Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)

2015-07-19 / 29. szám

ÉLŐ VÍZ Evangélikus Élet 2015. július 19. *• 11 Az építő kritika áldásai Gondoltál már arra, milyen fontos az építő kritika, illetve az idejében mon­dott figyelmeztetés? Évekkel ezelőtt történt a következő. Egy nyomdával, amellyel már egy ide­je együtt dolgoztunk, tervrajzot készít­tettünk, amellyel több ezer embernek szerettük volna bemutatni a szerveze­tünket. Amikor a kész munkát átnéz­tük, azt láttuk, hogy a színek nem egyeznek meg az általunk megadottak­kal. Még csak nem is hasonlítottak. Hajlamos vagyok az embereknek való megfelelésre törekedni, igyekszem elkerülni, hogy megbántsak máso­kat, ezért tanakodtam magamban, mitévő legyek. „Nem akarok panasz­kodni - érveltem. - Talán nem olyan rosszak ezek a színek, eltekinthetünk tőle, hogy nem pontosan stimmelnek!' Asszisztensem azonban nem értett ve­lem egyet, nem fogadta el a „nehogy megsértsünk valakit” érvelésemet. O tudta, hogy mit kell tenni. „így nem küldhetjük ki - erőskö­­dött. - Újra meg kell, hogy csinálja a nyomda.” Asszisztensemnek természetesen igaza volt. Lelküsmeretes, precíz mun­kával kiválasztottuk szervezetünk be­mutatásához a színeket, és pontosan meghatároztuk az igényeinket. Azzal nem tettünk volna szívességet a nyom­dának, ha elfogadjuk a gyenge minő­séget. Fontosabb volt számukra, hogy megtudják: szolgáltatásuk nem felel meg az elvárásoknak, mint hogy ne bántsuk meg őket. Egyébként hogyan jöttek volna rá, hogy korrekciós intéz­kedésekre van szükség, ha a jövőben biztosítani akarják a minőséget? A nyomda illetékesei nemhogy nem sértődtek meg, hanem értékelték a visszajelzést a hibáról, és gyorsan vá­laszoltak. A következő nap pedig megkaptuk az újra elkészített munkát, sokkal jobb minőségben. Örültem, hogy az asszisztensem ragaszkodott az álláspontjához, és jelezte a fenntartá­sait a nyomdának és nekem is. ' Visszatekintve az esetre, rájöttem, hogy elfeledkeztem néhány fontos bib­liai tanításról, mely a helyénvaló korri­gálás értékéről beszél, legyen szó eladó­ról, alkalmazottról vagy akár ügyfélről. Az intés ajándéka. Ha valakinek - akár egy munkatársnak, barátnak vagy szállítónak - megmondjuk, hogy a munkája nem fogadható el, az lehet jótétemény, ha megfelelő lelkülettel, nem lekezelően tesszük, hanem segí­tő szándékkal, hogy a jövőben jobban teljesítsen. „Mint az aranyfüggő és a színarany ékszer, olyan a bölcs feddés a szófogadó fülnek!’ (Péld 25,12) Az intés mint kötelesség. Ha találko­zol valakivel, akinek a munkája nem megfelelő, de nem hívod fel rá a figyel­mét, gyakorlatilag te is részestársa leszel, elnézve a hibát. „Ne gyűlöld szí­vedben atyádfiát! Fedd meg bátran honfitársadat, hogy ne légy részes a vét­kében” (3MÓZ 19,17) Az intés haszna. Sokszor nehéznek tűnik a korrigálás és a figyelmeztetés, de ha ez segítség a másiknak, hogy ha­tékonyabb legyen a munkája, akkor le­het, hogy az illető hálás lesz az építő észrevételért. „Aki figyelmezteti az embereket, az végül kedvesebb lesz annál, aki csak hízeleg” (Péld 28,23) A szeretettel, őszinte törődésből megfogalmazott kritika erősítheti a mi­nőség iránti saját elkötelezettségünket, és ügyfelünkét is. ■ Rick Boxx Forrás: Monday Manna Ne maradjon az asztalfiókban! címmel felső tagozatos általános iskolások, középiskolások, illetve felnőttek részére hirdetett vers- és prózaíró pályázatot a kőszegi Chernél Kálmán Városi Könyvtár több kategóriában. Az alábbi írás felnőtt szerzője a mese kategória első díját érdemelte ki valós esemény ihlette pályamunkájával. A templom egere ■ Plechl Ildikó Egy parkban lakott a kis szürke egér. Olyan volt, mint minden kisegér. Fürge, kíváncsi, futkosós, de nagyon magányos. Egy meleg nyári napon kíváncsi egerünk a parkban lévő nagy épület felé vette az útját, és óvatosan, a nyit­va hagyott ablakon bemászott. Cso­dálkozva nézett körül, mert hatalmas térben volt, ahol padsorok voltak, s viasz szaga érződött. Senki nem volt ott, így kis szürke egerünk körbejárta a hatalmas termet, és a három lépcsősor egyikén felme­részkedett a karzatra. Ez a hatalmas te­rű, karzatos építmény templom volt. A mi kis szürke egerünk pedig úgy döntött, jó lesz neki itt. A karzaton, nem messze az orgonától, az egyik padnál pont egy egérnek való kis lyuk volt, ahová beköltözött. A kisegér nagyon szerette az orgo­naszót és az énekkart is hallgatni, a farkincája is ritmusra járt. A leghálá­sabb hallgatóság volt, és soha eszébe nem jutott, hogy a kottákat vagy az énekeskönyveket megrágja. Az orgo­nista észrevette, de mivel nem volt szemtelen egér, aki a lába alatt futko­sott volna, nem bántotta, hanem bi­zony finom falatokat is hozott neki. Egyik nap, mikor nagy vihar volt kint, a parkban az összes fa hajlado­zott a széltől, esőtől, a madarak is el­bújtak a fészkeikben, a kisegér furcsa csobogásra lett figyelmes. A bezárt ajtóknál folyt be a víz. De honnét jön, mi történik? A padokat nyaldosta a víz, rajta úsztak a szőnyegek, s kisegerünk is megrémült: „Jaj, mi lesz most!” De tudta, hogy neki meg kell mentenie ezt a templomot, mert ide jó embe­rek járnak! Mit tegyen? Hogy értesítsen bár­kit is? Az orgona! Igen, azzal! S az orgonistától tanultak szerint a billentyűzeten futkosott, ami igen furcsa zenét eredményezett. S mivel az orgonaszó messze elhangzik, jöt­tek is a tiszteletessel: ebben a viharban miért szól éktelen hangon az orgona?! Látták a nagy árvizet a templom belsejében, az emberek pedig tették a dolgukat. Merték a vizet, mentet­ték a menthetőt. A következő napokban, hetek­ben, hónapokban, amikor a templo­mot kitakarították, a padokat újracsi­szolták, a szőnyegeket kitisztítot­ták, a falakat kimeszelték, a kis szür­ke templomi egérről sem feledkeztek meg. A karzaton külön kis egérlakot kapott, az orgonától nem messze, a legjobb falatokat hozták neki, nagy becsben tartották. Mert ha ő nem kezd el az orgona billentyűzetén egérnótát járni, ki tudja, mi történt volna még az árvíz miatt? » # # A mesét ihlető valós esemény: 2009. jú­nius 24-én a nagy esőzések következ­tében a kőszegi evangélikus templomot elárasztotta a hegyről lezúduló víz. SEMPER REFORMANDA „Minden időleges és érzékelhető do­lognak el kell tűnnie, nekünk pedig meg kell tanulnunk nélkülözni őket, ha Istenhez akarunk jutni. így hát a mi­se és a szentség olyan jegy, amelyen gyakoroljuk és szoktatjuk magunkat ahhoz, hogy minden látható szerete­­tet, segítséget és vigaszt elhagyjunk, és Krisztusnak és szentjeinek láthatatlan szeretetére, segítségére és támogatá­sára merjünk hagyatkozni. A halál minden látható dolgot elragad-elsza­­kít az emberektől és ^múlandó dol­goktól. Ezért ellenében a láthatatlan, örökkévaló dolgok segítségére van szükségünk, s éppen ezeket nyújtja ne­künk a szentség. Ehhez kell tehát hi­tünkkel hozzátapadnunk mindaddig, míg érzékelhetően és nyilvánvalóan is meg nem kapjuk őket.” M Luther Márton: Krisztus valóságos szent testének sacramentumáról (Wiczián Dezső fordítása) HETI ÚTRAVALÓ „így szól az Úr, a te teremtőd...: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!" (Ézs 43,1) Szentháromság ünnepe után a 6. hé­ten az Útmutató reggeli és heti igéi által Isten a keresztség ajándékával megtérésre hív. Miért teszi ezt? „Mert én, az Úr vagyok... a te szabadítod! (...) Mivel drágának tartalak és becses­nek, és mivel szeretlek..!’ (Ézs 43,3.4) „Krisztus szereti az egyházat, és ön­magát adta érte, hogy megszentelje, és megtisztítsa a keresztséggel az ige által.” (Ef 5,25.26; LK) Ő a keresztségben Atyja bűnbocsátó szeretetének zá­logát adja. „Jézus Krisztus a világ világossága, nála van örökké az élet for­rása.” (GyLK 699) És most tőlünk kérdi: „...mégsem akartok hozzám jön­ni, hogy életetek legyen!’ (Jn 5,40) Ezért küldte apostolait: „...tegyetek ta­nítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentiéleknek nevében, tanítva őket..!’ (Mt 28,19-20) És Pál így tanít: „A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisz­tus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben jár­junk!’ (Róm 6,4) Ő a keresztség előképének tekinti Izráel átvonulását a ten­geren (lásd íKor 10,1-2). „Izráelfiai szárazon mentek be a tenger közepé­be, a víz pedig falként állt mellettük jobbról és balról’.’ (2MÓZ 14,22) És így prédikált Péter pünkösdkor: „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mind­nyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szent­lélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik...” (ApCsel 2,38-39) A filippi börtönben Pál így hirdette Isten igéjét a börtönőrnek: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözölsz mind te, mind a te há­zad népe. (...) Ő pedig... azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt!’ (ApCsel 16,31.33) Jézus ezt mondta versengő tanítványainak: „...ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába’.’(Mt 18,3) A szemtanú János igaz bizony­ságtétele szerint a halott Jézus „lábszárcsontját nem törték el, hanem az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki” (Jn 19,33-34). Luther dr. tanítja: „Krisztus a keresztségbe minden időre be­levegyítette ártatlan, piros vérét. Mert a szent keresztséget is ugyanaz a vér szerezte meg nekünk, amely érettünk kiomlott, és bűneinkért megfizetett. Ő vére érdemét és erejét a keresztségbe helyezte, hogy abban legyen a mi­énk.” A megdicsőült Krisztus e levele nem csak az egykori, élőhalott szár­­diszi gyülekezethez íródott: „Ébredjfel..., és térj meg! (...) Aki győz, azt öl­töztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlőm ki az élet könyvéből, ha­nem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt’.’ (Jel 3,2-3.5) „Meg vagyok keresztelve!” - e tény állandó erőforrást jelentett reformá­torunk számára (is), s vele zengheti, kit Isten keresztnevén szólított és meg­váltott: övé vagyok! „Hit által Krisztus váltságát / Elnyerjük e szentségben. / így ez a víz piros folyam, / Megváltónk áldott vére, / Gyógyír... / S elmos­sa minden vétkünk.” (EÉ 295,3) ■ Garai András A Lepramisszió köszöneté „A Nemzetközi Lepramisszió tagor­szágaiban gyűjtött segítségből a Nepáli Lepramisszió közvetlenül vagy közvet­ve több mint tizennyolcezer emberen segített a két és fél hónappal ezelőtti hatalmas földrengés áldozatai közül. Orvosi segítséget, otthont, anyagi tá­mogatást, élelmet és más gyorsse­gélyt tudtunk osztani a legrászorultab­bak között. Különösen is a leprabete­gek családjai, az egyedülálló asszonyok által vezetett háztartások, a mozgás­­sérültek és a legszegényebbek álltak a segítségnyújtás középpontjában. Munkatársaink - akik közül sokan maguk is károsultak - végtelen önfel­áldozással és odaadással állnak helyt folyamatosan. Nagyon segítőkészek voltak a kormányzati szervek, a helyi vezetés, valamint a különféle civilszer­vezetek is. Végtelenül hálásak va­gyunk a Nemzetközi Lepramisszió tagországaiból érkezett adományo­kért minden egyes támogatónak! Cso­dálatosan tapasztaltuk meg a szeretet­nek és együttérzésnek a jeleit. Április 25. óta az Anandaban kór­házban 407 sérültet láttunk el sebészeti és más beavatkozással. Mobil kliniká­inkon 1555 személyt részesítettünk el­látásban a környező 8 kerületben. 2135 sérültön végeztünk röntgenvizsgálatot gépünkkel. 429 személynek nyújtot­tunk tanácsadást, 1416 háztartást része­sítettünk sürgősségi élelmiszer- és tar­tóscikk-segélyben. 2035 sátrat biztosí­tottunk átmeneti szállásul az áldoza­tok számára, 639 lakóházat javítottunk meg vagy építettünk újjá. 26 károsult alkalmazottunknak nyújtottunk anya­gi segítséget, további 44 dolgozónknak kívánjuk még ugyanezt biztosítani. A támogatások felhasználása folya­matosan zajlik házépítéssel, az egész­ségügyi szolgáltatások nyújtásával. Anandaban az ország vezető leprakór­háza és referenciakórház egyben. Minden, ami itt történik, különösen is a figyelem középpontjában áll. Ezért a kapott segítség is különös jelentősé­gű, melyet minden egyes támogatónak hálásan köszönünk! Shovakhar Kandel, a Nepáli Lepra­misszió igazgatója.” Hálás szívvel és tisztelettel köszönöm meg támogatóinknak, hogy felhívá­sunkra rövid időn belül 1025 587 forint adományt juttattak el hozzánk, melyet maradéktalanul továbbítottunk a Nemzetközi Lepramisszión keresztül a Nepáli Lepramissziónak. ■ Riskóné Fazekas Márta igazgató, Magyarországi Lepramisszió

Next

/
Oldalképek
Tartalom