Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-12-13 / 50. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« mmmimmmmmmmmmmmmmmm mm |1 2015. december 13. »► 13 —äüB^— ERDEKES ÉLETUTAK A bűnözőktől is lehet tanulni ► Nehéz örökséggel terhes családi múlt áll Apor János mögött. Édesanyját részeg kirgiz katonák megerőszakolták, édesapja a csodával határos módon, betegen tért vissza a Don-kanyarból. Fiának elvesztése mélyen megrendítette, de végül sikerült talpra állnia. Bár születése után azonnal megkeresztelték - katolikusnak -, mégis másfelé vezetett az útja. Volt katona, dolgozott ápolóként, de amikor egy rabgazdaság állattenyészetét vezette, és megismerkedett a büntetés-végrehajtással, tudta: megtalálta a helyét, és egy életre elkötelezte magát ez utóbbi terület mellett. Onnan is ment nyugdíjba mint büntetés-végrehajtási őrnagy. Felnőttként talált rá az evangélikus egyházra, amelynek évtizedek óta lelkes, odaadó, a gyülekezetnek pedig tevékeny tagja.-Évekig dolgozott büntetés-végrehajtási nevelőként. Ez a munkakör, úgy gondolom, nemcsak jellemformáló, de eléggé igénybe is veszi az ember mentális energiáit.- Kétségkívül. Bár nekem szerencsém volt, hiszen remek munkatársakkal, Benczúr Lászlóval és Görög Tiborral dolgozhattam együtt. Ők nemcsak kiváló emberek, hanem kiváló evangélikus lelkészek is voltak, akiket minden lehetséges módon segítettem. Ezt ők úgy „hálálták meg” hogy nemcsak az elítéltekre, hanem a nevelők lelki egészségére is figyeltek. Engem azonban elsősorban nem a munkahelyi problémákon keresztül tett próbára az Úr: feleségem súlyos betegsége, a fiam halála miatti depresszió és a testületnél lévő erkölcsi gondok sokkal jobban igénybe vettek. Mindezért inkább sokat tanultam, s igyekeztem meglátni, miből lehet szellemileg, lelkileg épülni, töltekezni, profitálni. S. elmondhatom: a bűnözőktől is lehet tanulni, hiszen közöttük is vannak tanult, művelt, intelligens emberek.- Katolikusnak keresztelték, most mégis egy evangélikus gyülekezeti testvérrel beszélgetek.- 1990-ben, Péter fiam halála után tértem át a katolikusból az evangélikus egyházba, amely sokkal bensőségesebb, őszintébb a számomra.- És nem csupán mint rendszeres istentisztelet-látogató kötődik egyházunkhoz.- A gyülekezetemben a hajléktalanok gondozása, istápolása lett a feladatom. Várjuk, fogadjuk őket istentiszteletre, de elvárásaink vannak velük szemben! Nem jöhetnek be ittasan, nem engedem, hogy kiabáljanak, randalírozzanak. Kijelölt helyük van, ahol csendben hallgathatják az istentiszteletet, illetve aki akar, részt vehet benne. Sajnos többnyire - mentálhigiénés és egészségügyi értelemben egyaránt - beteg, irányíthatatlan emberekről van szó, sőt egy részük, mondjuk ki nyugodtan, bűnöző életmódot folytat. Sokukat név szerint is ismerem, gyakran hét közben is találkozunk. Segítek elintézni ügyes-bajos dolgaikat, és persze beszélek nekik az evangéliumról.- Azt tehát már tudjuk, hogy „sokat kivesz” az emberből a büntetésvégrehajtásban végzett munka, én azonban inkább arra lennék kíváncsi, mit adott önnek.- A legnagyobb élmény az, amikor a volt elítéltekkel találkozom, megismernek, s nem szólnak le, nem mondanak rosszat az akkori időkről, hanem azt mondják, hogy jó volt, amíg ott dolgoztam, sokat köszönhetnek nekem. Vagy ha összetalálkozom volt kollégákkal, akik arra kérnek, hogy ha lehet, menjek még vissza dolgozni. Tehát sok barátságot, meghatározó élményeket és megerősödött hitet kaptam a munkámtól.- Nagyon sok nyomort, bűnt, szenvedést láthatott. Hogyan tudta eközben megőrizni a lelki egészségét?- Egyrészt figyeltem rá, hogy fizikailag rendben legyek. Naponta tornáztam, és igyekeztem minél többet mozogni a levegőn, mint ahogy azóta is. Másrészt rendszeresen jártam templomba; amíg Budán laktam, Budavárba. Alapvetően tehát a fizimúltam, az iskolai végzettségem, illetve habitusom miatt szerettem, szeretem azt csinálni, amit a többség elutasít.- Van ebben szerepe a hitének is?- Mindig is nagyon erősen segített. Másrészt pedig jól érzem magam, ha adhatok valamit, vagy segíthetek másokon, ami nyilván szintén hitből fakad. Számomra teljesen mindegy, hogy hajléktalan vagy cigány, őslakos vagy bevándorló, beteg vagy egészséges, keresztény, vagy nem.- Az ember azt gondolná, hogy mindezek ellenére boldogan vonult nyugdíjba, örül, hogy megszabadulhatott a gondoktól és a feszültségtől, élvezi a jól megérdemelt, gondtalan pihenést. Ehhez képest most hajléktalanokkal foglalkozik, vagyis ismét szenvedéssel, nélkülözéssel, egyéni tragédiákkal szembesül nap mint nap. Nem tud, nem is akar elszakadni ettől a területtől, a társadalom perifériáján élő emberekkel való foglalkozástól?- Az én életem ilyen. Egyszerűen szeretem a karitatív munkát, akkor érzem jól magam, ha ezzel foglalkozhatok. De a hajléktalanok segítésén kívül más feladataim is vannak. Aktívan besegítek a mozgássérültek szállításában a kerületben, több polgári csoportban és civil kezdeményezésben tevékenykedem, s alapvetően odaállok minden olyan ügy mellé, amely tisztességes, jó szándékú, és mások megsegítésére irányul.- Hogyan kötődik az egyházhoz? Mit jelent önnek az evangélikussága?- Nagyon erősen kötődöm. Igyekszem evangélikus szellemiségben élni a mindennapokban a szó legszorosabb, legnemesebb értelmében. Sokat olvasok, figyelem egyházunk tagjainak levelezését, rendezvényekre járok, mindenhol ott vagyok, amire erőmből, időmből futja. kai tevékenység, az istentiszteleteken való részvétel, no és sok-sok lelkészi beszélgetés által regenerálódtam, töltődtem fel.- Családjának történetét tekintve eléggé meglepő, hogy pont erre, ilyen pályára került, hiszen számtalan tragédia - és ha szabad így mondani: erőszakos esemény - fémjelzi többük múltját, életét. Honnan mégis ez_ a vonzódás?- Alapvetően - ahogy divatosan mondják - „bevállalós” típus vagyok. Nemcsak szeretem, de jól is kezelem a nyílt konfrontációkat. S mindennek ellenére valószínűleg a családi- A megvalósulás - tudjuk - nem rajtunk áll, de elképzelései, tervei bizonyára vannak a jövőről. Ezeket tekintve merre vezet tovább az út?- Továbbra is igyekszem tisztességgel, becsülettel elvégezni azokat a feladatokat, amelyeket az Úrtól a lelkészeken keresztül kapok. És igyekszem továbbra is puritán módon, szerényen élni. Nem akarok senkit megváltoztatni, minden embert olyannak fogadok el, amilyen. Az az igazság - innen visszatekintve úgy látom hogy egyáltalán nem volt könnyű erre a felismerésre eljutni... ■ Gyarmati Gábor Ahol Luther-rózsás kitűzők is készülnek Történelem jelvényekben elbeszélve ► Falerisztikának nevezik a történelemnek azt a segédtudományát, amely a kitüntetések, rendjelek, jelvények történetével és vizsgálatával foglalkozik. E témakörben jelent meg nemrégiben Berényi Zsuzsanna Ágnes könyve Történelem jelvényekben elbeszélve - Az Első Magyar Tűzzománc Jelvénygyár címmel. Érdekes, összetett műfajú kötet született, amely több tudományágból merít, és kultúrtörténeti érdekességeket is tartogat. A kötet bevezető fejezete a jelek és jelképek mibenlétét taglalja. Áttekinti a korai szimbólumok kialakulását, ókori, majd keresztény jelképeket hoz példaként, szót ejtve arról is, hogy mi minden lehet jelképek hordozója (jelvény, zászló, öltözékek). Könyvében a szerző nem pusztán elméleti összefoglalóra vállalkozik, s nem csupán kultúrtörténeti utazásra hívja az érdeklődőket, hanem a jelvénykészítés, jelvénygyártás menetét is ismerteti. Nemcsak a magyar, de az európai szakirodalomban is viszonylag ritka, hogy a jelvények történetével foglalkozó szakkönyvek, tudományos ismeretterjesztő művek a gyártás részleteire vonatkozó információkat is tartalmaznak. Itt e ritka kivétellel találkozhatunk. Megismerhetjük az alapanyagokat s magát a folyamatot, a tervezés, a rajzok elbírásának módját, szempontjait, menetét, majd azt is, hogy a terv gyakorlati megvalósítása milyen módon történt, milyen eszközöket, gépeket, vegyszereket használtak, s melyek voltak a munkafolyamat lépései. Az evangélikus egyházhoz - közelebbről Deák téri gyülekezetünkhöz - szorosan kötődő Berényi Zsuzsanna Ágnes könyve azonban nemcsak e téren ad pluszt, hanem az alcímében jelölt téma kibontásával is. Igazi ipartörténeti érdekesség az Első Magyar Tűzzománc Jelvénygyár története. A vállalkozás ma is működik, készülnek termékei. A kötetben sajátosan összefonódik a gyár története az azt létrehozó és működtető családéval, amely éppenséggel a szerzőé. Családtörténeti adatain kívül személyes megjegyzései, emlékezései teremtik meg azt az atmoszférát, amely egy-egy szakasz esetében kisebb időutazáshoz hasonlít. Sajátosan keveredik a könyvben a falerisztika s az ipartörténet a genealógiával (származástan, családok leszármazási rendjét kutató tudományág a történelem egyik segédtudománya - a szerk.); ezek a tudományterületek a kötetben elbeszélt történetnek megfelelően kapnak kellő hangsúlyt, hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe. A kötet gerincét az 1899-ben létesült, a Közműhelytelepen működött Első Magyar Tűzzománc Jelvénygyár története adja. A cég megalakulását és működését nem elszigetelten, hanem a magyar ipar történetébe ágyazottan mutatja be a szerző. A megalakulást megelőző évtizedeket, az iparra vonatkozó törvényeket, a kormány ipartámogatását, a társulási formákat is megismerhetjük. Korszakonként halad előre a kötet, s minden korszakhoz az akkori jelvényeket rendeli hozzá, különböző csoportokba rendezve a vizsgált anyagot. Az egyes korszakok előtt rövid bevezető olvasható, de a tárgyalt jelvények kapcsán is fűz - például társadalmi jelenségekre vonatkozó - magyarázatokat a szerző az éppen elemzett anyaghoz. A különböző jelvénytípusok között szerepelnek például az iskolajelvények vagy a pártok jelvényei, e jelvénytípusokon belül betűkkel, feliratokkal ellátott, illetve a magyar címert ábrázoló jelvények. Sajátos, a kor hangulatát, politikai véleményét megidéző jelvényeket is találunk a kötetben, ilyenek például a Trianon utáni úgynevezett irredenta jelvények. Berényi Zsuzsanna Ágnes TÖRTÉNELEM JELVÉNYEKBEN ELBESZÉLVE Az Első Magyar Tűzzománc Jelvénygy ár Olvashatunk a készítés technikájáról, és a könyv a gyár többi terméke között is elhelyezi az adott korszak jelvényeit. Evangélikus vonatkozású jelvényekkel is megismerkedhet az olvasó, például a fasori evangélikus gimnáziuméval vagy az evangélikus leánygimnáziuméval. Láthatjuk az utóbbinak a jutalomérmeit is - valamennyit a Luther-rózsával. A kiadvány számos színes illusztrációt tartalmaz: gyártóeszközök, érmek, archív családi fotók, jelvények, dokumentumok (például iparigazolvány, reklámcédulák) reprodukciói gazdagítják az oldalakat. A kiadvány végén betűrendes mutatót találunk a jelvények feliratairól, emellett tárgy- és földrajzinév-mutató segíti az eligazodást. A kötet érdekessége, hogy családtörténettel ötvözve mutatja be e vállalkozás történetét. Megismerhetjük belőle a tulajdonosokat, munkamódszerüket, a munkához és a vásárlókhoz való viszonyukat. De a legkülönfélébb, a jelvények kapcsán előkerülő témákról is olvasmányos, jó összefoglalások szerepelnek a kötetben, közelebb hozva az érdeklődőkhöz a gyárat és termékeit. ■ Kovács Eleonóra Berényi Zsuzsanna Ágnes: Történelem jelvényekben elbeszélve. Az Első Magyar Tűzzománc Jelvénygyár. DVD- melléklettel. Gondolat Kiadó, Budapest, 2015. Ára 4950 forint. Kövessen bennünket a Facebookon is: facebook.com/evangelikus Pi Magyarországi Evangélikus Egyház - Életközeiben vagyunk m-J
