Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)

2016-07-03 / 26. szám

4 • Forrás 2016. július 3. • KRÖN IKA Szentháromság ünnepe után 6. vasárnap - Róm 6,3-11 Életre keresztelve! A VASÁRNAP IGÉJE A Szentháromság ünnepe utáni 6., gyümölcstermő vasárnapon Istennek egy ismert, mégis újra meg újra felfe­dezésre váró ajándéka kerül elénk: a keresztség. Engem mindig meghök­kent, amikor az ige kérdez: „Vagy nem tudjátok...?” Mit tudunk? Vasárnapról vasárnapra keresztelünk gyermekeket, sokszor nem is egyet. Szép ünnep. Együtt a család és a gyülekezet. Ének, missziói parancs, ige­hirdetés, ismereüen és ismerősen hang­zó nevek, gyermeksírás. Hálaadás, kö­szönet Istennek az új életért, hittel teli vá­gyakozás a folytatásra. Drága lehetőség, személyre szabottan. Néhány hete egy édesanya felhívott telefonon, és azt a meglepő kérdést tet­te fel, hogy érdemes-e megkeresztel­ni a gyermekét, megéri-e. „A legjobb befektetés!” - válaszoltam a legkomo­lyabb hangomon. így gondolom és hi­szem! Ma semmi sem biztosabb annál, mint ha rábízzuk magunkat Isten vég­telen, mindent megelőző szeretetére, és gyermekeinket is hozzá visszük. Ez a felszín, de tudjuk-e, mondjuk-e, él­jük-e azt, ami a mélyben van? Amiért le kell merülnünk. A keresztség csak akkor teremheti meg életet, közössé­get és üdvösséget adó gyümölcsét, ha felismerjük a mélységét, és a felkészí­téskor beszélünk róla. A bűnről, a halálról, az életről, az üdvösségről. Hogy értelmet nyerjen a legnagyobb titok, amelyet Isten adni akar minden megkeresztelt gyermeknek. „Megbocsáttattak a te bűneid!” - hangzik egy kicsiny gyermek felett. Ez nem ünneprontás, ez a bűn kezelése. Élet és halál mezsgyéjén állunk, úgy, mint a búcsúzáskor, amikor valaki hazamegy közülünk. Ezzel kezdődik minden. A kapcsolat létrejön, helyre­áll Isten akaratából és kegyelméből. Gyermekkori emlékem, amikor a viszkető szúnyogcsípésemre nagyanyám a körmével erősen keresztet rajzolt. Most fáj, de elmúlik a viszketés - vigasz­talt, és így lett. Pál bonyolultabban mondja el nekünk a gyermek számára olyan egyszerűen elfogadhatót: Isten sze­­retete életformáló erő világunkban. En­nek az erőnek útja, célja, tartalma van a jövő felé. Mit látunk? Mit hiszünk? Nemcsak gyermekeket keresztelünk, hanem fel­nőtteket is. Előtte beszélgetünk, ők ví­vódások közepette ízlelgetik a gyümöl­csöt. Akarom-e? Vállalom-e? Az embe­ri oldalát látják, mintha mi döntenénk. A másik oldal mégis mindig ott van, rej­tetten, láthatatlanul, ránk bízottam Egy nagyobbacska gyermek a ke­resztelés után megkérdezte: ennyi volt az egész? „Tudod, most még csak ennyi látszik belőle - feleltem. - Majd később...” Nem spórolható meg az út. Pál ránk bízta a titkot: meg kell hal­nunk Jézussal, hogy feltámadhassunk vele, új életre, önmagunkért, szerette­inkért, a reánk bízottakért. A „vagy nem tudjátok?” kérdést követhetné a „vagy nem is akarjátok?” kérdés is. Egyedüli válasz a hit. „Aki hisz, és meg­­keresztelkedik...” (Mk r6,i6) Hogyan és kinek élünk? A keresztség az élet lehetőségét adja, az üdvösségre tár kaput. Kapcsolat jön létre Isten akaratából, az ember jó döntése, szán­déka szerint. A templom ajtaján kilép­ve van-e hatása, van-e következménye az élet mindennapjaira? Egy másik na­gyobbacska, frissen keresztelt gyermek mosolyogtató, de nagyon őszinte és bi­zakodó kérdése volt: látszik rajtam? „Meg vagyok keresztelve.” Luther híres mondata olyan biztos pontja egész életünknek, amelyről soha nem feled­kezhetünk el, amelyhez mindig vissza­mehetünk. Nem csupán az alkalom fontos, hanem a Krisztussal való közös­ség is. Vele élni, járni, kapcsolatban lenni, a keresztségben kapott ígéretére hagyatkozni. Nem nekünk kell kitalálni a követke­ző lépést, hanem a Szentlélek vezetése alatt élhetjük bizonyságtevő életünket. Követhetjük a keresztségben velünk szövetséget kötő Urunkat, átlépve min­den emberi lehetőségen. Ha átléptünk a halálból az életre, újjászülettünk. Üj életben járhatunk Látszik-e rajtunk? „Vagy nem tudjátok...?”- kérdezett a mai igénk Választ vár, döntés elé ál­lít, hiszen Isten mindent megtett értünk Meghalt a mi bűneink miatt, legyőzte a halált, hogy legyen esélyünk vele élni. Ezt a drága örömhírt osszuk meg mindenkivel! Minden keresztelő erősít­sen meg bennünket ebben a csodálatos ajándékban. ■ Kis János Imádkozzunk! Urunk! Felemeled tekin­tetünket ezen a vasárnapon. Ellenfény­ben nézünk rád, hogy jól láthassuk éle­tünket. Olyan jó tudni, hogy gyermeke­id lehetünk. Akaratodból és azok szere­­tetéből, akik döntöttek keresztségünkről. Adj hitet, hogy napról napra élni tudjunk ajándékaidból, és továbbadhassuk őket a ránk bízottaknak. Kérünk, így légy ve­lünk életben, halálban, kegyelmed meg­látásában! Ámen. KÉTHETI ÚTRAVALÓ „így szól az Úr, a te teremtőd [...]: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1) „Nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgár­társai a szenteknek és háza népe Istennek.” (Ef 2,19) Szentháromság ünnepe után a 6. héten az Útmutató reggeli és heti igéi által Isten a keresztség ajándékával megtérésre hív, s e szentségben bűnbocsátó szeretetének zálogát adja. Miért te­szi ezt népének szabadító Ura? (A választ lásd Ézs 43,4.) „Krisz­tus szereti az egyházat, és önmagát adta érte, hogy megszen­telje, és megtisztítsa a keresztséggel az ige által.” (Ef 5,25.26; LK) Isten néven szólítja és sötétségből világosságra hívja gyerme­keit. „Jézus Krisztus a világ világossága, nála van örökké az élet forrása.” (GyLK 699) Jézus utolsó parancsa mindenkori köve­tőinek szól: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden né­pet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szendétek­nek nevében, tanítva őket.. ” (Mt 28,19-20) Pál kérdez, s felel is: „Vagy nem tudjátok, hogy mi [...] Krisztus [...] halálába ke­­reszteltettünk? [...] A keresztség által ugyanis eltemettettünk ve­le a halálba, hogy [...] új életben járjunk.” (Róm 6,3-4) Luther tanítja: „Krisztus a keresztségbe minden időre belevegyítette ártatlan, piros vérét. Mert a szent keresztséget is ugyanaz a vér szerezte meg nekünk amely értünk kiomlott és bűneinkért meg­fizetett.” Isten átvitte népét a kettévált vizű tengeren: „Izráel fiai szárazon mentek be a tenger közepébe, a víz pedig falként állt mellettük jobbról és balról.” (2MÓZ 14,22; lásd íKor 10,1.2) Az első gyülekezet élete háromezer keresztelővel kezdődött pün­kösdkor, Péter szavára: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és meg­kapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret, és gyer­mekeiteké, sőt...” (ApCsel 2,38-39) Filippiben Pál ezt mondta a börtönőrnek „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz [...]. Ő pe­dig [.. fazonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt” (ApCsel 16,31.33) Jézus figyelmezteti mindenkori tanítványa­it: „...ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyer­mekek, nem mentek be a mennyek országába!’ (Mt 18,3) A gyü­lekezet Krisztus teste, s mi egyenként annak tagjai vagyunk „Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltet­­tünk [...], és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.” (íKor 12,13) A megdicsőült Krisztus nem csak a szárdiszi gyülekezet­nek üzeni: „... térj meg! [...] Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhá­ba, annak a nevét nem törlőm ki az élet könyvéből, hanem val­lást teszek nevéről az én Atyám előtt...” (Jel 3,3.5) Ne feledjük: Isten szeretetével átölelt, keresztnevünkön szólított, s velünk kívánja tölteni az örökkévalóságot! „Meg vagyok keresztelve!” E tény nem csak reformátorunkat erősítette hitharcában, mert: „Bár testi szem csak vizet lát / E drága keresztségben, / Hit ál­tal Krisztus váltságát / Elnyerjük e szentségben.” (EÉ 295,3) Szentháromság ünnepe után a 7. héten az Útmutató reggeli és heti igéiben Isten a hit ajándékával örök életre hívja gyerme­keit (lásd Róm 6,23). „ízleljétek meg és lássátok, hogy jó az Úr: boldog az az ember, aki benne bízik” (Zsolt 34,9; LK) „Örven­dezzetek az Istennek vigasságnak szavával!” (GyLK 708) Jézus a sarokköve Isten hajlékának, s háza népét saját kezűleg ven­dégeli meg. Ám ő nem kenyérkirály! „Jézus pedig vette a kenye­reket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak Amikor pedig jóllaktak így szólt tanítványaihoz: Szedjétek össze a maradékot...” (Jn 6,11-12) Az első gyülekezet tagjai „kitartóan részt vettek az apostoli tanítás­ban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Mindennap [...] házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték Istent...” (ApCsel 2,42.46.47) Jézus minket is tanít, s kijelenti önmagát: „.. .aki hisz, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. [...] Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik eb­ből a kenyérből, élni fog örökké...” (Jn 6,47.48.51) Máig hangzik a hívás: „... minden készen van, jöjjetek a menyegzőre!" Krisz­tus a maga testében egyesíti Isten új népét, s általa van szabad utunk a királyi menyegzőre. De mi ne legyünk méltatlanná vált meghívottak! „Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.” (Mt 22,4.14) Kornéliusz házában Péter beszélni kezdett: „Most értem meg igazán, hogy Isten nem személyvá­logató, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt és igaz­ságot cselekszik. [...] őa mindenség Ura!” (ApCsel 10,34-36) Az úrvacsorában való részesedés kettős közösséget hoz létre: Jézussal s a gyülekezet tagjaival. „Mivel a kenyér egy, mi is mind­annyian egy test vagyunk, mert mindannyian az egy kenyérből részesedünk” (íKor 10,17) Halála előtt Jézus az utolsó páskava­­csorán s az első úrvacsorán vett részt tanítványaival.,Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a páskavacsorát. [...] És vette a kenyeret [...]: Ez az én testem [...]! Hasonlóképpen vette a poharat is [...]: E pohár az új szövetség az én vérem által..(Lk 22,15.19.20) Luther tanítja: „Ahol azt látod, hogy a szentségeket helyesen szolgáltatják ki, biztosan tudhatod, hogy Isten népe ott van. Ha hited jól gyakorlód s erő­síted, meglásd, milyen boldog, gazdag menyegzői lakomát ké­szít oltáránál Istened!” „Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!” „Örüljünk és ujjongjunk, és dicső­ítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője...” (Jel 19,9.7) „Örülj szívem, / Vigadj lelkem, /[...] Vacsorához mégy Jézushoz, / Hivatalos vagy te itt.” (EÉ 309,1) ■ Garai András Új nap - új kegyelem Vasárnap (július 3.) Az éjszaka múlik, a nappal pedig már közel van. Vessük el tehát a sötétség cseleke­deteit, és öltsükfel a világosság fegyvereit. Róm 13,12 (Jóéi 2,nc-i2; Mt 28,16-20; Róm 6,3-8(9-11]; Zsolt 135) A sötétben könnyebb olyasmit tenni, amit szégyellünk, ami titkos, ami rejtegetnivaló. Ami gonosz, ami embertársunk ellen, annak kárára va­ló. Ami vállalhatatlan. Ami bűn. Persze manapság már sokan mindenféle szégyen­érzet és bujkálni akarás nélkül a nap világánál is megcselekszenek gyalázatos dol­gokat, nem szükséges a jól elrejtő sötét. Pál apostol nyilván arra akar rámutatni, hogy se világosban, se sötétben ne fogalmazódjék meg bennünk fondorlatosság. Szűn­jék bennünk a sötét, és Jézus világossága töltsön be minket. Hétfő (július 4.) Éneklek az Úrnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek. Zsolt 104,33 (Ef 5,19; 2MÓZ 14,15-22; 2MÓZ 18,1-27) Drága nagymamám jut eszembe, aki éne­kelt az Úrnak, amíg élt. Mindig énekelt, néha nótákat is, magyar nótákat, de leg­többször az énekeskönyvből. Azzal altatott, azzal végezte a munkáját, dicséretre járt a kezében a fakanál és a kapa. Azt mesélte, élete során olyan sok szenvedés, fájda­lom érte, hogy azt másképp nem is tudta volna elviselni, csak dicsérő énekeket éne­kelve. Egy idő után már nem a szenvedésre emlékezett, hanem megerősödött szív­vel tudta valóban hálával énekelni, hogy „Jézus, boldogságom...” Legyen a mi aj­kunkon is dicséretként, hálaként az ének, amíg vagyunk, amíg lehet. Hogy odaát folytathassuk a megkezdett éneket. Kedd (július 5.) Kezed alkotott és megerősített, tégy értelmessé, hogy megtanuljam parancsolataidat! Zsolt 119,73 (íKor 1,4-5; ApCsel 2,32-40; 2MÓZ 19,1-25) Sokszor azt gondoljuk, elég érezni, hit által szinte könnyedén belehelyezkedni abba, mi is Isten kérése, paran­csa az ember számára. Persze a hitünk sok olyan dolgot megláttat velünk, amelye­ket korábban másképp észleltünk, érzékeltünk, és ezáltal hatalmas változások áll­nak be az életünkben. De ne feledjük el azt, amit ma a zsoltáros fogalmaz meg: kér­jük szüntelenül Istent, hogy a döntéshelyzetekben, életünk útvesztőiben legyen vi­lágos látásunk. Hadd tudjuk meglátni, mi a jó,, és mi a rossz; és ne csak meglátni vagy kimondani tudjuk a jót, hanem választani. Szerda (július 6.) Vigyázzatok, álljatok mega hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! íKor 16,13 (Zof 3,15b; ApCsel 16,23-34; zMóz 20,1-21) A napokban lakásfelújítás kezdődött nálunk. Rengeteget dobozoltam, pakoltam, cipeltem a sok holmit egy emelettel feljebb. Ha­mar elfogyott az erőm. Leginkább azért, mert nincs olyan sok. Nem véletlen, hogy az apostol férfierőről beszél, hisz a harmadik napon már a könnyebb dobozok fel­emeléséhez is a férjemet hívtam segítségül. Legyünk mindenkor olyan erősek a hit­ben, mint testi erőben a férfiak! Vigyázzunk, mind nők, mind férfiak, mert ez a faj­ta erő könnyen szalad, könnyen fogy, és ellankadunk, elesünk. Kérjük naponként az Urat, hogy segítsen megállni a hit küzdelmében. Csütörtök (július 7.) Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! Jer 1,7 (ApCsel 18,9-10; Mt 18,1-6; 2MÓZ 24,1-18) Isten megbízta Jere­miást valamivel, nem is akármivel, és a próféta húzódozott a feladattól, fiatalságára hivatkozva. Mi is sokszor találunk valami kifogást. Fiatal vagyok, öreg vagyok, al­kalmatlan vagyok, gyenge vagyok, elfoglalt vagyok. Amikor Isten megszólít, hív vagy éppen küld, bizony könnyen meghátrálunk: majd más... Ám Isten nem véletlenül hív és szólít éppen minket. Célja, terve van az életünkkel, és bizony feladatot is sze­retne ránk bízni. Hallgassuk meg, és legyünk engedelmes szívű tanítványok. Péntek (július 8.) Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezek­ben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk. Zsid 1,1-2 (Zsolt 50,1; íKor 12,12-18; 2MÓZ 25,1-22) Jézus Krisztus földi élete, halála és feltámadása óta benne, rajta ke­resztül ismerhető meg, ragadható meg számunkra Isten. Mindegy, hogy száz vagy kétezer év telt el azóta, Isten időszámítása másképp működik. A lényeg: Isten Fia azért született erre a világra, azért halt meg, és azért dicsőítette meg őt az Atya, hogy általa egyenes utunk legyen őhozzá; a tanításai, a csodái, megváltó műve megra­gadjon bennünket, és utat jelöljön ki számunkra. Hiszen ő maga mondta: senki sem mehet az Atyához, csak általa. Szombat (július 9.) Ó, Uram, Uram! Nagy hatalmaddal és kinyújtott karoddal te alkottad meg az eget és a főidet; neked semmi sem lehetetlen! Jer 32,17 (2Kor 1,9-10; Jel 3,1-6; 2MÓZ 32,1- 14) Kilátástalan helyzetekben sokszor elcsüggedünk, és elfogyatkozik a reménysé­günk. Ilyenkor jó Isten hatalmas tetteire gondolni, Jézus csodáira, a szava nyomán gyógyulókra, a szava hallatán megtérőkre. Mert olyan Istenünk van, aki ég és föld megalkotója, aki a világ megtartója. Neki mi volna lehetetlen? Olyan Istenünk van, akit lehet ostromolni, kérni, hogy tekintsen ránk, aprócska, de neki oly fontos te­remtményeire: hallgasson meg, és a számunkra teljesíthetetlennek tűnő próbában is legyen támaszunk, erőnk. ■ Keczkó Szilvia KRÓNIKA Az Evangélikus Élet magazin kéthetente megjelenő hírlevele E-mail: evelet@lutheran.hu. • EvÉlet online: www.evangelikuselet.hu. • Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu. Előfizetés: kiado@lutheran.hu. • Szerkesztőség: 1091 Budapest, Üllői út 25. fszt. 2.Tel.: 06-20/824-5519. Szerkesztőségi titkár (hirdetési ügyek referense): Bállá MAria (maria.baila@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Karoly (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi Sándor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: MAtéTóth Zsuzsanna (matetot@gmail.com). Tervezőszerkesztő: Szabó David Karoly (david.szabo@lutheran.hu). Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu), 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 06-1/317-5478,06-20/824-5518. Felelős kiadó: Kendéh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy ZoltAn. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztési ügyekben reklamáció a Magyar Posta Zrt. Hírlapüzletág ingyenes telefonszámán: 06-1/767-8262 és a Luther Kiadónál. • INDEX 25 211, ISSN 2498-5309.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom