Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)

2015-12-13 / 50. szám

Evangélikus Élet

élő víz

2015. december 13. *• 11

■■■Ml

Karácsonyfa-adomány

Az Ökumenikus Segélyszervezet (MOSZ) kampányához csatlakozva óriási karácsonyfát állított Budapest Főváros Önkormányzata, a BVA Budapesti Városarculati Nonprofit Kft., a Design Terminál, a Vodafone Magyarország és a Hello Wood Budapesten, az Erzsébet téren. A negyven tonna tűzifából készült adományfa alapanyaga az ünnepek után rászoruló családokhoz kerül.

2014-ben bejárta a világot a budapesti óriási karácsonyfa híre. Idén még többen csatlakoztak a kezdeményezéshez, hogy összefogással segítsenek rászorulókon.

A Hello Wood alpinistákkal kiegészült csapata által megépített, tizenhat méter magas, harminc négyzetméter alapterületű installáció belsejébe egy kilátó is került.

A december 8-i átadón Lehel László evangélikus lelkész, az Ökumenikus Segélyszervezet vezetője köszönetét mondott a széles körű összefogásért,

és kiemelte: „Az adományfát nem csupán rendkívüli méretei és az alkotói kreativitás, de üzenete is egyedülállóvá teszi: cselekvő szolidaritásra hív, mielőtt tűzifaként maga is segítséggé válik a rászoruló családok számára.” Az installáció vízkeresztig szimbolizálja az összefogást, hívja fel a figyelmet arra, hogy az otthon melegének megteremtése több ezer családnak okoz nehézséget.

A monumentális karácsonyfa már adománypontként is működik. Lehetőség van közvetlen pénzadomány felajánlására, melyből a MOSZ további tűzifához juttatja a rászorulókat. Az országos összefogáshoz bárki csatlakozhat a 1353-as adományvonalon keresztül. (Egy telefonhívás vagy sms 250 forint adományt jelent.)

»• MÖSZ-infó

Boldog lelki szegények?

Modern korunk technológiahívői szeretik hangoztatni, hogy minden információ azonnal elérhető. Nemrég egy közösségi oldalon mégsem tudott senki korrekt választ adni arra az egyszerű kérdésre: hogyan lehet boldog, aki lelki szegény? Jöttek a találgatások, a nagy megfejtő „hivatkozások” melyekkel jellemzően nem közelebb, hanem még távolabb kerültünk az igazságtól. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy válasz helyett egy újabb kérdés vetődött fel: hogyan lehet egyáltalán a lelki szegényeké a mennyek országa (Mt 5,3)?

Talán nem lesz haszontalan, ha most itt is reagálok erre, mivel ezzel az igével kapcsolatban valóban sok a bizonytalanság. Sajnos manapság legtöbbször pejoratív értelemben használják, egyfajta szállóigeként az emberi butaságra: „Na, boldogok a lelki szegények. ..!” - legyintenek, ha valaki ész nélkül cselekszik.

A rendkívül leszűkült értelmezésnek egyfelől az a szomorú tény áll a hátterében, hogy a többség oly felszínes, hogy igazából sejtése sincs a lelki dolgokról. Másfelől az is igaz, hogy néhány iskola a kérdéses verset ma is úgy idézi, hogy „boldogok a szellemben szegények” mivel az eredeti latin spiritu és a görög nvevpan (pneumati) szó egyaránt jelent lelkit és szellemit; ráadásul a magyar szólások ezt tovább erősítik - gondoljunk csak a „van benne spiritusz” fordulatra, melyet egyformán mondanak a lelkileg egészséges, tettre kész emberre éppúgy, mint az éles eszűre.

A különbség nem is annyira jelentős, legfeljebb árnyalatnyi, mivel Isten nemcsak az erő, hanem „a bölcsesség és értelem lelke” is (Ézs 11,2). A zavart inkább az okozza, hogy a modern orvoslásnak része a „lélektan” mely divatos, berögzült elnevezés, ám teljesen hibás: a pszichológiában és a pszichiátriában nyilvánvalóan nincs semmilyen „lelki” hiszen ezek nem vallásos tudományok. Ennek ellenére a lelki bajokra is elterjedt a „mentális betegségek” kifejezés, holott ez szó szerint értelmi problémákat jelent, mivel a szellemi képességek latinul nem spiritu, hanem vis mentis.

Egy szó, mint száz: biztosak lehetünk benne, nem pusztán véletlen, hogy a Szentírás a lelki szegények boldogságáról beszél. Édes anyanyelvűnk szavaival még tisztábban magyarázható: lelki szegény mindenki, akiben megfogyatkozott a lelkierő, akinek nincs lelki társa, támasza, tehát aki lelkileg válságban van. Jézus mindenkire gondol, aki híján van a megértésnek, a lét örömeinek, akinek nincs balzsam a lelki sebeire.

Hogyan lehet boldog, aki lelkileg szegény? Hogyan lehetnek boldogok, akik sírnak, akik éheznek vagy szomjaznak? A válasz egyszerű: úgy, hogy ők megvigasztaltatnak, megelégíttetnek, tehát van reményük.

Emlékszem, gyerekkoromban rengeteget ültünk libikókán. Mindenki tudja, hogy ehhez a játékhoz ketten kellenek. Gyakran előfordult, hogy páratlanra jött ki a létszám, ilyenkor valaki egyedül maradt, s szomorúan leült távolabb, mint akit kizártak. Amikor viszont szóltunk neki, hogy hamarosan ő jön, mert cserélünk, egyből felderült az arca, pedig még mindig a játékon kívül várakozott.

Mi is ilyen derűs arccal„várjukami boldog reménységünket”. (Tit 2,13) Mert a lelki szegények reménye, hogy Isten „bőségesen adja a Lelket” személyválogatás nélkül mindenkinek: az igazság, az erő és a vigasztalás lelkét (Ézs 28,6; Jn 14,16) Ingyen adja mindenkinek, aki „semmit sem kételkedve” kéri. Ezért imádkozik így Dávid is:„...az erős lelket újítsd meg bennem!” (Jn 3,34; Jak 1,6; Zsolt 51,12)

A libikókán ketten ülnek, hogy aki lent van, felemelkedhessen; aki pedig fent van, azt is tartja valaki, hogy le ne zuhanjon. így működik az Isten törvénye is: a fennhéjázó bűnösöket összetöri, de az igazakat felmagasztalja; elsőkből utolsókat csinál, utolsókból elsőket; bölcsekből bolondokat, bolondokból bölcseket. Ilyen „a gonoszok jó szerencséje” és a próbatétel alatt lévők reménysége: visszafordítja a fáraóra a tenger vizét, a legfiatalabb és leggyengébb Gedeont pedig dicsőségre viszi (Zsolt 75,11; 73,3, Károli-fordítás; Mt 20,16; íKor 3,18; 2MÓZ 15,19; Bír 6,15).

Azért a lelki szegényeké a mennyek országa, mert ők újjászületnek víztől és Lélektől. Hiszen ezt mondja az Úr, aki megsegít: „...vizet árasztok a szomjas földre, patakokat a szárazra. Lelkemet árasztom utódaidra, áldásomat sarjadékaidra”(Jn 3,5; Ézs 44,3) Ez az igazság, és ez - a tökéletes egyensúly.

■ Andriska János

Százharminc éves a győri szeretetház

Az evangélikus szigettel szomszédos református templomban tartott zenés áhítat keretében adtak hálát a győri evangélikus gyülekezet tagjai a szeretetház múltjáért és a közeljövőben megvalósuló bővítésért november 29-én, vasárnap délután.

Az esemény nyitásaként Vivaldi Gloria című művéből adott elő részleteket a Győri pedagógus-énekkar,

Katona Tibor vezényletével. „Arra emlékezünk, hogy itt már százharminc éve tevékeny a Krisztusban kapott kegyelem” - hangsúlyozta íKor 1,4 alapján tartott igehirdetésében Szabó János, az intézmény lelkésze. - Nem kötelességből gondoskodunk másokról, hanem szeretetből. Mi, akik megtapasztaltuk, hogy megsegít minket, lehajol hozzánk az Isten, nem tehetünk mást” - fogalmazott. Ezt követően Szilvásyné Peregi Eszter, a szeretetház igazgatója tartott előadást, amelyben felidézte az intézmény történetének fontosabb állomásait, az 1885. évi megalapításától kezdve. Az ünnepség a református gyülekezeti teremben megtartott szeretetvendégséggel zárult.

■ Adámi Mária felvétele

IX0YC

HETI ÚTRAVALÓ

„Építsetek utat a pusztában az Úrnak!

Az Úr jön hatalommal’.’ (Ézs 40,3.10)

Advent harmadik hetében az Útmutató reggeli és heti igéi erre figyelmeztetnek: senki meg ne tévesszen titeket! -----(Lásd Mt 24,4.5) S figyelmünket Keresztelő János személyére s szolgálatára irányítják; ő Krisztus hírnöke, útkészítője, előfutára, és így szól: „íme, az Isten Báránya!” (Jn 1,36) „íme, a mi Urunk, akit mindannyian várunk, ő megszabadít minket.” (GyLK 727) „Isten valamennyi ígérete Jézus Krisztusban lett igenné, és általa lett ámenné Isten dicsőségére.” (2Kor 1,20; LK) Ő népének üdvözítőjeként jön el újra; de ma is jön, és szól hozzánk az igében, az Atya-Fiú Lelke által! Keresztelő János az Eljövendőt mint ítélőbírót várta, róla prédikált (lásd Lk 3,17), ezért kérdeztette a börtönéből: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? ’ Jézus a Messiás cselekedeteinek felidézésével felelt:„...és boldog aki nem botránkozik meg énbennem’.’(Mt 11,3.6) „Hogyne volna boldog! Hiszen e Királyban és igéjében - öröm helyett - az egész világ megbotránkozik, mert nem akar Isten kegyelmére hagyatkozni, s ő övéitől is azt kívánja, hogy keresztjüket felvevőn sokféle megpróbáltatásban és szorongattatásban kövessék őt” - írja Luther, s Pál Isten titkainak hűséges sáfáraként felszólít: „Egyáltalán ne ítéljetek azért addig míg el nem jön az Úr. (...) akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet’.’ (íKor 4,5) Keresztelő János ugyanazokkal a szavakkal kezdte prédikációját, mint később Jézus (lásd Mt 4,17): „Térjetek meg mert elközelített a mennyek országa! - És amikor megváltották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban’.’ (Mt 3,2.6) „Én vízzel keresztellek, hogy megtérjetek, de aki utánam jön (...), ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt!” (Mt 3,11.8) A két testvér példázata kapcsán Keresztelőről ezt mondta az Úr Jézus: „Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki (...), még később sem gondoltátok meg magatokat, hogy higgyetek neki’.’ (Mt 21,32) S hét nappal szenteste előtt ma is felhangzik Gábriel arkangyal üzenete: „Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van! Ne félj, Mária! íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. A Szentlélek száll reád....... mert Istennek semmi sem lehetetlen’.’ (Lk

1,28.30.31.35.37) Pál adventi felhívása így hangzik: „Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra’.’ (iThessz 5,16-18) íme, áldáskívánása: A békesség Istene őrizzen meg titeket a mi Urunk eljövetelére! Ez Pál apostoli igehirdetéseinek lényege: az Úristen minden ígérete Fiában teljesült be, s ő gyermekeit Krisztusban megerősíti. Kérjük mi is ezt! (Lásd EÉ 39) „...felken..., pecsétjével el is jegyzett minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe’.’ (2Kor 1,21.22; lásd Ef 1,13.14) Ezért szíwel-lélekkel dicsőítsük: „Áldott az Isten, mindnyájunknak Atyja, / Ki az ő népét, ím, meglátogatta, / És megváltotta, mint ígérte régen, / Nagy kegyelmében." (EÉ 145,1) Marana tha: Urunk, jöjj! (íKor 16,22) ■ Garai András

Együtt erősebbek vagyunk

Még soha nem láttam élőben mamutfenyőt vagy más néven kaliforniai óriásfenyőt, amely az Egyesült Államok nyugati részén honos. De nemrég hallottam ezekről a fákról néhány dolgot, amely magyarázatot ad nemcsak hihetetlen magasságukra, hanem rendkívül hosszú élettartamukra is.

Kilencven méternél magasabbra is megnőnek, törzsük átmérője hétnyolc méter, és jó néhány közülük ezer évnél is tovább él. Vajon minek tulajdonítják a tudósok ezt az elképesztő méretet és élettartamot? Az egyik legfontosabb tényező ezeknek a növényeknek a gyökérzete. A mamutfenyők gyökerei egymásba fonódnak, így megosztják egymással a növekedésükhöz szükséges erőforrásokat. A tartós viszontagságok ellen is jobban fel vannak vértezve ezáltal.

Mi lenne, ha mi is a mamutfenyőkhöz hasonlóan „funkcionálnánk” az üzleti és szakmai életben? Szívesen hangsúlyozzuk a függetlenséget és az egyéni teljesítményeket. Munkahelyünkön hallunk olyan „sztárokról” akik kivételes teljesítményükkel tűnnek ki. Nincs semmi rossz abban, ha elismerjük ezeket az embereket, de a mindennapi életben szinte minden helyzetben többre megyünk együtt, mint egyedül.

Némely „mantrák” ellenére, mint amilyen az „ez rólam szól” és „a magam módján csinálom” az igazság az, hogy megvan a jutalma - és jóleső érzéssel tölt el -, ha mint csapat együtt dolgozunk, kiegészítve egymást saját erősségeinkkel, adottságainkkal, ellensúlyozva egymás gyengeségeit.

Az elképzelésekkel, megvalósításra váró tervekkel bíró vezetőnek szüksége van adminisztratív csapatra, irodai emberekre, hogy céljait elérje. Az ötletemberek mellé kellenek képzett kommunikátorok, akik az elképzeléseket hatékonyan tovább tudják adni. A gyakorlott kereskedők nem mennének semmire hozzáértő munkások nélkül, akik jól elkészítik a termékeket, amelyeket aztán majd el lehet adni.

A Biblia hangsúlyozza, hogy a nagyobb eredmény elérése érdekében egyesítsük erőinket. Megtudhatjuk belőle, hogy szükségünk van egymásra. Az elszigetelődés és az egymástól független működés végül elkedvetlenedéshez, a motiváció elvesztéséhez vezethet.

„Ügyeljünk arra - mondja az írás hogy egymást kölcsönösen szeretette és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap” (Zsid 10,24-25)

Az erőforrások megosztása fontos a kölcsönös haszon érdekében. A versengő világban kísértést jelenthet, hogy néha mások kárán boldoguljunk. De a rövid távú nyereség hosszú távú veszteséget eredményezhet. A közös munkavégzés, az erőforrások megosztása mindenki számára lényegesen nagyobb nyereséghez vezethet. „A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten’.’ (Zsid 13,16)

Csapatmunkára van szükség a nagyobb eredményekért. Sokat lehetne mesélni az együttműködésről, amely egy-egy elvégzendő feladat, teljesítendő misszió érdekében, közös értékek alapján jön létre. Együtt nagy dolgokat tudunk véghezvinni, amelyekről egyénileg csak álmodozni lehet. „Jobban boldogul kettő, mint egy fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, áz egyik emberfölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeliföl senki. (...) Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el

egyhamar!’ (Préd 4,9—12)

■ Robert J. Tamasy Forrás: Monday Manna