Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)

2016-08-28 / 34. szám

4 • Forrás 2016. augusztus 28. • KRÓNIKA Szentháromság ünnepe után 14. vasárnap - Lk 17,11-19 „Hol van a többi kilenc?” A VASARNAP IGÉJE Egyre félénkebben beszélünk egyhá­zunkban a számokról és a létszámokról, ami persze a népszámlálási eredmé­nyek tükrében nem is csoda. Amikor az istentiszteletek látogatottságáról esik szó, akkor - önmagunk megnyugtatá­sára - általában előkerül a „tízszázalék­nyi” kifejezés, amit ha elérünk, akkor az a „nem rossz” vagy a „nem is olyan rossz” kategóriába sorolható. A mai igében is előfordul ez a tízszá­zaléknyi arány, de még véletlenül sem a „nem rossz” minősítéssel párosítva, hanem sokkal inkább Jézus aggódó és csalódott kérdésével: „Hol van a többi ki­lenc?” Hol vannak, hiszen tízen voltak... Tízen kérték kiáltozva az Urat: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!” És tízen voltak azok is, akiken Jézus megkönyö­rült. Tíz ember, akik a szörnyű betegség­ből, a leprából meggyógyultak. Tízen voltak, de csak egy tért vissza Jézushoz, hogy hálát rebegjen. Tízen indultak el. Hol van hát a többi kilenc? „...távol megálltak, és kiáltozva kér­ték...” Hol van a többi kilenc? Hiszen ezek a kitaszított emberek, akiktől fer­tőző és gyógyíthatatlan betegségük mi­att mindenki borzongott és félt, tízen vol­tak. Ez pedig olyan kerek és szimbolikus szám, hogy gondolkodásra késztet. A többi kilenc felől. A távol állók felől. A távolról kiáltozva kérők, a pálya szé­léről bekiabálok felől. A mi „kilenceink” felől, akik - ma is úgy tűnik - távol áll­nak, és csak kiabálnak. Ezt is, azt is. Azt is, hogy könyörüljön rajtuk az Úr, azt is, hogy gyógyítsa meg őket. Hiszen majd mindenki hisz a csodákban, „a kilenc” is, a távolról kiáltozó is. Ezzel az újszövetségi tíz leprással megtörtént a csoda. Meggyógyultak. És kell ennél több? Kell annál több az életben, mint hogy valaki egy halálos, gyógyíthatatlan betegségből meggyó­gyul? Sok-sok gyógyulásra váró ember számára a betegségtől való szabadulás va­lóban egyenlő lenne a csodával. Hiszen legfontosabb az egészség, mondogatjuk. Mégis, az a tizedik, az az egyetlen, aki visszament Jézushoz, és leborult előtte, még a gyógyulásnál is többet kapott. Sok­kal többet. Annak a csodának a sokszo­rosát, mint ami a gyógyulásakor történt: leprabetegként, méghozzá egy samáriai, kiközösített „félzsidó” leprásként, aki an­nak idején tényleg a kitaszítottak kitaszí­tottjának számított, meggyógyult. De nemcsak a.teste, hanem a lelke is. Mert felismerte Jézusban a gyógyítón túl a sza­badító Istent is. Jól tudjuk - reménység szerint mind­annyian -, hogy csodák igenis léteznek. Kisebbek is, és nagyobbak is. És azt is tud­juk, hogy a csodának számos arca van. A kilenc távol álló, kiáltozó, de Jézushoz vissza nem térő leprással is csoda történt, egytől egyig mind meggyógyult. Ma ezt mégis talán úgy mondanánk, hogy át­vészelték, megúszták a betegséget. „Egyikük pedig...” Egyikük pedig, az a bizonyos tizedik, nemcsak „megúszta” a halálos kórral járó szenvedést, és nem­csak földi életét tette jobbá és élhetőbbé az Úr, hanem meg is szabadította. A kár­hozattól, a haláltól és a véges földi léttől. Ezek helyett hatalmas távlatokat ka­pott: hitet, örömöt, halálon túlmutató re­ménységet. „Vajon nem.Egyre félénkebben be­szélünk az egyházban a számokról és a létszámokról. Ha mégis szót ejtünk ró­luk, akkor mindig felmerülnek - ha csak halkan is - a „vajon nem...” kezdetű kér­dések is. Vajon nem mi tehetünk róla, hogy nem jött el a többi kilenc? Vajon nem mi tehetünk róla, hogy csak az az egy jött el? Vajon nem kellene másként, jobban, sokkal jobban hirdetni Isten igé­jét? Vajon nem...? Ennek a történetnek nem az a fő üze­nete, hogy a tíz százalék az egyházi sta­tisztikáinkban „elég jó” osztályzatot ér­demel. Én ma mégis jó szívvel írom le azt, hogy a történetben szereplő - és meg­lehetősen siralmas - egy a tízhez arány is adhat egyféle reménységet a megfáradt lelkészeknek, az öregedő gyülekezetek­nek és a „végeken” élő közösségeknek. Hiszen láthatjuk, hogy Jézus körül sem voltak hatalmas tömegek. Jó újra és új­ra arról olvasni az evangéliumokban, hogy Jézusnak az egy is fontos. Még eb­ben a történetben is, amikor szomorká­sán megkérdezi: „Hol van a többi kilenc?” És ez a kérdés reményt adhat a „többi ki­lencnek” is, hiszen Jézus számít rájuk. Jé­zus várja őket. Nincsenek elfelejtve. Ezért mi is, kedves egyházi lapot ol­vasók, magunkat az egy a kilenchez arányt illetően legtöbb esetben az egyhez sorolók, gondoljunk irgalommal és sze­retettel a többi kilencre! A távoliakra, a kirekesztettekre, a 21. század megbélyeg­zettjeire! Adja Isten, hogy ne miattunk kallódjanak el! És adja Isten azt is, hogy mi ne legyünk közöttük! ■ Heinrichs Eszter Imádkozzunk! Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! Ámen. KÉTHETI UTRAVALÓ „Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” (Zsolt 103,2) „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (íPt 5,7) Üj nap - új kegyelem Vasárnap (augusztus 28.) [Te vagy az én] menedékem és szabadítom, megszabadítasz az erőszaktól. 2Sám 22,3 (2Kor 4,8-9; Lk 17,11-19; Róm 8, [12-13114-17; Zsolt 146) Egy hónappal ez­előtt amerikai vendégünk érkezett. Mielőtt repülőre szállt, aggodalommal ér­deklődött, hogy mennyire biztonságos Európa. Az elmúlt időszakban több tra­gikus esemény is történt. Sokakban felvetődött a kérdés, hogy érezhetjük-e még magunkat valaha biztonságban, hol találhatunk menedéket. Bárhol keresünk is nyugalmat, ezen a földön sohasem tudjuk bebiztosítani magunkat. Még egy atombiztos bunkerben is kaphatunk szívrohamot. Egyetlen biztos menedékünk azonban van, akihez bárhol, bármikor fordulhatunk. Akármi történik is körü­löttünk vagy velünk, Jézus Krisztus szabadító szeretetétől semmi sem választ­hatja el a benne bízót! Hétfő (augusztus 29.) Amikor a dicsőséges Urunkba, Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne le­gyetek személyválogatók. Jak 2,1 (3MÓZ 19,15b; 5MÓZ 26,1-11; Jer 1,1-10) Néhány hete láttam egy videót az interneten, amelyben egy hatéves gyerekszínészt ün­nepi ruhában, majd koszos, egyszerű öltözékben kiállítottak a térre, aztán be­­küldtek egy étterembe. Szívszorító volt látni, hogy amikor szép ruhát öltött, oda­mentek hozzá, megsimogatták, mosolyogtak rá; amikor szegényes kinézetű volt, átnéztek rajta, elhúzódtak tőle. A videó készítői nem tudták befejezni a felvé­telt, mert a gyermeket annyira megviselte ez a kontraszt. Nem értette. Isten nem személyválogató, és tőlünk is a felebarát szeretetét várja. Kedd (augusztus 30.) Ugye öt verebet adnak két fillérért, de Isten egyről sem feledkezik meg közülük. Lk 12,6 (íMóz 2,19-20; Gál 5,22-26; Jer 1,11-19) Engem már senki nem szeret, velem már senki nem törődik! Sajnos a hívők között is van olyan, aki ezt éli meg, haszontalannak, értéktelennek érzi magát. Jézus szavai azonban örök érvényű­ek, és az ő szeretete független az emberekétől. Isten mindenkit személy szerint számontart, mindenki értékes a számára, hiszen „egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen”. (Jn 3,16) Szerda (augusztus 31.) Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilye­neké az Isten országa. Mk 10,14 (Zsolt 8,3; Filem i-i6[i7-22]; Jer 2,1-13) Sok­szor hallottuk már ezt az igét, talán gyermekeink, unokáink keresztelőjén is. De mindent megtettünk, hogy szeressék az Urat? Ha csak a kötelezőt tudjuk le a vasárnapi iskolával, hétköznap viszont megfeledkezünk a keresztény hit, remény és szeretet hiteles megéléséről, vajon Jézushoz engedjük-e őket? Csütörtök (szeptember 1.) [Az Úr] alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. Zsolt 100,3b (íPt 2,10; iKrón 29,9-18; Jer 3,1-10) Néhány napja egy kisgyermek kö­szönt nekem a játszótéren, és a második mondatában eldicsekedett, hogy a Ka­tica csoportba fog járni. Bizony, nem mindegy, hogy melyik bölcsődébe, óvo­dába, iskolába, egyetemre jár az ember fia-leánya. Ez meghatároz bennünket később is. Ami azonban még ennél is fontosabb, hogy végső soron Istenéi va­gyunk. A legnagyobb öröm, ha Jézus jelét viselve az ő csoportjába tartozhatunk. Szentháromság ünnepe után a 14. héten az Útmutató reggeli S heti igéi dicsőítésre és hálaadásra indítanak Isten megtapasz­talt jótéteményeiért (lásd Zsolt 103,3-5). „Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.” (Zsolt 118,1; LK) Kérjük: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (GyLK 728,13) A Szentlélek elevenít meg; a test nem használ semmit... (Lásd Jn 6,63) „Akiket pe­dig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Ha pedig gyermekek, ak­kor [...] örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk." (Róm 8,14.17) „Hogy Is­ten gyermekei vagyunk, s magunkat teljes bizonyossággal an­nak is tarthatjuk, az nem magunktól és nem is a törvényből van. Hanem a Szentlélek bizonyságtétele ez, aki az igével mű­ködik bennünk, s tapasztalatunk megegyezik az igével” - ta­nítja Luther. A tíz leprás meggyógyulása után csak egy hálás samáriai tért vissza, „és fennhangon dicsőítette Istent. Arcra bo­rult Jézus lábánál, és hálát adott neki. [...] És ezt mondta az Úr: Kelj fel és menj el, a hited megtartott téged” (Lk 17,15-16.19). Már a mózesi törvények előírták, hogy az új termés bemu­tatásakor „borulj le Istenednek, az Úrnak színe előtt! Azután örvendezz mindannak a jónak, amit Istened, az Úr ad neked és házad népének...” (5MÓZ 26,10-11) Akik pedig Krisztus Jé­zuséi, azoknak az életében a Lélek jó gyümölcsöt terem, amely­nek kilenc jellemző tulajdonságát említi Pál, s figyelmeztet is: „Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint.” (Gál 5,25) És hálát ad Filemon gyümölcshozó életéért: „Szereteted­­ben sok örömünk és vigasztalásunk volt, mert a szentek szíve felüdült általad, testvérem.” S visszaküldi a megtért rabszol­gát, aki nevében hordozza jó gyümölcsét; ő „most pedig ne­ked is, nekem is hasznos” (Filem 7.11). A templom felépítésé­re összegyűlt önkéntes adományokért Dávid így adott hálát: „Áldott vagy te, Uram [...], öröktől fogva mindörökké! [...] Most azért, Istenünk [...], dicsérjük a te fenséges nevedet. [...] Bi­zony, tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit a te ke­zedből kaptunk!" (iKrón 29,10.13.14) Csak aki már megtapasz­talta Krisztus meg nem érdemelt „megbotránkoztató” szere­tetét, az képes betölteni az ő régi (lásd 3MÓZ 19,18) s mégis új parancsolatát: „...ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy sze­ressétek egymást!” (Jn 13,34) Pál állhatatosságra bátorítja a gyü­lekezetét: „... testvéreim, álljatok szilárdan...” S hálát ad értük; „.. .akiket szeret az Úr, mert kiválasztott titeket Isten kezdet­től fogva az üdvösségre, a Lélek megszentelő munkája és az igaz­ságba vetett hit által.” (2Thessz 2,15.13) „A Szentháromságnak [...],/ Dicséret, dicsőség, / Legyen magasztalás, / Most és min­denkoron / Örök hálaadás!” (EÉ 40,3) Szentháromság ünnepe után a 15. héten az Útmutató reggeli és heti igéi figyelmeztetnek: csak egy urat lehet szolgálni (lásd Lk 16,13). „Jó dolog az Urat dicsérni.” (GyLK 731) „Áldott az Úr, napról napra gondoskodik rólunk szabadításunk Istene.” (Zsolt 68,20; LK) Krisztus Isten gondviselő szeretetének ta­núja e világban s a mi Mesterünk. A mai leckét háromszor is elmondja: Ne aggódjatok! Se az életetekért, se a testetekért, se a holnapért, mert a ti mennyei Atyátok tudja, hogy mi­re van szükségetek valójában. „Keressétek először Isten orszá­gát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.” (Mt 6,33) A keresztyén ember engedelmes, alázatos, józanul gondolkozik, és heti igénk szerint él. Péter így bá­torít a tanévnyitón: „A minden kegyelem Istenepedig aki el­hívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére [...], maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megala­pozni.” (íPt 5,10) „Gondját a keresztyén ember szívével együtt az Isten vállára veti. Neki van hozzá jó erős válla, hogy el­hordozhassa. Neked is azt ígérte, hogy minden gondodat, ter­hiedet elhordozza” (lásd Zsolt 55,23) - oktat dr. Luther. S Pál gyakorlati feladatot ad: „Amit tanultatok és átvettetek, hal­lottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a bé­kesség Istene.” És megköszöni a gyülekezet gondoskodását: „Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomo­rúságomban.” (Fii 4,9.14) Ő nemcsak ifjú tanítványát óvja a tévtanoktól és a pénzimádattól: „Valóban nagy nyereség a ke­gyesség megelégedéssel. [...] Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme. [...] Te pedig Isten embere, kerüld ezeket(íTim 6,6.10.11a) S a prédikátor e tanítása sem hiábavalóság: „Jobb egy marokra valót szerezni nyugodtan, mint két marokra va­lót hajszoltan és hasztalan erőlködéssel.” (Préd 4,6) Jézus örök érvényű figyelmeztetése is minden követőjéhez szól, aki őt befogadja: „. ..sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pe­dig kevésre van szükség, valójában csak egyre.” (Lk 10,41-42) Választhatod házitanítódnak Jézust. Ez Pál életvezetési ta­nácsa: „...mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki, ahogy az Isten elhívta. [...] Mindenki maradjon abban a hivatás­ban, amelyben elhivatott.” (íKor 7,17.20) Jézus a szegény öz­vegyasszonyt állítja elénk, aki teljesen a gondviselő Istené­re bízta életét: „...ő [...] szegénységéből mindent beledobott [a perselybe], amije csak volt, az egész vagyonát.” (Mk 12,44) Példája lehet házi feladat is: először önmagunkat adjuk át az Úrnak! (Lásd 2Kor 8,5) „Rád bízom sorsomat, / Uram, mind­halálig. [...]// Téged áld a lelkem / Odaadó hitben, / Gond­viselő Isten.” (EÉ 354,1.4) ■ Garai AndrAs Péntek (szeptember 2.) Adj neki szívesen, és ne essék rosszul az, hogy adsz. 5MÓZ 15,10 (Mt 10,42; Jn 13,31- 35; Jer 3,21-4,4) Gyerekkoromban néhány alkalommal, amikor édességet is vit­tem magammal az iskolába, előfordult, hogy inkább bementem a mosdóba meg­enni, nehogy másnak is adni kelljen belőle. Az irigységem miatt viszont nem esett jól a finomság. Már akkor megtapasztaltam, hogy milyen nehéz adni abból, ami­hez ragaszkodom. Valójában semmi sem az enyém, hiszen az is Isten adomá­nya számomra, amit úgy kezelek, hogy megdolgoztam érte. Isten szeretete pe­dig szeretetre kell, hogy indítson az embertársam javára. Mindezeket tudom, még­is megesik, hogy csupán rossz lelkiismeretből segítek. Végső soron még elége­dett is vagyok, hiszen a lényeg, hogy adtam. Isten azonban a kapcsolatunkat ké­ri számon ezekben a helyzetekben. Ha teljes szívemből szeretem mennyei Atyá­mat, akkor szeretem minden parancsát, és készségesen, örömmel teljesítem. Szombat (szeptember 3.) Legyetek tehát éberek, és szüntelen könyörögjetek, hogy legyen erőtök. Lk 21,36 (Zsolt 66,12; 2Thessz 2,13-17; Jer 6,9-23) A mondás úgy tartja, hogy zuhanó re­pülőn nincs ateista. Mindenesetre sokkal éberebb és buzgón könyörgő az em­ber, ha bajba kerül. A kérdés azonban az, hogy félkészültek vagyunk-e egy ilyen helyzetre. Nem tudhatjuk, hogy mikor állít nagy próbatétel elé, vagy hogy mi­kor hív minket magához az Úr. Az éberség nem azt jelenti, hogy éppen nem al­szunk, hanem azt, hogy készen állunk minden időben. Az imádság segít abban, hogy állandóan Krisztusra tekintsünk, őt kövessük, vele és őbenne éljünk. Ami­kor pedig zuhanni kezd a repülőnk, mert „az egek tartóoszlopai megrendülnek” (Mt 24,29), lesz erőnk megmenekülni Jézus Krisztus által. ■ Lászlóné Agod Anett KRÓNIKA Az Evangélikus Élet magazin kéthetente megjelenő hírlevele E-mail: evelet@lutheran.hu. • EvÉlet online: www.evangelikuselet.hu. • Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu. Előfizetés: kiado@lutheran.hu. • Szerkesztőség: 1091 Budapest, Üllői út 25. fszt. 2. Tel.: 06-20/824-5519. Szerkesztőségi titkár (hirdetési ügyek referense): Bállá MAria (maria.balla@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér KArolv (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi SAndor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: Máté Tóth Zsuzsanna (matetot@gmail.com). Tervezőszerkesztő: Szabó DAvid Karoly (david.szabo@lutheran.hu). Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu), 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 06-1/317-5478,06-20/824-5518. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Na$y Zoltán. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztési ügyekben reklamáció a Magyar Posta Zrt. Hírlapüzletág telefonszámán: 06-1/767-8262 és a Luther Kiadónál. • INDEX 25 211, ISSN 2498-5309.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom