Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-08-09 / 32. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2015. augusztus 9. »> 13 Rovatunk előző közleményében a levéltár-pedagógia módszereiről, lehetőségeiről írtunk. Jelen cikkünk egy éppen megújuló s a korszerű lehetőségeket is megragadni szándékozó gyűjtemény, a Soproni Evangélikus Gyűjtemények közművelődési - közöttük múzeum- és levéltár-pedagógiai - terveiről ad hírt. Bár különböző típusú gyűjtemények esetében más-más módszerek lehetnek hatékonyak, összehangolásuk, egymást kiegészítő voltuk teremthet jó példát mások számára is. Az ötletekről, tervekről cikkünk szerzője beszámolt a Magyar Levéltárosok Egyesületének közelmúltban Gödöllőn tartott vándorgyűlésén is. A Soproni Evangélikus Gyűjtemények pedagógiai és közművelődési tervei A Soproni Evangélikus Gyűjtemények az elmúlt hónapokban jelentős változáson mentek keresztül. Az új gyülekezeti ház tavaly őszi átadása óta a levéltár és a könyvtár költözése, az új raktári rend kialakítása nagyrészt befejeződött. Jelenleg az új állandó kiállítás tervezése, kialakítása folyik; a megnyitó időpontját októberre tervezzük. Ezekkel a munkálatokkal párhuzamosan a gyűjtemény és a gyülekezet munkatársai elkezdtek kidolgozni egy levéltár- és múzeumpedagógiai, továbbá egy közművelődési programot. A pedagógiai programban nemcsak a levéltár irataira, hanem a múzeumban tárolt tárgyakra is tudunk támaszkodni, s azokat az oktatás során fel tudjuk használni. így gyűjteményünkben a levéltár- és múzeumpedagógiai programolc élesen nem válnak el egymástól. Ma már egyre inkább elfogadott, hogy oktatási tevékenységet nemcsak iskolák, hanem gyűjtemények is végeznek. Célunk, hogy a diákoknak és más érdeklődőknek oktatási céllal bemutathassuk a gyűjtemények kincseit. A foglalkozások során a tanulók játékosan és szemléletesen szereznek ismereteket. Megismerhetik a soproni evangélikus gyülekezet múltját, értékeit, kincseit. Többek között a következő tematikákkal várjuk őket. A reformáció megjelenése Sopronban. A városban nagyon korán, már az 1520-as években megjelentek Luther tanai. A század végére a politikai elitnek és a város lakosságának nagy része áttért az új hitre. Ennek a folyamatnak fontos momentumait és a gyülekezet 1565-ös megalapítását ismerik meg a diákok. A17. század közepe Sopronban is az erősödő ellenreformáció időszaka. 1674-ben a gyülekezetnek minden templomát és javadalmát vissza kellett adnia a katolikus egyháznak. A résztvevők egyházunk eme nehéz éveibe nyernek betekintést. A németek 1946-ban történt kitelepítésekor a várost hétezer embernek kellett - egy kis csomaggal - elhagynia. Többségük evangélikus volt, akiktől a lelkészek személyesen vettek búcsút a soproni pályaudvaron. A források segítségével ezeket a megrázó pillanatokat élhetik át a tanulók. A soproni gyülekezet legrégebbi anyakönyvi bejegyzése 1624-ből származik. Az anyakönyvek használatával THESAURUS ff * f \tmf< -Rovatgazda: Kovács Eleonóra családfát állítunk össze. Segítségül hívhatjuk a korabeli anyakönyveket és a digitalizált tartalmakat is. A Soproni Evangélikus Levéltár iratanyaga kiváló bázisul szolgál a német és a magyar nyelvű iratolvasáshoz is. A régi dokumentumok elolvasásával teszünk kísérletet a múlt forrásaiban használt betűk azonosítására. Sopron Magyarország műemlékekben egyik leggazdagabb városa, ahol nagy számban találunk az evangélikus gyülekezethez több szálon is kapcsolható emlékhelyeket. Ezeket belvárosi evangélikus tematikus séta során szeretnénk megmutatni az érdeklődőknek. Az első állomás a gyülekezet történetét bemutató kiállítás, majd az evangélikus templom megtekintése után egy sor további, egyházunkhoz kötődő helyet ejtünk útba. Közülük érdemes kiragadni a Szent György utcai Löffelholz báróné házat. A férj, Georg Löffelholz a Rákóczi-szabadságharc alatt Lőcsét ostromló osztrákok parancsnoka volt. Mindkettejük alakja előbukkan Jókai Mór A lőcsei fehér asszony című regényében is. A tábornok özvegye az evangélikus egyházra hagyta házát. Az Eggenberg-ház - szintén a Szent György utcában - udvarán tartott istentiszteleteken gyakran eláztak a hívek; a szemben levő Szent György-templomba járó katolikusok „ázott evangélikusoknak” gúnyolták őket. A séta megállóit még hosszasan sorolhatnánk, s az állomások bővíthetők nemcsak belvárosi, hanem külvárosi helyszínekkel is. A tematikus belvárosi séta a már említett pedagógiai foglalkozások kísérőprogramja is lehet, hiszen a gyűjteményeknek otthont adó gyülekezeti ház nagyon közel fekszik a séta helyszíneihez. Gyülekezetünk egy másik, közművelődéshez is köthető terve az „Insula Lutherana” megvalósítása. A Bünker közt igazi kultúrközzé alakítanánk át, tovább erősítve a soproni evangélikus gyülekezet már most is jelentős - évente negyven-hatvan kulturális eseményt kínáló - kultúraszervező tevékenységét. A közben kiülőkkel, beszélgetősarkokkal, irodalmi kávéházzal egy új közösségi teret szeretnénk létrehozni. Elképzelésünk szerint nyáron a gyülekezeti ház előtti parkolóban és parkban komolyzenei és színházi fesztivál céljaira szabadtéri színpadot is felállítanánk. Reméljük, hogy itt bemutatott terveinkből minél több megvalósul, és a Soproni Evangélikus Gyűjtemények nemcsak a gyülekezeti ház falain belül, hanem azokon túl is ellátják feladatukat. ■ Krisch András A szerző a Soproni Evangélikus Gyűjtemények levéltárosa Dr. Hittrich Ödön fasori tanár és igazgató emlékezete Dr. Hittrich Ödön 1865. március 9- én Komáromban született. Édesatyja ugyanott kereskedő volt, őt azonban négyéves korában elvesztette. Édesanyja Brengi Aloizia. Komáromban járt a községi elemi iskolába, majd a bencések algimnáziumába. A gimnázium felső osztályait a pozsonyi evangélikus líceumban végezte, 1883-ban érettségizett. A budapesti királyi magyar tudományegyetemen latin-görög szakos tanári és klasszika-filológiából doktori oklevelet szerzett. Tanári működését a hajdúböszörményi református gimnáziumban kezdte, 1889. január í-jétől 1891. június végéig mint helyettes tanár működött. 1891. szeptember í-jétől a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendes tanárrá nevezte ki a Selmecbányái evangélikus líceumba; 1893. június végéig tanított itt. Selmecbányán tudta meg Breznyik János igazgatótól, hogy Böhm Károly, a Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium igazgatója fiatal latin-görög szakos tanárt keres. Az állást megpályázta, és 1893. szeptember í-jétől megválasztották rendes tanárnak. A latin és a'görög nyelv mellett időnként történelmet és földrajzot, valamint szépírást, görögpótló irodalmat, római és görög régiségeket is tanított. 1914. július í-jétől tanártársai bizalmából és az iskolafenntartó hatóság akaratából 1928. szeptember í-jei nyugdíjazásáig mint igazgató tevékenykedett. Már fiatal tanárként egymás után jelentek meg írásai az Egyetemes Philologiai Közlönyben, majd a Selmecbányái líceum értesítőjében és a Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium értesítőiben. Ebből is kitűnik a fiatal tanárnak a tudomány iránti elkötelezettsége, amellyel mintául és például szolgált mind a tanártársak, mind a hazai tudományos világ és tanítványai számára. Egyik legfőbb érdeme, hogy az általa tanított tárgyak oktatását elősegítő saját tankönyvekkel is jelentkezett, így rögzítve az oktatás során szerzett tapasztalatait. Kiváló pedagógiai érzékkel összeállított, jól követhető tankönyvei - melyeket a tanulóifjúság és az érdeklődő közönség egyaránt haszonnal forgathatott - hozzájárultak a tananyag könnyebb megértetéséhez. A gimnázium 1923-24. évi értesítőjében jelent meg Hasonlóságok és ellentétek a pesti református és evangélikus egyház évszázados történetében című írása. Igazgatósága idején ünnepelték a gimnázium alapításának százéves jubileumát. Ez alkalomból írta Deák téri épületeink múltja (1922) és A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története (1923) című munkáját. Mint érdekességet említem; amikor unokája, Mariska (a későbbi dr. Zimmermann Frigyesné) nehezen értette a der-die-das használatát, Hittrich Ödön képeskönyvet készített Mariska német képeskönyve címmel (1934), amelyből a németül tanulók játszva tanulhatták meg a névelők használatát. Folytatása is lett a kötetnek, A derdie-das tanítása rajzok segítségével (1939) és a Der-die-das - Kiegészítő szójegyzék Mariska német képeskönyvéhez (1942). Nyugdíjas éveiben - elméjét frissen tartandó - rendszeresen kitette egy magas asztalra a magyar, a német, a latin, a görög és a francia Bibliát, és szimultán olvasta őket. Amíg testi ereje engedte, minden tanítási napon besétált szeretett iskolájába. Hittrich Ödön aktívan részt vett a közéletben, ezt számos megbízatása jelzi. Mint főgimnáziumi tanárt 1914-ben a Deák téri magyar evangélikus egyház tanácsosává, 1918-ban a bányai egyházkerület tanfelügyelőjévé választották. Egyúttal tagja volt az egyetemes evangélikus egyház tanügyi bizottságának. 1923-tól címzetes tankerületi királyi főigazgató, a székesfőváros VII. 2. sz. iskolaszék elnöke (1927), a Magyar Középiskolai Tanárok Nemzeti Szövetségének egyik alelnöke, a Humanista Gimnázium Barátainak Egyesülete és az Egyetemes Philologiai Társaság választmányi tagja. Ezenkívül a fasori Luther Szövetség elnöki és az Országos Cserkészszövetség társelnöki (1928) tisztét is betöltötte. Az 1950. január 24-én elhunyt Hittrich Ödön igazi tanárember volt. Jelmondatául a Példabeszédek könyve 8. részének 10. versét választotta, és tanítványainak is átadta: Megyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.” (Károli-fordítás) Ez az ige a gyászjelentésén is szerepelt. A pesti evangélikus egyház mint iskolafenntartó és a budapesti evangélikus gimnázium tanári kara által kiadott gyászjelentésen olvasható: „A Megboldogult 39 évig működött a tanári pályán; ebből 21 évet töltött iskolánknál tanári szolgálatban, 14 évig pedig a gimnázium igazgatója volt. Nagy hírű pedagógus, az ifjúság barátja, a tudás harcosa és bölcs ember volt.” Hittrich Ödön is egyike volt azoknak a fasori tanároknak és igazgatóknak, akik az ifjúságot szerető, kimagasló pedagógusként a tudományos életben is jelentős eredményeket értek el. ■ Dr. Vitális György volt fasori diák és tanár
