Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-10-11 / 41. szám
Evangélikus Élet élő víz 2015. október 11. » 11 Tudd, kik a barátaid! Gyorsan nevezd meg az öt legjobb barátodat! Ha nem tudsz ötöt, nevezz meg hármat, kettőt vagy egyet, egy nagyon jó barátot, aki már régóta az életed része! Mindannyiunknak vannak barátai - vagy legalábbis úgy gondoljuk. Néhány munkatársunkra - velünk egy részlegben dolgozóra vagy valamilyen projektben partnerünkre - úgy tekintünk, mint barátra. Néha találkozunk velük a munkán kívül is, de a barátság gyakran a munkahelyre korlátozódik. Gyakori az is, hogy egyesek úgy lesznek a barátaink, hogy bizonyos szerepeket töltenek be az életünkben: tenisz- vagy golfpartnerek, útitársak, pénzügyi tanácsadók; olyanok, akikkel alkalmanként leülünk egy kávéra, vagy a szomszédban lakók. A barátok leginkább azok az emberek, akikkel megosztjuk a mosolyunkat, akiknek élvezzük a társaságát, akikkel keressük a kapcsolatot, akár telefonon, e-mailben, sms-ben vagy a „régimódi” személyes találkozással. A legtöbb esetben életünk látószögét tágítják a barátok, és kellemesebbé teszik mindennapjainkat. Ugyanakkor a barátság tesztje, lakmuszpapírja nem az az időszak, „Házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok! Házasítsátok meg fiaitokat, és adjátok férjhez leányaitokat! Szüljenek azok fiúkat és lányokat! Szaporodjatok (...), és ne fogyjatok!” (Jer 29,6) Egyszerű fizika. Aki már állt szemtől szemben olyan természeti erővel, amely felülkerekedik az ember erején, az ismeri a fizikai törvények könyörtelen valóságát. Gondolok itt a gravitációra, mikor egy kötélen lógsz, és alattad a mélység, vagy a víz tömegére, mikor méteres hullám gyufaszálként öt-hat méterrel hajít hátrább, és a szél erejére, ha feltámad, és háztetőket fúj le, kártyavárként játszadozva velük. Ilyen a vákuum természete is. Ahol légüres tér keletkezik, oda valami - a fizika törvényszerűsége szerint - be fog áramlani. Ha ez empirikusan mérhető és működő valóság a fizikában, akkor higgyük el, hogy működő és valóságos a társadalomban, az egyházban, hovatovább a lélekben is. , Mire gondolok? Nyilván nem arra, amikor kifújjuk a levegőt, és légszomj keletkezik, hanem inkább arra, hogy önáltatás azt hinni: majd csak lesz valahogy... Hiszen az élet kérdéseire adekvát válaszokat kell adni. A „nem tudom”, a „majd lesz valahogy” és a „majd meglátjuk” is válasz, annak ellenére, hogy se nemet, se igent nem akartam mondani. Légüres térben a lelki szubsztancia sem maradhat. Erre hívja fel figyelmünket Jakab apostol is, amikor így ír: „Hanem legyen az igenetek igen, és a nemetek nem, hogy ítélet alá ne essetek” (Jak 5,12) amikor a dolgok jól mennek, amikor a karrierünk szárnyal, és a körülöttünk lévő emberek osztoznak a sikerünkben - igazi arcukat akkor mutatják meg a barátok, amikor az életünk mélyponton van. Ahogyan egyszer valaki megfogalmazta: amikor az életed felemelkedőben van, a barátaid tudják, ki vagy. Amikor lefelé mész, tudod, kik a barátaid. A bajok vagy a nélkülözés idején nincs annál vigasztalóbb, mint ha egy barátodtól azt hallod: „Én itt vagyok neked.” „Melletted állok, támogatlak.” Van egy mondás: „Amikor keménnyé válnak a dolgok, a kemények beindulnak.” Ez a barátság vonatkozásában azt jelenti, hogy a nehéz helyzetben az igaz barátok nem mennek sehova - melletted maradnak, és ahogy csak tudnak, segítenek. A Bibliának van érdekes mondanivalója a barátságról is. Hogy ki az igaz barát, az akkor lesz nyilvánvalóvá, amikor a nehéz idők jönnek. Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik barátok, amikor szórakozni vagy nyaralni megyünk. „Sokat nevetünk együtt” — mondják. De mi a helyzet akkor, Vákuum A keresztségkor kapott kegyelem idején szüléink, keresztszüleink válaszoltak a kérdésre: „Akarjátok-e, hogy megkereszteljük e gyermeket? Vállaljátok-e, hogy a gyermeket keresztyén hitben nevelitek?” Igen, akarjuk, igen, vállaljuk. Azóta sok víz folyt le a Dunán, és ez a vállalás mintha nem annyira látszana gyermekeink, unokáink életében és saját életünkben. A mára csak nevében keresztyén kontinensünk mintha másról is lemondott volna. Lemondott a bátor kiállásról, a bizonyságtételről, a felelősségvállalásról, az áldozatvállalásról, az önvédelemről... Hogy van az, hogy évezredek óta őrzött egyértelmű fogalmak mára megváltoztak, és kifordultak önmagukból? Hovatovább a szép lett a csúnya, és a csúnya a szép. Férfias nők és nőies férfiak torzultak idolokká. Elvesztettük önazonosságunkat és ezzel együtt minden egyebet. Ehhez azonban előbb az kellett, hogy elhagyjuk az Urat. Azt az Istent, aki Fiát adta értünk, hogy boldog és megtalált életünk legyen. Ehelyett minden egyebet szeretnénk feltalálni. Okostelefont és gondolkodó háztartási gépet, útvonaltervezőt és életvezetőt, koleszterinszint-mérőt és vágyfokozót... Pedig semmit sem kell feltalálnunk vagy kitalálnunk, mert Jézus Krisztus eljött közénk, és megtalált minket. „Itt az Isten köztünk.” Az ő terve Krisztus által célba ért, nekünk csak ezt kell megtalálnunk! Ezt a rátalálást készítették elő a próféták is, többek között Jeremiás. Ő a Genezisből kiindulva ismételten felhívta figyelmünket Isten rendjére, amely arra hivatott, hogy jóval és áldásossal töltse ki életünket. amikor kudarcokkal nézünk szembe - akkor kik a barátaink? Kire számíthatunk, amikor tovatűnt a vidámság? „Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik” (Péld 17,17) Figyelmesen kell kiválasztani a barátokat. Vannak olyanok, akikről úgy tűnik, mindenkinek a barátai. Nagyon társasági emberek. Viszont az ilyenekkel való kapcsolat néha felszínes, nem olyan, amelyre támaszkodhatunk - függetlenül a körülményeinktől. „Van ember, aki bajba juttatja felebarátait, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél” (Péld 18,24) Egy igaz barátnak a jó tanácsára is számíthatunk. A legjobb barátok azok, akik őszintén és igazán törődnek velünk. Törődnek velünk annyira, hogy készek megmondani az igazságot még olyankor is, amikor nem igazán akarjuk hallani. „A saját érdekedben mondom" - hangoztatják, még akkor is, ha az, amit mondanak, nem tűnik jónak abban a pillanatban. „Az olaj és a jó illat vidámít, de a jó barát lélekből jövő tanácsa is” (Péld 27,9) ■ Robert J. Tamasy Forrás: Monday Manna Házasodjatok, és vállaljatok gyermekeket! Ez az élet rendje. Legyen örömötök gyermekeitek felnevelésében, iskolába küldésében és a velük együtt töltött időben. Isten szeretetének teljessége és az élet kiteljesedése is ezt kéri. Ha ez a mi hibánkból, adott esetben a mi lustaságunkból, kényelmünkből, önzőségünkből nem történik meg, akkor az üres teret más tölti ki. Ezt a folyamatot figyelhetjük szűkebb és tágabb környezetünkben évtizedek óta. Elöregedő társadalmunk lassan képtelen lesz értékeit megnevezni, önmagát megvédeni és eltartani. Tőlünk távoli rendszereket és ideológiákat fogadunk be, olykor még imádjuk is ezeket, hiszen olyan egzotikusak és izgalmasak, de közben a saját ezredéves történelmünket és vallásunkat dobjuk ki. Ez pedig egyre gyorsabban a teljes önfeladást jelenti, amely szélsőséges esetben kultúránk kivégzéséhez, hitünk megtagadásához, a lélek kiüresedéséhez, adott esetben vákuumhoz vezet, ami eszkatologikus értelemben maga a kárhozat. „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?” - írja Pál (Róm 7,24). Ebből a helyzetből - írása szerint - egyedül Jézus Krisztus szabadíthat meg bennünket. Az a Fiú, aki lehajolt az elesetthez, és osztozott egy ifjú pár örömében a kánai menyegzőn. Jó lenne helyére tenni életünk szétesett, apró részeit, hogy örömünk és életünk legyen, ahol a teremtés jó rendje szerint születnének bájos lányok, erős fiúk és Krisztust követő közösségek! Ámen. ■ Stermeczki András SEMPER REFORM AN DA „Pál azt mondja: »Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme...«(íTim 6,10) Ennek igazságát olyan erőteljesen tapasztaljuk meg gyalázatos és gonosz korunkban, hogy talán egyetlen krónikában sem találni hasonlót. Mert tekints csupán arra az iszonyú, szörnyű gaztettre, amit a kapzsiság a kártékony uzsora révén művel. Arra, hogy néhány finom, értelmes és derék embert is annyira megszállott a kapzsiság ördöge és az uzsora démonja, hogy tudatosan és ép ésszel űzik a nyilvános uzsorát, és így szándékosan és színjózanul imádják a mammon bálványát, szemtelenül fittyet hányva az isteni kegyelemre és haragra, és ezért nyitott szemmel és nyitott füllel vonulnak, sőt rohannak a pokol füzébe és az örök kárhozatba. Ugyanez az átkozott kapzsiság több más gonosztett között a mi munkánkra is szemet vetett, hogy ezen élje ki rossz hajlamait, és okozzon kárt. Mert miután itt, Wittenbergben az irgalmas Isten kimondhatatlan kegyelmét árasztotta ránk, hogy az ő szent igéjét és Bibliáját világosan és tisztán tegyük át német nyelvre, amin mi - mint minden értelmes ember beláthatja - lelkiismeretesen és kitartóan dolgoztunk (mégis csupán Isten kegyelmének köszönhetően), akkor fogja magát a kapzsiság, és a mi nyomdászaink ellen most azt a betyárságot és zsiványságot követi el, hogy munkájukat mások rögvest utánuk nyomják, és így fáradságunk és költségeink elorzásával nyerészkednek. Ez óriási és nyilvánvaló rablás, amit Isten meg fog büntetni, és amire egyetlen tisztességes keresztény sem vetemedne. Magam miatt ugyan nem törődnék vele, hiszen ingyen kaptam, ingyen adtam (Mt 10,8), és nem kívánnék érte semmit cserébe - Krisztus, az én Uram százszorosán, ezerszeresen viszonozta már -, de a kapzsiságra igenis panaszkodom, ugyanis a falánk bendők és a tolvaj nyomdászok igen gáládul bántak el a mi munkánkkal. Minthogy kizárólag a saját hasznukat lesik, kicsit sem törődnek vele, hogy pontos vagy hibáktól hemzsegő utánnyomásokat dobnak a piacra.” M Martinus Luther doktor figyelmeztetése, 1545 (Csepregi Zoltán fordítása) HETI ÚTRAVALÓ „Gyógyíts meg Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg akkor megszabadulok” (Jer 17,14) Szentháromság ünnepe után a 19. héten az Útmutató reggeli és heti igéi az Isten és az ember munkájáról tanítanak. Mi azért járjunk elhívásunkhoz méltóan a munkában, mert az Úr Jézus kijelentette: „Az én Atyám mind ez ideigmunkálkodik, én is munkálkodom” (Jn 5,17) Atyja akaratát teljesítette e világban ő, az áldott Orvos, akihez heti igénk szavaival is fordulhatunk. „Jó az Úr, örökké tart az ő kegyelme és hűsége nemzedékről nemzedékre.” (Zsolt 100,5; LK) Jézus, látva a bénát elé vivők hitét, „így szólt a bénához: Fiam, megbocsáttattak a te bűneid” jézus egylényegű az Atyával (Niceai hitvallás). „Azértpedig hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön - így szólt a bénához: Neked mondom, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!” (Mk 2,5.10-11) „Mondom néktek, öröm lészen Isten angyali között egy megtérő bűnösön.” (GyLK 692) Pál írja: „... újuljatok meg telketekben és elmétekben, öltsétekfelaz új embert, aki... A tolvaj többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek” (Ef 4,23-24.28) Isten kijelentette népének: „...én, az Úr vagyok a te gyógyítód” (2MÓZ 15,26) S Isten Fia ma is meghallja a kiáltást: „Jézus, könyörülj rajtam!” A vak Bartimeustól kérdezte: „Mit akarsz, mit tegyek veled? A vak ezt mondta: Mester, hogy újra lássak. Jézus pedig így szólt hozzá: Menj el, a te hited megtartott téged!’ (Mk 10,47.51-52) A próféta szólt a félreismert szolga tettéről: „...a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. ...az ő sebei árán gyógyultunk meg!’ (Ézs 53,4.5) „...egy leprával borított ember meglátva őt, arcra borult, és kérte: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem. Jézus kinyújtva a kezét, megérintette őt, és így szólt: Akarom, tisztulj meg!” (Lk 5,12-13) Luther így vall: „Volt idő, midőn ilyenkor azt hittem volna, hogy Isten elhagyott. Ma már azonban a betegség éppoly kedves nekem, mint az egészség. Mivel Isten kegyelmes Atyám, mindez kedves s drága nekem.” A bölcs prédikátor a földi lét végét költői hasonlatokkal megjelenítve így szól: „A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedigvisszatér Istenhez, aki adta!’ (Préd 12,7) Szolgálata kezdetén kettesével küldte ki a tizenkettőt: „A tanítványok pedig elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg; sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal, és meggyógyították őket!’ (Mk 6,12-13) A kereszten függő Jézust káromolták, gúnyolták, gyalázták: „Bízott az Istenben, szabadítsa meg most, ha kedveli őt; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.” (Mt 27,43) Pál meggyógyított egy sánta embert Lisztrában: „...így szólt hozzá: Állj a lábadra egyenesen! Ekkor az talpra ugrott, és járt’.’ (ApCsel 14,10) S te is dicsérheted Uradat, mert: „A te gyógyító szent kezed / Orvosolta fájdalmam... // Életben megtartottál... / Jézus, én reménységem!” (EÉ 373.3-4) ■ Garai András HIRDETÉSEK Kiállításmegnyitó és könyvbemutató A Budapest-Zuglói Evangélikus Egyházközség szeretettel meghívja Önt és kedves családját Sólyom Irén textilkép-kiállításának megnyitójára és Sólyom Irén, Varga Gyöngyi, Csorba István Ünnepvárás - Ünnepvarrás című könyvének bemutatójára október 16-án, pénteken 18 órára a zuglói evangélikus templomba (Budapest XIV., Lőcsei út 32.). A kiállítást megnyitja és a könyvet bemutatja dr. Harmati Béla László művészettörténész, az Evangélikus Országos Múzeum igazgatója. A könyvvel kapcsolatos gondolatait Tamásy Tamásné, a gyülekezet lelkésze mondja el. Közreműködik Nagy Anna színművész és dr. Finta Gergely orgonaművész. Ökumenikus találkozó Minden hónap harmadik vasárnapján ökumenikus találkozóra, istentiszteletre és előadásra várjuk az érdeklődőket a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának székházában (1117 Budapest, Magyar tudósok körútja 3.), a földszinti tanácsteremben, az egyház egységéért - az év egészében gondolat jegyében. Az október 18-án 16 órakor kezdődő 16. tudományos ülés témája: Huszonöt ökumenikus év hittudományi eredményei. A teremtési ünnepkör szerinti istentiszteleti szolgálatot végez Tóth Melinda evangélikus lelkész. Az igehirdetés központi üzenete: Ne legyetek bűnrészesek. (Mt 23,30) Szeretettel várjuk a korábbi Farkasréti Ökumenikus Közösség, a volt KÖT, a Fokoláre, valamint az International Ecumenical Fellowship magyar régiójának tagjait és barátait is. Jézus Testvérei Ökumenikus Diakóniai Rend
