Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-12-20 / 51-52. szám
Evangélikus Élet élő víz 2015. december 20-27. » 25 Igazán új év lesz? Újév napjának nevezzük az év első napját, és jókívánságaink során százszor is elmondjuk ezt minden gondolkodás nélkül. Tulajdonképpen csak kétféleképpen volna szabad újévről beszélni. Vagy ízetlen tréfát ad tovább az ember, vagy megilletődött áhítattal avatunk be másokat is a nekünk ajándékul jutott szent titokba. Az egyik oldalon áll az az ember, aki az újév emlegetésére legyint: hát van valami új a nap alatt? Nem úgy játszik-e velünk az élet, mint a rossz kereskedő, aki silány portékáját új címkével és új csomagolásban próbálja eladni hiszékeny vásárlóközönségének? Ezzel az életfelfogással szemben áll az, aki azt mondja: nem igaz, hogy semmi új nincs a nap alatt; hanem semmi sincs a nap alatt, ami egészen régi volna. Az életünk útja mindig új tájak felé kanyarodik, és nekünk ezt az utat kell járnunk, tudva, hogy minden fordulónál új szépségek és új csodák tárulhatnak elénk. A reánk virradt esztendőnek úgy induljunk neki, hogy azt szent bizonyossággal újnak merjük nevezni. Az örökkévaló Isten biztosít bennünket arról, hogy a jövő év új lesz, mert ő maga újat cselekszik. Az Isten prófétája a Babilónia fogságában sínylődő s annak hosszú évtizedes elhúzódásába már belefáradó Izráelt igyekezett felrázni s a közelgő szabadulásra előkészíteni. Jeremiás már annak idején megjövendölte, hogy az elhurcoltak fogsága nem tart örökké, lesz még egyszer visszatérés a számkivetésből. Évtizedek múltán közeledni látszik az óra. Napkelet felől feltámadt egy még erősebb hatalom, a perzsák legendás hírű fejedelme. Ő lesz az Isten kiválasztott szerszáma, a vasvessző, amely összezúzza Babilon megátalkodott, gőgös hatalmát, és akkor kiszabadulhat Babilóniából Izrael népe. Isten új cselekedeteinek az előestéjén vagyunk. A próféta a múlt isteni csodatetteivel egyenesen szembeállítja a jövő új voltát: ne a régi dolgokat emlegessük, ne a múltakon tűnődjünk, mert Isten újat cselekszik, amely most kezd kibontakozni (Ézs 43,i8-i9a). Tehát Isten a jövő felé akarja fordítani népének tekintetét. Ő új dolgot fog cselekedni. Aki őt meg akarja ismerni, nézzen előre a jövendő felé. Istent inkább a holnapban kell keresnünk, mint a tegnapban. A hívő embernek mindig nagy kísértése az, hogy Istenét bezárja a múlt kriptájába. Olyan felejthetetlen emlékei vannak arról, amit Isten már megcselekedett érte a tulajdon élete folyamán, hogy Isten maga is puszta emlékké válik számára. Isten azonban élő Isten. Nem lezárt, megkövesedett emlék, hanem termő, kibontakozó, ígéretekkel gazdag valóság. Gazdaggá tette a múltat, de még gazdagabbá fogja tenni a jövendőt. Olyan Isten ő, aki új dolgot fog cselekedni velünk a 2016. esztendőben is. Gondviselő kezével úgy fogja fűzni-szövögetni az élet régi alkotószálait, hogy azokból egészen új helyzetek állnak majd elő számunkra, s bennük új áldások és új feladatok lehetőségei fakadnak. Az Igének, amelyben évezredeken át szól hozzánk, sok, eddig szürkén meghúzódott szava fog új, életadó jelentéssel kiragyogni. És a Szentlélek által is történni fognak még soha meg nem történt dolgok. Forró könnyek között fogjuk feddése alatt megismerni olyan bűneinket, amelyek eddig rejtve maradtak előlünk, és új örömök ujjongásával fogjuk látni ma még nem is ismert gyümölcsök fakadását belső életünk fáján. Isten tudja, miért és merre vezet bennünket. Meglepetéseket tartogat számunkra. Adjuk át magunkat Isten vezetésének! Ő romlásból nyereséget hoz ki, a bukás mélységein át még magasabbra kíván segíteni, az elvesztett régi helyett még gazdagabb újat teremt: ez az Isten terve mivelünk. Nekünk az a dolgunk, hogy a jövőbe nézve világosan tudjuk: mit akar ő velünk és egyházunkkal. Bízhatunk benne, hogy az új dolog, amely egyházunkra ajándékképpen vár, még dicsőségesebb lesz a múltnak minden dicsőségénél. Bízzunk abban is, hogy nemzetünk új évi élete is más lesz, igazabb és boldogabb lesz, mint a régi volt. De vigyük magunkkal az újévi ígéretet az egyéni életünkbe is. Ne az után zokogjunk, ami volt, mert Isten velünk is új dolgot kíván cselekedni. Ő már ott van előttünk, és vár bennünket, kegyelme elégséges arra, hogy minden rosszból diadalmas jót szerezzen. Nyugodt, benne bízó, bátor lélekkel induljunk, menjünk elébe az új esztendőnek. Valóban új lesz az, és hálásak leszünk, hogy megérhettük 2016. újév reggelét. ■ Szenczi László 2016. január igéje „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2Tim 1,7) Sok ember életét meghatározza és befolyásolja a félelem. Gyermekként rettenetesen féltem az oltástól, féltem az ismeretlentől, egy új osztálytól, ahova majd járni fogok - egy új iskolába -, mert nem tudtam elképzelni, milyen is lesz ott, és ez bizonytalansággal töltött el. De már egészen kis gyermekként féltem a haláltól is; egyszer, amikor féltem a dörgéstől villámlástól, azt kértem az édesapámtól, hogy énekeljük el azt az éneket, amelynek egyik mondata így szól: „Jaj, de utolsó / Ágyunk koporsó!" (EÉ 371) Miért éppen ez a sor jutott az eszembe? Később a megtérésemben nagy szerepet játszott a halálfélelem, amely egy titokzatos és hosszan tartó betegség következtében ébredt fel bennem, és odahajtott Isten kegyelmi királyi székéhez. Ma félnek az emberek, mert nincsenek létbiztonságban, egyik percről a másikra elveszthetik a munkahelyüket, és utcára kerülhetnek, kiszámíthatatlan a jövő, nő a terrorveszély, idegenek özönlik el Európát... A félelem másik formája a gyávaság. Amikor nem merünk bizonyságot tenni, mert félünk, hogy kinevetnek. Amikor nem merjük Isten Igéjét szentnek elfogadni, mert naivnak és tudománytalannak bélyegeznek bennünket. Amikor nem merünk világosan állást foglalni, nehogy hátrányunk származzék belőle. Amikor nem merünk az igazság oldalára állni, mert kirekesztőnek bélyegeznek, vagy mert konfliktusba kerülhetünk miatta. Isten akarata és ajánlata számunkra a félelemmel és a gyávasággal szemben az erő, a szeretet és a józanság. Amikor elkezdtem imádkozni érte, Isten megszabadított a félelemkeltő dolgoktól való félelemtől. Amikor megtértem, Isten megszabadított a halálfélelemtől. Amikor megtanultam Istenre bízni az életem, a jövőm, a sorsom, akkor megszabadultam az emberektől és a körülményektől való félelemtől, mert tudtam, Isten irányítja a sorsomat, és reményteljes jövőt szán nekem (Jer 29,11), jók a tervei a számomra. Ha eljut az ember ide, akkor lassanként megtanulja Isten kezéből elvenni a dolgokat, és nem akar mindent megtervezni, kézben tartani, irányítani. Többé nincs félelem, nincs aggodalom. Istennek azonban nem elég, hogy elvegye a félelmet, hanem erővel ruház fel. Bizonyságtevő erővel, amely nem a divatos irányzatokon, hanem a tiszta evangéliumon alapszik. Szolgáló erővel, amely kitart az eredménytelenség látszata mellett is. Megbocsátó erővel, amely segít felülemelkedni a kapott sérelmeken. A hit erejével, amely szilárdan kitart, még akkor is, ha egyre kevesebben hisznek. Lelkierővel, amely segít a nyomorúságban is megmaradni és bízni. Istenfiúi hatalommal, amely által győzhetek a bűn és a kísértések fölött (Jn 1,12). Isten önszerető emberből másokat szeretni tudó emberré formál. Aki fél, az önmagát menti, aki viszont megszabadul a félelemtől, másokat ment. Régen a katonákat a bevetés előtt borral itatták, hogy „bátrak” legyenek a csatában. Igen ám, de az a bátorság, amelyet az alkohol ad, inkább vakmerőség. Isten azt mondja: „...megne részegedjetek bortól, amiben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel..” (Ef 5,18; Károli-fordítás). Sokan az alkoholtól várják a félelem leküzdését. Isten azonban józanságra hív bennünket, és a józansággal együtt adja meg számunkra a bátorságot. Isten azt sem akarja, hogy vakbuzgók vagy rajongók legyünk. Hanem azt akarja, hogy józan eszünkkel fontoljuk meg az örömhírt, az evangéliumot, és józan akarati döntést hozzunk mellette: „Igen, Uram, én ezt elfogadom, és hiszem és vallom. Szeretnék a te követőd lenni!” ■ Matisz Jánosné Széll Éva Anna HETI ÜTRAVALÓ „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét” (Jn 1,14) A karácsony utáni héten s az év fordulóján az Útmutató reggeli s ünnepi igéi így emlékeztetnek: napjaim Isten kezében vannak; „ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt (...), taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy...” (GyLK 728,4.13) A békességet szerző Isten cselekvése állásfoglalásra késztet: „A hegyek megmozdulnak, és a halmok megrendülnek, de az én irgalmasságom nem mozdul tőled, és békességem szövetsége nem rendül meg - így szól az Úr, aki könyörül rajtad.” (Ézs 54»io; LK) Az elsőszülött Fiú bemutatásakor így énekelt az agg Simeon a templomban, karján a nyolcnapos Jézussal: „Most bocsátód el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátta szemem üdvösségedet, amelyet elkészítettél” (Lk 2,29-31) „A kegyes Simeon azt szeretné, ha belátnánk: Megváltóra szorulunk. Ha szilárdan hisszük, hogy a Gyermek Istentől jött Megváltónak, magától jön a békesség és se bűn, se halál nem rettent többé. Hiszen éppen ezek ellen van Megváltónk!” (Luther) S névünnepén az élet igéjének szemtanúja írja: „...megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek is az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk.” (íjn 1,2) Erre gondolunk aprószentek napján: a szent család Egyiptomba menekülése után Heródes „elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennélfiatalabb fiúgyermeket”. (Mt 2,16) A szeretet apostola hirdeti: Isten ajándéka a szeretet: „...mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet.” (íjn 4,16a) A Krisztus méltósága nagyobb az angyalokénál, akik szolgáló lelkek! „De a Fiúról így szól: »A te trónusod örökké megáll, ó, Isten (...), te pedig ugyanaz maradsz, és esztendeid nem fogynak el soha.«” (Zsid 1,8.12) „Irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy” (Zsolt 103,8) Óév este erre gondoljunk hálaadással és bűnbánattal. A kegyelem fogyó idejében Jézus vigyázásra int: „...legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok! Boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az uruk, amikor megérkezik” (Lk 12,40.37) Pál évzáró leltárának főbb tételei: a választottakat senki és semmi sem szakíthatja el „Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban. (...) Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? (...) Isten az, aki megigazít” (Róm 8,39.31.33) Jézus a világ reménysége, így te Bízd Újra .Életed Krisztusra 2016-ban is! „Amit pedig szóltok vagy tesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala’.’(Kol 3,17) Jézus Názáretben a küldetéséről szólt:„...hogy evangéliumot hirdessek (...), és hirdessem az Úr kedves esztendejét’.’ (Lk 4,18.19) Jakab terve: „Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni” (Jak 4,15) Józsué életcélja a miénk? „Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk! Mi is az Urat akarjuk szolgálni!’ (Józs 24,15.18) „Dicsérünk téged, Jézusunk, / Nevedben bátran indulunk.” (EÉ 184,4) IX0YC ■ G. A. HETI ÚTRAVALÓ „Láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal’.’ (Jn 1,14) Az esztendő első s egyben vízkereszt hetében az Útmutató reggeli s ünnepi igéi üzenik: 2016-ban alázattal hagyatkozzunk Isten vezetésére! „Aki segítségül hívja az Úr nevét, az üdvözül.” (Róm 10,13; LK) „Menedékem vagy és váram, én Istenem, benned bízom.” (GyLK 729) És a tizenkét éves Jézust „három nap múlva találták meg a templomban, és mindenki csodálkozott értelmén”. „Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” (Lk 2,46-49) Nekem az ő dolgaival kell foglalkoznom! János által mennyei Atyja így tesz bizonyságot Fiáról: „Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az őFiában van. (...) Ezt azért írtam, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van’.’ (íjn 5,11.13) Isten ígérete beteljesült: „Ábrahám Izsáknak nevezte el újszülöttfiát, akit Sára szült neki. Azután körülmetélte nyolcnapos korában’.’ (íMóz 21,3-4) Az özönvíz után az Úristen egyoldalú, örök szövetséget köt minden földön élővel: „... nem lesz többé özönvíz, hogy elpusztítsa a Jóidét. Szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek’.’(íMóz 9,11.13) Epiphania Domini - az Úr megjelenésének ünnepén „múlik a sötétség és márfénylik az igazi világosság” (íjn 2,8), „az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert, jött el a világba” (Jn 1,9; LK) Ő Jézus! „Három csodával megékesített, szent napot tisztelünk: E napon a csillag vezérlé a bölcseket Jézushoz; E napon a víz borrá változék a menyegzőben; E napon Krisztus Jánostól megkeresztelkedék, hogy minket üdvözítsen.” (GyLK 722) „Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben (...), bölcsek érkeztek napkeletről. Meglátták a gyermeket (...), leborulva imádták. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát’.’ (Mt 2,1.11) Mi „a bölcsekkel együtt tegyünk hitet a világ előtt és szívből keresve, Megváltóként imádjuk! Úgyszintén pénzünkkel, javainkkal is azon legyünk, hogy országa terjedjen és gyarapodjék.” (Luther) Ám vízkereszt a misszió ünnepe is, és Pál apostolsága a pogányok között Krisztus e titkának megismertetését szolgálta: „...a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által’.’ (Ef 3,6) Ma is minden christianus misszionárius, az örömhír továbbadója! Ők Isten gyermekei, akik újonnan, felülről születtek (lásd Jn 3,5-7), így: „Szeretteim, hasonlóvá leszünk hozzá, mert olyannakfogjuk őt látni, amilyen valójában'.’ (íjn 3,2) Bálám ezt jövendölte Jézusról: „Látom őt, de nem most (...). Csillag jön fel Jákobból, jogar támad Izráelből.” (4MÓZ 24,17; lásd Jel 22,16) Pál minket is felhív az új ember felöltözésére. Engedjétek magatokat megújítani, öltsétek magatokra Krisztust. „... újuljatok meg telketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki...” (Ef 4,23.24; lásd Róm 13,14)! Te is: „Új teremtés vagy: vetkezd le a régit! /(...) maradj meg az újban, / Véled az Úr van!” (EÉ 460) ■ Garai András IXOYC
