Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-07-19 / 29. szám
ÉLŐ VÍZ Evangélikus Élet 2015. július 19. *• 11 Az építő kritika áldásai Gondoltál már arra, milyen fontos az építő kritika, illetve az idejében mondott figyelmeztetés? Évekkel ezelőtt történt a következő. Egy nyomdával, amellyel már egy ideje együtt dolgoztunk, tervrajzot készíttettünk, amellyel több ezer embernek szerettük volna bemutatni a szervezetünket. Amikor a kész munkát átnéztük, azt láttuk, hogy a színek nem egyeznek meg az általunk megadottakkal. Még csak nem is hasonlítottak. Hajlamos vagyok az embereknek való megfelelésre törekedni, igyekszem elkerülni, hogy megbántsak másokat, ezért tanakodtam magamban, mitévő legyek. „Nem akarok panaszkodni - érveltem. - Talán nem olyan rosszak ezek a színek, eltekinthetünk tőle, hogy nem pontosan stimmelnek!' Asszisztensem azonban nem értett velem egyet, nem fogadta el a „nehogy megsértsünk valakit” érvelésemet. O tudta, hogy mit kell tenni. „így nem küldhetjük ki - erősködött. - Újra meg kell, hogy csinálja a nyomda.” Asszisztensemnek természetesen igaza volt. Lelküsmeretes, precíz munkával kiválasztottuk szervezetünk bemutatásához a színeket, és pontosan meghatároztuk az igényeinket. Azzal nem tettünk volna szívességet a nyomdának, ha elfogadjuk a gyenge minőséget. Fontosabb volt számukra, hogy megtudják: szolgáltatásuk nem felel meg az elvárásoknak, mint hogy ne bántsuk meg őket. Egyébként hogyan jöttek volna rá, hogy korrekciós intézkedésekre van szükség, ha a jövőben biztosítani akarják a minőséget? A nyomda illetékesei nemhogy nem sértődtek meg, hanem értékelték a visszajelzést a hibáról, és gyorsan válaszoltak. A következő nap pedig megkaptuk az újra elkészített munkát, sokkal jobb minőségben. Örültem, hogy az asszisztensem ragaszkodott az álláspontjához, és jelezte a fenntartásait a nyomdának és nekem is. ' Visszatekintve az esetre, rájöttem, hogy elfeledkeztem néhány fontos bibliai tanításról, mely a helyénvaló korrigálás értékéről beszél, legyen szó eladóról, alkalmazottról vagy akár ügyfélről. Az intés ajándéka. Ha valakinek - akár egy munkatársnak, barátnak vagy szállítónak - megmondjuk, hogy a munkája nem fogadható el, az lehet jótétemény, ha megfelelő lelkülettel, nem lekezelően tesszük, hanem segítő szándékkal, hogy a jövőben jobban teljesítsen. „Mint az aranyfüggő és a színarany ékszer, olyan a bölcs feddés a szófogadó fülnek!’ (Péld 25,12) Az intés mint kötelesség. Ha találkozol valakivel, akinek a munkája nem megfelelő, de nem hívod fel rá a figyelmét, gyakorlatilag te is részestársa leszel, elnézve a hibát. „Ne gyűlöld szívedben atyádfiát! Fedd meg bátran honfitársadat, hogy ne légy részes a vétkében” (3MÓZ 19,17) Az intés haszna. Sokszor nehéznek tűnik a korrigálás és a figyelmeztetés, de ha ez segítség a másiknak, hogy hatékonyabb legyen a munkája, akkor lehet, hogy az illető hálás lesz az építő észrevételért. „Aki figyelmezteti az embereket, az végül kedvesebb lesz annál, aki csak hízeleg” (Péld 28,23) A szeretettel, őszinte törődésből megfogalmazott kritika erősítheti a minőség iránti saját elkötelezettségünket, és ügyfelünkét is. ■ Rick Boxx Forrás: Monday Manna Ne maradjon az asztalfiókban! címmel felső tagozatos általános iskolások, középiskolások, illetve felnőttek részére hirdetett vers- és prózaíró pályázatot a kőszegi Chernél Kálmán Városi Könyvtár több kategóriában. Az alábbi írás felnőtt szerzője a mese kategória első díját érdemelte ki valós esemény ihlette pályamunkájával. A templom egere ■ Plechl Ildikó Egy parkban lakott a kis szürke egér. Olyan volt, mint minden kisegér. Fürge, kíváncsi, futkosós, de nagyon magányos. Egy meleg nyári napon kíváncsi egerünk a parkban lévő nagy épület felé vette az útját, és óvatosan, a nyitva hagyott ablakon bemászott. Csodálkozva nézett körül, mert hatalmas térben volt, ahol padsorok voltak, s viasz szaga érződött. Senki nem volt ott, így kis szürke egerünk körbejárta a hatalmas termet, és a három lépcsősor egyikén felmerészkedett a karzatra. Ez a hatalmas terű, karzatos építmény templom volt. A mi kis szürke egerünk pedig úgy döntött, jó lesz neki itt. A karzaton, nem messze az orgonától, az egyik padnál pont egy egérnek való kis lyuk volt, ahová beköltözött. A kisegér nagyon szerette az orgonaszót és az énekkart is hallgatni, a farkincája is ritmusra járt. A leghálásabb hallgatóság volt, és soha eszébe nem jutott, hogy a kottákat vagy az énekeskönyveket megrágja. Az orgonista észrevette, de mivel nem volt szemtelen egér, aki a lába alatt futkosott volna, nem bántotta, hanem bizony finom falatokat is hozott neki. Egyik nap, mikor nagy vihar volt kint, a parkban az összes fa hajladozott a széltől, esőtől, a madarak is elbújtak a fészkeikben, a kisegér furcsa csobogásra lett figyelmes. A bezárt ajtóknál folyt be a víz. De honnét jön, mi történik? A padokat nyaldosta a víz, rajta úsztak a szőnyegek, s kisegerünk is megrémült: „Jaj, mi lesz most!” De tudta, hogy neki meg kell mentenie ezt a templomot, mert ide jó emberek járnak! Mit tegyen? Hogy értesítsen bárkit is? Az orgona! Igen, azzal! S az orgonistától tanultak szerint a billentyűzeten futkosott, ami igen furcsa zenét eredményezett. S mivel az orgonaszó messze elhangzik, jöttek is a tiszteletessel: ebben a viharban miért szól éktelen hangon az orgona?! Látták a nagy árvizet a templom belsejében, az emberek pedig tették a dolgukat. Merték a vizet, mentették a menthetőt. A következő napokban, hetekben, hónapokban, amikor a templomot kitakarították, a padokat újracsiszolták, a szőnyegeket kitisztították, a falakat kimeszelték, a kis szürke templomi egérről sem feledkeztek meg. A karzaton külön kis egérlakot kapott, az orgonától nem messze, a legjobb falatokat hozták neki, nagy becsben tartották. Mert ha ő nem kezd el az orgona billentyűzetén egérnótát járni, ki tudja, mi történt volna még az árvíz miatt? » # # A mesét ihlető valós esemény: 2009. június 24-én a nagy esőzések következtében a kőszegi evangélikus templomot elárasztotta a hegyről lezúduló víz. SEMPER REFORMANDA „Minden időleges és érzékelhető dolognak el kell tűnnie, nekünk pedig meg kell tanulnunk nélkülözni őket, ha Istenhez akarunk jutni. így hát a mise és a szentség olyan jegy, amelyen gyakoroljuk és szoktatjuk magunkat ahhoz, hogy minden látható szeretetet, segítséget és vigaszt elhagyjunk, és Krisztusnak és szentjeinek láthatatlan szeretetére, segítségére és támogatására merjünk hagyatkozni. A halál minden látható dolgot elragad-elszakít az emberektől és ^múlandó dolgoktól. Ezért ellenében a láthatatlan, örökkévaló dolgok segítségére van szükségünk, s éppen ezeket nyújtja nekünk a szentség. Ehhez kell tehát hitünkkel hozzátapadnunk mindaddig, míg érzékelhetően és nyilvánvalóan is meg nem kapjuk őket.” M Luther Márton: Krisztus valóságos szent testének sacramentumáról (Wiczián Dezső fordítása) HETI ÚTRAVALÓ „így szól az Úr, a te teremtőd...: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!" (Ézs 43,1) Szentháromság ünnepe után a 6. héten az Útmutató reggeli és heti igéi által Isten a keresztség ajándékával megtérésre hív. Miért teszi ezt? „Mert én, az Úr vagyok... a te szabadítod! (...) Mivel drágának tartalak és becsesnek, és mivel szeretlek..!’ (Ézs 43,3.4) „Krisztus szereti az egyházat, és önmagát adta érte, hogy megszentelje, és megtisztítsa a keresztséggel az ige által.” (Ef 5,25.26; LK) Ő a keresztségben Atyja bűnbocsátó szeretetének zálogát adja. „Jézus Krisztus a világ világossága, nála van örökké az élet forrása.” (GyLK 699) És most tőlünk kérdi: „...mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen!’ (Jn 5,40) Ezért küldte apostolait: „...tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentiéleknek nevében, tanítva őket..!’ (Mt 28,19-20) És Pál így tanít: „A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk!’ (Róm 6,4) Ő a keresztség előképének tekinti Izráel átvonulását a tengeren (lásd íKor 10,1-2). „Izráelfiai szárazon mentek be a tenger közepébe, a víz pedig falként állt mellettük jobbról és balról’.’ (2MÓZ 14,22) És így prédikált Péter pünkösdkor: „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik...” (ApCsel 2,38-39) A filippi börtönben Pál így hirdette Isten igéjét a börtönőrnek: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözölsz mind te, mind a te házad népe. (...) Ő pedig... azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt!’ (ApCsel 16,31.33) Jézus ezt mondta versengő tanítványainak: „...ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába’.’(Mt 18,3) A szemtanú János igaz bizonyságtétele szerint a halott Jézus „lábszárcsontját nem törték el, hanem az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki” (Jn 19,33-34). Luther dr. tanítja: „Krisztus a keresztségbe minden időre belevegyítette ártatlan, piros vérét. Mert a szent keresztséget is ugyanaz a vér szerezte meg nekünk, amely érettünk kiomlott, és bűneinkért megfizetett. Ő vére érdemét és erejét a keresztségbe helyezte, hogy abban legyen a miénk.” A megdicsőült Krisztus e levele nem csak az egykori, élőhalott szárdiszi gyülekezethez íródott: „Ébredjfel..., és térj meg! (...) Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlőm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt’.’ (Jel 3,2-3.5) „Meg vagyok keresztelve!” - e tény állandó erőforrást jelentett reformátorunk számára (is), s vele zengheti, kit Isten keresztnevén szólított és megváltott: övé vagyok! „Hit által Krisztus váltságát / Elnyerjük e szentségben. / így ez a víz piros folyam, / Megváltónk áldott vére, / Gyógyír... / S elmossa minden vétkünk.” (EÉ 295,3) ■ Garai András A Lepramisszió köszöneté „A Nemzetközi Lepramisszió tagországaiban gyűjtött segítségből a Nepáli Lepramisszió közvetlenül vagy közvetve több mint tizennyolcezer emberen segített a két és fél hónappal ezelőtti hatalmas földrengés áldozatai közül. Orvosi segítséget, otthont, anyagi támogatást, élelmet és más gyorssegélyt tudtunk osztani a legrászorultabbak között. Különösen is a leprabetegek családjai, az egyedülálló asszonyok által vezetett háztartások, a mozgássérültek és a legszegényebbek álltak a segítségnyújtás középpontjában. Munkatársaink - akik közül sokan maguk is károsultak - végtelen önfeláldozással és odaadással állnak helyt folyamatosan. Nagyon segítőkészek voltak a kormányzati szervek, a helyi vezetés, valamint a különféle civilszervezetek is. Végtelenül hálásak vagyunk a Nemzetközi Lepramisszió tagországaiból érkezett adományokért minden egyes támogatónak! Csodálatosan tapasztaltuk meg a szeretetnek és együttérzésnek a jeleit. Április 25. óta az Anandaban kórházban 407 sérültet láttunk el sebészeti és más beavatkozással. Mobil klinikáinkon 1555 személyt részesítettünk ellátásban a környező 8 kerületben. 2135 sérültön végeztünk röntgenvizsgálatot gépünkkel. 429 személynek nyújtottunk tanácsadást, 1416 háztartást részesítettünk sürgősségi élelmiszer- és tartóscikk-segélyben. 2035 sátrat biztosítottunk átmeneti szállásul az áldozatok számára, 639 lakóházat javítottunk meg vagy építettünk újjá. 26 károsult alkalmazottunknak nyújtottunk anyagi segítséget, további 44 dolgozónknak kívánjuk még ugyanezt biztosítani. A támogatások felhasználása folyamatosan zajlik házépítéssel, az egészségügyi szolgáltatások nyújtásával. Anandaban az ország vezető leprakórháza és referenciakórház egyben. Minden, ami itt történik, különösen is a figyelem középpontjában áll. Ezért a kapott segítség is különös jelentőségű, melyet minden egyes támogatónak hálásan köszönünk! Shovakhar Kandel, a Nepáli Lepramisszió igazgatója.” Hálás szívvel és tisztelettel köszönöm meg támogatóinknak, hogy felhívásunkra rövid időn belül 1025 587 forint adományt juttattak el hozzánk, melyet maradéktalanul továbbítottunk a Nemzetközi Lepramisszión keresztül a Nepáli Lepramissziónak. ■ Riskóné Fazekas Márta igazgató, Magyarországi Lepramisszió
