Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-07-19 / 29. szám
Evangélikus Élet PANORAMA 2015. július 19. » 9 RALI A NÉGYKEREKŰ TEMPLOMMAL előadótermében meghitt úrvacsora-közösségben voltunk együtt. Mindnyájan, Luther és Melachthon is ott volt, sőt Bölcs Frigyes is, ahogy Lucas Cranach megfestette a városi templom szárnyas oltárán. Luther pengette a lantot, az ő úrvacsorái énekét (EÉ 303) énekeltük: Krisztus Jézus, mi Megváltónk, Sok halálos sebből gyógyítónk, Értünk ontott drága vért, Megfizetett minden bűnünkért. U De bízzál, ne kételkedj már: Ő beteget, bűnöst hív és vár, Terhe alatt roskadót És bűnbánat könnyét hullatót. 5- nap A hazafelé vezető úton egy átlagos zarándokcsapat kimerültén tesped, beleragadva az ülésbe, egyesek félrebillent fejjel húzzák a lóbőrt. Egy átlagos zarándokcsapat ezt tette volna, de nem mi!... Sándor Frigyes (Nagy Sándor kérlelhetetlenségével és Bölcs Frigyes ravaszságával felvértezve) dolgozatot íratott az utasokkal „a leadott anyagból”! Jelzem, a tesztláp kitöltése senkinek sem okozott gondot, bukás nem volt. Mit vársz ettől a zarándoklattól? - hangzott első nap a kérdés. Mit kaptál, hogyan értékeled az eltelt öt napot? - a válaszadás szigorúan önkéntes alapon történt. A mikrofon kézről kézre járt, és nem akart véget érni az élménybeszámolók sora. Hely hiányában csak egy mondatot idézek: „Ez a busz ebben az öt napban négy keréken guruló templom volt!” - mondta Nagy Zoltán sárszentlőrinci felügyelő, és mindnyájan úgy éreztük, hogy igaza van. Talán a kerekes templomok, a mozgásban levő keresztyének, a mobilizált gyülekezetek lehetnek egy új reformáció hordozói... Nem gondolod, kedves Olvasó? Tied ma és mindenkoron / Az ország és a hatalom; / Ami jót kérünk, megadod, / Imádságunk meghallgatod. / Dicsőség itt és odafenn, / Néked, jó Istenünk! Ámen. (EÉ 72) ■ Kedves Testvérek! Ahogy a családnak mutattam a képeket, hiányérzetem támadt. Nagyon sok társasúton voltunk már a párommal, és a képek nézegetése közben mindig megelevenedtek a látottak. Most nem éreztem olyan óriási élménynek, hogy Németországban jártam. Ekkor nyúltam a levelekhez, amiket küldtetek. Végigolvasva a szösszeneteket, a küldött képeken felismerve az új testvéreket - titeket -, rögtön kitisztultak az érzéseim. Most már tudom, hogy a szó, az érintés, a zene, a kapcsolatok, a hittel átszőtt új ismeretek azok, amik ennek az útnak a lényegét megadták. Nem igazán a templomokon volt a hangsúly, hanem azon a rezgésen, ami megjelent bennem és bennünk, amikor ott jártunk. Hihetetlenül megelevenedett Luther Márton a maga 16. századi alakjában és szellemében. Ilyet én még sohasem éltem át. Nagyön boldog vagyok, hogy együtt lehettem veletek akkor és ott! És a fényképeim is nagyon jól sikerültek, mert minden képen mi, az emberek vagyunk fontosak egymásnak. A melki, augsburgi, wartburgi stb. épületek is fontosak voltak, de csak eszközei, díszletei azoknak a napoknak. Hálás köszönet az istenes napokért! ■ Juhászné Márta (Mezőtúr) Wittenberg főtere, Luther-emlékmű Altöttingben, a hangulatos bajor városkában fölkerestük Krisztus keresztre feszítésének panorámáját, mely Gebhard Fugel festőnek a Feszty-körképhez mérhető monumentális alkotása. Az 1903 júliusában megnyitott körkép a kor archeológiái felfedezéseire alapozva a realisztikus ábrázolás döbbenetes élményét nyújtja a látogatóknak. Következő állomásunk Augsburg. Itt találkozott az eretnekség gyanújába keveredett Luther Cajetan bíborossal, aki tételei visszavonására próbálta rávenni a naiv szerzetest - sikertelenül! Ugyanitt hangzott el a Melanchthon által megfogalmazott Ágostai hitvallás. Nem hagyhattuk ki, hogy a gyűlés helyszínén elénekeljük az Erős vár... minden versszakát... jó evangélikusokhoz méltóan természetesen kívülről. Megtekintettük a Fugger-házat és megtudtuk, hogy a fukar (= Fugger) bankárok szociális lakásokat hoztak létre rászoruló szegényeknek. Hogy ez mennyire volt önzetlen, és mennyiben szolgált reklámcélokat, azt mindenki maga dönthette el. állok, másként nem tehetek” feliratú zokni és számtalan szuvenír, ami biztosan nem kell az üdvösséghez, sőt... (Vajon mennyivel elfogadha-Wartburg vára tóbb az örömszerzés céljából megvásárolt Luther-csoki, mint az érdemszerzés céljából megvásárolt búcsúcédula?) Eisenachban Ursula Cotta házánál az éneklő kisdiák Luther alakját idéztük, megsejtve benne az evangélikus népének, a korái megteremtőjét. Milyen különös „isteni rendezés” hogy néhány házzal odébb két évszázaddal később egy másik gyermek látja meg ebben a városban a napvilágot: a lutheri koráit művészi szinten megszólaltató Johann Sebastian Bach. 4. nap A Halléban eltöltött éjszaka után Eislebenbe látogattunk. A szülőház közelében található a Péter-Páltemplom, ahol Mártont megkeresztelték. Ugyanitt az András-templomban prédikált utoljára a súlyos beteg reformátor. A ház ablakából, ahol meghalt, rálátni a templomra. Itt ravatalozták fel, majd üvegkoporsóban vitték Wittenbergbe. Az irányt mi is a reformáció központja felé vettük, Luther kedves zsoltárát idézve: „Nem halok meg hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit” (Zsolt 118,17). Van valami* szimbolikus üzenete annak, hogy a zarándoklat nem a reformátor sírjához vezetett, hanem az alkotó, ereje teljében munkálkodó Luthert állította elénk. Wittenbergi programunk ugyanis a fekete kolostor, az egyetem, Melanchthon és Lucas Cranach háza, valamint a városi templom megtekintése után a vártemplomnál fejeződött be. A bronzba öntött kilencvenöt tétel kapujánál tovább nem jutottunk, mert a jubileumi restaurációs munkák miatt a templom zárva volt a turisták előtt. Pedig szerettük volna leróni kegyeletünket a nagy reformátorok sírjainál. Néhány kép is készült volna a sír mellett a kegyes zarándokokról... de a nagy Rendező értésünkre adta, hogy ő nem a holtak, hanem az élők Istene! Ne keressétek a holtak közt az élőt! Ezen az estén az élő Úr látta vendégül zarándokcsapatunkat. A hotel 3. nap A többórás úton Wartburg felé az aktuális „tananyagon” kívül jutott idő némi mókázásra is: „biederes aus kirchlichen Kreisen”- szót kapott az eklézsia humora. Derülve gurultunk... Wartburg várának tövében már vártak ránk az NDK-s időkből jól ismert „túracsacsik” - de mivel nehéznek találtattunk (30 kg felett), kocoghattunk a saját lábunkon. Mint köztudott, az ősi várnak magyar lakója volt Árpád-házi Szent Erzsébet. Szerettünk volna kicsit büszkék lenni a nagy népszerűségnek örvendő magyar elődre, de a Reiseführer nem akart tudni erről a rokonságról. Erzsébet, azaz Elisabeth honosítása tökéletesen sikerült. A nürnbergi mesterdalnokok termét nem tekinthettük meg, mert itt a reformáció kezdetének ötszáz éves jubileumára készülve restaurációs munkákat végeztek. Luther (alias Junker Jörg) lakóhelyét, a német Újszövetség szülőszobáját viszont láthattuk, a láthatatlanul valóságos tintafolttal a falán. A frappáns vezetésnek köszönhetően maradt idő körülnézni a boltban is. Luther-lexikon, reformációi képregény, Luther sör, ördögös-tintapacás póló, Wartburg-puzzle, „itt Lucas Cranach: Tízparancsolat ■ * Sok utazáson vettem már részt, örömmel és szép élményekkel gazdagodva. Ez azonban valóban zarándoklat volt. Fizikailag, szellemileg és lelkileg is hosszú utat jártunk végig, térben és időben is. Vezetőnk, Sándor Frigyes felkészült figyelmessége, szeretetteljes irányítása alatt közelünkbe kerültek a képekről, könyvek lapjairól ismert helyszínek, tárgyak. Győri Gábor lelkész kollégámnak külön köszönöm, hogy zenével fűszerezte mindezt. Élménnyé lettek az ismeretek! De a történelem távolából nemcsak tárgyakkal, emlékekkel és nem is csak Lutherrel találkoztunk, hanem az élete centrumában álló Krisztussal. Ő volt velünk, ő teremtett közösséget az utazók között, s tette helyre bennünk a látottakat. Főbb személyes élményeim címszavakban: Luther keresztségének helyszíne a Péter-Pál-templomban, kis szobája a wartburgi várban, ahol az Újszövetséget fordította, Bóra Kata kerten átvágó siető bronzszobor-alakja a fekete kolostorban. S a tárgyiakon túl: a sok derűs perc, az anekdoták, viccek, aranyos beszólások, könnyes nevetések, hogy jó evangélikusnak lenni! ■ Schaller Bernadett
