Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-11-29 / 48. szám
2 -m 2015. november 29. FORRÁS Evangélikus Élet ADVENT 1. VASÁRNAPJA - JER 23,5-8 Jog és igazságosság Oratio oecumenica Szerető Istenünk! Jelenléted nyomait keressük, érkezésed várjuk, amikor mindennapjaink hiányaival és gyengeségeinkkel szembesülünk. Siess egyházad segítségére, amikor a jövő miatti aggodalom uralkodik el rajtunk, amikor szeretetlenség és széthúzás miatt szenvednek gyülekezeteink. Ébressz bennünk bizalmat irántad, hogy egymást is el tudjuk fogadni, és hogy közösségeink megújulja ünnepelhessék Jézus születését. Érkezésed várjuk, Istenünk! Siess segítségünkre, amikor a természet erői fölénk kerekednek. Légy segítségére azoknak, akiket a hideg az utcán ér, akiknek házát elvitte a víz, a szél. Mutass nekünk is utat, miként állhatunk a nélkülözők mellé. Érkezésed várjuk, Istenünk! Siess azok segítségére, akik gyászolnak, akik elvesztettek valakit vagy valamit, aki vagy ami fontos volt számukra. Hadd lássák meg, hogy bármi történik is velük, a te szeretetedtől semmi el nem választhat minket, embereket. Vigasztald és bátorítsd őket, adj nekik jövőképet és reményteli szívet. Érkezésed várjuk, Istenünk! Siess azok segítségére, akik úgy érzik, a társadalom peremére szorultak, és nincs esélyük a jobb életre, munkára és beilleszkedésre. Ébressz felelősséget mindannyiunkban, akik kicsiben vagy nagyban változtathatunk a helyzetükön. Add, hogy megkülönböztetés és félelem nélkül forduljunk embertársaink felé, hogy az erőszak helyett a nyitottság és a megértés nyelvét beszéljük még akkor is, ha könnyebb lenne visszaütni. Érkezésed várjuk, Istenünk! Siess a családok segítségére! Légy a társakkal, szülőkkel, gyerekekkel és nagyszülőkkel, hogy az idei advent az újra egymásra találás időszaka lehessen; hogy időt és figyelmet is ajándékozzunk egymásnak, ne csak tárgyakat, és hogy együtt közelebb kerülhessünk hozzád is, amikor gyertyát gyújtunk esténként. Adj erőt megoldani a konfliktusokat, megbocsátani egymásnak, és újratanulni a szeretetet, ha szükséges. Érkezésed várjuk, Istenünk! Őrizd egészségünket, mélyítsd a hitünket, ébressz bennünk hálát mindenért, amit kaptunk tőled és szeretteinktől. Adj nekünk engedelmes és téged kereső szívet, hogy ne csak várjunk téged, hanem jöttödnek örülni is tudjunk, és jelenlétedben megmaradjunk egész életünkben és az örökkévalóságban is. Ámen. SEMPER REFORMANDA „A megtérés valójában nem más, mint a keresztség. Mert ugyan mit jelentene a megtérés, ha nem azt, hogy komolyan rátámadunk az óemberre, és új életbe lépünk? Ha tehát megtérésben élsz, a keresztségben jársz, amely nemcsak jelzi, hanem munkálja: elindítja és ösztönzi ezt az új életet, mert benne kapunk kegyelmet, lelket és erőt arra, hogy elnyomjuk az óembert, és előjöjjön s megerősödjék az új. A keresztség tehát mindig érvényben marad, és még ha elszakadunk is tőle, és vétkezünk, akkor is mindig szabad utunk van hozzá, hogy újra leigázzuk az óembert.” M Luther Márton: Nagy káté (Prőhle Károly fordítása) Jog és igazságosság. Abban az országban, ahol mindkettő adott, biztonságban élhetnek az emberek. Minden ember - kivétel nélkül - vágyódik is erre, hiszen egy ilyen országban az ember teljesítménye, tudása alapján kapja a neki járó jövedelmet; ha katasztrófa vagy bármilyen vészhelyzet áll elő, az állampolgár bizton számíthat a segítségre, támogatásra. „Mi mások lennének az államok igazságosság nélkül - mondja Szent Ágoston egyházatya -, mint hatalmas rablóbandák?” Egy olyan országban, ahol nem jól működik az igazságszolgáltatás, az önkény érvényesül. Mindenki viszi, amit ér. A gonoszokat megjutalmazzák, a becsületeseket elítélik. Az erősek érvényesülnek, a gyengék háttérbe szorulnak. Jóléti demokráciánkban sokan érzik magukat így. Vajon mennyi ideig tarthatnak ki a jóléti államok a globalizáció vagy éppen a migráció nyomása alatt? Van-e, és ha van, akkor hol van a társadalmi igazságosság? Ünneplőben. Környezetünk mára, advent első vasárnapjára ünneplőbe öltözött, mintha körülöttünk minden a legnagyobb rendben lenne. A gyülekezetekben csendes adventi istentiszteleteket tartanak. A gyerekek is készülődnek a gyertyagyújtásra, és minden - legalábbis külsőleg - felkészül a karácsonyra. Várjuk a karácsonyt, pedig ez a karácsony, mint a korábbiak is, sokak számára nem a békességet, a szabadulást, a szeretetet hozza. Aki elhozza az igazságot. A jól ismert prófécia alapján tekintsünk most arra, aki elhozza nekünk a vágyva vágyott igazságot: Jézus Krisztusra. Ő lehet az igazság utáni vágyunk alapja. Jézus Ha áttekintjük, hogy a hat sorozatban milyen adventi témákról esett szó ezekben az években, még a rovatvezető számára is meglepő gazdagság bontakozik ki. 2006-ban Veni, redemptor gentium címmel adventi énekeinkről adott áttekintést a rovat (mostani cikkünknek tudatosan újra ez a címe). 2008-ban - Énekkincstár rovatcímmel - a graduálénekeket mutatta be; 2010- ben a heti énekekhez közölt elemzést és meditációt. 2014-ben az angyali üdvözlet és Johann Sebastian Bach adventi kantátái volt a téma. A Vem, redemptor gentium himnusz több szempontból is kiemelkedő jelentőségű. Egyrészt szerzője, Ambrosius {Szent Ambrus, 339 körül - 397) miatt, aki a himnusz műfajának megteremtője. (Rá utalva nevezik a 8,8,8,8 szótagszámú, nyolcstrófás költeményeket ambroziánus himnusznak.) Másrészt azért, mert az ősi gyakorlat szerint e himnusz állandó tétele az adventi-karácsonyi idő liturgiájának (7. versszakát csak karácsony előestéjén éneklik, az ünnep első vesperásában). Harmadrészt pedig azért, mert ennek köszönhetjük egy (áttételesen három) Luther-énekünket is. A Nun komm, der Heiden Heiland (EG 4) szövegét Luther Márton latinból fordította, dallamát pedig a himnuszdallamból egyszerűsítette (mint ahogy 255. és 291. énekünk dallamának kiindulópontja is ez). A Jöjj, né-A VASÁRNAP IGÉJE mindig így jön, mindig a bűnös világba jön. Előtte és utána is bűn van, ő pedig tiszta. így jött először: bűnökkel szennyezett, sötét világba. Izrael népének akkor olyan ura volt, aki arra is képes volt, hogy tömegesen gyilkoltasson le gyermekeket Bedehemben. Olyan vallási vezetői voltak, akik csak szavakban tisztelték Istent, kegyes látszatot mutatva, de szívüket szennyben hagyva. Olyan nép volt Jézus korában, aki kereste ugyan az igazságot, de nem nagyon lelte sem a királynál, sem a farizeusoknál. Eljött Krisztus, hogy az emberek halljanak az igazságról. Halljanak róla, hogy lehetséges szabadulni a bűntől, hogy lehetséges Istent úgy követni, hogy az ember szabadnak érzi magát mégis. Lehet cselekedni a jót, mindannak ellenére, hogy oly sokan a rossz úton járnak, mert van egy igaz közöttük, akire lehet nézni, és akitől erőt lehet nyerni. Ezért jött el Jézus első alkalommal. Múlt is, jövő is. Kisarjadt a vesszőszál Isai törzséről. A messiási prófécia előremutat. A próféta látja Krisztus megjelenését, aki bölcsen uralkodik, jog és igazság szerint jár el az országban. Ez számunkra múlt is, és jövő is. Múlt abban az értelemben, hogy ez az igaz király eljött már Jézus Krisztus személyében, de jövő abban az értelemben, hogy az a biztonság és igazságosság, amelyet a próféta itt lát, akkor fog csak elérkezni, amikor Krisztus másodpek Megváltója (EÉ131) advent alapéneke (érdemes elolvasni erről szóló cikkünket a 2008/48. számban), számos kiemelkedő műzenei alkotás kiindulópontja. Vajon mi lehet az oka, hogy ez a himnusz (magyarul GyLK 655) több mint másfél évezreden keresztül fennmaradt? Mi az üzenete a 21. századi ember számára? A tömör, sűrítő, szimbólumok sokaságát rejtő nyelv megfejtése komoly energiát igényelhet, de ha sikerül, korábban elképzelhetetlen mértékű gondolati gazdagság és teológiai mélység hirdeti az evangéliumot az olvasónak. Ez alkalommal egy „nem teológus” írja le gondolatcsíráit, asszociációit a himnusz egy-egy versszaka után. „Népek megváltó Istene, / szűztől születve megjelenj, / csodálják minden századok: / Istenhez illő születés.” Számomra a „századok” és a „népek” a kulcsszó: ez a születés mindenkor és mindenkinek szól. „Nem férfiúnak magja ez, / de titkon-való ihletés, / test lesz az örök szent Ige, / megvirágzik a szűzi méh." Erre rímel Reményik Sándor János evangéliuma című verse: „De János messze áll és egyedül. / Nem tud gyermekről és nem tud anyáról, / Nem születésről, nem fogantatásról, (...)/ Nagyobb, nagyobb, ó nagyobb a Titok! // (...) Kezdetben vala az ige. / S az Ige testté lön." szór is eljön. Akkor fog ugyanis olyan királyként jönni, aki rendet tud tenni abban a nagy káoszban, amelyben élünk. Akkor világosabb lesz, kik az övéi, „kiknek mosta meg a ruháját az ő vére” Reményt hirdet meg tehát ezzel a próféta. Reményt annak a népnek, amelynek gondatían vezetői vannak a társadalmi életben, és hamis prófétái a lelki életben. Reményt nekünk is, a 2015. év Magyarországának. És reményt nekünk, a mi gyülekezetünknek. Reménység. Az advent egyik kulcsfogalma a reménység. Azért van okunk remélni, mert jön a mi igaz királyunk. Ismerjük ezt a reménységet? Tapasztaljuk Krisztusban azokat, amiket ez a felolvasott igeszakasz elmond róla? Krisztus bölcsessége, igazságossága ismert előttem? Ilyen királyom ő nekem is? Ismerem azt a szabadságot és biztonságot, amelyet az ő jelenléte jelent? Egy közvélemény-kutatás alkalmával a kérdezők arra a kérdésre, hogy a megkérdezettek mit várnak a jövőtől, érdekes válaszokat kaptak: „Várom, hogy történjen velem valami.” „Várom a következő évet.” „Várom, hogy eltűnjön utamból az ellenségem.” Voltak sokan, akik azt mondták, hogy napról napra élnek, nem várnak semmit a jövőtől. Talán érezzük magunk körül ezt a csüggedt, magába forduló lelki helyzetét az embereknek. Fel tudjuk az ilyen emberek számára mutatni, hogy van remény új életre? Vannak, akik nagyon figyelik a világ eseményeit, és félnek a sötét jövőtől, a terroristáktól, a katasztrófáktól. Az egyházi esztendő utolsó három vasár„Áldott gyümölcse megterem, / de szüzessége megmarad, / erény zászlói fénylenek: / Templom, hol Isten megjelent!” Úgy gondolom, ez a „templom” túlmutathat Márián, és mindannyiunk bátorítására szolgál: ,Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok?” (lKor 6,19) „S a nászteremből, ím, kilép / királyi házból Vőlegény, / mint Isten-Ember, égi Hős, / hogy útját futva járja be.” Jézus Dávid király házából származik (Mt 1,1-17). Mária méhében Isten (a vőlegény) és az ő öröktől fogva alkotott egyháza (a menyasszony) kapcsolódik össze. „Megindul Atyja székitől, / s Atyjához ismét visszatér, / bejárva poklok mélyeit, / föl, az isteni trónusig.” Ez a strófa magában rejti keresztény credónkat. A legnyilvánvalóbb párhuzamok: „Alászállt a poklokra (...), fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján.” (Apostoli hitvallás) „Ki az Atyával örök-egy, / a test páncélját fölveszi, / mi testünk gyöngeségeit / örök erővel hatva át.” Micsoda fantasztikus csere: Isten azzá lett, ami mi vagyunk, hogy mi azzá legyünk, ami ő! „Immár fénylik te jászolod, / az éjből új nap támadott, / mit nem borít el semmi éj, / szünetlen hittel tündököl.” Jézus szava újabb bátorítás a sötétben botorkáló ember számára: „Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága’.’ (Jn 8,12) „Urunk, dicsérünk tégedet, / aki a Szűznek Fia vagy, / Atyádat és Szent Lelkedet / örökké, minden századon. Ámen.” A liturgikus gyakorlatban a napjának evangéliumi szakaszaiban Jézus figyelmeztet, hogy valóban jönni fognak ezek. De Lukács evangéliumában ezt mondta tanítványainak: .Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetekfel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok’.' (Lk 21,28) Az igazi „világvége” csak felénk fordult arca „Isten új világa” kezdetének. Ahogyan a megfeszített és meghalt Krisztus feltámadását isteni átalakulási és megdicsőülési folyamatként érthetjük, úgy képzelhetjük el a régi világ elmúlását és az újnak az elérkeztét. Semmi nem semmisül meg, de minden átalakul. A világ elmúlásának fájdalmai olyanok, mint Isten új világának szülési fájdalmai, ahogyan azt Pál hirdeti: „Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk’.’ (Róm 8,18) Van-e társadalmi igazságosság? Bűnnel terhelt világunkban bizony csak töredékes, de Krisztus eljövetele meghozza számunkra a jogot és igazságot. A következő hetekben sok feladat vár azokra, akik alaposan elő szeretnék készíteni a karácsonyt. Hogyan nézel elé? Hogyan nézel a következő év felé? Engedd, hogy az idei advent reménységgel töltsön el! Az élő reménység nevet a holnapra, mert Istene van, mert élő Krisztusa van. Ha neked is van, nevetve nézhetsz a holnap elé. Tedd is meg! ■ Rostáné Piri Magda Imádkozzunk! Jöjj, Krisztusom, várlak téged! Várakozásom igaz voltában fordul meg: öröm vagy szégyen lesz a részem. Ha Krisztust mondok, de belül mást várok, elsorvadok, mint a világ. Minden ezen áll: tudlak-e téged igazán várni. Kérlek, Uram, élessz fel erőddel, jöjj segítségeddel, hogy kitépjem magam a bűn vészes hálójából, hogy szabadító kezed által megszabaduljak tőle. Jöjj, Krisztusom, várlak téged!Ámen. CANTATE zsoltárokat és himnuszokat doxológia, a Szentháromság dicsőítése zárja le. Sokszor megszokásból mondjuk ezt, mint ahogy a Miatyánkot is. Ha képesek vagyunk ezen túllépni, megsokszorozódik az ajándék, amelyet az imádság által kaphatunk. Johann Sebastian Bach a Lipcsei korátok között dolgozta fel a himnuszból készült Luther-éneket (Nun komm, der Heiden Heiland, BWV 659-661). Mindhárom kompozíció másképpen aknázza ki az énekben rejlő sötétségfény ellentétet. Az első műben a lépegető basszus fölött két olyan szólam jelenik meg, amely nyilvánvalóan vagy rejtettebben a koráit készíti elő, támasztja alá; a gazdagon díszített dallam az orgona kiemelt manuálján szólal meg (https://www.youtube.com/watch?v= oHFPJkxn-g4). A második darab trió: az egymásba fonódó két basszus fölött újra ott fénylik a díszített koráldallam (https://www.youtube. com/watch ?v= oHFPJkxn-g4). A harmadik, plenum hangzású műben a manuálon három mozgalmas - a korái legfontosabb hangjait rejtő - szólam kergeti egymást. A cantusfirmus betetőzésként, soronként tagolva a pedálban jelenik meg (https://www.youtube.com/watch?v= HotmiWIfgts). Mintha ezt kiáltaná: „Hozsánna Dávid Fiának!Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban? (Mt 21,9) ■ Dr. Ecsedi Zsuzsa „Ve///, redemptor gentium” ► Immár a tizedik adventét kezdjük azóta, hogy útjára indult a Cantate rovat. A mai cikkben újra találkozhatunk az ünnepkör teológiai üzenetével és legősibb liturgikus tételével, valamint arra épülő műzenei alkotásokkal.
