Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)

2015-08-02 / 31. szám

2 -m 2015. augusztus 2.

FORRÁS

Evangélikus Élet

■■■■

Hifiin 1"

Oratio

oecumenica

Teremtő Istenünk! Mennyei Atyánk! Köszönjük hűségedet, amellyel életet adsz, és azt fenntartod; amellyel az élethez adsz életjeleket is, amelyek túlmutatnak a halál és a bűn körülöttünk és bennünk romboló erőin. Köszönjük, hogy nem öntudatlanul vagyunk teremtményeid, hanem tudatos gyermekeid lehetünk, hogy értelemmel csodálhatjuk teremtett világod gazdagságát, és hálás örömmel élhetjük át az emberi összetartozás boldog pillanatait.

Köszönjük hűségedet, amely által hűséges, felelős életre hívsz, hogy nem vagyunk kiszolgáltatva körülményeinknek, hanem adsz erőt, tehetséget úrrá lenni korlátáinkon, és a nehéz próbák, kihívások által erősíted akaratunkat, formálod értelmünket és láttatod határainkat. Áldott légy, hogy kudarcainkat is javunkra

fordítod, így általuk mélyülhet önismeretünk, világlátásunk, a másik elesettsége iránti érzékenységünk.

Köszönjük hűségedet, amellyel óvó, tápláló, otthont adó közösségekbe helyezel, és ott megtartasz. Köszönjük családjainkat, azt az érzelmi otthont, ahová a legbensőségesebben tartozunk, ahonnan jó elindulni, s ahová jó újra és újra megérkez- . ni. Köszönjük a közösségeket, ahová munkánk, tanulásunk vagy éppen aktív pihenésünk köt. Áldott légy, hogy egyházad, a gyülekezet közössége is otthonunkká válhatott, hogy benne társakra találtunk, akikkel közös a hitünk, s akikkel megoszthatjuk kételyeinket is.

Köszönjük Jézus Krisztusban megtestesült hűségedet; hogy benne örökre eljegyeztél magadnak, hogy általa beszédessé válnak életünk eseményei, hogy az ő műve révén életünket és annak minden ajándékát az élet jegyében láthatjuk.

Bocsásd meg, hogy hűségeddel naponta visszaélünk, azt újra és újra meghazudtoljuk indulatainkkal, szavainkkal, tetteinkkel és mulasztásainkkal. Te Jézusban értünk adtad magad, mi mégis - a másik baján és ínségén átnézve - minduntalan a magunk javát munkáljuk. Irgalmadból élünk; segíts, hogy éljünk is vele.

Add, hogy hűséged láthatóvá váljon személyes életünkön éppen úgy, mint egyházad életén, s így mind többeknek nyíljon fel a szeme atyai szeretetedre, a veled való közösség örömére, a Krisztusban nyert életre.

Add, hogy ha az élet minden jele elfogyott mellőlünk, akkor is hűséged reménye vezessen. Ámen.

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 9. VASÁRNAP - JER 1,4-10

Életpályamodell

Manapság egyre több hivatáshoz, foglalkozáshoz rendel az illetékes szakminisztérium életpályamodellt. A kitűzött cél az, hogy a munkavállaló előre megtervezhesse jövőjét. Persze tévedés lenne azt hinni, hogy az ilyen életpályamodell csupán az életkornak és a képzettségnek megfelelően emelkedő bérről és a biztos karrierről szól: ez a rendszer egyszersmind kőkemény feltételeket is támaszt az adott hivatást választókkal szemben. Van már pedagógus- és közszolgálati életpályamodell, de tervezik a rendőrök és az egészségügyben dolgozók bevonását is.

Van-e életpályamodellje Isten „alkalmazottainak”? Mire számíthat egy próféta, ha az Úr szolgálatába szegődik? Lehet-e Krisztusra visszavezethető életpályamodellje egy lelkésznek? Beszélhetünk-e keresztyén életpályamodellről?

A próféta életpályája. Jeremiás, a fiatal jeruzsálemi pap pályája ígéretesen alakult. Szerencsés adottság volt a papi családból való származás és a jeruzsálemi szentély - mint különleges megbecsüléssel járó „munkahely” - közelsége. Ehhez jött még, hogy az ifjú Jeremiás jelentős földingatlanok várományosa volt, és jó kilátásai voltak a rangjához méltó házasságra.

Viszont nem hallgathatjuk el, hogy ehhez a szépen induló karrierhez sötét háttérül szolgált az adott történelmi helyzet, melyben a nagyhatalmak között őrlődő zsidóság kétségbeesetten küzdött a megmaradásért. A király és a papság tehetetlen, sorra hozzák a rossz döntéseket, egyre kilátástalanabb helyzetbe sodorva az országot.

Ekkor szólítja meg az Úr a fiatal papot, hogy a prófétaság nyűgét

A VASÁRNAP IGÉJE

helyezze a vállaira: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek!’ (1,5) Sokkoló mondatok ezek, nem csoda, hogy Jeremiás kézzel-lábbal tiltakozik. Egészen biztos, hogy nem ilyen karrierre vágyott, hiszen egy csapásra romba dőlt minden terve.

Ott ágaskodik bennünk a kérdés: van-e joga Istennek ilyen „méhen belüli” beavatkozásra, előre eldöntve egy gyanúdan ifjú sorsát? Isten természetesen megteheti, hogy már magzati állapotban kiválaszt valakit a maga szolgálatára, mert övé minden élet. A kérdést fordítva is feltehetjük: megteheti-e az ember, hogy ezt a kiválasztást elutasítja? Jeremiás mindenesetre megpróbálta: „Ó, Uram, Uram! Hiszen nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok!” (6. v.)

A pályakezdő pap szerette volna megvalósítani álmait. A generációkat átívelő íraüan életpályamodell szerint nem a prófétaságnak kellett következnie. A legtöbb pap sohasem vált prófétává, nem is vágyott erre. Nem véletlen, hogy az Isten által megszólított emberek (Mózes, Gedeon, Ézsaiás, Jeremiás, Jónás) szinte kivétel nélkül alkalmatlannak érzik magukat, és kibúvót keresnek. Joggal félnek a prófétaságtól, mert tudják, hogy ez a szolgálat „veszélyes üzem”! Isten ügyét képviselni az emberek között konfliktusok sorát idézi elő.

Jeremiás még nem tudja, hogy mi lesz a küldetése tartalma, de sejti a kedvezőtlen fogadtatást. Ez a sejtése később be is igazolódik.

Miért veszélyes az Úr szolgálata?

Mert nem építeni és plántálni, hanem gyomlálni, irtani, pusztítani és rombolni küldi az Úr a prófétát. Le kell rombolnia a templomba vetett babonás hitet. Hirdetnie kell, hogy nem a templom épülete ment meg a közelgő ítélettől, hanem az őszinte bűnbánat és megtérés! Szavakból fonva korbácsot keményen ostorozza a templomi üzletelést.

Jézus ezt már valóságos korbáccsal teszi. Feltárja a vezetők korrupt ügyeit, szóvá teszi a bálványimádó és parázna kultuszok beszivárgását - gyomlál és irt. Lerombolja a király és az udvari emberek hamis illúzióit, akik nem Istentől, hanem a hanyatló egyiptomi birodalomtól várják a szabadulást. Anyagi érdekek sérülnek, szépen felépített politikai várakozások dőlnek romba, vallási reménységek foszlanak szerte a próféta szenvedélyes igehirdetése nyomán.

Korunk sok tekintetben hasonlít Jeremiás korához. A globális hatalmi csoportok ádáz harcai között a kis országok némelyike keletről, más nyugatról várja a szabadulást. A mai Zebedeus testvérek (Mk 10,35) versengve építik karrierjüket, mások Krisztus nevében hirdetik a Krisztus nélküli „evangéliumot”. Ahogy a más kontinensekről behurcolt, tájidegen „özönnövények” kiszorítják az őshonos európai fajtákat, úgy szorítják ki életidegen, lélekmérgező filozófiák a Krisztusban gyökerező egészséges keresztyén életvitelt sokfelé a világon.

Küld-e mai Jeremiásokat az Úr?

Korunk tehát nagyon hasonlít Jeremiás korához, de vajon küld-e az Úr mai Jeremiásokat mai népe ébresztésére, térítésére? „Azután kinyújtotta kezét az Úr, megérintette a számat, és ezt mondta nekem az Úr: Én most a szádba adom igéimet!” (9• v.)

Kinyújtja-e karját ma is az Úr? Megérint-e ma is némán összeszorított ajkakat? Prófétává teszi-e kiegyensúlyozott életpályamodellre készülő papjait? Adja-e drága igéjét a vasárnaponként szószékre lépőknek? Ébreszt-e égő vágyat a gyülekezetben Krisztus evangéliumának hallgatására? Adja-e Szentleikét az ige cselekvő megvalósításához?

Kérdezi-e még tőlünk, európai keresztyénektől az Úr, mint egykor Ézsaiástól: „Kit küldjék el... ?” (Ézs 6,8) Ha hallgat, az talán azért van, mert oly sokszor hagytuk válasz nélkül a kérdését. Hagyjuk-e magunkat „rászedni” mint az ifjú Jeremiás, vagy azzal mentegetőzünk, hogy megöregedtünk, megfáradtunk, és már nincs mondanivalónk a világnak?

Építés és plántálás. Az Istentől megérintett emberek nem kerülhetik meg a gyomlálás, a rombolás parancsát, de nem is ragadhatnak le ennél. Mutatis mutandis - változzon, aminek változnia kell! Ha kell, bontsuk vissza hitéletünket, egyházunk felépítményét egészen a fundamentumig, Krisztusig, és építsünk friss lélekkel új templomot az Úrnak. Az Istentől megérintett ember természetes életformája az építés, plántálás. Ez a Krisztusra visszavezethető keresztyén életpályamodell!

„...ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által" (íPt 2,5)

■ Győri Gábor

Gloria-parafrázisok

► Két hónap „kirándulás” után - ez idő alatt Mendelssohn két oratóriumát, az Eliast és a Paulust ismerhettük meg - visszatérünk gyülekezeti énekkincsünk gazdag világába. Ma olyan énekeket mutatunk be, amelyek az angyalok dicsőítését, a Glóriát foglalják versbe.

A menny Urának tisztelet (EÉ 43): ezt az éneket, a „legglóriább” Glória-parafrázist még az alkalmi istentiszteletlátogatók is bizonnyal ismerik. Része énekeskönyvünk 4. liturgiájának (EÉ 4/3; 5i- o.) és a kiegészítő kötet egyik énekverses ciklusának, a Liturgikus tételek parafrázisai című sorozatnak (GyLK 628/3; tói- o.).

Az Allein Gott in der Höh sei Ehr szövegének és dallamának szerzője Nikolaus Decius (Deeg) (1485 körül - 1546 után); eredetileg szerzetes volt, és egy apácakolostorban prépost. Később csatlakozott a reformációhoz, 1523-ban a wittenbergi egyetem hallgatója. Élete folyamán lelkészként, kántorként és latintanárként is működött. Énekeiben az ordináriumtételeket - a mise állandó részeit - dolgozta át. Glória-éneke nagyon korán, 1523-ban keletkezett; a szakirodalom a legősibb evangélikus énekként tartja számon.

Decius - talán nem is tudva Luther hasonló szándékáról - elindítja azt a gyakorlatot, amelynek keretében liturgikus dallamokat strófás gyülekezeti énekkel helyettesítenek. (Ezenkívül még egy igen népszerű éneke található énekeskönyvünkben, az Agnus Dei-paraff ázis: Krisztus, ártatlan Bárány - EÉ 188.)

Az istentisztelet Gloriájánakbibliai alapja az angyal és a mennyei seregek szava, amellyel Istent dicsőítik

karácsony éjszakáján (Lk 2,14); ezt egészíti ki egy, a görög zsolozsmában használatos reggeli himnusz (Jel 4,8-11; 5,11 és 7,12 szövegéből kiindulva). A tételt Hilarius püspök 360 körül fordította le görögről latinra, így került be a nyugati egyház liturgiájába; énekeskönyveinkben is megtaláljuk közismert gregorián dallamokkal (EÉ 14; 71-73- o. és GyLK 608, 609; 39-41. o.).

Az ének első három versszaka való Deciustól, a negyedik strófát Joachim Slüter írta. A legrégebbi fennmaradt forrás alnémet nyelvű, Rostockban jelent meg 1525-ben kotta nélkül. Dallammal először angol nyelven adták közre Londonban 1535-ben. Az irodalmi német kiadás a lipcsei Schumann-énekeskönyv 1539-ből.

A 20. századi magyar verzió az 1911- es Dunántúli énekeskönyv élén Dicsőség mennyben Istennek szövegkezdettel jelent meg (Dt 1). Új fordításra - mely Dóka Zoltán munkája (a szerkesztőbizottság átalakításaival) - az eredeti hármas ritmus visszaállítása miatt volt szükség.

Az első versszak lényegében Lk 2,14 kibontása. A második strófa a Laudamus te „Dicsérünk és áldunk téged” szakasza, a harmadik pedig Krisztusra irányul: az „Isten Báránya, aki elveszed a világ bűnét, irgalmazz nekünk” (tehát az Agnus Dei) átdolgozása. A negyedik versszak a Szentlélek megszólításával teljesíti ki a dicsőítő verset.

Az ének jón dallama a harmadik gregorián mise (a húsvéti Lux et origó) Gloria tételének második dallamsorából származik: a korái kezdete szinte hangról hangra követi a mintát. (Hogy miért nem az első dallamsorból? Azért, mert a Gloria intonációja mindig a pap feladata; a gyülekezet vagy a kórus az „És a földön békesség..ponttól folytatja a dicséretet.)

Formája a korban igen népszerű Luther-strófa (a8, b7, a8, b7, c8, c8, X7). Ritmikája és melodikája a középkori kanciók csoportjával is rokonságba hozza.

A magyarországi evangélikusság történetileg háromnyelvű. A Deciusének a német hagyományból átvett értékünk. Nézzük meg most a szlovák/cseh hagyomány Glóriáját is: Béke legyen a nap alatt (EÉ 465). Persze dallamilag ennek az éneknek is van német előképe - a Nun wohlan, spricht unser Heiland dór dallama -, de az a strófa csak háromsoros (1566- ban jelent meg a cseh testvérek énekeskönyvében). Az utolsó sor ismétlésével jön létre a klasszikus himnuszforma (a8, a8, b8, b8). Az A na zemi budizlidem pokoj már a legendás Tranoscius-énekeskönyv első, 1636-os kiadásában is megtalálható.

Ennél az éneknél nem a dallam, hanem a szöveg őrzi az ősi gyakorlatot, hogy a Gloria kezdetét a pap intonálta: a gyülekezet nem a dicsőségnél, hanem a békénél indítja a gondolatot. És azon túl, hogy a hatstrófás versben megjelenik a liturgikus szöveg minden eleme, az utolsó két versszakban új-CANTATE

Eged lilén diczeriinc.

ra különleges hangsúly kerül a békességkérésre.

Az énekeskönyveinkben közölt énekverses rendek (EÉ 1-10; GyLK 618-629) többnyire csak a Gloria kezdetét (Lk 2,14) foglalják magukba. De a GyLK új ciklusai számára készültek olyan parafrázisok is, amelyek a Laudamus te szövegét is feldolgozzák. 619: az Isten nékem erőm, bizodalmám dallamára; 620: a Jézus Krisztus, Üdvözítőnk dallamára; 622: az Emlékezzél, hogy mi történt, Uram, mirajtunk dallamára; 624: az Istennek szent Fia dallamára; 627: az Áldó hatalmak oltalmába rejtve dallamára (egy kivételével három versszakban).

Végül nézzük meg, hogyan kel életre az azonos gondolat a különböző strófaformákban. „Valóságos Isten, mi Megváltónk, / Jézus Krisztus, / Ki jöttél az Atyától, / Isten Báránya, / Bűneink váltsága, / Nézz e világra!” „Urunk, Jézus Krisztus, / Mind Istennek vallunk, / S egyszülött Fiúnak, / Isten Bárányának, / Ki bűnök váltsága / Lettél e világnak.” (619 és 624,2)

„Te egyedül szent, egyedül fenséges, / Te vagy a Krisztus, az egyetlen Úr, / A Szentlélekkel együtt dicsőséges, / Ki az eget kaptad meg trónusul.” „Mert csak te vagy egyedül szent, / Örök Úr és Felkent, / Véled a Lélek, / Atyáddal együtt éltek: / Egy Isten, Szentháromság.”(627 és 620,3)

■ Dr. Ecsedi Zsuzsa