Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)

2015-08-09 / 32. szám

„Ugyancsak jelzésértékű, hogy az ordinációs istentisztelet ke­retében a püspök és az immár felavatott új lelkész közösen végzi az úrvacsorái liturgiát.” Égtájoló W 3. oldal „Mi meg vagyunk győződve arról, hogy itt, a Köz-ép-ponton nem a tömegen, hanem a közösségen volt a hangsúly, nem falakat, ha­nem hidakat építettünk. Közösségbe kerül­tünk egymással és Istennel. ” Összeállítás a Köz-ép-pontról !► 7-10. oldal „Napjainkban különféle próbálkozásokat láthatunk arra, hogyan is töltsük be a bennünk tátongó üres­séget, hiányt: például tárgyak birtoklásával, túlzás­ba vitt szexualitással, sportolás által, hosszas tévézés, internetezés, esetleg mértéktelen falás révén." Nem tudnék élni nélküle... !► 11. oldal Emlékezés és remény !► 3. oldal Őszintén az eutanáziáról (► 4■ oldal Lelkészavatások hétvégéje !► 5. oldal „Hass, alkoss, gyarapíts” !► 6. oldal Csillagpontos bizalomtréning !► 12. oldal Remény mago cskák >► 14. oldal ............. Határtalanul Az össszetartozást hirdette a második Köz-ép-pont ► Közel négyszáz, a szélrózsa minden irányából érkezett erdélyi és ma­gyarországi evangélikus fiatal vette birtokba múlt hét keddjén a Gyi­­mesközéplokhoz tartozó Borospataka skanzenjét - hogy megszün­tesse a határokat... Az ember és Isten, ember és ember kapcsolatát gát­ló korlátok lebontására július 28-31. között a második Köz-ép-pont erdélyi lutheránus ifjúsági találkozó vállalkozott. Két évvel a Sepsi­­szentgyörgyön tartott összejövetel után a történelmi Magyarország földrajzi határán „Határok” volt a rendezvény mottója. Vissza a középponthoz ■ Adámi Mária „A határ kezd szélesre tágulni, de nemcsak a politikai, hanem az is, amely a szívünkben van” - nyitotta meg a második Köz-ép-pont erdélyi lu­theránus ifjúsági találkozót a Romá­niai Evangélikus-Lutheránus Egyház (RELE) püspöke, Adorjáni Dezső Zol­tán a festői szépségű Borospatakán. A találkozó alapigéjét („Eljön a nap, amikor felépítik falaidat, azon a napon szélesre tárul a határ”- Mik 7,11) kibontva a püspök feltárta a szervezők szándékát: „Bátran és tu­datosan bontjuk a falakat, a határo­kat, elsősorban azokat, amelyek Is­tentől választanak el. De a bennünk létező és egymástól elválasztó falakat is döntögetni kell, mert ezek veszé­lyesebbek minden politikai határnál. Ne feledjük, mi tagjai vagyunk egy lelki közösségnek, egy családnak, Krisztus élő egyházának, ahol nincs helye semmiféle határzárnak! Mun­kánk az építés is. Nemcsak a bűn szerkezetét kell leromboljuk, de új, lelki falakat is fel kell húznunk, mert általuk más lesz az életünk és a min­dennapok tartalma.” Nyugati és keleti végek A találkozó főszervezőjének és „tábor­nokának”, Koszta István brassói lelkész­nek az imája után Fejér Olivér püspö­ki titkár, diakónus hirdette Isten igé­jét Mik 7,11 alapján a délutáni nyitó is­tentiszteleten. Az első hallásra-olvasat­­ra ellentmondásos igében szereplő határ átlépését egy luftballon felfújá­sával és kipukkasztásával illusztrálta... Az igehirdetés után elsőként Sze­merei János püspök adta át a Magyar­­országi Evangélikus Egyház (MEE) ve­zetőinek köszöntését. A Nyugati (Du­nántúli) Egyházkerület püspöke fel­idézte azt az ezredfordulón tartott győri istentiszteletet, amelyen a romá­niai evangélikusok akkori püspöke, > Mózes Árpád elmondta: ha nem egy országban élünk is, az erdélyi hittest­vérek lélekben az MEE „keleti kerü­letének” tartják magukat. Ezzel egyet­értve Szemerei János kifejtette, hogy a nagy távolság ellenére az anyanyelv, a hit és maga Jézus Krisztus is össze­köti a magyar lutheránusokat a nyu­gati és a keleti végeken. Folytatás a 7. oldalon Néha jó, ha megpróbáljuk átlépni a határokat. Az országnak, amelyben élünk, a határait, hogy más nyelve­ket, más kultúrákat ismerjünk meg. A komfortzónánk határait, hogy másfajta életmódot, eltérő szokáso­kat tapasztaljunk meg. Előítélete­ink határait, hogy tágítsuk látókörün­ket, és barátokra találjunk. A megszo­kottból való kilépés kihívást jelent al­kalmazkodóképességünk, rugalmas­ságunk, erőnlétünk, toleranciánk és gondolkodásunk szempontjából is. A határok feszegetése és a határok között való megmaradás egyszerre volt témája az idei Köz-ép-pont talál­kozónak. A csíki székely, a moldvai csángó és a román kultúra ütközés­pontján, a Gyimesben sokféle határt kellett átlépnünk, hogy egymással ta­lálkozhassunk. Megye-, sőt országha­tárokat, fizikai és tűrőképesség-beli korlátokat, szokásbeli és mentalitásbeli különbségeket, és persze gasztronómi­ai eltéréseket is. Más határokhoz pedig alkalmaz­kodnunk kellett. Hiszen többször el­hangzott, milyen, talán észre .sem vett veszélyek vesznek körül az idilli természeti környezetben: kövek alatt rejtőző viperák, medvék, a magányos vándorra támadó vad pásztorkutyák. ^ Augusztus első napján, négy óra­kor ünnepi istentiszteletre hívo­gattak Ostffyasszonyfa evangé­likus templomának harangjai. A kis gyülekezetnek a nagy ün­nepre való hívását sokan meghal­lották: Czöndör István lelkésszé avatása alkalmából megtelt a Vas megyei falucska gyönyörű temploma. Amikor egy ilyen kicsi gyülekezet lelkészt ad az egyháznak, az a közös­ségben tényleg ünnep. Azt az alkalmat ott komolyan veszik. Ostffyasszony­­fán olyannyira komolyan vették, hogy a harangok zengése után - ahogyan lenni szokott - fel is csendült azonnal az orgona hangja. Hiszen négy óra Határaink feszegetése közben nem szabad azonban megfeledkeznünk ar­ról, hogy az Isten által adott határokat áthágó ember úgy jár, mint a kipukkadt lufi: használhatatlanná válik - figyel­meztetett már a nyitóáhítatban az igehirdető. Isten törvényei azért van­nak, hogy minket védjenek. Erre a fontos igazságra emlékeztet­tek a táborhelyül szolgáló skanzen területén naponta közöttünk bóklászó, meghatározott útvonalon legelésző juhok is. A vezérkos nyakán lógó ko­­lomp hangját követve haladtak le a hegyoldalon, át az utakon, az épületek és az éppen arra járó résztvevők között, de éjszakára mindig visszatértek a ka­rám biztonságot jelentő korlátái közé. A határok feszegetése, kitágítása, áthágása gazdagíthat, formáló hatás­sal lehet ránk, a szabadság élményé­vel ajándékozhat meg. Ám felfede­zésüknek csak akkor lesz értelme, ha újra és újra visszatérünk a közép­ponthoz: a határokat értünk átlépő Istenhez. Ő az, aki a köztünk lévő, gyakran fájdalmat okozó korlátok el­lenére is összetarthat, egy közösség­gé tehet minket, a határon innen és túl élőket, csángókat és székelyeket, fiatalokat és idősebbeket. Az erdélyi lutheránus ifjúsági talál­kozó elérte a célját, ha - akár csak egy lépéssel is - ehhez a középponthoz vitt közelebb. volt... Hiszen ünnep volt... Hiszen el­hallgattak a harangok... Hiszen a meghívón is négy óra szerepelt... Zúgott hát az orgona, és tele torok­ból énekelte a gyülekezet: „E-ee-r-őő­­őős vááár a miiii Iiiiistenüünk...” An­nak ellenére is, hogy a lelkészi kar egy kicsit komótosabban vonult, mint kellett volna, és csak a második vers­szakra ért be a templomba... A lelkésszé avatás liturgiájában hárman vettek részt: dr. Fabiny Ta­más, az Északi Egyházkerület püspö­ke, dr Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) rekto­ra és Garas Krisztina helyi lelkész. Az ünnepélyesség mellett a szemé­lyesség volt az, ami szinte tapintha­tó volt mind az istentisztelet, mind az azt követő fogadás alatt. ^ Folytatás az 5. oldalon Tapintható személyesség Szülőfalujában avatták lelkésszé Czöndör Istvánt

Next

/
Oldalképek
Tartalom