Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)
2016-04-10 / 14. szám
4 • Forrás 2016. április 10. • KRÓNIKA Húsvét ünnepe után 2. vasárnap (Misericoraia Domini) - iPt 2,2ob-2$ A kereszt jelét rajzolja elénk Mi vigasztal a szenvedésben? Ez volt a kérdése az első Péter-levél kis-ázsiai címzettjeinek, és ez az én kérdésem is. A vigaszra sokkal inkább rászorulók, mint az önmenedzselő ügyeskedésre, amivel mindig én kerülhetnék előnyösebb helyzetbe. De hol találhatok rá, amikor Bánk bánnal mondanám: „Nincs a teremtésben vesztes, csak én!” Az indokolatlan, igazságtalan szenvedés terhéről ír a levél szerzője, amikor a jó kitartó cselekvése miatt kapott rosszat említi, sőt azt elhívatásunk részeként határozza meg. Honnan kaphatok erőt ennek az elhordozásához? Példát adott. A válasz egyik kulcsszava a példa. Tehát abból kaphatok vigaszt, hogy a szenvedésem nem példátlan. Laposnak tűnik ez a fordulat, amely példaként hivatkozik Jézusra. Az eredeti szövegben szereplő kifejezés viszont nem pusztán elgondolkodtató ötletet jelent, hanem egy levél eredeti fogalmazványát, amelyre elengedhetetlenül szükség van a másolat elkészítéséhez. Mint amikor a tanító előrajzolja a megtanítandó betűt a sor elejére, a kisdiáknak pedig utána kell rajzolnia. Krisztus élete és szenvedése az egyetlen hiteles minta, amelyhez bárki hozzámérheti a saját életvitelét, lelkületét és azt is, amit elérni szeretne. Viszont felülmúlhatatlan és utolérhetetlen példa a tekintetben is, ahogyan ő tűrte a szenvedést. A mi Mesterünk a kereszt jelét rajzolja elénk, a sor elejére. Utánozni nem tudjuk, de a magunk kicsi keresztjét fölvehetjük. A VASÁRNAP IGÉJE Értünk szenvedett. A vigaszkereső kérdésre adott válasz viszont továbbmegy ennél. Krisztus nem csak példát adott nekünk. Amikor igénkben azt halljuk, hogy Krisztus értünk szenvedett, bűneinket felvitte a fára, és az ő sebei által gyógyultunk meg, az jóval többet jelent annál, hogy mintát kaptunk. Szép, hasznos szokásnak tartom a „WWJD” feliratú karkötők hordását. Ezek minden helyzetben erre a kérdésre emlékeztetik viselőjüket: „What would Jesus do?” „Mit tenne Jézus?” Hatalmas ereje van, ha a tetteimet, szavaimat ehhez szabom. Mégis úgy látom, sok helyzetben erre a kérdésre csak ezt tudom válaszolni: megváltaná a világot, eltörölné a mindent behálózó bűnt. Ezt pedig én nem tudom megtenni. Luther szavaival: „Nem csupán példát adott, hanem magát adta oda kincs gyanánt.” Krisztus szenvedése számomra, szenvedő ember számára nem pusztán minta, hanem az egyetlen esély, az egyetlen lehetőség a szabadulásra. Az ő sebei nekem nemcsak példák, mert az engem illető sebeket szenvedte el. Ezért énekeljük évszázadok óta: „Jézus, sebeidnek mélye / Vigasztalja lelkemet.” Ez az ige az aktuális problémáinkat összeköti a golgotái megoldással. Mi vigasztal a szenvedésben? Hogy Krisztus értem, helyettem szenvedett. Lelkünk pásztora. De mitől válhat vigasszá számomra Krisztus szenvedése? Attól, hogy hozzá tartozom. Ezt fejezi ki a mai vasárnapunk központi üzenete, amely úgy tanúskodik Jézusról, mint a mi jó pásztorunkról. Vigaszt máshol nem találunk, csak nála. Mindenütt tévelygés van, ahol nem Jézus pásztorok pásztort, védelmet, közösséget, életet, helyes, Istennek tetsző magatartást csak nála kaphatunk. Ez azt jelenti: a vigasztalás kulcsa az, hogy az ő nyájába tartozom. Azt, hogy az ő pásztorsága igazi gondviselést jelent, éppen az értünk viselt szenvedése és halála garantálja. Emiatt bízhatunk abban, hogy nála együttérzésben és szabadulásban van részünk, hiszen már eddig is annyit áldozott értünk. A kereszthordozó pásztorral való közösség nemcsak reményt ad, meg is változtat. Hiszen azért halt meg a kereszten, hogy ezentúl az igazságnak éljünk, és hogy meggyógyuljunk. Ez az előjegyzése a keresztény ember életének a kotta elejére Krisztus által odarajzolt kereszt. És ez az előjegyzés mindent megváltoztat, felemel. A saját, céltalannak tűnő szenvedésemet is. Mi vigasztal a szenvedésben? Hogy van pásztorom: Krisztus. A megtalált vigasztalás. Vigasztalást kerestek a kétezer évvel ezelőtti olvasók, és mi, mai igehallgatók is azt keressük. Meggyőződésem, hogy meg is találhatjuk Krisztusban, aki velünk szenved, értünk szenved, és a mi jó pásztorunk. Ámen. ■ Tóth Károly Imádkozzunk! Uram, jó pásztorom! Nélküled csak tévelyegni és kétségbeesni tudok. A te vigasztalásodra van szükségem szenvedéseim között. Add, hogy megtaláljam a te szenvedésedben! Ámen. KÉTHETI ÚTRAVALÓ Jézus Krisztus mondja: „Én vagyok a jó pásztor. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik...” (Jn io,na.27-28a) Húsvét ünnepe után a 2. héten az Útmutató reggeli s heti igéiben a feltámadott és élő Krisztus áll előttünk, s jó pásztorként a halálból örök életre vezeti nyáját. „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.” (GyLK 683) Jézus „Krisztus meghalt mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt”. (2Kor 5,15; LK) Fedezzük fel! Misericordia Domini: „...az Úr szeretetével tele van a föld” (Zsolt 33,5) Mert úgy szerette Isten e világot (lásd Jn 3,16), hogy egyszülött Fiát a Golgotán feláldozta jóvátételül, vágóhídra szánt bárányként, értünk, tévelygő juhokért. (Lásd Ézs 53) ígyjelenti ki önmagát: „Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet [...], és én életemet adom a juhokért.” (Jn 10,14.15) A jó pásztorról mondott rejtélyes beszédét nem értették követői, ezért Jézus így is kijelentette magát: „...én vagyok a juhok ajtaja. Én vagyok az ajtó. [...] én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek” (Jn 10,7.9.10) s üdvözöljenek juhaim. Luf/zer vallomása a miénk lehet: „Én Krisztus kedves báránya vagyok. Jó pásztor ő, aki megkeresi elveszett juhocskáját; vállára vesz, nekem csak engednem kell, hogy hordozzon. Míg báránya maradok, és tőle botorul el nem szakadok, addig nem veszhetem el!” A jó pásztor tanított, evangéliumot hirdetett, gyógyított, és így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés.” S kiküldte bojtárjait „Izrael házának elveszett juhaihoz [...], hirdessétek: elközelített a mennyek országa!” (Mt 9,37; 10,6.7) Főpapi imádságában értünk könyörög a főpásztor: „. ..azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek..!’ „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet. ..” (Jn 17,20.21.24) Jézusnak ez utolsó akarata a pásztorolt gyülekezet reménysége, mert: „Ő az igaz Isten és az örök élet.” (íjn 5,20) S ő nem hagyta magára gyülekezetét, mert az Úr „»adott« némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul [...], hogy minden egyes tagja [...] épüljön szeretetben”. (Ef 4,11.16) Az Olajfák hegyén „így szólt hozzájuk Jézus: Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: »Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai.« De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába”. (Mt 26,31-32; lásd Zak 13,7) Búcsúbeszédeiben is kijelentette magát övéinek: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (Jn 14,6) „.. .ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben...” (Jn 8,24; lásd 2MÓZ 3,14) Kérd: „Jézus, te vagy az út magad. / Siess, add nékem - magadat!” (EÉ 396,5) „...ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” (2Kor 5,17) Húsvét ünnepe után a 3. héten az Útmutató reggeli és heti igéiben az élő Krisztus gyülekezetének életjeleit szemlélhetjük. Jézus részesít győzelmében, ezért ujjongjatok! Urunk a feltámadásával örökkévaló örömöt szerzett népének. Jubilate: „Örvendj, egész föld, az Istennek!” (Zsolt 66,1) „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a Krisztusban.” (Ef 1,3; LK) „Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel! Vigadozva járuljatok színe elé!” (GyLK 739,1) Luther tanítja a Szentiélekben való örömről: „Szívünk pedig örvend, mikor Krisztus feltámadását magunkra vesszük, s látjuk, ő hogyan győzte le javunkra a bűnt, halált és ördögöt, hogy általa mi is örökké éljünk. Ez az igazi, örökre megmaradó öröm, amelyet soha senki nem vehet el tőlünk.” Jézus kijelenti: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. ..” És hatszor kéri: „Maradjatok énbennem.. .’’„Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek...” (Jn 15,5.8) A szeretet apostola az élő Krisztus-hit győzelméről tanít: „Mert minden, ami Istentől született [újonnan, felülről] , legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” (íjn 5,4) Krisztus szeretete szorongatja Pált, hogy ne önmagának éljen, hanem az érte is meghalt s feltámadt Úrnak. Isten tett mindent újjá, és békéltetett meg minket önmagával, „és nekünk adta a békéltetés szolgálatát”. (2Kor 5,18) Jézus tanítja benne hívő népét: „... aki bűnt cselekszik, az a bűn szolgája. Ha pedig a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” (Jn 8,34.36) Az ő neve: Üdvözitő, Szabadító, Megváltó Úr! (Lásd Mt 1,21; Lk 2,11) Jézus hatszoros „maradjatok énbennem” parancsára Pál a heti igével s ezzel a kijelentéssel felel: akik Krisztusban vannak, Lélek szerint járnak! „De akiben nincs Krisztus Lelke, az nem az övé. Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust [...], életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.” (Róm 8,9.11) Pilátus semmiféle bűnt nem talált Jézusban; „íme, az ember!” A zsidók szerint elkövette az istenkáromlás bűnét (lásd 3MÓZ 24,16), s „a törvény szerint megkell halnia, mert Isten Fiává tette magát”. (Jn 19,5.7) A mennyei Jeruzsálemben jut teljességre Jézus ujjongó gyülekezetének szolgálata: „...az Isten és a Bárány trónja lesz benne: szolgái imádják őt, és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon. [...] az Úr Isten fénylik fölöttük, és...” (Jel 22,3-5) >» A mennyekben, a mennyekben / Vár öröm végtelen. / Nem némul el az énekszó. / Zeng, ujjong szüntelen. // Megnyerni mennynek örömét / Készíts el, Jézusom! / Te értem hullott véredért / Vár engem irgalom. / Mi jó most áment mondani...” (EÉ 527) ■ Garai András Új nap - új kegyelem Vasárnap (április 10.) Hű az, aki elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi azt. iThessz 5,24 (íKir 8,56b; Jn io,ii-i6[27-3o]; íPt 2,2ob-25; Zsolt 136) A Mózes által adatott szövetség (menekvés Egyiptomból, „a halál országából”) Jézus által („aki megszabadít minket az eljövendő haragtól”) megújultan, új dimenziókban, új megfogalmazásban érvényes. („Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek...” Szent az, ami, aki az Úré.) Az Úr kezdeményez: elhív a Lélek által, és ő is viszi célhoz örök érvénnyel. Kegyelemből, hit által. Hétfő (április 11.) Aki szűkén vet, szűkén is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. 2Kor 9,6 (Mai 3,10; Jn 10,1-10; íPt 4,1-11) Még Páltól is féligazság. Akár kevesebbet, akár többet vet a kelleténél, kárát látja. És ki van téve az időjárás kénye-kedvének. Ha szorongana is: dolgozik, hisz és remél. Kockáztat. Többet és mást nem tehet. Nem tehetünk mi sem. „... okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul...” (Róm 12,1) Kevesebb nem elég, több és jobb pedig nincs. Az Úr egész valónkra igényt tart, életünkben és halálunkban. Ha szorongnánk is emiatt, azt tesszük, amit a parasztember: kiadjuk a kezünkből, amit kell; oda, ahova kell; annak, akinek kell; dolgozunk, hiszünk és remélünk. Mert Jézus feltámadott és él. Kedd (április 12.) Jézus mondta: Az ég színét meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok? Mt 16,3b (Ám 4,13; Mt 9,35-io,i[2-4]5-7; íPt 4,12-19) A maga módján mindenki meteorológus (Ízületek, szívszorítás stb.). Értjük-e vajon Isten történelmének aktualitását? A Jézus adta feltámadások és feltámadásszámba menő gyógyulások, életújulások (Isten országa jelenlétének jelei) az írástudókban csak újabb kételyeket keltettek. Mi vajon értjük-e Isten országának: Jézus jelenének jeleit? „...veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20) „Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be...” (Mk 9,37) „. ..amikor megtettétek ezeket akár csak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” (Mt 25,40) És ha nem értjük: minő jel adatik nekünk? A „be nem fogadott” (meg nem fogant) kisgyermekek vákuuma és az önző jólét szívó hatása miatt: a migránsáradat? Szerda (április 13.) Teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok. íPt 1,13 (Zsolt 33,21; Jn 17,20-26; íPt 5,1-7) A teljes bizonyosság és a reménység feszültsége, a „már most” és a „még nem” a keresztyén élet erőtere. Már most: megváltott titeket „atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból” (íPt 1,18) - írja az apostol a görög hátterű olvasóinak - oly módon, hogy „újjászült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által”. (íPt 1,3) A reménytelenség bénít, zülleszt. Értelmetlennek állít be minden erőfeszítést. Az elbizakodottság pedig könnyelművé tesz: „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (íKor 10,12) A kegyelem reménysége, amelyre újonnan születtünk, Istennek tetsző tevékeny, küzdelmes élet erőforrása. Már most. Csütörtök (április 14.) Jézus mondta: Aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem és az én anyám. Mk3,35 (Ézs 29,13; Ef4,[8-io]n-i6; íPt 5,8-14) „...istenfélelmecsupán betanult emberi parancsolat” - így bírálja Ézsaiás a népét. Akár jó is lehet a „betanult parancsolat”: megszabhatja az emberi együttélés rendjét, de mivel forrása csak szorongás, többnyire feleslegesen aprólékos. Nem „múlja felül az írástudók igazságát”, és hiányzik mögüle a „legfelsőbb” hitelesítés. Isten gyermeke, Jézus rokona az, aki Isten akaratát cselekszi. Szorongás vagy józan megfontolás melletthelyett hitből: „Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből...” (5MÓZ 6,5) És: „Szeresdfelebarátodat, mint magadat!” (3MÓZ 19,18 vö. Mt 22,37kk) „Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.” (Lk 6,36) Péntek (április 15.) Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje. ApCsel 3,19-20 (2Krón 30,9; Mt 26,0- 35; íKor 1,1-9) A bűnös ember magából indul ki, és önmagánál ér célba. Maga marad. Megtérni annyi, mint meghallani és elfogadni Isten szeretetét, amely megtestesült és leszállóit hozzánk Jézusban, hozzá menekülni, rá hagyatkozni. Ezzel megszakad az ördögi kör, és a korábbi eltöröltetik. A bűn „zsoldja”: a magány, a félelem és halál helyett eljön a fellélegzés, a felüdülés ideje, „...akik az Úrban bíznak, erejük megújul...” (Ézs 40,31) Szombat (április 16.) [A vak Bartimeus] így kiáltott fel: Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam! Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam! Mk 10,47-48 (Zsolt 22,20; Jn 14,1-6; íKor 1,10-17) Tisztában volt magatehetetlenségével és a vissza nem térő pillanat jelentőségével is. Vakságából Jézus emelheti ki a feltámadással egyenértékű gyógyítással. Életújulás, megtérés dolgában Bartimeusok vagyunk. De csodáért kiálthatunk ahhoz, aki az életét leteszi és felveszi, aki az életet nemcsak elveszi, de adja is. Az újat is. ■ Kráhling Dániel KRÓNIKA Az Evangélikus Élet magazin kéthetente megjelenő hírlevele E-mail: evelet@lutheran.hu. • EvÉlet online: www.evangelikuselet.hu. • Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu. Előfizetés: kiado@lutheran.hu. • Szerkesztőség: 1091 Budapest, Üllői út 25. fszt. 2. Tel.: 06-20/824-5519. Szerkesztőségi titkár (hirdetési ügyek referense): Bállá Mária (maria.balla@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Károly (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi Sándor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: MátéTöth Zsuzsanna (matetot@gmail.com). Tervezőszerkesztő: Szabó Dávid Károly (david.szabo@lutheran.hu). Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu), 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 06-1/317-5478,06-20/824-5518. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy Zoltán. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztési ügyekben reklamáció a Magyar Posta Zrt. Hírlapüzletág ingyenes telefonszámán: +36-80/444-444 és a Luther Kiadónál. • INDEX 25 211, ISSN 2498-5309.
