk előtt, és hogyan éljük meg, hogy hiánylényekként Isten ingyenkegyelmére, kapcsolatra szorulunk? Micsoda merész és kockázatos dolog a keresztény szabadság, amely az evangéliumban tárul fel, és képes felszabadítani még arra is, hogy lemondjunk a nekünk járó szabadságról! A kemény teológiai falatokat színes, vidám vagy elmélyült műhelymunka oldotta. Egyetlen bibliai történetet - a tékozló fiúról szóló jézusi példázatot - élt meg nyolcvan lelkész a bibliodráma nyelvén, önismereti csoportokban, az élménypedagógia eszköztárával, a hivatásgondozás útján - és nem a megszokott bibliaolvasó módszerek segítségével. A lélek táplálását mindezeken túl a reformáció klasszikus igéinek friss, ránk néző megszólalása biztosította a reggeli és esti áhítatokon, valamint az úrvacsora közösségében. Mint minden munkaévkezdő konferencián, úgy idén is szembesültünk időszerű tennivalókkal, ránk váró feladatokkal, rendelkezésre álló segédeszközökkel, programokkal, küszködtünk az épp aktuális problémák lebeszélésével, megvitatásával, és nem utolsósorban élveztük azt a sajátos kapcsolatot, amely összeköti a lelkészeket. Akik pedig a legtöbbet tették a konferencia erős tartalmáért és jó atmoszférájáért: az előadók (Gáncs Péter déli kerületi püspök, Béres Tamás tanszékvezető egyetemi tanár, Szabó B. András lelkész, Lubomír Batka pozsonyi professzor, akinek angol nyelvű előadását Bácskai Károly tanszékvezető egyetemi adjunktus tolmácsolta), a csoportvezetők (Benkóczy Péter lelkész, Nyáry Péter mentálhigiénés szakember, pszichodráma-vezető, Vizyné Fodor Ildikó gyógypedagógus és hitoktató, Sefcsik Zoltán lelkész, Szabóné Mátrai Marianna déli kerületi püspökhelyettes), az igehirdetők (Deák László, Kendeh K. Péter, Lupták György, Hajduch-Szmola Patrik, Seben Glória) és a zenészek (Hajduch-Szmola Patrik, Aradi András, Aradi György, Szabó Szilárd, Kecskeméti Pál). Kezdődjön és folytatódjon ez a munkaév a reformáció jegyében! Tapasztaljuk meg hogy az evangélium valóban Isten ereje a mi üdvösségünkre. ■ Szabóné Mátrai Marianna A reformáció kezdete óta eltelt időszakra való emlékezés és az előttünk álló jubileumra való előretekintés jegyében telt a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület lelkészeinek munkaévkezdő konferenciája. A találkozót augusztus 23. és 25. között tartották a reformáció egyik európai városául kijelölt Sopronban. Az együttlét mottóját a szervezők Ézsaiás próféta könyvéből választották: „A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el...” (Ézs 42,3) Ehhez kapcsolódott második alcímként Luther ismert énekének kezdősora: „Tarts meg, Urunk, szent igédben!” (EÉ 255) A résztvevőket szinte minden helyszínen körülvette a történelem. Isten megtartó gondoskodását fedezhették fel a belvárosban tett séta és a gyülekezeti gyűjtemény megtekintése során is. A gyertyafényes nyitóáhítatra pedig az Eggenberg-ház udvarán került sor, abban az épületben, amely 1674 és 1676 között az egyetlen olyan hely volt a Dunántúlon, ahol evangélikus istentiszteletet lehetett ünnepelni. A reggeli és esti elcsendesedéseket Blatniczkyné Hammersberg-Ganczstuckh Júlia büki helyettes lelkész, Zsugyel Kornél zalaegerszegi lelkész, valamint Mesterházy Balázs, a Soproni Egyházmegye esperese tartotta. Dr. Bándy György, a pozsonyi teológia nyugalmazott professzora segítségével az Isten szenvedő szolgájáról szóló prófétai ígéret (Ézs 42,1-9) tanulmányozásában mélyedhettek el a jelenlévők. A programba emellett belefért egyházunk országos irodája gyülekezeti és missziói osztályának tájékoztatója, a Mészáros Tamás egyházkerületi felügyelő részvételével tartott kerületi fórum, illetve Szemerei János püspök előadása révén a dunántúli evangélikusság ötszáz éves útjának és jelenének ismertetése is. A konferencia próbára tette a lelkészek állóképességét is. Nem csupán a szállásul szolgáló kollégium lépcsőin való fel-le járkáláshoz vagy az előadások helyszínét jelentő gyülekezeti központ megközelítéséhez volt szükség erőfeszítésre. Mindezeken túl a vállalkozó kedvűek a Károly-kilátóhoz indított gyalogtúrán is részt vehettek, ahonnan kellő távlatot nyerve élvezhették az eléjük táruló látványt. A találkozó a soproni evangélikus templomban úrvacsorái istentisztelettel zárult. ■ AM Az Északi Egyházkerület lelkészkonferenciájáról a magazin szeptember 18-i számában olvashatnak. f
