Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-08-09 / 32. szám
Evangélikus Élet élő víz 2015. augusztus 9. n Nem tudnék élni nélküle... „íróember nem felejti el, mikor kapott először fizetséget vagy dicséretet egy történetért. Sosem felejti el, mikor érezte először a hiúság édes mérgét a vérében...” - kezdi Angyali játszma című regényét Carlos Ruiz Zajón spanyol író, forgatókönyvíró, megemlítve a toliforgatónak azt a vágyát is, „hogy a neve nyomtatásban szerepelhet egy papírfecnin, ami biztos túléli őt”. Magam is jól emlékszem első szárnypróbálgatásaimra, azokra a percekre, amikor teljesen belefeledkeztem az alkotásba. Azóta vagyok egészen biztos abban, hogy az írás - így vagy úgy - mindig is az életem része lesz. Engem tehát a „grafománia” tesz boldoggá, más ember számára valami egészen más tevékenység lehet az, amiről határozottan úgy érzi: enélkül létezni sem tudnék... És lehet olyan személy is az ember életében, akiről azt gondolja: „Nem tudnék élni nélküle...” (Szakítás vagy haláleset után persze „mégis” meg kell, hogy tanulja ezt.) Ki vagy mi az, aki vagy ami nélkül tényleg nem tudnánk élni? Olyan alapkérdés ez, amelyet ki-ki előbb vagy utóbb mindenképp feltesz magának, és keresi rá a választ. Blaise Pascal francia filozófus (1623-1662) szerint minden ember szívében Isten alakú űr van. Napjainkban különféle próbálkozásokat láthatunk arra, hogyan is töltsük be a bennünk tátongó ürességet, hiányt: például tárgyak birtoklásával, túlzásba vitt szexualitással, sportolás által, hosszas tévézés, internetezés, esetleg mértéktelen falás révén. Ez a némelykor görcsös igyekezet engem azonban nem szomorúsággal, hanem mindig hálával tölt el. Mert ez az esély arra, hogy ki-ki rálelhessen a „valódi élettartalomra”, Istenre, aki tényleges alappá válhat. „Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket” - olvashatjuk János első levelében (4,19). Ennek analógiájára nyugodt szívvel mondhatjuk: azért keressük Istent, mert ő már előbb keresett minket. Lehajolt hozzánk Fiában, Jézus Krisztusban, hogy vele, benne és általa valódi tartalommal bíró, értékes és értelmes, teljességében megélt életünk legyen. ■ Gazdag Zsuzsanna SEMPER REFORMANDA „Látod tehát, ha felismerjük, hogy amit Isten adott nekünk, az mind milyen nagyszerű és értékes, akkor - ahogyan Pál mondja - egyszerre kiárad szívünkbe a Lélek által a szeretet (Róm 5,5), amellyel szabadok, derűsek, mindenre képes segítők, minden szorongatásban győzelmesek, embertársaink szolgái, mégis nem kevésbé mindenek urai vagyunk. Akik pedig nem ismerik fel, amit Krisztus által kaptak, azoknak Krisztus hiába született meg, azok feltűnnek cselekedeteikkel, de az ajándékul kapott dolgok ízét és értelmét soha fel nem fogják. Ahogyan tehát embertársunk szükséget szenved, és a mi feleslegünkre szorul, úgy Isten előtt mi is szükséget szenvedünk, és rászorulunk az ő könyörületére. Hasonlóképpen, ahogyan a mennyei Atya nekünk Krisztusban önzetlenül segített, úgy nekünk is önzetlenül kell segítenünk a mi embertársunknak testünkkel és annak cselekedeteivel, és mindenkinek a másik számára mintegy Krisztussá kell lennie, hogy egymás Krisztusává legyünk, és mindenkiért magává Krisztussá, vagyis igazi keresztyénekké.” H Luther Márton: Értekezés a keresztyén ember szabadságáról (Prőhle Károly fordítása) HETI ÚTRAVALÓ Kétnyelvű kincskeresők Feketeszakáll vezetésével a kalózok mesés kincseket halmoztak föl. Történt egyszer, hogy a király lovagját foglyul ejtették. Őáltala ismerte meg Feketeszakáll Isten kegyelmét, azt, hogy még az ő számára is van bocsánat, ha megbánja mindazt, amit elkövetett. Miután elfogadta ezt a kegyelmet, elvezette a király lovagjait arra a szigetre, ahová a kincseket rejtették. De ahogy a ládákat fölnyitották, azok üresek voltak! Mit sem ér már az embernek a földi kincs - amelyet a moly és a rozsda megemészt -, ha egyszer a legnagyobb kincset, Jézust már megnyerte! Mennyei kincseket kerestek abban az angol-magyar bibliatáborban, melyet - a Szentírás Szövetséggel közösen - Bényén szervezett meg a helyi gyülekezet. Itt harmincegy gyermek nemcsak magyarul, hanem angolul is hallhatta a bibliai történeteket István vértanúról, Pál apostol megtéréséről, bebörtönzéséről és megmeneküléséről, valamint Róma felé vezető útjáról. Ezek a történetek rávilágítottak, hogyan él az, aki már megtalálta Jézust, mit jelent, ha valaki elnyerte az üdvösséget, a legfontosabbat ebben az életben. Az aranymondásokat is mindkét nyelven megtanulhatták a napközi tábor lakói, és jó néhány vidám éneket szólaltathattak meg angolul a kincskeresésről, Jézus vezetéséről, Isten behatárolhatatlan szeretetéről s a neki való szolgálatról. A nyelvi órákon anyanyelvi önkéntesek segítették a gyerekeket, hogy tudásuk fejlődhessen. Délutánonként kézműves-foglalkozások színesítették a programot. Mindennap elhangzott egy-egy bizonyságtétel is, melyben az önkéntes szolgálók arról számoltak be, hogyan találkoztak az élő Istennel, s hogy ez a találkozás miként formálta át az életüket. A tábor végén a szülők ízelítőt kaphattak mindabból, amit a gyerekek tanultak, s ezen keresztül abból a vidám hangulatból is, amely a tábort jellemezte. Jézus túláradó szeretete ezekben a napokban érzékelhető is volt, ahogyan egy enyhe testi fogyatékkal élő kislány meg is jegyezte: „Itt olyan jó, mert senki sem csúfol engem.” A szervezők szeretnék, ha ez a szeretet növekedne a gyermekek és az egész gyülekezet életében. Reménységük szerint a gyerekek ezzel a felfedezéssel szívükben térhettek haza: aki találkozik Jézussal — kincset talál. ■ Béres Réka Eszter „Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választottá (Zsolt 33,12) Szentháromság ünnepe után a 10. héten az Útmutató reggeli s heti igéi Jeruzsálemnek 1945 évvel ezelőtt bekövetkezett pusztulására emlékeztetnek. Mi ismerjük fel, amit Isten Krisztusban tett értünk, aki az ő el nem múló irgalmának tanúja e világban. „Krisztusban van a mi váltságunk az ő vére által: a bűnök bocsánata az ő kegyelmének gazdagsága szerint.” (Ef 1,7; LK) A belé vetett hitünk által igazulunk meg. Jeruzsálembe bevonulva „meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: Bárcsakfelismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat!” És „bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat, ezt mondva nekik: Meg van írva: »Az én házam imádság háza lesz«..!’ (Lk 19,41-42.45-46) Pál szívét fájdalom gyötri népe miatt, de leírja: „...nem a testi származás szerinti gyermekek Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak. (...) Igazságtalan az Isten? Szó sincs róla!” (Róm 9,8.14) Ő szuverén Úr, aki szabad kegyelme által cselekszik ma is. És 70. augusztus 10-én bekövetkezett a főváros és a templom pusztulása! „Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott. ...most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint...” (Róm 11,2.5) Izráel elesése üdvösség a népeknek, tanítja Pál. S ez Jézus jövendölése a templomról: „nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának”; a város pusztulásáról: „...ellenséges seregek kerítik be... Kardélre hányják és fogságba viszik őket..., és pogányok tapossák Jeruzsálemet..!’ (Lk 21,6.20.24) A samáriai asszonynak már kijelentette a Messiás: „Higgy nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor nem ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. (...) Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk!’ (Jn 4,21.24) A pogányok apostola ezt tanítja: „Hiszen ha te a természeted szerinti vadolajfáról levágattál, és természeted ellenére beoltattál a szelíd olajfába, akkor mennyivel inkább be fognak oltatni a saját olajfájukba azok, akik természetük szerint odatartoznak! (...) mert Istennek van hatalma arra, hogy ismét beoltsa őket’.’ (Róm 11,24.23) S a Golgota felé menve Jézus szólt az őt követőkhöz: „Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket... Mert ha a zöldellőfával ezt teszik, mi történik a szárazzal?” (Lk 23,28.31) Luther így figyelmeztet: „Krisztus Urunk szenvedése nem arra való, hogy siránkozzunk rajta. Ő azt akarja, hogy örvendező hálával, hitvalló magasztalással köszönjük meg kegyelmét, mert benne megnyertük bűneink bocsánatát, és Isten gyermekei lettünk!” Mózes a távoli jövőről (is) szólt: „Szétszéleszt benneteket az Úr a népek közé, és csak kevesen maradtok meg... de végül megtérsz Istenedhez, az Úrhoz, és hallgatsz a szavára, nem hagy akkor cserben, és nem hagy elpusztulni, mert..!’{5MÓZ 4,27.30-31) „Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért!” (GyLK 755,6) Kérd: „Tisztítsd meg szíved, / Jeruzsálem népe... / Hogy ki ne pusztulj!” (EÉ 460,1) ■ Garai András Vajon életünknek az örökkévalóságban is van hatása? A gazdasági kilátások mindig bizonytalanok, ezért nem meglepő, ha figyelünk a befektetéseinkre és az anyagi biztonságunkra. Nagyon könnyen lekötheti gondolatainkat jelenlegi életünk, és önelégültséget érezhetünk az örökkévalóság szempontjából fontos dolgokkal kapcsolatban. De Jézus Krisztus követői - mi is itt a 21. században - elsődlegesen arra lettek elhívva, hogy őt képviseljék. Számomra nagy élmény megfigyelni, hogy Isten örömét leli abban, hogy mindennapi embereken keresztül cselekszik, ha azok készek elérhetővé tenni magukat számára. Nézzünk egy példát az események csodálatos láncolatára! Edward Kimball, egy teljesen átlagos, hétköznapi ember megtudta, hogy nem sok ideje van hátra. Úgy érezte, hogy közelgő halála előtt sürgősen tennie kell valamit. Gyülekezetének bibliaiskolájában kezdett el szolgálni fiatalembereknek. A fiatalok egyike D. L. Moody cipőbolti eladó volt - később a 19. század egyik legnagyobb evangélistája lett. Egy alkalommal Moody a Britszigetekre utazott szolgálni. Hallotta őt Frederick Meyer, s megváltozott az élete. Később Meyer Amerikába ment, és prédikált Moody iskolájában, Massachusettsben. Üzenete megváltoztatta egy másik prédikátor, J. Wilbur Chapman teljes szolgálatát - ő saját korának egyik elismert evangélistájává vált. Chapman egy napon egy YMCA-alkalmazottnak (Young Men’s Christian Association - Fiatalemberek Keresztény Egyesülete - a szerk.) adta át szolgálatát, aki az evangélizációs alkalmait szervezte. Billy Sundaynek nem volt iskolában szerzett végzettsége, de megtanult prédikálni, miközben Chapmant figyelte., Ő pedig százezreket segített hitre szerte az Egyesült Államokban a 20. század elején. 1924-ben Sunday rendezvénysorozatot tartott Charlotte-ban, Észak- Karolinában. Ezek egy másik evangélizációs alkalomhoz vezettek 1932- ben, melyet Mordecai Ham vezetett. Ezen részt véve határozta el egy tizenhat éves baseballjátékos - akit Billy Grahamnek hívtak -, hogy Krisztust fogja követni. Az azóta eltelt évtizedekben Isten használja dr. Grahamet, hogy milliókat vezessen az életüket megváltoztató Krisztusba vetett hithez. Gondold végig! Mindez akkor kezdődött, amikor egy ember, akinek kilátástalannak tűnt a jövője, elérhetővé tette magát Isten számára, hogy amíg van ideje, mások felé szolgáljon. A feleségem, Susie mindennap elérhetővé teszi magát Isten számára. Évekkel ezelőtt úgy érezte, hogy Isten szól a szívéhez: „Mivel Jézus hamar visszajön, nem akarnád naponta továbbadni az evangélium lényegét, amikor csak lehetőséged nyílik rá?” Azt válaszolta: „Igen, Uram, itt vagyok, tedd meg rajtam keresztül.” Azóta különböző kis füzeteket visz magával mindenfelé, amerre jár. Ezek elmagyarázzák, hogy az emberek hogyan kaphatnak bűnbocsánatot, hogyan nyerhetnek örök életet, és hogyan tapasztalhatják meg a Jézus által vezetett élet örömét. Vannak ilyen füzetek felnőtteknek és gyerekeknek, angolul, spanyolul és más nyelveken is. Olyan embereknek adja őket, akikkel naponta találkozik: áruházi dolgozóknak, étteremi pincéreknek, bolti eladóknak, gyerekeknek a mozi halijában, a favágónak, aki kivágta a fánkat, a pénztáros hölgynek a vegytisztítóban, a vízvezetékszerelőnek, aki megjavította az elromlott csapot, egy ápolónak az intenzív osztályon, és még folytathatnám. Mindenki kap egy kedves mosolyt, egy bátorító szót és egy kis füzetet egy átlagos háziasszonytól, aki a hatalmas Istent szolgálja, aki „nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen” (2Pt 3,9). Ki tudja, az események milyen új láncolatát indítja el azzal, hogy egyszerűen csak elérhető? A Biblia azt mondja: „...az Úr szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi!’ (2Krón 16,9) Amikor Isten tekintete rád és rám esik, vajon elérhetők vagyunk számára? ■ Austin Pryor Forrás: Monday Manna
