Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-08-02 / 31. szám
„.. .Isten megtartó kegyelmének csodáját és eleink evangéliumi hithez való elkötelezett ragaszkodását kell meglátnunk. A fagyos ellenszélben nagyon komoly áldozatot kellett hozniuk azért, hogy evangélikus istentiszteleten vehessenek részt, hogy anyanyelvű prédikációt halljanak.” Száz év fagyos ellenszélben !► 3. oldal „A szabadegyetemnek az lehet a feladata a jövőben, hogy az akár családok mentén szerveződő közösség megteremtésén dolgozzon, és megadja az egymásra találás élményét. Mert a technikai eszközöket jó használni, de a személyes közösséget semmi nem pótolja.” „Nem szabad megijedni az új közösségektől” V* 4. oldal „Azért imádkozunk, hogy az igehirdetésből ne az emberi maradjon meg a szívekben, hanem az, ami az Istentől jön.” A gyülekezet növekedése Isten ajándéka !► 7. oldal Győzelem mégis! !► 5. oldal Evangélikus-katolikus tanácskozás 8-9. oldal Játszóterek újragondolva !► 10. oldal Élet-képtelenségeink !► 11. oldal Kreatív istentisztelet Tokajban !► 14. oldal Ezer kilométer egyháztörténet W 15. oldal Ökumenikus nyári szabadegyetem Nyíregyházán ► Emlékezés címmel tartották meg július 20-26. között Nyíregyházán, a Luther Márton Kollégiumban - az Evangélikus Roma Szakkollégium szervezésében - az ökumenikus nyári szabadegyetemet. A tiszadobi nemzetközi ökumenikus tábor hagyományán építkező, immár huszonhatodik évébe lépett, egyhetes programot a tavalyi holokauszt-emlékév inspirálta - tudtuk meg Laborczi Géza nyíregyházi lelkésztől, a rendezvény szellemi vezetőjétől. Nem csak nyaralás Korunk jelensége, az individuális társadalom sajátja, hogy az egyéni történetek felülkerekednek a közösségi szempontokon. Úgy is mondhatjuk, hogy előtérbe kerülnek a másságok - hiszen mindenki más. Fontos beszélni például a holokausztról, de a 20. század tele van elhallgatással.- Pedig azt a ravaszt csak meghúzta valaki, szóval ezzel kezdeni kell valamit - hangsúlyozta Laborczi Dóra újságíró, az Evangélikus Információs Szolgálat munkatársa az emlékezetről, emlékezetkultúráról tartott, gondolatébresztő bevezetőjében. - Nincs olyan felmenőnk, aki ne vétkezett volna, keresztényként ezzel számolnunk kell. De azzal is, hogy dönthetek: ha felismerem, hogy véget érhet velem... Husztiné Hajdú Erika pszichológus, a Görögkatolikus Hittudományi Főiskola oktatója a különböző pszichológiai irányzatok tükrében taglalta a témát, érintve többek között külső és belső világunk megismerésének összefüggéseit, a stressz, a traumák megélésének következményeit, az elfojtás, a tudatalatti és a tudattalan megnyilvánulásait. Az előadás-sorozat következő fontos találkozásával Balogh Kálmán cimbalomművész ajándékozta meg a résztvevőket. A nemzetközi hírű virtuóz a hagyomány és az emlékezet összefüggéseit igyekezett feltárni a folklóron, a népzene példáján keresztül. A „nép ajkán élő” vagyis sokféle alakváltozatában létező és hiteles népdalokat szerencsére felgyűjtötték szerte a Kárpát-medencében, s hogy ezek a magyar népdalok fennmaradtak, az jelentős részben a cigányzenészek érdeme. Régen a népzenét - írásbeliség híján - utánzással sajátították el, és voltaképpen rejtély, miként lehetséges, hogy a dallamok elterjedtek, sokszor több Kárpát-medencei nép is magáénak érzi-tudja ugyanazt a melódiát, hangsort. „Ma miért nem keletkezik népdal?” - tette fel nagy szomorúsággal a kérdést Balogh Kálmán. A közösség hiányzik hozzá; a világzenét nem közösen hívják életre. A megállapítás mély igazságának átéléséhez előző este fontos tapasztalatokra tettek szert a szabadegyetem hallgatói. A c: nbalomművész körül ko moly alkalmi zenekar verbuválódott (képünkön): a fafüvós tanszakon végzett népzenész, Uhrin Klára, a gitártanár Gavrucza-Nagy László, a több hangszeren játszó, de most nagybőgővel hódító kollégiumigazgató, Martinovszky Istán mellé a fiatalok közül csatlakozott brácsás, dobos, gitáros. A körülöttük ülők inspirációjára megtáltosodtak a zenészek: a népzene, a dzsesszbe oltott örömzenélés rockkal színesítve igazán rendkívüli zenei élményt jelentett a muzsikusoknak és a közönségnek egyaránt. Laborczi Géza előadásában az emlékezet teológiai vonatkozásait tárta a hallgatóság elé, vagyis hogy teológiai értelemben az emlékezet csupán eszköz, noha nagyon fontos a teológia értékmegőrző, emlékező funkciója is, hogy mégse kelljen folyton elölről kezdeni mindent. A téma feldolgozását segítették a reggeli áhítatok is a szabadegyetem munkájában részt vevő lelkészek - Gavrucza-Nagy Emese, Szűcs Imre erdélyi református pásztorok, Bakay Péter, egyházunk országos cigánymissziói referense, Molnár Erzsébet nyíregyházi evangélikus lelkész, a roma szakkollégium intézményvezetője - szolgálatával. A gondosan kiválasztott igék magyarázatai mindig hozzáadtak valamit ahhoz, amit az emlékezésről a hallgatók már megtanultak. Mindezt kiscsoportos beszélgetések, filmvetítések, illetve kézműves-foglalkozások egészítették ki. A Barkó Judit Réka és Uhrin Anikó vezette foglalkozásokat eredetileg a legkisebbeknek szánták, hamar kiderült azonban, hogy nemezelés közben lehet a legkönnyebben őszintén megosztani, kicserélni a gondolatokat. Sok más mellett azt is, hogy vajon mit kellene tenni ennek a negyedszázados hagyománynak a megújítása érdekében. Emlékezve a rendszerváltás óta eltelt időben felhalmozott sok-sok élményre, értékre, melyek meglétét és fontosságát önmagában jelzi az a tény, hogy volt olyan résztvevő, aki minden egyes alkalommal ellátogatott a táborba. Kiss Csilla nagyváradi tinédzserként indult egykor Tiszadobra, az Andrássy-kastélyba, most gyógypedagógusként Debrecenből érkezett, s a kettő között egyetlen nyarat sem hagyott ki. Hogy milyen sok embernek fontosak az ide kötődő emlékek, jelzi az is, hogy a szabadegyetemnek számos alkalmi vendége is volt: egykori táborozok kisgyermekes szülőként most is be-beszaladtak pár órára... Negyedszázadon át csak egy-egy hét, s mennyi emlék! Olyan erős hagyománnyá áll össze, amely nem ereszt akkor sem, ha szabadulnál. ■ Veszprémi Erzsébet ■ Széll Bulcsú Nézem az időjárás-jelentést a tévében: „Nagyon jó meleg lesz, lehet menni a strandra.” „Szép időnk lesz, nem fog esni az eső.” „Menjünk csak nyaralni, hosszú meleg hetek következnek...” Valóban csak ez a jó idő? Tényleg az egész ország forróságkedvelő, napozó csapat? Persze vannak sokan, akik mehetnek nyaralni. így a jó. De ők se mind a meleget kedvelik, másoknak pedig feladataik vannak. Van, aki most is dolgozik, van, aki beteg már hónapok óta, és van, aki a jó hűvös szobában szeret lenni. Szinte sulykolja a média, hogy a jó idő egyenlő a napos forrósággal. Nekik rossz hír, ha „sajnos felhős lesz az ég” vagy pláne ha „sajnos eső lesz”. Az elmúlt télen szembejött velem egy édesanya a kisfiával. Addig nem esett egy szem hó sem, de ő „kinyilatkoztatott”: „A fene ezt a rohadt havat.” Pedig a fia örült neki, és persze örültek például a mezőgazdaságból élők is. Hát igen, minden nézőpont kérdése. És több nézőpontot is figyelembe kellene vennünk. Nemcsak a magunkét, hanem a másikét is. És nem csak az időjárással kapcsolatban. Hallom, meg akarják változtatni a nyári tanítási szünetet: rövidebb lenne, az évköziek pedig hosszabbak. Meg is van az indok erre. De arra nem gondolnak az ötlet támogatói, hogy már a tanév utolsó két hetét is alig tudják elviselni a tanárok és a tanulók az iskolában. Főleg mert nagy a meleg. És nem lesz-e túl hosszú a tavaszi és őszi kikapcsolódás a tanulásból, munkából? Nem lesz-e nehezebb a szülőknek megszervezni a gyermekeik hollétét? Azt gondolom, hogy a nagy nyári szünetre szükségük van a családoknak. Nagyot nyaralhatnak együtt, vagy pihenhetnek otthonukban, kiskertjükben. De mi, akik nyaralhatunk, gondoljunk másokra is. Azokra, akik most is dolgoznak. Miért? Hogy simán folyhasson az életünk - működjenek az irodák, a közlekedés, nyitva legyenek a boltok, fogadják a betegeket az orvosok. Gondoljunk azokra, akik nem kaptak pont ebben az időszakban szabadságot a főnökeiktől. Vagy talán nem is kértek, mert a szabad idejükben másodállást kell vállalniuk. Jól jön nekik a hűvösebb, enyhe Lapzártánk előtt két nappal zárult a Csillagpont református ifjúsági találkozó, melyet idén július 21-25. között rendeztek meg a Tatai Olimpiai Központban. Az első rendezvényt - az evangélikus Szélrózsa mintájára - 2003-ban Bodajkon tartották. Testvéregyházunk idei, hetedik ifjúsági idő. Lelki füleimmel hallom a jelentést: „Holnaptól fellélegezhetünk, jobb idő lesz. Enyhülés, egy kicsit hűvös, de jól jön a munkába menőknek.” Gondoljunk a betegekre is. Az időjárás változása szívpanaszokat és más bajokat hozhat. Szomszéd községünkben a minap a kétórás vihar következtében meghalt egy nem is idős ember. Az Úr kezében van az életünk, minden erre figyelmeztet. És vannak olyan betegek is, akik már hónapok, évek óta küszködnek. Szinte hallom a jelentést: „Jó hírként mondhatjuk, hogy hosszú, egyenletesen langyos idő következik az előttünk álló napokon.” Hát igen. Ki tud itt kiigazodni? Talán így kellene imádkoznunk: „Hozz, Uram, megfelelő időt városainkra és falvainkra, segíts elviselni a számomra kellemetlent, és adj látást, hogy mellé álljak a bajban lévőnek, meghalljam sóhaját, és együtt érezzék vele gondjai közepette. Adj esőt és napsütést a megfelelő időben, s add a te szabadításodat és áldásodat, mert arra mindig szükségünk van.” Azt mondja Jézus Urunk a Hegyi beszédben: „...legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak’.’ (Mt 5,45; újonnan revideált Károli-fordítás.) Milyen jó, hogy nem a mi kezünkben van az időjárás alakulása! Sokan megpróbálták hitetlen szívvel megváltoztatni a természet viszonyait, de nem sikerült. Ha rajtunk múlna, csíkokban esne az eső, és spotlámpaként sütne a nap. Tanítson berniünket bölcsességre az időjárás váltakozása is. Hogy elfogadjuk a számunkra rosszabbat is, ha másnak előnyös; hogy értsük, hogy mindenféle időjárás a javunkat munkálja; hogy tudjunk megértők és segítőkészek lenni a más körülmények között élőkhöz. Ha ezt hittel tesszük, akkor általunk is épül Isten országa. Mert reménységünk szerint nem ránk, hanem Jézusra figyelnek föl. Ezékiel könyvében az Úr ezt mondja: „Áldást adok rájuk magaslatom körül, és esőt adok nekik a megfelelő időben; áldott esők lesznek’.’{Ez 34,26; újonnan revideált Károli-fordítás.) így lesz, ha Istenünkre figyelünk. A szerző evangélikus lelkipásztor „fesztiváljának” központi témája - a „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” (Mt 14,27) bibliai mottó jegyében - a bizalom volt. A mintegy háromezer fiatalt vonzó találkozóról lapunk következő számának ifjúsági oldalán olvashatnak beszámolót. ■ W.Á. Csillagpont - hetedszer
