Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)

2016-02-14 / 6. szám

4. • Forrás 2016. február 14. • KRÓNIKA Böjti, vasárnapja - Invocavit (Zsid4,14-16) Az igaz hitet kívánom A VASÁRNAP IGÉJE Néhányan arról beszélgettek egy alka­lommal, hogy a keresztyénség mennyi­re életmódvallás. Míg a zsidóság meg­határozza az ünnepek, az étkezések rendjét, az imádkozás óráját, míg az isz­lám vallás „öt oszlopa” életformát is je­lent, addig a keresztyénség - s az evan­gélikus hit különösen is - a külsőségek helyett a hitre, a belső meggyőződésre te­szi a hangsúlyt. De ha a külsőt elhanya­goljuk, gyakran a belső rend is elvész, el­szürkül. Ha ma megkérdezné tőlünk va­laki, mit is jelent evangélikusnak lenni, tudnánk-e öt rövid mondatban („öt oszlop”), tíz irányadó szóban (Tízparan­csolat) válaszolni? „Úr Jézus, hozzád kiáltok...” Böjt első vasárnapján a 75. éneket, Johann Agri­­cola imádságát énekeljük Johann Agri­­cola Luther munkatársa, az evangélium elkötelezett hirdetője volt. Lutherral való barátsága éppen azon tört meg, hogy Agricola szerint a keresztyén em­bert helyes életvezetésre nem a tör­vény, hanem az evangélium tanítja. Ezt a vitát azért említem, mert jelzi, mennyi­re fontos a személyes hit, az élő kapcso­lat az Úr Jézussal. Amikor a Zsidókhoz írt levél második vagy harmadik gene­rációs szerzője arról ír: „Járuljunk biza­lommal a kegyelem trónusához”, akkor erről a személyes kapcsolatból született nyíltságról, őszinteségről beszél. Az igaz hitet kívánom - amely révén nem csu­pán életmóddá, hanem életem alkotó­elemévé lesz a hit. „Szégyenbe ne engedj esnem...” (16. vers). Vajon a keresztyénség élet­­módvallás-e? Nyilván meglátszik min­den emberen, hogy miben hisz. Emlék­szünk gyermekkorunk csúfolódóira, akik egy-egy gyerekes csínyünk után be­lénk kötöttek: „Na, te nagy hívő!” Vagy édesanyánk korholására: „Hát viselke­dik így, aki keresztyén akar lenni?” Ám ezeknél is sokkal súlyosabb volt, amikor maga az ige - a törvény és az evangéli­um, mint kétélű kard - hatolt be elménk­be, a velők és az ízületek, az elme és a lé­lek szétválásáig, és ítélte meg szívünk gondolatait (Zsid 4,12-13). , Amikor nem a gyónáshoz kitalált ap­ró hibákat - „puskáztam az iskolában” - hoz felszínre az ige, hanem valós bű­nöket, önzésünket, akaratosságunkat, Is­ten elleni lázadásunkat. Amikor kiderült, hogy nemcsak hibázom, pacát ejtek a pa­píron, hanem alapvetően én vagyok a folt. Ez a szégyen. Ez az az állapot, amikor „segítségre van szükségünk”. Amikor éppen a szükség tart távol, ép­pen a szégyen akadályoz abban, hogy a kegyelem trónusához, Krisztus kereszt­jéhez járuljunk. Milyen jó hallani, és mi­lyen fontos meghallani a hívást: járuljunk őszinte nyíltsággal a kegyelem királyi trónjához, Krisztushoz, aki uralkodik a bűnön és halálon, mert a kereszten megtörte hatalmukat! „Igéd legyen eledelem...” (15. vers). Va­jon a keresztyénség életmódvallás-e? Hi­szen a szégyen nap mint nap átjár. A kí­sértés nemcsak Jézust érte el, hanem el­ér minket is. Mindennap kétségbe von­ja hitemet: „Ha Isten fia vagy...!” Min­dennap megkérdőjelezi azt, hogy Isten­hez tartozom. A kísértés mindennap elér. S ahogy Jézus is Isten igéjével válaszolt a sátán­nak, úgy tartson meg engem is Jézus, aki által Isten gyermeke vagyok, aki elvá­laszthatatlanul Istenhez kötött, aki bű­neimmel és gyengeségemmel együtt belekapcsolt az élet vérkeringésébe, mert „hozzánk hasonlóan kísértét szen­vedett mindenben”. „Tudom, nem hagysz elvesznem” (14. vers). Vajon a keresztyénség élet­­módvallás-e? Mi is az a hitvallás, amely­hez ragaszkodnunk kell? Bizonyosan több mint életforma. Több annál, hogy tíz igével meg lehetne mutatni, és tovább lehetne adni. Nem mennyiségében, ha­nem minőségében több. A hitvallás: Jé­zus az Isten Fia, aki egeken áthatoló, nagy főpap. A hitvallás: hogy a megfe­szített Jézus kétszer is áttörte az eget. Fentről leszállt, amikor emberré lett. És lentről felhatolt az égbe, amikor a sírból kiszállt, a halálból feltámadt, és Isten jobbjára ült. Ez a hitvallás: Krisztus, aki áthatolt az egeken, aki minden elválasz­tófalat ledöntött, hogy minket eggyé te­gyen - nemcsak egymással, hanem - az Atyával. Ahogyan ő egy vele. S aki áttörte az eget, annak átjárása van ég és föld között. Igazság és szégyen között. Közelség és idegenség között. Élet és halál között. Nem tudom, hogy a ke­resztyénség életmódvallás-e. Azt tu­dom, hogy Jézus, aki áthatolt az egeken, mindenkor jelen van az életemben. ■ Bencze András Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus! Álda­lak téged, aki legyőztél minden kísértést, aki ismered kísértéeinket, aki megtartasz a kísértések között - egész életemmel és halálommal hadd áldalak téged! Ámen. KÉTH ÉTI ÚTRAVALÓ „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerom­bolja.” (íjn 3,8b) Böjt első hetében az Útmutató reggeli s heti igéi az Úr Jézust mint a sátán legyőzőjét állítják elénk, aki halálra adta magát érettünk, hogy el ne vesszünk bűneinkben, hanem elnyerjük az örök életet! „Jézus is megkísértetett és szenvedett, ezért se­gíthet azokon, akik megkísértetnek.” (Zsid 2,18; LK) Böjt kapu­jában fohászkodjunk: Invocavit! „Ha kiált hozzám, meghall­gatom. ..” (Zsolt 91,15) „Menedékem vagy és váram, én Iste­nem, benned bízom.” (GyLK 729) Miután megkeresztelkedett, „elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett”. A kísértő háromszor is próbálkozott: „Ha Isten Fia vagy...!” De Jézus Isten igéjével felelt: „Meg van írva...!” Utoljára ezt mondta neki: „Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: »Az Urat, a te Istenedet imádd, é csak neki szolgálj!« Ekkor elhagy­ta őt az ördög,-és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak ne­ki!’ (Mt 4,1-11) Dr. Luther így oktat „Két fegyverünk van, amely­től reszketve fut az ördög: az ige és imádság! E kettő közül az egyik mindig útban legyen, hogy meg ne szakadjon a beszél­getés Isten és ember között!” „Mivel tehát nagy főpapunk van [...], aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem tró­nusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk!’ (Zsid 4,14-16) Pál az evangélium ügyéért való könyörgésre buzdít: „... hogy terjed­jen az Úr igéje. [...] De hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól.” (2Thessz 3,1.3) A sátán által Isten előtt megrágalmazott, feddhetetlen és hűséges Jób a bajában is is­tenfélő maradt! És amikor minden vagyonát s valamennyi gyer­mekét elveszítette, leborulva ezt mondta: „Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve!” (Jób 1,21) S Pál a pusztai ván­dorlás eseményeit intő példaként hozza elénk figyelmezteté­sül: „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne es­sék!” Egyben így bátorít: „Isten pedig hűséges, és nem hagy ti­teket erőtökön felül kísérteni; sőt...” (íKor 10,12.13) Ez Jakab böjti buzdítása: „Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok el­len az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek Istenhez, és ő kö­zeledni fog hozzá' r' J Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmaga' !’ (Jak 4,7.8.10) Van rá hatalma irgal­mas és Jv” , hogy halála által megsemmisítse „az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak”. Jézus hasonlóvá lett mi­­hozzánk „az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelési szerez­zen a nép bűneiért”. (Zsid 2,14.15.17) S Pál int: a kegyelem ál­lapotában ne a bűnnek, hanem az igazságnak szolgáljunk; és „álljatok Isten szolgálatába, mint akik a halálból életre kelte­tek. [...] Miután tehát megszabadultatok a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek”. (Róm 6,13.18) „Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.” (Róm 5,8) Böjt második hetében az Útmutató reggeli és heti igéiben Jé­zus mint az Úr Szolgája áll előttünk, aki szeretett minket, s vé­re által megszabadított bűneinktől. Az „Úristen Fia szolgai for­mát vett fel, és emberekhez lett hasonlóvá, megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fii 2,7.8; LK), ezért kérhetjük, „emlékezzél meg Uram a te ir­galmasságodról és a te jóvoltodról, melyek öröktől fogva van­nak”. (GyLK 686,5) Isten egyszülött Fia magáról mondta a kö­vetkező példázatot. A gonosz szőlőmunkások „ezt mondták egymás között: Ez az örökös, gyertek, öljük meg, és mienk lesz az örökség! Megragadták, megölték őt, és kidobták a szőlőn kí­vülre”. (Mk 12,7-8) Ám az Úr Szolgája - a halálból való fel­támadás csodája által - a benne hívők életének sarokkövévé vált (lásd Zsolt 118,22-23)! Pál ezért hirdetheti: a megigazu­­lás megbékélés Istennel, s Fia által „járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és [...] mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által”. (Róm 5,2.5) A kereszten lett nyilvánvalóvá ez a szeretet, s heti igénk alap­ján ezért írhatja Luther: „Az Úr Jézus tehát egyrészt a világ leg­nagyobb és egyetlen »bűnöse«, mert hiszen mindnyájunk bű­ne rajta van, másrészt pedig az egyetlen igaz és szent, mert hi­szen senki sem lehet Isten előtt igaz és szent, hanem csak őál­tala.” S ezért kérhetjük Reminiscere. „Gondolj, Uram, irgalmad­ra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak.” (Zsolt 25,6) József történetében több esemény is az Úr szenvedő Szolgá­jára utal: őt is megfosztották ruhájától, pénzért eladták Jákob ezt bízta a fiára: „Eredj és nézd meg, hogy jól vannak-e testvé­reid és a nyáj!” Miként később a gonosz szőlőművesek, a test­vérek is „ megegyeztek egymás között abban, hogy megölik” Jó­zsefet. Jákob a véres ruha láttán halottnak hitte, „és sokáig gyá­szolta a fiát”. (íMóz 37,14.18.34) Betegségében is istenfélő ma­radt, noha „a Sátán [...] megverte Jóbot rosszindulatú fekélyek­kel tetőtől talpig”. Ő a hamuban ülve ezt mondta: „Ha a jót el­fogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk” (Jób 2,7.10) Jé­zus bátorítja mindenkori követőit: „A világon nyomorúságo­tok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (Jn 16,33) János Jézus parancsolatainak a megtartására buzdít: ő a pártfogónk, s „ö engesztelő áldozat a mi bűneinkért [...]. Aki pedig meg­tartja az ő igéjét, abban igazán teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk”. (íjn 2,2.5) Pál kér e böjtben: „Önmagatokat tegyétek próbára, hogy hitben jár­­tok-e! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van?” (2Kor 13,5) Ő tudja, „hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által”. ■ Garai András Új nap - új kegyelem Vasárnap (február 14.) Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék? Zsolt 27,1b (Fii 4,13; Mt 4,1-11; Zsid 4,14- 16; Zsolt 91) Magával ragadó a zsoltáros határozottsága. Bár a mondat végén kér­dőjel van, valójában ez egy szilárd kijelentés. Annyi minden miatt tudunk ag­gódni, annyi mindentől képesek vagyunk rettegni, aztán megremeg a lábunk, a hangunk, és elkezdünk süllyedni. Pont úgy, mint Péter, amikor az erős szél­re figyelt. Jézus az akkori - és a mai - kicsinyhitű tanítványt is kiemeli a habok közül. Nem kell hát rettegnünk. Jézus szeretete képes legyőzni még a bennünk lévő félelmet is. Egy afrikai mondás úgy tartja: fordulj a fény felé, és a hátad mö­gé kerülnek az árnyak. Hétfő (február 15.) Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is. íKor 10,13 (Jób 2,10b; 2Thessz 3,1-5; Mk 11,1-11) Ez az ige egyszerre megrémiszt és megnyugtat. Megrémiszt, mert ha nem engedi az Úr, hogy erőmön felüli kísértésben legyen részem, akkor ez azt jelen­ti, hogy minden kísértésnek ellen tudnék állni, de látom, nem ez a helyzet. Más­részről megnyugtat, mert ha elestem is, az Istennek arra is van terve, hogy mi­ként állítson újra talpra, és erősítsen meg. Kedd (február 16.) Örök szövetséget kötök veletek. Ézs 55,3b (íKor 11,25; Jób 1,1-22; Mk 11,12-25) íz­lelgetem ezt a szót: „örök”, de újra és újra szembesülök azzal, hogy nem tudom felfogni. A végtelen Isten belép a véges ember életébe, és valami olyat ad, amit nem koptat el az idő, amiben életünk minden pillanatában biztosak lehetünk. Szeretetet, életet, biztonságot, reményt és békét ad, amikor Krisztussal ajándé­kozza meg a világot. A mindenható Isten ilyen szövetséget köt velünk. Ez a meg­váltó Szeretet szövetségé. Azt hihetnénk, hogy semmink sincs, de rádöbben­hetünk: mindenünk van, ha elfogadjuk, amivel és Akivel Isten megajándékoz. Szerda (február 17.) Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. Szerette volna lát­ni, hogy ki az a Jézus. Lk 19,2-3 (2Krón 30,18-19; íKor 10,9-13; Mk 11,27-33) Zákeus csaló, kapzsi alak, aki sok pénzt zsarolt ki az emberektől, de még az ő személyiségében is van olyan vonás, amelyen keresztül Isten el tudja őt ér­ni, meg tudja őt szólítani. Zákeus kíváncsi. Szeretné látni, hallani, megérte­ni Jézust, ezért mászik föl a fügefára. Jézus meglátja, megszólítja, és a talál­kozás átformálja ezt a jerikói fővámszedőt. Fantasztikus, hogy Isten még az emberben megbúvó kíváncsiságot is fel tudja használni, hogy megmentsen egy életet. Csütörtök (február 18.) Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek! Zsolt 96,3 (Ap- Csel 14,27; Jak 4,1-10; Mk 12,1-12) Szeretem a bibliaórákat. Minden héten egy­­egy újabb igéről beszélgetünk. Elmondja mindenki, hogy mit üzen számára az a néhány sor vagy éppen hosszabb szakasz. Ahogy belemelegedünk a beszél­getésbe, egyre több minden kerül a felszínre: örömök, kudarcok, felismerések, csalódások. Őszinte hétköznapi vallomások ezek. A töredékes emberi szavakon keresztül mindig megcsillan Valami, ami Isten jelenlétét jelzi. Jó erre újra és új­ra rácsodálkozni. Péntek (február 19.) Jézus mondja: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg. Mt 25,40 (Zsolt 68,6- 7; Zsid 2,11-18; Mk 12,13-17) Lev Tolsztoj népmese-feldolgozásában Panov apó, az öreg suszter azt az üzenetet kapja, hogy Jézus karácsonykor meglátogatja őt. Az apó egész nap izgatottan várakozik, de Jézus csak nem jön. A nap folyamán találkozik egy didergő utcaseprővel: felmelegíti egy csésze kávéval. Betoppan hozzá egy anya a gyerekével, nekik ételt és kiscipőt ad. Az utcán belebotlik egy koldusba, őt egy kis pénzzel ajándékozza meg. Este szomorúan állapítja meg, hogy mégsem találkozott Jézussal. Majd hangot hall: „Éheztem, és ennem ad­tál, szomjaztam, és innom adtál, jövevény voltam, és befogadtál. Miközben eze­ken az embereken segítettél - velem tetted azt.” Szombat (február 20.) Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz. Józs 1,9b (2Timi,7; Róm 6,12-18; Mk 12,18-27) Öt hónapos pici fiunktól sokat tanulok. Látom rajta, mennyire igényli, hogy vele legyünk. A szülők jelenléte egyet jelent számára a biztonsággal. Ha éjszaka felébred, és nem lát bennünket, hatalmas sírásban tör ki, de amikor felvesszük, rögtön megnyugszik. Mi, fel­nőttek is hasonlóan működünk. Szükségünk van arra, hogy érzékeljük Isten je­lenlétét életünkben. Ha ezt megtapasztaljuk, érezzük, biztonságban vagyunk. Jézus a mennybemenetele előtti utolsó szavaiban erről a biztonságot adó jelen­létről szólt, amikor ezt mondta: „Én veletek vagyok minden napon a világ vé­gezetéig.” (Mt 28,20) ■ Kovács Áron KRÓNIKA Az Evangélikus Élet magazin kéthetente megjelenő hírlevele E-mail: evelet@lutheran.hu. • EvÉlet online: www.evangelikuselet.hu. • Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu. Előfizetés: kiado@lutheran.hu. • Szerkesztőség: 1091 Budapest, Üllői út 25. fszt. 2. Tel.: 06-20/824-5519. Szerkesztőségi titkár (hirdetési ügyek referense): Bállá Mária (maria.balla@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Károly (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi Sándor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: Máté Tóth Zsuzsanna (matetot@gmail.com). Tervezőszerkesztő: Szabó Dávid Károly (david.szabo@lutheran.hu). Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu), 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 06-1/317-5478,06-20/824-5518. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy Zoltán. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztési ügyekben reklamáció a Magyar Posta Zrt. Hírlapüzletág ingyenes telefonszámán: +36-80/444-444 és a Luther Kiadónál. • INDEX 25 211, ISSN 0133-1302.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom