Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-07-26 / 30. szám
4 •« 2015- július 26. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Viselni a másik terhét Családi kör Interjú Szeverényi Jánossal Az egyházasberzsenyi Berzsenyi nemzetség ötödik találkozója ► Az Evangélikus Missziói Központ szervezésében tartottak konferenciát július elején közel száz fő részvételével Piliscsabán, a Béthel Evangélikus Missziói Otthonban. A rendezvény főszervezőjével, az Evangélikus Missziói Központ - Magyar Evangélikus Rádiómisszió igazgatójával, egyházunk országos missziói lelkészével, Szeverényi Jánossal beszélgettünk.- „Fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket Isten dicsőségére” (Rám is, 7) - hangzik az év igéje, mely a piliscsabai missziói konferencia mottója is volt. Milyen megközelítésekből vizsgáltátok meg a bibliai igazságot?- Ebben az igében benne van az evangélium szíve-lelke. Elsősorban nem arról szól, hogy mi mit kezdünk egymással, hanem rámutat, hogy Krisztus befogadta a bűnösöket, elesetteket, hinni nem tudókat, vagyis az embert. Ebből az következik, hogy a keresztényeknek is nyitottnak kell lenniük, és szeretettel kell odalépniük mindenféle emberhez.- A keresztény gyülekezetekben (is) érezhető néha egyfajta szelektálás a másik befogadásának értelmezésében. Hogy lehet érzékenyíteni a gyülekezeteket? családról. Hogyan kell egymást elfogadni? Hogyan viszonyuljunk a másik szüleihez? Milyen a jó gyermekszülő kapcsolat? E kérdések alapján mutattak rá a családon belüli elfogadás fontosságára.- A gyülekezeti kapcsolat viszonyáról is hallhattak előadást Piliscsabán az érdeklődők. Milyen megállapítások hangzottak el?- Több évtizedes tapasztalata alapján Balicza Iván evangélikus lelkész tartott erről előadást. Hangsúlyozta, hogy minden gyülekezetben vannak olyanok is, akik - például szereplési vágyukkal, dominanciájukkal - ráterhelődnek a közösségre. Ez érzékeny kérdés, ezért is volt fontos, hogy Iván rámutatott arra, mi az, amit el kell fogadnunk, hordoznunk kell, és mikor jöhet el az, hogy szólnunk, figyelmeztetnünk szükséges. A lelkész rámutatott: előfordulhat- Magunkat is, és a gyülekezeteket is folyamatosan tanítani kell. Elsősorban becsületesen és nyitott szívvel kell az evangéliumot olvasni, hiszen abban minden benne van. Megtanulhatjuk belőle a stílust, az attitűdöt, a módszereket. Jézus mindenkinek azt adta, amire annak a bizonyos embernek valóban szüksége volt. Nem arról van elsősorban szó - bár ilyen is van, és ezt is szóvá kell tenni -, hogy az emberek zártak, lenéznek másokat, sokkal inkább az a probléma, hogy ritkán vesszük észre a változást vagy annak az igényét. Említek egy pozitív példát: volt olyan gyülekezet, ahol azt mondták valakire: nem lehet presbiter, mert korábban kommunista volt. Teltmúlt az idő, a gyülekezet látta, hogy normális, megbízható ember, megszerették őt, ma már presbiter. Ugyanakkor hangsúlyozom, hogy bár Krisztus mindenkit elfogad, és ő a világ Megváltója, de mi, emberek korlátok között is vagyunk. Minket koncentrikus körökbe rendeződve vesznek körbe a közösségek. így több idő, szeretet kell, hogy jusson a közelire, azaz a családomra, azután a gyülekezetemre, majd evangélikus közösségünkre, azután pedig a „távoliakra” Nem lehet mindenkit együtt, egyszerre kezelni. Láttam olyat, hogy valaki mindenkit mindig befogadott, és erre ráment a házassága...- Weöres Sándor ezt úgy fogalmazza meg, hogy „családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik”. A család összefüggéseiről a konferencián is hangzott el előadás. Mit hangsúlyoztatok?- Lupták György és felesége beszélt a befogadás összefüggésében a olyan is, hogy valakinek szólni kell, hogy hagyja el a közösséget, de alapvetően azt hangsúlyozta, hogy viselni kell a másik terhét, és szeretettel nevelni szükséges egymást.-A konferencián aktuális társadalmi kérdések is előkerültek. Mik voltak ezek?- A vendégművészek, előadók, lelkészek nagyon sokféle megközelítést hoztak a konferenciára, mégis azt élhettük meg, hogy ezáltal állt össze egésszé az összejövetel. Foglalkoztunk a menekültekkel, az üldözött keresztyénekkel, az ukrajnai helyzettel, azzal, mennyire érinti a háború a kárpátaljai magyarokat. Megszólalt egy olyan testvérünk, akinek a testvére nemrég halt meg a harcokban harmincnégy évesen... Külön-külön imádkoztunk is ezekért a testvérekért. Érzékenyen próbáltunk figyelni a köztünk lévő cigány testvéreinkre is. Egyik napunkra a Pest megyei településekről hívtunk cigány közösségeket. Záró istentiszteletünkön is karitatív célra kértük a perselypénzt. Egy köztünk élő, a svájcifrankhitel által nehéz helyzetbe került házaspár megsegítésére gyűjtöttünk.- Te mit vittél haza a konferenciáról?- Azt a megszokhatatlan élményt, hogy Isten elfogad minket! Közel százan voltunk együtt. Az ország különböző részeiről gyűltünk össze, sőt Délvidékről, Kárpátaljáról és Erdélyből is érkeztek közénk, mégis, a különböző földrajzi adottságok, kegyességi irányzatok ellenére is közösséggé tudtunk formálódni. Ezenkívül csodálatos volt megtapasztalni az ezáltal létrejövő, a Szentlélek által munkált közösség jó ízét is. ■ Galambos Ádám Evangélikus.hu ► Hetvenöt éve gyűlt össze először hazánk egyik legnevesebb keresztény nemesi családja, az egyházasberzsenyi Berzsenyieké. A hagyományok őrzéséről, a keresztény szellemi és erkölcsi örökség ápolásáról a mai utódok sem feledkeznek el. A svájci Brüttenben élő Simon-Osváth Lea Marianna néhány unokatestvérével tavaly megalapította az Egyházasberzsenyi Berzsenyi Családi Egyesületet. Az immár ötödik alkalommal megrendezett családi találkozón mintegy százhetven fő vett részt július 18-19-én Budapesten. A név valóban kötelez, így az első nap stílusosan a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnáziumban találkoztak első Berzsenyi Benedek vérvonalának sarjai. Szabó Lajos református lelkész rövid imája és Simon-Osváth Lea Mariannának, az Egyházasberzsenyi Berzsenyi Családi Egyesület elnökének megnyitóbeszéde után a kiterjedt család tizenkét ágát dr. Szabó Endre mutatta be. Jelenleg mintegy háromszázötven főt foglal magában a család Magyarországon és szerte a világban, a családfán pedig az ősökkel együtt körülbelül hatezer személy található a középkortól napjainkig. A költő Berzsenyit mindenki ismeri, de szó esett a nemzetség más kiemelkedő, ám kevésbé közismert tagjairól is. Boldog Apor Vilmoshoz hasonló mártírsors jutott dr. Berzsenyi Zoltán sebészprofesszornak, a székesfehérvári kórház egykori igazgatójának, akit 1945 januárjában ölt meg egy puskagolyó. Berzsenyi Lénárd 1848-as honvéd ezredes, festőművész viszont nem vált a család hősi halottjává, noha kis híján ő lett a tizennegyedik aradi vértanú. Aradon előbb golyó általi halálra, majd tizennyolc évi várfogságra ítélték, végül 1857-ben kapott kegyelmet. Az olmützi várbörtönben fogsága ideje alatt portrésorozatot készített fogolytársairól. A kaposvári Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság tevékenységét az elnök, dr. Szakály Sándor történészprofesszor ismertette. Az 1904-ben alapított társaság adja ki a Somogy folyóiratot is. A nem családtag dr. Fórizs Gergely, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa fő kutatási területéről, Berzsenyi Dániel műveinek kritikai kiadásáról beszélt a leginkább érintetteknek. Tavaly jelent meg_a költő levelezése, amelyből érdekes filológiai adalékok ismerhetők meg, például a Berzsenyi-szignó helyesírásának változatai. A költőt egyébként evangélikus lelkész fedezte fel a magyar irodalom számára: Kis János soproni lelkipásztor, későbbi dunántúli püspök küldte el jó barátja verseit Kazinczy Ferencnek. Nemcsak a verselésben, a nótaszerzésben is jeleskedtek a Berzsenyiek: a Csillag születik tehetségkutató műsor 2012-es győztese, Mészáros János Elek a családi körnek dr. Berzsenyi László (közjegyző és zeneszerző) Megy a kislány eprészőbe című nótáját tanította be. A találkozó második napja Berzsenyi Dániel mellszobrának megkoszorúzásával kezdődött. A Nemzeti Múzeum kertjében már 1860-ban felállították báró Vay Miklós alkotását, amely az első volt a nemzet nagyjait megörökítő sorban. A szobor történetét Debreczeni Droppán Béla történész, a Nemzeti Múzeum munkatársa ismertette. A józsefvárosi önkormányzat nevében Sántha Péterné alpolgármester helyezett el koszorút, majd méltatta a nagy ódaköltő munkásságát és a családi összefogást. A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaságot Kondor Katalin általános szakmai alelnök képviselte, és részt vett a koszorúzáson a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke, Gáncs Péter is, aki veje révén maga is távoli családtagnak számít. A magyar kereszténység bemutatása a Berzsenyieken és a hozzájuk kapcsolódó családokon keresztül az egyesület egyik fontos célja. A család számára meghatározó ez a háttér, így a találkozó a Deák téri templomban úrvacsorás istentisztelettel folytatódott. Gáncs Péter 2MÓZ 16,2 alapján tartott prédikációját Berzsenyi Dániel Fohászkodás című versével kezdte és fejezte be. ■ WalkóÁdám
