Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-08-09 / 32. szám
„Ugyancsak jelzésértékű, hogy az ordinációs istentisztelet keretében a püspök és az immár felavatott új lelkész közösen végzi az úrvacsorái liturgiát.” Égtájoló W 3. oldal „Mi meg vagyunk győződve arról, hogy itt, a Köz-ép-ponton nem a tömegen, hanem a közösségen volt a hangsúly, nem falakat, hanem hidakat építettünk. Közösségbe kerültünk egymással és Istennel. ” Összeállítás a Köz-ép-pontról !► 7-10. oldal „Napjainkban különféle próbálkozásokat láthatunk arra, hogyan is töltsük be a bennünk tátongó ürességet, hiányt: például tárgyak birtoklásával, túlzásba vitt szexualitással, sportolás által, hosszas tévézés, internetezés, esetleg mértéktelen falás révén." Nem tudnék élni nélküle... !► 11. oldal Emlékezés és remény !► 3. oldal Őszintén az eutanáziáról (► 4■ oldal Lelkészavatások hétvégéje !► 5. oldal „Hass, alkoss, gyarapíts” !► 6. oldal Csillagpontos bizalomtréning !► 12. oldal Remény mago cskák >► 14. oldal ............. Határtalanul Az össszetartozást hirdette a második Köz-ép-pont ► Közel négyszáz, a szélrózsa minden irányából érkezett erdélyi és magyarországi evangélikus fiatal vette birtokba múlt hét keddjén a Gyimesközéplokhoz tartozó Borospataka skanzenjét - hogy megszüntesse a határokat... Az ember és Isten, ember és ember kapcsolatát gátló korlátok lebontására július 28-31. között a második Köz-ép-pont erdélyi lutheránus ifjúsági találkozó vállalkozott. Két évvel a Sepsiszentgyörgyön tartott összejövetel után a történelmi Magyarország földrajzi határán „Határok” volt a rendezvény mottója. Vissza a középponthoz ■ Adámi Mária „A határ kezd szélesre tágulni, de nemcsak a politikai, hanem az is, amely a szívünkben van” - nyitotta meg a második Köz-ép-pont erdélyi lutheránus ifjúsági találkozót a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház (RELE) püspöke, Adorjáni Dezső Zoltán a festői szépségű Borospatakán. A találkozó alapigéjét („Eljön a nap, amikor felépítik falaidat, azon a napon szélesre tárul a határ”- Mik 7,11) kibontva a püspök feltárta a szervezők szándékát: „Bátran és tudatosan bontjuk a falakat, a határokat, elsősorban azokat, amelyek Istentől választanak el. De a bennünk létező és egymástól elválasztó falakat is döntögetni kell, mert ezek veszélyesebbek minden politikai határnál. Ne feledjük, mi tagjai vagyunk egy lelki közösségnek, egy családnak, Krisztus élő egyházának, ahol nincs helye semmiféle határzárnak! Munkánk az építés is. Nemcsak a bűn szerkezetét kell leromboljuk, de új, lelki falakat is fel kell húznunk, mert általuk más lesz az életünk és a mindennapok tartalma.” Nyugati és keleti végek A találkozó főszervezőjének és „tábornokának”, Koszta István brassói lelkésznek az imája után Fejér Olivér püspöki titkár, diakónus hirdette Isten igéjét Mik 7,11 alapján a délutáni nyitó istentiszteleten. Az első hallásra-olvasatra ellentmondásos igében szereplő határ átlépését egy luftballon felfújásával és kipukkasztásával illusztrálta... Az igehirdetés után elsőként Szemerei János püspök adta át a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) vezetőinek köszöntését. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke felidézte azt az ezredfordulón tartott győri istentiszteletet, amelyen a romániai evangélikusok akkori püspöke, > Mózes Árpád elmondta: ha nem egy országban élünk is, az erdélyi hittestvérek lélekben az MEE „keleti kerületének” tartják magukat. Ezzel egyetértve Szemerei János kifejtette, hogy a nagy távolság ellenére az anyanyelv, a hit és maga Jézus Krisztus is összeköti a magyar lutheránusokat a nyugati és a keleti végeken. Folytatás a 7. oldalon Néha jó, ha megpróbáljuk átlépni a határokat. Az országnak, amelyben élünk, a határait, hogy más nyelveket, más kultúrákat ismerjünk meg. A komfortzónánk határait, hogy másfajta életmódot, eltérő szokásokat tapasztaljunk meg. Előítéleteink határait, hogy tágítsuk látókörünket, és barátokra találjunk. A megszokottból való kilépés kihívást jelent alkalmazkodóképességünk, rugalmasságunk, erőnlétünk, toleranciánk és gondolkodásunk szempontjából is. A határok feszegetése és a határok között való megmaradás egyszerre volt témája az idei Köz-ép-pont találkozónak. A csíki székely, a moldvai csángó és a román kultúra ütközéspontján, a Gyimesben sokféle határt kellett átlépnünk, hogy egymással találkozhassunk. Megye-, sőt országhatárokat, fizikai és tűrőképesség-beli korlátokat, szokásbeli és mentalitásbeli különbségeket, és persze gasztronómiai eltéréseket is. Más határokhoz pedig alkalmazkodnunk kellett. Hiszen többször elhangzott, milyen, talán észre .sem vett veszélyek vesznek körül az idilli természeti környezetben: kövek alatt rejtőző viperák, medvék, a magányos vándorra támadó vad pásztorkutyák. ^ Augusztus első napján, négy órakor ünnepi istentiszteletre hívogattak Ostffyasszonyfa evangélikus templomának harangjai. A kis gyülekezetnek a nagy ünnepre való hívását sokan meghallották: Czöndör István lelkésszé avatása alkalmából megtelt a Vas megyei falucska gyönyörű temploma. Amikor egy ilyen kicsi gyülekezet lelkészt ad az egyháznak, az a közösségben tényleg ünnep. Azt az alkalmat ott komolyan veszik. Ostffyasszonyfán olyannyira komolyan vették, hogy a harangok zengése után - ahogyan lenni szokott - fel is csendült azonnal az orgona hangja. Hiszen négy óra Határaink feszegetése közben nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy az Isten által adott határokat áthágó ember úgy jár, mint a kipukkadt lufi: használhatatlanná válik - figyelmeztetett már a nyitóáhítatban az igehirdető. Isten törvényei azért vannak, hogy minket védjenek. Erre a fontos igazságra emlékeztettek a táborhelyül szolgáló skanzen területén naponta közöttünk bóklászó, meghatározott útvonalon legelésző juhok is. A vezérkos nyakán lógó kolomp hangját követve haladtak le a hegyoldalon, át az utakon, az épületek és az éppen arra járó résztvevők között, de éjszakára mindig visszatértek a karám biztonságot jelentő korlátái közé. A határok feszegetése, kitágítása, áthágása gazdagíthat, formáló hatással lehet ránk, a szabadság élményével ajándékozhat meg. Ám felfedezésüknek csak akkor lesz értelme, ha újra és újra visszatérünk a középponthoz: a határokat értünk átlépő Istenhez. Ő az, aki a köztünk lévő, gyakran fájdalmat okozó korlátok ellenére is összetarthat, egy közösséggé tehet minket, a határon innen és túl élőket, csángókat és székelyeket, fiatalokat és idősebbeket. Az erdélyi lutheránus ifjúsági találkozó elérte a célját, ha - akár csak egy lépéssel is - ehhez a középponthoz vitt közelebb. volt... Hiszen ünnep volt... Hiszen elhallgattak a harangok... Hiszen a meghívón is négy óra szerepelt... Zúgott hát az orgona, és tele torokból énekelte a gyülekezet: „E-ee-r-őőőős vááár a miiii Iiiiistenüünk...” Annak ellenére is, hogy a lelkészi kar egy kicsit komótosabban vonult, mint kellett volna, és csak a második versszakra ért be a templomba... A lelkésszé avatás liturgiájában hárman vettek részt: dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke, dr Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) rektora és Garas Krisztina helyi lelkész. Az ünnepélyesség mellett a személyesség volt az, ami szinte tapintható volt mind az istentisztelet, mind az azt követő fogadás alatt. ^ Folytatás az 5. oldalon Tapintható személyesség Szülőfalujában avatták lelkésszé Czöndör Istvánt
