Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-08-02 / 31. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2015. augusztus 2. » 15 Linkek elmentése és visszanézése Nem ritka, hogy ha valaki újraolvas egy könyvet, vagy újranéz egy filmet, teljesen más élményként éli meg, mint első alkalommal. E sorok írójának egyik kedvence lett Frances Mayes Napsütötte Toszkána című könyve, amelyet kétszer hagyött félbe, mégpedig pontosan ugyanazon az oldalon, míg aztán eljutott egy olyan élethelyzetbe, amikor éppen a hátralévő rész vált a kötet legizgalmasabb részévé. A könyv bizonyos szemszögből útmutató az egyszerű élethez, az írónő szavaival élve olyan élethez, amelyben nem öltözködünk, hanem felöltözünk. Amikor gyakorlatias könnyedséggel vesszük az élet akadályait, meglelve a tiszta szépséget benne. Az internet korántsem felépítésének egyszerűségéről ismert. Weboldalak milliárdjai kapcsolódnak egymáshoz különféle módokon, és elképzelhetetlen sebességgel keletkeznek új és új honlapok. Valójában nem is nagyon foglalkozunk azzal, hogy a régen olvasott netes oldalakat újraolvassuk, annyira magával ragad az információkeletkezés szédületes gyorsasága. Pedig akár egyegy webes írás is úgyanúgy többarcú lehet, ahogyan a könyvek vagy a filmek - más-más élethelyzetben különböző válaszokat adhatnak a kérdéseinkre. Például egy internetes projekt vezetőjének előadásából fejlesztőként a programozással kapcsolatos dolgok ragadhatnak meg, míg később, immár cégvezetőként inkább a menedzsmentkérdések tűnhetnek érdekesnek. EGYHÁZ ES VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence Valójában egészen könnyen lehet kiterjeszteni ilyen módon a memóriánkat, ha sikerül eltárolni valahogyan az olvasott cikkeket, illetve könnyen kategorizálni őket. A Pocket (http://getpocket.com,) alkalmazása csaknem tökéletes erre a feladatra. A böngésző eszköztárába egy kis ikon települ, és elég csak erre kattintani, hogy az adott oldalt elmentse számunkra. Ráadásul tetszőleges címkéket is lehet társítani hozzájuk, így azok alapján könnyű visszakeresni adott témákat. Ha rászánunk évi mintegy ötven dollárt, még prémiumszolgáltatásokat is kapunk: az alkalmazás komplett másolatot tárol el, vagyis ha megváltozik az adott oldal, akkor is megnézhetjük az eredetit. Emellett az írások teljes szövegében kereshetünk, és a rendszer tippeket is ad arra vonatkozóan, hogy az új oldalakat miként is kellene felcímkéznünk. Az alaprendszer felismeri, ha egy cikket mentünk el, és könnyen olvasható, lecsupaszított változatot prezentál belőle, ily módon kordában tarthatjuk a telefonunk adatforgalmát. Egy szó, mint száz: a Pocket remek alkalmazás. Hozzá hasonlóan a Readability nevű rendszer is képes arra, hogy ismerőseinkkel megosszuk az általunk hasznosnak talált linkeket. Ha visszatekintünk tíz évvel ezelőttre, az akkor kétéves Del.icio.us-t látjuk a közösségi könyvjelző-szolgáltatások zászlóshajójaként. Mivel szinte mindenki azt használta, a többi felhasználó aktivitása is bírt információval: ha elmentettünk egy linket, rögtön láttuk, hogy rajtunk kívül még hányán cselekedtek ugyanígy, vagyis a mentések száma valójában azt jelezte, hogy mennyire fontos írásról is van szó. A többiek kategorizálása a címkék révén szintén megjelent, így ezekre akár nagyon rövid tartalmi összefoglalóként is lehetett tekinteni. Az úgymond „aranykor" a Yahoo felvásárlásával ért véget, a cég végül pár év pihentetés után 2011-ben túladott a Del.icio.us-on. Hasonlóan a Google Reader bezárása utáni állapothoz, most is számos kisebb versenyző van a piacon, amelyek bár jó minőségű szolgáltatást nyújtanak, nem bírnak a mindenki által használt rendszerek előnyével. A Pocketnél még arra is gondot fordítanak, hogy egy cikk olvasásakor az oldal tetején egy vékony sáv jelezze, mennyi van még hátra belőle, de az ilyen jellegű odafigyelés is kevés ahhoz, hogy ez a rendszer legyen az egyeduralkodó. Elmenteni az érdekesnek talált cikkeket mindenképpen hasznos. Nemcsak rápillanthatunk - akár évek múlva is - arra, hogy mit tartottunk fontosnak, hanem új szemszögből is tekinthetünk az írásokra. Csupán egy eszköz kell, hogy meg is találjuk majd ezeket a szövegeket. * ■ N. B. KIRÁNDULÓ GYÜLEKEZETEK FIGYELMÉBE! Afrika a Balaton partján A Balaton egyik legnépszerűbb kiállítóhelye a fekete kontinenst idézi. A balatonedericsi Afrika Múzeum sikerének több összetevője van, azonkívül is, hogy nem szól a látogatóra a teremőr néni. Állatkertjének kifutóiban egzotikus állatok oltják szórójukat a nyári időszakban, az ilyentájt saját hazájukat idéző hőségben. Láthatunk például antilopot, struccot, tevét, vízibivalyt, zebrát. Az afrikai őslakos maszájoknak a kunyhói szinte a múzeumot bemutató minden turisztikai tájékoztatóban szerepelnek. Eredeti helyükön keveseknek adatik szemügyre venni ezeket, itt legalább a másolataikat láthatjuk. Maga a szűkén értelmezett múzeumrész pedig igen gazdag és színes állattani és néprajzi anyagával hívogat. Az alapító, Nagy Endre (1913, Ószőny [ma Komárom része] -1994, Tapolca) élettörténete dióhéjba sűrített 20. század. Schwend Endre néven sváb család gyermekeként született. A Horthy-rendszerben honvéd őrmester, majd csendőr százados. A Hatvany-Deutsch család sarját, a zsidó származású Hatvány Alexandrát vette feleségül, a vészkorszak idején így börtönbe került, felesége majdnem életét vesztette a zsidóüldözések során. A világháború után, Rajk László barátsága révén, az arisztokráciát erőszakosan felszámoló, de szokásaikat hűen átvevő kommunista nómenklatúra vadászatainak szervezéséért volt felelős. Rajk bukását és kivégzését követően abban a rendszerben is börtön volt a jutalma. Sikeresen külföldre szökött, akkori terminussal élve „disszidens” lett belőle. A gulyáskommunizmus nem gördített akadályt hazatérése elé, sőt a Kádár-rendszer magas állami kitüntetésben részesítette. Szakmai tekintetben Nagy Endre munkássága a legnagyobb magyar vadász utazókéval, Kittenberger Kálmánéval és Széchenyi Zsigmondéval rokon. Hazáját kényszerűen elhagyva Ausztriában és Németországban dolgozott vadászként, Frankfurtban a helyi állatkert vezetője, Düsseldorfban a nemzetközi vadászati kiállítás egyik részlegvezetője volt. Mindeközben háromszor tett utazást Afrikában. Az ötvenes évek végén Tanzániában telepedett le. Állatkertet és vadasparkot hozott létre, állami alkalmazásban vadászott, európai állatkerteknek és múzeumoknak dolgozott vadbefogóként. Jelentős volt a szerepe a helyi vadvédelemben és a vadászattal összefüggő természettudományos ismertterjesztésben. Mindezeket a képességeit szerencsés módon végül szülőhazájában is kamatoztatta: az 1971-es budapesti vadászati kiállításon még tanzániai színekben vett részt, 1984-ben gyűjteményének egy részét hazatelepítette, 1987-ben pedig végleg hazaköltözött. Megszületett az Afrika Múzeum, melyet halála óta második felesége, Beretz Katalin irányít. A kiállítás, az állatkert, a vonzó programok Balatonedericsen a Kültelek 11. szám alatt, a 71-es főút mentén találhatók. Részletes információkkal a www.afrikamuzeum.hu honlap szolgál. ■ Rezsabek Nándor Ezer kilométer egyháztörténet Ifjúsági kerékpártúm -filmen Az ezredforduló tájin egy lelkész házaspártól üdülési lehetőséget kaptunk feleségemmel Bükbe, a termálfürdőbe. A zord téli napokon jó volt a csodálatos gyógyvízben lubickolni. Egyik este a hotelszoba televíziójában láttam Rockenbauer Pálnak a Másfél millió lépés Magyarországon című, rendkívül értékes sorozatát. Már korábban is hallottam a túráról, sőt azt is tudtam, hogy film készült róla, de nem lévén Duna televíziós vételi lehetőségem, csak itt, a büki üdülésen akadtam véletlenül a műsorra. Az első epizód láttán felmerült bennem a kérdés: mi lenne, ha az ifjúsággal kerékpártúrát tennénk, fölkeresve az ezeréves keresztyén ország egyháztörténeti helyeit? A kérdést elhatározás követte. Már kora tavasszal nekiláttam a szervezésnek. Közben a részletek is körvonalazódtak. Elhatároztam, hogy gyülekezeteket keresünk föl. Lehetőleg legyen alkalmunk találkozni a közösség tagjaival. A lelkész személye tűnt a legjobb kapcsolópontnak. Arra kértük, hogy tartson számunkra rövid előadást a gyülekezet történetéről, életéről. Egyszerű, úgynevezett nomád elszállásolást kértünk. Imatermek padlóján, a templomkertben sátrakban vagy urambocsá!, a templom padjain töltve az éjszakát. Vittünk magunkkal egy énekes, zenés előadást a teremtésről, melyet mi állítottunk össze, majd röviden szóltunk magunkról, a gyülekezetünk életéről. Emlékül a templomunk színes képével megszerkesztett lapot adtunk át a gyülekezet előtt a lelkipásztornak azzal a kéréssel, hogy szíveskedjék a gyülekezeti irattárba helyezni. Az volt az érvünk, hogy legyen „egyháztörténeti” nyoma ennek a túrának. Milyen jó lesz valamikor, évtizedekkel vagy évszázadokkal később a kutatónak erre az érdekes egyháztörténeti eseményre rábukkannia, melengettük a nem éppen szerénytelen gondolatot. Legtöbbször a gyülekezetek láttak vendégül bennünket, amiért nagyon nagy hála kélt szívünkben, hiszen a vendégszeretettel és az evangélikus összetartozás bizonyításával fűszerezett meleg vacsora összehasonlíthatatlanul jobb volt az útközben elfogyasztott tarisznyás élelemnél vagy a vendéglős menüknél. Komoly átélések alanyai lehettünk nemcsak az íz és mennyiség tekintetében, de a vendégszeretet felemelő dimenzióiban is. Reggelenként a szállásadó lelkész áhítatával és áldásával keltünk útra a következő állomás-gyülekezet felé. Útközben minden egyháztörténetileg fontos momentumot megtekintettünk, szintén lelkészeket, gyülekezeti felügyelőket, gondnokokat kérve az ismertetés szolgálatára. Az út szervezéséhez hozzátartozott tehát az átgondolt útvonal mentén a kapcsolat fölvétele a kiszemelt gyülekezet lelkészével. Elmélyült kutatás folyt a kömyók egyháztörténeti és egyházművészeti látnivalóinak föltárására. Alapos munkával készült a programfüzet is, melyben nemcsak az állomáshelyeket soroltuk föl - rövid egyháztörténeti tájékoztatóval -, hanem játékos kérdéseket állítottunk össze, segítendő az ismeretek elsajátítását. Még egyenpólót is készítettünk, hogy a nagy forgalomban könnyebb legyen egymást szemmel tartani. Célul tűztük azt is, hogy az egyre inkább gyökerét vesztett új generáció ismerje meg egyházi múltját. Döbbenjen rá, hogy az elődök a maguk idejében ugyanolyan „modernek” voltak, mint mi, sőt hűségesebbnek bizonyultak sokszor, mint mi. Ha úgy adódott, hogy múzeumot látogattunk, vagy az önkormányzat részéről fogadott bennünket valaki, nem maradhatott el a névre szóló, előre kinyomtatott emléklap, melyet megpróbáltunk a legnagyobb szeretettel és tisztelettel átadni. Jó volt látni a meghatódást, az előre készített ajándék sikerét. Persze az emléklap mellé gyakran került a Zákeus Médiacentrum videokazettáiból is jó egynéhány. Általában napi ötven kilométerrel számoltunk. Évente egy hetet jelentett a túra, és már a második évben elértük az ezer kilométert. A büki indíttatás miatt természetesen ezen a vidéken indult a sorozat, melyről filmet készítettünk. Az útvonal előzetes „bejárásakor” elkészítettük a fölvételek nagy részét, melyeket a túra mozgalmas képsoraival együtt szerkesztettünk epizódokká. (Az első nyolc epizód fölsorolását lásd a keretben.) ■ Győri János Sámuel A leírásban szereplő adatok: az epizód címe, hossza percben, a felkeresett gyülekezetek, a túra és a forgatás éve. (A 6-10 perc hosszúságú szegmensek miatt a sorozat jól használható hitoktatásban és bibliaórai keretek között.) 1. A protestantizmus terjedése Magyarországon (26): Celldömölk- Ostffyasszonyfa-Kemenesmihályfa-Uraiújfalu-Nagygeresd-Répcelak-Beled-Vadosfa (1999/A). 2. Növekedés és ellenreformáció (27): Nemeskér-Nemescsó-Meszlen-Bük-Sárvár-Csepreg (1999/B). 3. Az evangélikus egyházzene ösvényein (29): Békéscsaba-Gyula-Szabadkígyós-Mezőberény (2000/A). 4. Evangélium a rónaságban (18): Pusztaföldvár-Tótkomlós-Orosháza-Gyopárosfürdő-Nagyszénás-Szarvas (2000/B). 5. Evangélikusok Palócföldön (20): Szügy-Szécsény-Patvarc-Balassagyarmat-Csesztve-Cserhátsurány (2002/A). 6. Galga-völgyi gyülekezetek (27): Terény-Vanyarc-Galgaguta-Iklad- Domony-Aszód (2002/B). 7. Van örök kincsünk (26): Vizsoly-Hejce-Tolcsva-Sárospatak-Tiszanagyfalu (2003/A). 8. Hosszútűrők (25): Debrecen-Nyírtelek-Nyírszőlős-Nagycserkesz- Vargabokor-Nyírpazony-Nyíregyháza (2003/B).
