Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)
2016-03-27 / 12. szám
Az Evangélikus Élet kéthetente megjelenő hírlevele 81. évfolyam, 12. szám 2016. március 27. Húsvét ünnepe Ára: 100 Ft www.evangelikus.hu Teológusok passiójátéka Oratio cecumenica Az Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatói által előadott passiójáték szereplői általában a harmadévesek közül kerülnek ki, ebben az esztendőben azonban rendhagyó módon gyakorlatilag minden évfolyamból erősítik hallgatók a csapatot. A nagyhéten Békés megye településeire látogatnak el a Jézus Krisztus szenvedéstörténetét bemutató darabbal. Szolgálatként fogják fel az előadást. Az összes szereplő feketében játszik majd, csak Nagy Ádám, Jézus megszemélyesítője visel fehér ruhát Ahogyan a március 17-i zuglói bemutató előtt megtudtuk, Németh Kitti és Nagy Dániel írták a szövegkönyvet a különböző evangéliumok szövegeiből válogatva, Berki Armand pedig egészen különleges komolyzenei aláfestéssel varázsolta drámaivá a jelenetek hangulatát. Összesen tizenketten alkotják a társulatot, egy-egy játékos több szerepet is megformál a passióban. Babka Anna és Sikter Anna is egy-egy Jézus-sirató Máriát játszik, de tanítványokként és tömegjélenetekben kiáltozókként is közreműködnek. A Keresztelő Jánost, tanítványt és főpapot is alakító Sztupkai Kristóf szerint nagy dolog az, ha megértjük, hogy az Isten szereti az embert, és ez a szeretet Jézusban öltött testet. A kereszténység Krisztus követését jelenti a mindennapokban. Az ő részéről azért volt különleges az ebben a történetben való szereplés, hogy bizonyossá váljon számára: nem messziről kell nézni az eseményeket, hanem mi magunk is részesei vagyunk ennek a történetnek. Izgalmasnak tartotta, ahogy a próbák során egyre jobban mélyültek a gyermekkora óta hallott mondatok, amelyek megérintették és megszólították őt már korábban is. Ezzel 2016 böjtje még különlegesebbé vált számára. Az összes szereplő feketében játszik majd, csak Nagy Ádám, Jézus megszemélyesítője visel fehér ruhát. Abszolút közelinek érzi magához a szerepet, de bevallása szerint sokszor elragadja a hév, és vissza kell fognia magát, hogy ne játssza túl. „Sokat beszélgettünk a többiekkel a szerepről, elolvastam a kiválogatott bibliai igehelyeket, és próbáltam minél jobban magamévá tenni őket, belegondolni abba, hogy Jézus hogyan viselkedhetett ezen körülmények között” - mondta. A Pétert alakító Horváth-Hegyi Ádám bele tudta élni magát a szerepébe, mert őt magát is jellemzi a Péterben meglévő kettősség: az isteni és az emberi lét szerinti gondolkodás. A teológusok imaközösségben és tréningeken is együtt voltak, így készültek passióútjukra. Szolgálatként fogják fel az előadást. Nem magukat mint teológusokat hirdetik majd, hanem azokat a tanítványokat, akik olykor közel, olykor távol kerültek Jézustól. ■ Horváth-Bolla Zsuzsanna Húsvét ünnepe - íSam 2,1-10 Miért éppen én? AZ ÜNNEP IGÉJE Ki szeret biciklizni? Gyermekkorom legszebb élményei közé tartozik a fóti kántorképző tanfolyam. Különös színt adott az ott töltött heteknek Kiss Jánosnak, az intézmény gondnokának sajátosan derűs nevelési stílusa. Előfordult, hogy szombaton, amikor a tanfolyam résztvevői kimenőt kaptak a faluba, megkérdezte: „Ki szeret biciklizni?” Aki jelentkezett, nyert egy portai szolgálatot: neki kellett felírnia, ki mikor távozott vagy érkezett. Senkit sem akarok megbotránkoztatni, de valahogy ez a kis mozzanat jutott eszembe Isten kiválasztó kegyelmére gondolva. Ábrahám, Mózes, a próféták vagy épp Mária, esetleg Jézus tanítványainak a történetei sorakoznak elém - vajon milyen logika alapján kerültek éppen ők Isten látóterébe, amikor akaratának közvetítésére embert választott? Vajon mi közük volt az emberi képességeknek, lehetőségeknek ahhoz a küldetéshez, amelyet Isten rá akart bízni egy-egy kiválasztottjára? Meg is fordíthatjuk a kérdést, nézhetjük emberi oldalról: mozgalmas, változékony világunkban helyünket keressük, mi akarunk választani, vagy jelentkezünk, hogy minket válasszanak. Már nem csupán a pár- és pályaválasztás idején, hanem sokaknak életük, de legalábbis aktív koruk végéig szinte folyamatosan tart ez a keresés - milyen logika mentén? A megélhetés, a kényelem, az egyéni kiteljesedés, az otthonosság vagy éppen a változatosság igénye vezérli az embert? Vagy kényszerpályán mozog az élete, és éppen ezért nem tud nyugvópontra jutni? Hiányzik a kapcsolat az emberben rejlő lehetőségek és a külső adottságok, a rendelkezésre álló élettér között? Ahogy a hetvenes évek nagy sikerű darabjának főszereplője, Tevje fogalmaz: „Hegedűs a háztetőn. Bolondosán hangzik, ugye? Márpedig mi itt [...] mindnyájan hegedűsök vagyunk a háztetőn. Kínlódunk, gyötrődünk, hogy kicsaljunk valami kellemes, egyszerű dallamot, anélkül hogy kitörnénk a nyakunkat. Ez nem könnyű.” Össze is köthetjük a két kérdést: vajon amikor a helyünket keressük a világban, az életünket tervezzük, alakítjuk, számít-e, mit tervez Isten velünk kapcsolatban? Kérjük-e a véleményét, vagy jobban örülnénk, ha ő támasztaná alá a mi elképzeléseinket? És ő? Kíváncsi a mi véleményünkre? Válassz ki valaki mást! Előfordul, hogy az ember hajlamos feladni; képtelenség Isten és az ember koordináta-rendszerét egymáshoz igazítani. Épp elég nehéz az egyiknek megfelelni: vagy hegedülünk, vagy a háztetőn egyensúlyozunk. Ézsaiás tanúságtétele szerint Isten maga is így látja ezt: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az Úr." (Ézs 55,8) Tevje ki is fakad egy alkalommal, Istennel vitázva: „Válassz ki valaki mást!” Isten nem akarja szépíteni, kozmetikázni ezt a helyzetet, sőt maga is súlyosnak ítéli. De még kevésbé akarja feladni az ember iránti elköteleződését. Megrázó mondatokat mond erről Luther: „Akit Isten meg akar igazítani, azt előbb elítéli; amit fel akar építeni, azt beszakítja; akit üdvözíteni akar, azt megrendíti.” Miért szeretsz engem ennyire? Ez a kérdés személyes emlékem. Egy meghitt családi beszélgetés alkalmával hangzott el hálatelt rácsodálkozással. Anna, akinek hálaénekét a fenti igében olvashatjuk, egyszerű asszony volt. Csendben, szeretetben élt a férjével. Talán sosem gondolt arra, hogy kiválasztott legyen. Mégis része volt a megrendülésben: nem lehetett gyermeke. Öregkoráig élete hiábavalóságának érzésével küzdött. Isten meghallgatta imádságát, megszületett Sámuel. Anna az énekében hálatelt rácsodálkozással mond köszönetét Isten irgalmáért. Mégis többről van itt szó, mint kérésről és köszönetről, Isten és ember közötti sikeres megállapodásról. Anna az évek során nem csupán újra és újra elismételte kérését, ahogy Isten sem azért várakoztatta a házaspárt, hogy megmutassa: ő ezt is megteheti. Isten végigvezette őt a halál és a feltámadás útján, a megsemmisülésből az új életre, mélységből a magasságba. Anna nem csupán gyermeket, hanem egészen új látásmódot kapott Istentől: az új élet reménységét. Ezért áll előttünk éppen húsvét ünnepén ez a régi ige. Mert Isten mégis azt akarja, hogy találkozzanak útjaink. Jézus vállalta a mi megrendülésünket a Gecsemáné kertjében, az ítéletet a kereszten. De húsvétkor már nem „újra emberré lett”, hanem megengedte tanítványainak, hogy lássák őt mint feltámadottat s ezzel a saját életüket, helyüket is, egészen új fényben. Nekünk is ezt az ajándékot készíti. ■ Lacknerné Puskás Sára Imádkozzunk! Köszönöm, Uram, hogy a te ajándékaid és elhívásod visszavonhatatlanok. Nem mondasz le rólam mélységeimben, s megadod a csodálkozás örömét. Ámen. Urunk Jézus Krisztus! Győztes Isten Fia! Feltámadásod ténye jelenti számunkra a legnagyobb erőt a bűnnel, halállal, reménytelenséggel szemben. Hálát adunk végtelen szeretetedért és azért, hogy minden ártó hatalmat legyőzve a leghatalmasabb Úrnak bizonyultál. Köszönjük halálig menő engedelmességedet, s hogy húsvét hajnalán élőként oszlattad el a veled találkozók szomorúságát. Te élsz és uralkodsz örökké. Magasztalunk kegyelmedért, amellyel az örök élet lehetőségét adod számunkra is. Hisszük, hogy ma is várod imádságunkat, hogy te magad tölthesd meg életünket örömmel, fénnyel, igazi távlattal. Ezért hozzád fordulunk az ünneplő testvéri közösségben. Könyörgünk a benned hívőkért, egyházadért az egész világban. Feltámadásod örömhíre hassa át az egész keresztyénséget, hogy hozzád hívja a népeket! Könyörgünk gyülekezeteinkért. Add, hogy ne csak nevünkben, de egész valónkban legyünk evangéliumod képviselői akaratod szerint! Könyörgünk minden emberért. Támaszd fel a téged nem ismerőket a lelki halálból, hogy minél többen hozzád térjenek, és élhessenek általad! Könyörgünk szeretteinkért. Tégy minket hiteles tanítványaiddá, hogy rád mutatva családtagjaink élete megújuljon, ők is benned bízhassanak! Könyörgünk a keresztyén nevelés és oktatás ügyéért. Add, hogy minél több gyermek, fiatal, de szülő és pedagógus is valóságos Istenként ismerjen téged! Könyörgünk településünkért, országunkért, nemzetünkért. Szomorúan látjuk a bűn rombolását a teremtett világban. Te győzelmet vettél a gonosz fölött, de bennünket is felelősséggel ruházol fel. Add, hogy ennek tudatában éljünk igédhez ragaszkodva, józanul cselekedve! Könyörgünk magányos, otthontalan, menekülni kényszerülő, üldözött embertársainkért. Hadd tapasztalják meg, milyen közelről ismered szenvedéseiket! Te senkit sem hagysz magára. Könyörgünk a testi és lelki szenvedéseket átélőkért. Mutasd meg magadat nekik sötét óráikban, a betegágyuk mellett, utolsó pillanataikban! Hadd lássanak meg ők is téged élő, irgalmas Istenként! Könyörgünk a halállal vívódókért, gyászolókért, vigasztalanokért. Jelenj meg számukra is Feltámadottként, aki legyőzte életük legnagyobb ellenségét! Add, hogy könnyeiken keresztül is átlássanak az örök otthonba, melynek ajtaja te magad vagy! Urunk Jézus Krisztus! Áldunk téged, hogy húsvét ünnepe győzelmet jelent a félelmek, fájdalmak és a sötétség erői felett. Legyen tiéd dicséretünk és egész életünk, hogy egykor majd mi is részesülhessünk a boldog feltámadás örömében. Ámen. ■ Áldott húsvéti ünnepeket kívánunk olvasóinknak! c i 1
