Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)

2016-01-31 / 4. szám

4. • Forrás 2016. január31. • KRÓNIKA m Hatvanad vasárnap (Ézs55,6-n) „Bújócskázik velünk az Isten” A VASÁRNAP IGÉJE Itt van a farsang időszaka, amikor sor­ra érkeznek a meghívók az álarcos mu­latságokra. Érdekes megfigyelni, mi­lyen lelkesedéssel készítik a gyerekek jel­mezeiket, rejtik el arcukat egymás elől. Valóban különleges dolog az álarc. Le­hetőséget ad az eltűnésre, elrejtőzésre, egyfajta bújócskára a társak elől Isten mai igénkben arra szólít fel minket, hogy ke­ressük őt, mert megtalálható, felismerhe­tő, közel van hozzánk. Sokszor éljük át mégis, hogy nem értjük Isten akaratát, a nekünk szánt utat. Elindulunk valamer­re, azt véljük, hogy áldása kísér, szerete­­te velünk van, aztán egyszer csak eltűnik az út, magunkra maradunk, rájövünk, hogy félreértettük őt, nincs velünk, saját kívánságunkból, vágyainkból épült az út, és a próbák, nehézségek idején kiderült: nem teherbíró. A mi gondolataink és út­jaink mégsem egyeznek Isten akaratával, ő elrejtőzött, mi eltévedtünk. „Bújócskázik velünk az Isten, / min­denhol van és sehol sincsen. // A temp­lomban, ostya-alakban / ügy látható, hogy láthatatlan. // Boldog, aki ismerte, látta, / de ki nem látta, jobb barátja” - mondja Lackfi János Bújócska című versében. Igen, az Ézsaiásnál olvasott ige is ar­ról szól, hogy Isten nem adja magát ke­zünkbe. Keressük őt, és nem találjuk. Hívjuk, és nem válaszol. Ez azonban sok­szor fájdalmasan érint minket. Nem értjük, miért teszi ezt velünk, hol van, ki­csoda ő. Isten álarcai a betegség, szenve­dés, halál - mondja Luther -, mert ezek az események arra késztetnek ben­nünket, hogy vágyódjunk utána, keres­sük őt, még ha eddig nem is volt fontos számunkra a vele való kapcsolat. „Vedd le az álarcot! Vállald magad!” - hangzik a felszólítás a farsangi mulatsá­gokon éjfél körül. Igaz, tartós kapcsolat­ba csak azzal az emberrel léphetünk, aki nem alakoskodik, őszinte, és valóban kí­váncsi arra, kik vagyunk. Persze ez min­dig kétoldalú dolog. A kölcsönös lelep­leződés jó alkalom arra, hogy átéljük: a másik elfogad hibáinkkal együtt. Űj kapcsolat születhet az egymásra figyelés­ben. Jézusban, a testté lett Igében Isten is megszólal, és leveti álarcát, azt az álar­cot, amely sokszor hidegnek és távolinak mutatja őt. Krisztusban, de csakis őben­ne Isten felénk fordított arcát láthatjuk meg, amely csupa szeretet és megbocsá­tás. Gyengéd odafordulás ez az elesettek­hez, bűnösökhöz, kitaszítottakhoz, elta­­posottakhoz. Leginkább az igehirdetésben válik egészen személyessé, nekünk szólóvá Is­ten segítsége. A szentségekben, az úrva­csorában, a kenyérben és a borban va­lóságosan jelen van ő. Megfoghatóvá vá­lik, sőt befogadhatóvá, hazavihetővé. A távoli érthetetlenből és felfoghatatlan­­ból így lesz a velünk lévő Isten, a Szaba­dító. Aki valóban mindenhol van, meg­szólítható, és várja imádságainkat. A befogadott szó életet fakaszt. A köl­tő ugyanakkor nagyon szépen fogalmaz­za meg azt, amiről már Luther Márton is beszélt: hogy Isten, bár elrejtőzködő, mégis egészen közel jön hozzánk igéjé­ben. Ézsaiás is erre tanít minket ma. A nekünk szóló ige olyan, mint az eső és a hó: megöntözi és termővé teszi a föl­det. A befogadott szó, amelyhez hit tár­sul, életet fakaszt bennünk. Míg az álta­lunk jónak gondolt utak gyakran a pusztulásba vezetnek, és ragyogónak tűnő gondolatszikráink nem melegíte­nek, hanem télperzselik mások életét, ad­dig Isten útjai és gondolatai életet és új kezdetet hoznak a rá figyelőre. Az úrvacsora pedig új közösséget teremt Krisztussal és testvéreinkkel. Mutatja, nem vagyunk egyedül. Egy test tagjaiként segítőtársak vesznek kö­rül. Az Isten elől menekülő ember átéli, hogy a távolinak, érthetetlennek, annyi­ra másnak tűnő Úr „lohol, messzebb a csillagoknál, / ám ha megfordulsz, máris ott áll” (Lackfi János idézett verse). Ez a megfordulás a megtérés, a válasz Isten bennünket hívó, életváltoztató szavára. Ezt várja tőlünk ma is. ■ Gerőfiné dr. Brebovszky Éva Imádkozzunk! Urunk, te Jézusban lelep­lezted irántunk való szereteted igaz mély­ségét. Add, hogy mi se rejtegessük tovább istenkereső vágyunkat. Utat tévesztettünk hiányzol életünkből, gondolatainkból. Légy útitársunk, ajándékozz meg minket magaddal igédben mindennap! Ámen. KÉTH ÉTI ÚTRAVALÓ „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szí­veteket. ..” (Zsid 3,15) Hatvanad hetében az Útmutató reggeli s heti igéi Isten igéjé­nek sorsáról tanítanak, s felszólítanak, hogy böjt felé indulva, igaz megtérés által jussunk el a lelki süketségből az ige meg­­hallására. Sexagesimal hatvanad ünnepén kérjük, exsurge Do­mine (serkenj fel, Uram! - lásd Zsolt 44,24). „Kiáltok a ma­­gasságos Istenhez, ő mellém áll mindenkor.” (GyLK 712) Az Úr „Isten sokszor és sokféleképpen szólt az atyákhoz a pró­féták által, ezekben az utolsó időkben pedig az ő Fia által szólt hozzánk”. (Zsid 1,1.2; LK) Aki magára vette vétkes adósságunk terhét, hogy a bűn többé ne uralkodjék rajtunk. Jézus Urunk­nak a magvető munkájáról mondott példázatában „a mag az Isten igéje”, de nem az ő akarata a hitetlenség és a kárhozat (lásd 12. v.). „A jó főidbe esett mag: ezek pedig azok, akik igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak áll­hatatossággal!.” Ők folyamatosan gyümölcsöt teremnek, kitar­tanak s megmaradnak a hitben, nehézségek s veszélyek elle­nére is! Isten országának titka: Jézusban elkezdődött az ő ural­ma, ezért „akinek van füle a hallásra, hallja!” (Lk 8,11.15.8). „Egy­szerűen csak hallgasd, amit Isten Fia mond, az igét, s annál ma­radj. Atyánk azt ígérte, hogy aki a Fiút hallgatja, annak Szent­­leiket ád. Aki pedig megvilágosít és felgeijeszt, hogy tisztán meg­értsük Isten igéjét. Újjászül jótetszéséből. Ma is!” (Luther) Hit­tel hallgassuk, s ne kemény szívvel (lásd Zsolt 95,7-8). „Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre ha­tol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig és meg­ítéli a szív gondolatait és szándékait.” (Zsid 4,12) S éneke végén Mózes így figyelmeztet: „Szívleljétek meg mindazokat az igé­ket, amelyekkel ma intelek titeket [...]. Mert [...] ez jelenti szá­motokra az életet.” (5MÓZ 32,46.47) A választott nép hallgatja ugyan a próféta beszédét, „de nem aszerint élnek. De ha majd beteljesedik...” (Ez 33,32.33). Urunk tanítja: amilyen a fa, olyan a gyümölcse. „Mert amivel csordultig van a szív, azt szól­ja a száj. [...] Megmutatom nektek [...], aki hozzám jön, hall­ja beszédeimet, és cselekszi azokat. Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott, és a kősziklára alapozott...” (Lk 6,45.47.48) Solus Christus: Egyedül Krisztus életünk kőszikla alapja! S Pál hálát ad a gyülekezet példás hitéért, mert a „sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét [...], hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok, és várjátok a menny­ből Jézust...” (iThessz 1,6.9.10). S ő Krisztus minden követő­jét a szent iratokhoz és az apostoli tanításhoz való hűségre szó­lítja fel, mert az írások „ bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által. A teljes írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre..." (2 \im 3,15-16). Jézus több példázatban szólt a mennyek országáról: így a kicsiny mustár­magról s a kovászról is, beteljesítve a próféciát (lásd Zsolt 78,2- 4): „Példázatokra nyitom meg számat, a világ kezdete óta rej­tett dolgokat jelentek ki” (Mt 13,35) »Van örök kincsünk [...]. // E kincset: szent igédet.” (EÉ 286) ■ Garai András Jézus így szólt a tanítványokhoz: „íme, felmegyünk Jeruzsálem­be, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról meg­írtak.” (Lk 18,31) Ötvened hetében az Útmutató reggeli s heti igéi isteni bölcses­ség kérésére bátorítanak, hogy a lelki vakságból eljussunk Is­ten műveinek látására (lásd Jak 1,5-6). „Áldott legyen az Úr neve örökkön örökké, mert övé a bölcsesség és az erő.” (Dán 2,20; LK) S Dáviddal kérhetjük: Esto mihi: „Légy erős kőszik­lám...” (Zsolt 31,3) „Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, hűséges Isten” (GyLK 691,6) - imádkozta Jé­zus a kereszten. Quinquagesima: ötvened ünnepén Urunk elő­ször szólt nyíltan haláláról és feltámadásáról tanítványainak. És követésére hívta a sokaságot a keskeny úton: „Ha valaki én­­utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangé­liumért, megmenti azt.” (Mk 8,34-35) „A kereszt dicsőségét a szívedben kell érezned! Hogy hálát tudj adni Istennek a szen­vedésért, mint aki örvendezve kész keresztre, halálra. Ez a ke­reszt megszenteltetése” - írja Luther. S Pál pedig a legkiválóbb utat mutatja meg számunkra is Urunk követéséhez, mert Jé­zus a mi utunk (lásd Jn 14,6) s sorsunk! „Most azért megma­rad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a leg­­nagyobb a szeretet” (íKor 13,13) A hit látássá lesz, a remény va­lósággá, ámde a szeretet örök, „mert Isten szeretet” (íjn 4,8). Jézus üzent Heródesnek: „... úton kell lennem, mert nem vesz­het el próféta Jeruzsálemen kívül.” S ítéletet mondott a város felett: „. ..hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet [...], de nem akartátok! íme, elhagyottá lesz a ti házatok.” (Lk 13,33- 35) Húshagyókedden Jézus így tanít a böjtről: „Kívánhatjá­­tok-e a násznéptől, hogy böjtöljön, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd napok, amikor...” (Lk 5,34-35) Hamvazószer­dán kezdődik a vasárnapok nélkül nagyszombatig tartó negyvennapos böjt. Jézus tanácsa: „... böjtölésedet ne az em­berek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; [...] megjutalmaz téged!’A böjt lehet az igazi kincskeresés különleges ideje. „Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is.” (Mt 6,18 és 21) A Krisztusban elrejtett életű keresztyének már levetkőzték „a régi embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új em­bert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy...” (Kol 3,9-10). Ez Pál személyes vallomása belső emberének har­cáról a benne lakó bűnnel: „Én nyomorult ember! Kicsoda sza­badít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (Róm 7,24-253) Ő a szabadí­tó Úr! A böjt kapujában Bélsaccar korántsem bojtos lakomá­jának a képe tárul elénk, ahol istenkáromlás és bálványimá­dás folyt. De Dániel elmondta a „méné méné tekéi, ú-parszín” felirat értelmét: „Számba vette Isten királyságodat, és véget vet annak [...] megmért téged mérlegen, és könnyűnek talált... .fel­osztotta királyságodat...” (Dán 5,25-28) Kérhetjük: „Igazságod mérlegére / Hulljon Jézus drága vére!” (EÉ 524,2) ■ G. A. Új nap - új kegyelem Vasárnap (január 31.) Pál írja: Nem a magam hasznát keresem, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek. íKor 10,33 (Jer 6,13-14; Lk 8,4-8(9-15]; Zsid 4,12-13; Zsolt 128) Haszon. E szó hallatán mindenkinek valamelyik bank kamata, valamilyen befektetés sikeres­sége jut az eszébe. Mindezek azonban hamis hasznok. Ma, hatvanad vasárnap­ján, a böjti időszakhoz, majd nagypéntekhez közeledve Pál szavai arra emlé­keztetnek bennünket, hogy az igazi haszon az üdvözülés, amelyért Krisztus Jé­zus a kereszten nagy árat fizetett. Ezt a hírt szerette volna Pál üldöztetést, nél­külözést is vállalva mindenkihez, így hozzánk is eljuttatni. Hozzád eljutott? „Kér­lek, halálod ára / Rajtam ne vesszen kárba!” (EÉ 203,1) Hétfő (február 1.) Pál írja: Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára. Fii 1,6 (5MÓZ 9,26; 5MÓZ 32,44-47; 2Tim 2.1- 13) Isten szeretetével, igéjével maga mutatja meg mind egyéni, mind gyü­lekezeti életünknek az irányát. Ez azonban csak a kezdet, nem ülhetünk ölbe tett kézzel. Erejéhez mérten kinek-kinek a maga módján mindenhol meg kell állnia a helyét, akár az evangélium továbbadásáról, akár felebarátjának megse­gítéséről van szó, egészen Krisztus Jézus visszatéréséig. Hisszük, Isten segítsé­günkre lesz ebben. „Gyorsan folyó időmet / Az Úr nem adta hiába, / De azért, hogy erőmet / Szánjam oda jó munkára.” (EÉ 450,1) Kedd (február 2.) Az Úr szeme az igazakon van, és füle az ő könyörgésükre figyel, az Úr arca pe­dig a gonoszt cselekvők ellen fordul. íPt 3,12 (Zsolt 76,9-10; Ez 33,30-35; 2Tim 2,14-26) Jó érzés tudni, hogy Isten mindig figyel a benne hívőkre, tisztában van testi-lelki vívódásaikkal, de gyakran elfeledkezünk erről. A juhok ösztönösen pásztorukhoz sietnek, ha jön a ragadozó, bennünk ugyanakkor nem mindig mű­ködik ez az ösztön. De Isten, annak ellenére, hogy azt is tudja: „Hitem pedig, mint a változó hold, / Hamar elfogy, tölte alig hogy volt” (EÉ 383,3), vár engem. Megújult hittel forduljunk mindig hozzá küzdelmeinkkel. Ő segíteni fog. „Ve­lem vándorol utamon Jézus, / Gond és félelem el nem ér.” (EÉ 459,1) Szerda (február 3.) Ha az Isten velünk, ki lehet ellenünk? Róm 8,31b (Ézs 14,27; Lk 6,43-49; 2Tim 3.1- 9) Hányszor hangozhatott el sokaknak szájából ez az ige az évszázadok so­rán, akár történelmi sorsfordulóknál, amikor veszélybe került egy közösség jó szándékú ügye, akár egyes emberek konfliktusainál, betegségben, kilátástalan­nak tűnő jövő miatt! Életünk során ma is számtalan veszélynek és kísértésnek vagyunk kitéve, azonban az elhívottak bízhatnak az értünk való Istenben, mert „semmi sem választhat el minket az Isten szeretetétől” (Róm 8,39). „Ki dolgát mind az Úrra hagyja, / És benne bí^ik szüntelen, / Azt ő megőrzi és megtartja / Sok földi bajban, ínségben.” (EÉ 331,1) Csütörtök (február 4.) Ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá let­tek igazságos ítéleteid. Jel 15,4 (Zsolt 145,17; iThessz 1,2-10; 2Tim 3,10-17) A föl­dön nem történik semmi a mindenható Isten tudta nélkül. Az Ószövetségben haragja nem más, mint nevelő szeretetének megnyilvánulása. Mi, Istennek Krisz­tus által megváltott népe viszont megtapasztaltuk Isten ígéretének megvalósu­lását, kegyelmét, igazságosságát is. Ez a felismerés arra kell hogy indítson ben­nünket, hogy népével együtt, őt dicsérve, szívünkben hálaadással boruljunk le előtte. „A menny Urának tisztelet, / Dicsőség, hála zengjen.” (EÉ 43,1) Péntek (február 5.) És történt, amikor Jézus asztalnál ült a házban, hogy sok vámszedő és bűnös jött, és odatelepedett Jézushoz és az ő tanítványaihoz. Mt 9,10 (2Krón 19,7; 2Tim 3,10-17; 2Tim 4.1- 8) Kik telepedtek asztalához? A „vámszedő” korrupt szakma volt, a „bűnösök” lehettek házasságtörők, rablók, gyilkosok is. Nagy lépés volt az életükben, hogy ke­resték Jézust, hogy meg akartak változni. És ahogyan Jézus később, a kereszten meg­bocsátott a latornak, úgy ezeknek az embereknek is megbocsátott, megadva nekik az újrakezdés lehetőségét. A mi bűneink tűnhetnek bármilyen kicsinek is, ugyan­úgy bűnösök vagyunk, és Jézus bennünket is vár asztalához. Éljünk ezzel a lehe­tőséggel. „Mélységes mélyből kiáltunk / Hozzád, irgalmas Isten.” (EÉ 402,1) Szombat (február 6.) Az Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts. 2Tim 2,7 (iKrón 28,20; Mt 13,31- 35; 2Tim 4,9-22) Egy kétlépcsős folyamat második lépcsőjéről szól itt Pál. Mi az el­ső lépcső? Ez a szándék, hogy keressem Istent, akihez a Szentírás, írásmagyaráza­tok olvasása, az istentiszteleteken, bibliaórákon, evangelizációkon, áhítatokon stb. való részvétel vezethet. Mindezeket kiegészíti a gondolkodás és az imádság. Ezek­re szükség van. De a végső belátást, megértést Isten adja. Ez a második lépcső, amely­ről Pál itt olvasott igénkben biztosítja Timóteust. „Az igaz istenfélőknek / Ő meg­jelenti magát, / És az őbenne hívőknek / Örök törvényét, titkát.” (EÉ 321,4) ■ Lukáts Miklós KRÓNIKA Az Evangélikus Élet magazin kéthetente megjelenő hírlevele E-mail: evelet@lutheran.hu. • EvÉlet online: www.evangelikuselet.hu. • Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu. Előfizetés: kiado@lutheran.hu. • Szerkesztőség: 1091 Budapest, Üllői út 25. fszt. 2. Tel.: 06-20/824-5519. Szerkesztőségi titkár (hirdetési ügyek referense): Bállá Mária (maria.balla@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Károly (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi Sándor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: Máté Tóth Zsuzsanna (matetot@gmail.com). Tervezőszerkesztő: Szabó Dávid Károly (david.szabo@lutheran.hu). Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu), 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 06-1/317-5478,06-20/824-5518. Felelős kiadó: Kenden K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy Zoltán. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztési ügyekben reklamáció a Magyar Posta Zrt. Hírlapüzletág ingyenes telefonszámán: +36-80/444-444 és a Luther Kiadónál. • INDEX 25 211, ISSN 0133-1302.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom