Krónika - Az Evangélikus Élet hírlevele, 2016 (81. évfolyam, 2-50. szám)
2016-02-14 / 6. szám
4. • Forrás 2016. február 14. • KRÓNIKA Böjti, vasárnapja - Invocavit (Zsid4,14-16) Az igaz hitet kívánom A VASÁRNAP IGÉJE Néhányan arról beszélgettek egy alkalommal, hogy a keresztyénség mennyire életmódvallás. Míg a zsidóság meghatározza az ünnepek, az étkezések rendjét, az imádkozás óráját, míg az iszlám vallás „öt oszlopa” életformát is jelent, addig a keresztyénség - s az evangélikus hit különösen is - a külsőségek helyett a hitre, a belső meggyőződésre teszi a hangsúlyt. De ha a külsőt elhanyagoljuk, gyakran a belső rend is elvész, elszürkül. Ha ma megkérdezné tőlünk valaki, mit is jelent evangélikusnak lenni, tudnánk-e öt rövid mondatban („öt oszlop”), tíz irányadó szóban (Tízparancsolat) válaszolni? „Úr Jézus, hozzád kiáltok...” Böjt első vasárnapján a 75. éneket, Johann Agricola imádságát énekeljük Johann Agricola Luther munkatársa, az evangélium elkötelezett hirdetője volt. Lutherral való barátsága éppen azon tört meg, hogy Agricola szerint a keresztyén embert helyes életvezetésre nem a törvény, hanem az evangélium tanítja. Ezt a vitát azért említem, mert jelzi, mennyire fontos a személyes hit, az élő kapcsolat az Úr Jézussal. Amikor a Zsidókhoz írt levél második vagy harmadik generációs szerzője arról ír: „Járuljunk bizalommal a kegyelem trónusához”, akkor erről a személyes kapcsolatból született nyíltságról, őszinteségről beszél. Az igaz hitet kívánom - amely révén nem csupán életmóddá, hanem életem alkotóelemévé lesz a hit. „Szégyenbe ne engedj esnem...” (16. vers). Vajon a keresztyénség életmódvallás-e? Nyilván meglátszik minden emberen, hogy miben hisz. Emlékszünk gyermekkorunk csúfolódóira, akik egy-egy gyerekes csínyünk után belénk kötöttek: „Na, te nagy hívő!” Vagy édesanyánk korholására: „Hát viselkedik így, aki keresztyén akar lenni?” Ám ezeknél is sokkal súlyosabb volt, amikor maga az ige - a törvény és az evangélium, mint kétélű kard - hatolt be elménkbe, a velők és az ízületek, az elme és a lélek szétválásáig, és ítélte meg szívünk gondolatait (Zsid 4,12-13). , Amikor nem a gyónáshoz kitalált apró hibákat - „puskáztam az iskolában” - hoz felszínre az ige, hanem valós bűnöket, önzésünket, akaratosságunkat, Isten elleni lázadásunkat. Amikor kiderült, hogy nemcsak hibázom, pacát ejtek a papíron, hanem alapvetően én vagyok a folt. Ez a szégyen. Ez az az állapot, amikor „segítségre van szükségünk”. Amikor éppen a szükség tart távol, éppen a szégyen akadályoz abban, hogy a kegyelem trónusához, Krisztus keresztjéhez járuljunk. Milyen jó hallani, és milyen fontos meghallani a hívást: járuljunk őszinte nyíltsággal a kegyelem királyi trónjához, Krisztushoz, aki uralkodik a bűnön és halálon, mert a kereszten megtörte hatalmukat! „Igéd legyen eledelem...” (15. vers). Vajon a keresztyénség életmódvallás-e? Hiszen a szégyen nap mint nap átjár. A kísértés nemcsak Jézust érte el, hanem elér minket is. Mindennap kétségbe vonja hitemet: „Ha Isten fia vagy...!” Mindennap megkérdőjelezi azt, hogy Istenhez tartozom. A kísértés mindennap elér. S ahogy Jézus is Isten igéjével válaszolt a sátánnak, úgy tartson meg engem is Jézus, aki által Isten gyermeke vagyok, aki elválaszthatatlanul Istenhez kötött, aki bűneimmel és gyengeségemmel együtt belekapcsolt az élet vérkeringésébe, mert „hozzánk hasonlóan kísértét szenvedett mindenben”. „Tudom, nem hagysz elvesznem” (14. vers). Vajon a keresztyénség életmódvallás-e? Mi is az a hitvallás, amelyhez ragaszkodnunk kell? Bizonyosan több mint életforma. Több annál, hogy tíz igével meg lehetne mutatni, és tovább lehetne adni. Nem mennyiségében, hanem minőségében több. A hitvallás: Jézus az Isten Fia, aki egeken áthatoló, nagy főpap. A hitvallás: hogy a megfeszített Jézus kétszer is áttörte az eget. Fentről leszállt, amikor emberré lett. És lentről felhatolt az égbe, amikor a sírból kiszállt, a halálból feltámadt, és Isten jobbjára ült. Ez a hitvallás: Krisztus, aki áthatolt az egeken, aki minden elválasztófalat ledöntött, hogy minket eggyé tegyen - nemcsak egymással, hanem - az Atyával. Ahogyan ő egy vele. S aki áttörte az eget, annak átjárása van ég és föld között. Igazság és szégyen között. Közelség és idegenség között. Élet és halál között. Nem tudom, hogy a keresztyénség életmódvallás-e. Azt tudom, hogy Jézus, aki áthatolt az egeken, mindenkor jelen van az életemben. ■ Bencze András Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus! Áldalak téged, aki legyőztél minden kísértést, aki ismered kísértéeinket, aki megtartasz a kísértések között - egész életemmel és halálommal hadd áldalak téged! Ámen. KÉTH ÉTI ÚTRAVALÓ „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerombolja.” (íjn 3,8b) Böjt első hetében az Útmutató reggeli s heti igéi az Úr Jézust mint a sátán legyőzőjét állítják elénk, aki halálra adta magát érettünk, hogy el ne vesszünk bűneinkben, hanem elnyerjük az örök életet! „Jézus is megkísértetett és szenvedett, ezért segíthet azokon, akik megkísértetnek.” (Zsid 2,18; LK) Böjt kapujában fohászkodjunk: Invocavit! „Ha kiált hozzám, meghallgatom. ..” (Zsolt 91,15) „Menedékem vagy és váram, én Istenem, benned bízom.” (GyLK 729) Miután megkeresztelkedett, „elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett”. A kísértő háromszor is próbálkozott: „Ha Isten Fia vagy...!” De Jézus Isten igéjével felelt: „Meg van írva...!” Utoljára ezt mondta neki: „Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: »Az Urat, a te Istenedet imádd, é csak neki szolgálj!« Ekkor elhagyta őt az ördög,-és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki!’ (Mt 4,1-11) Dr. Luther így oktat „Két fegyverünk van, amelytől reszketve fut az ördög: az ige és imádság! E kettő közül az egyik mindig útban legyen, hogy meg ne szakadjon a beszélgetés Isten és ember között!” „Mivel tehát nagy főpapunk van [...], aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk!’ (Zsid 4,14-16) Pál az evangélium ügyéért való könyörgésre buzdít: „... hogy terjedjen az Úr igéje. [...] De hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól.” (2Thessz 3,1.3) A sátán által Isten előtt megrágalmazott, feddhetetlen és hűséges Jób a bajában is istenfélő maradt! És amikor minden vagyonát s valamennyi gyermekét elveszítette, leborulva ezt mondta: „Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve!” (Jób 1,21) S Pál a pusztai vándorlás eseményeit intő példaként hozza elénk figyelmeztetésül: „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” Egyben így bátorít: „Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt...” (íKor 10,12.13) Ez Jakab böjti buzdítása: „Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzá' r' J Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmaga' !’ (Jak 4,7.8.10) Van rá hatalma irgalmas és Jv” , hogy halála által megsemmisítse „az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak”. Jézus hasonlóvá lett mihozzánk „az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelési szerezzen a nép bűneiért”. (Zsid 2,14.15.17) S Pál int: a kegyelem állapotában ne a bűnnek, hanem az igazságnak szolgáljunk; és „álljatok Isten szolgálatába, mint akik a halálból életre keltetek. [...] Miután tehát megszabadultatok a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek”. (Róm 6,13.18) „Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.” (Róm 5,8) Böjt második hetében az Útmutató reggeli és heti igéiben Jézus mint az Úr Szolgája áll előttünk, aki szeretett minket, s vére által megszabadított bűneinktől. Az „Úristen Fia szolgai formát vett fel, és emberekhez lett hasonlóvá, megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fii 2,7.8; LK), ezért kérhetjük, „emlékezzél meg Uram a te irgalmasságodról és a te jóvoltodról, melyek öröktől fogva vannak”. (GyLK 686,5) Isten egyszülött Fia magáról mondta a következő példázatot. A gonosz szőlőmunkások „ezt mondták egymás között: Ez az örökös, gyertek, öljük meg, és mienk lesz az örökség! Megragadták, megölték őt, és kidobták a szőlőn kívülre”. (Mk 12,7-8) Ám az Úr Szolgája - a halálból való feltámadás csodája által - a benne hívők életének sarokkövévé vált (lásd Zsolt 118,22-23)! Pál ezért hirdetheti: a megigazulás megbékélés Istennel, s Fia által „járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és [...] mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által”. (Róm 5,2.5) A kereszten lett nyilvánvalóvá ez a szeretet, s heti igénk alapján ezért írhatja Luther: „Az Úr Jézus tehát egyrészt a világ legnagyobb és egyetlen »bűnöse«, mert hiszen mindnyájunk bűne rajta van, másrészt pedig az egyetlen igaz és szent, mert hiszen senki sem lehet Isten előtt igaz és szent, hanem csak őáltala.” S ezért kérhetjük Reminiscere. „Gondolj, Uram, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak.” (Zsolt 25,6) József történetében több esemény is az Úr szenvedő Szolgájára utal: őt is megfosztották ruhájától, pénzért eladták Jákob ezt bízta a fiára: „Eredj és nézd meg, hogy jól vannak-e testvéreid és a nyáj!” Miként később a gonosz szőlőművesek, a testvérek is „ megegyeztek egymás között abban, hogy megölik” Józsefet. Jákob a véres ruha láttán halottnak hitte, „és sokáig gyászolta a fiát”. (íMóz 37,14.18.34) Betegségében is istenfélő maradt, noha „a Sátán [...] megverte Jóbot rosszindulatú fekélyekkel tetőtől talpig”. Ő a hamuban ülve ezt mondta: „Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk” (Jób 2,7.10) Jézus bátorítja mindenkori követőit: „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (Jn 16,33) János Jézus parancsolatainak a megtartására buzdít: ő a pártfogónk, s „ö engesztelő áldozat a mi bűneinkért [...]. Aki pedig megtartja az ő igéjét, abban igazán teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk”. (íjn 2,2.5) Pál kér e böjtben: „Önmagatokat tegyétek próbára, hogy hitben jártok-e! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van?” (2Kor 13,5) Ő tudja, „hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által”. ■ Garai András Új nap - új kegyelem Vasárnap (február 14.) Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék? Zsolt 27,1b (Fii 4,13; Mt 4,1-11; Zsid 4,14- 16; Zsolt 91) Magával ragadó a zsoltáros határozottsága. Bár a mondat végén kérdőjel van, valójában ez egy szilárd kijelentés. Annyi minden miatt tudunk aggódni, annyi mindentől képesek vagyunk rettegni, aztán megremeg a lábunk, a hangunk, és elkezdünk süllyedni. Pont úgy, mint Péter, amikor az erős szélre figyelt. Jézus az akkori - és a mai - kicsinyhitű tanítványt is kiemeli a habok közül. Nem kell hát rettegnünk. Jézus szeretete képes legyőzni még a bennünk lévő félelmet is. Egy afrikai mondás úgy tartja: fordulj a fény felé, és a hátad mögé kerülnek az árnyak. Hétfő (február 15.) Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is. íKor 10,13 (Jób 2,10b; 2Thessz 3,1-5; Mk 11,1-11) Ez az ige egyszerre megrémiszt és megnyugtat. Megrémiszt, mert ha nem engedi az Úr, hogy erőmön felüli kísértésben legyen részem, akkor ez azt jelenti, hogy minden kísértésnek ellen tudnék állni, de látom, nem ez a helyzet. Másrészről megnyugtat, mert ha elestem is, az Istennek arra is van terve, hogy miként állítson újra talpra, és erősítsen meg. Kedd (február 16.) Örök szövetséget kötök veletek. Ézs 55,3b (íKor 11,25; Jób 1,1-22; Mk 11,12-25) ízlelgetem ezt a szót: „örök”, de újra és újra szembesülök azzal, hogy nem tudom felfogni. A végtelen Isten belép a véges ember életébe, és valami olyat ad, amit nem koptat el az idő, amiben életünk minden pillanatában biztosak lehetünk. Szeretetet, életet, biztonságot, reményt és békét ad, amikor Krisztussal ajándékozza meg a világot. A mindenható Isten ilyen szövetséget köt velünk. Ez a megváltó Szeretet szövetségé. Azt hihetnénk, hogy semmink sincs, de rádöbbenhetünk: mindenünk van, ha elfogadjuk, amivel és Akivel Isten megajándékoz. Szerda (február 17.) Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus. Lk 19,2-3 (2Krón 30,18-19; íKor 10,9-13; Mk 11,27-33) Zákeus csaló, kapzsi alak, aki sok pénzt zsarolt ki az emberektől, de még az ő személyiségében is van olyan vonás, amelyen keresztül Isten el tudja őt érni, meg tudja őt szólítani. Zákeus kíváncsi. Szeretné látni, hallani, megérteni Jézust, ezért mászik föl a fügefára. Jézus meglátja, megszólítja, és a találkozás átformálja ezt a jerikói fővámszedőt. Fantasztikus, hogy Isten még az emberben megbúvó kíváncsiságot is fel tudja használni, hogy megmentsen egy életet. Csütörtök (február 18.) Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek! Zsolt 96,3 (Ap- Csel 14,27; Jak 4,1-10; Mk 12,1-12) Szeretem a bibliaórákat. Minden héten egyegy újabb igéről beszélgetünk. Elmondja mindenki, hogy mit üzen számára az a néhány sor vagy éppen hosszabb szakasz. Ahogy belemelegedünk a beszélgetésbe, egyre több minden kerül a felszínre: örömök, kudarcok, felismerések, csalódások. Őszinte hétköznapi vallomások ezek. A töredékes emberi szavakon keresztül mindig megcsillan Valami, ami Isten jelenlétét jelzi. Jó erre újra és újra rácsodálkozni. Péntek (február 19.) Jézus mondja: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg. Mt 25,40 (Zsolt 68,6- 7; Zsid 2,11-18; Mk 12,13-17) Lev Tolsztoj népmese-feldolgozásában Panov apó, az öreg suszter azt az üzenetet kapja, hogy Jézus karácsonykor meglátogatja őt. Az apó egész nap izgatottan várakozik, de Jézus csak nem jön. A nap folyamán találkozik egy didergő utcaseprővel: felmelegíti egy csésze kávéval. Betoppan hozzá egy anya a gyerekével, nekik ételt és kiscipőt ad. Az utcán belebotlik egy koldusba, őt egy kis pénzzel ajándékozza meg. Este szomorúan állapítja meg, hogy mégsem találkozott Jézussal. Majd hangot hall: „Éheztem, és ennem adtál, szomjaztam, és innom adtál, jövevény voltam, és befogadtál. Miközben ezeken az embereken segítettél - velem tetted azt.” Szombat (február 20.) Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz. Józs 1,9b (2Timi,7; Róm 6,12-18; Mk 12,18-27) Öt hónapos pici fiunktól sokat tanulok. Látom rajta, mennyire igényli, hogy vele legyünk. A szülők jelenléte egyet jelent számára a biztonsággal. Ha éjszaka felébred, és nem lát bennünket, hatalmas sírásban tör ki, de amikor felvesszük, rögtön megnyugszik. Mi, felnőttek is hasonlóan működünk. Szükségünk van arra, hogy érzékeljük Isten jelenlétét életünkben. Ha ezt megtapasztaljuk, érezzük, biztonságban vagyunk. Jézus a mennybemenetele előtti utolsó szavaiban erről a biztonságot adó jelenlétről szólt, amikor ezt mondta: „Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20) ■ Kovács Áron KRÓNIKA Az Evangélikus Élet magazin kéthetente megjelenő hírlevele E-mail: evelet@lutheran.hu. • EvÉlet online: www.evangelikuselet.hu. • Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu. Előfizetés: kiado@lutheran.hu. • Szerkesztőség: 1091 Budapest, Üllői út 25. fszt. 2. Tel.: 06-20/824-5519. Szerkesztőségi titkár (hirdetési ügyek referense): Bállá Mária (maria.balla@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Károly (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi Sándor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: Máté Tóth Zsuzsanna (matetot@gmail.com). Tervezőszerkesztő: Szabó Dávid Károly (david.szabo@lutheran.hu). Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu), 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 06-1/317-5478,06-20/824-5518. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy Zoltán. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztési ügyekben reklamáció a Magyar Posta Zrt. Hírlapüzletág ingyenes telefonszámán: +36-80/444-444 és a Luther Kiadónál. • INDEX 25 211, ISSN 0133-1302.