Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-12-06 / 49. szám
8 4» 2015. december 6. PANORÁMA Evangélikus Élet Sírkövek között Álltam Mozart sírjánál Bécsben, a Szent Márk temetőben, és eszembe jutott Faulkner. A Sírgyalázók egyik mondata: „Mindenünk az idő: csak ez áll közöttünk és az iszonyatos, rettegett halál között, mégis eltékozoljuk, mert életünk felét azzal töltjük, hogy kigondoljuk, miképpen tölthetnénk el a másikfelét" Az ember menekül. Önmaga, barátai, a hétköznapok gondjai elől. Keresi azt a helyet, ahol az időt megállítja a képzelet, s ahol kiszabadulhat a perc fogságából. Mozart sírja Bécsben, Európa egyetlen biedermeier sírkertjében ilyen megálló. Lehet vidám tavasz, ölelkező nyár, rozsdavörös ősz, kemény hideg ez a temető mindig ugyanaz. A padokon dámák ülnek, fejükön széles karimájú Léda-kalap, kecses kezük kesztyűbe csúsztatva, cipőcskéjük fényesre pucolva; kipirult arcocskájuk, kancsi tekintetük régi emlékkönyvek bejegyzéseit idézi, szerelmes szavakat pergetnek vissza az alvó levelek alól. Odébb királyi méltósággal két páva billeg mintha modellt állnának egy festőnek, aki tudja, hogy az idő a leghosszabb távolság két hely között. Pávák, elegánsan és büszkén. Tündöklőén. Úgy tartoznak hozzá a Szent Márk temetőhöz, mint Mozart síremlékéhez a mindig friss virágok. A „Szebb a páva, mint a pulyka” kezdetű gyermekmondókára talán ők isfelborzolnák tollruhájukat, de ide nem téved be csúfolódó. Itt boldog békés és naiv az élet, mint valaha volt a Monarchia határai közt. Szerkesztőségi szobák hangos telefonjai, parlamentek kard ki kard szóváltásai, háborús hírek kesergői kívül maradnak a bejáraton. Az élet árnyoldalán ott a halál, és mégis: a Leberstrasse ódon sírkertje madarak kergetőzésétől hangos. Örömdalokat fújnak, új ritmusokat tanulnak. A tempó - mint Mozartnál - bármelyik pillanatban megváltozhat, itt egy kicsit gyorsabb, amott kissé lassúbb, de a derű örökkön ott zakatol bennük. Ahogy a temető nagy halottja sem feledhette élete folyamán a derűt. A 18. századból eredő sírkertbe már régen nem temetnek, de a sírkövek mesélnek. Ez volt az a század, amely még pártolta a művészetet. A sírkövek erre is, arra is düledeznek, de erősen kapaszkodnak a földbe, amelyet alulról, a kicsiny temető minden oldaláról csontok tartanak össze. S közöttük Mozart csontjai. A nevek a sírköveken már nehezen olvashatók, pedig még magyaros hangzású is akad közöttük. Amikor Mozart 1791-ben meghalt, a temető hátsó falánál tömegsírba tették. Felesége nemhogy sírkövet nem állíttatott, de a temetésen sem volt jelen. A19. század közepén, amikor keresni kezdték a zeneszerző földi maradványait, egy felásott tömegsír helyén jelképes síremléket állítottak neki, s egy kettétört oszlop talapzatába vésték be a nevét. A talapzat mellett lefeléfordított fáklyával gyászoló angyal áll. „Fejét fogja, mert még mindig nem érti - így magyarázza a bécsi dáma a pádon -, hogyan lehetett olyan önző és ostoba Costanze Weber, s mit szerethetett Mozart ezen az asszonyon.." Krúdy Gyula úr, ha arra jár, megfelelhetne neki. Krúdyval szeretnék sétálni ebben a temetőkertben. Jönni-menni, megállni, ballagni, sétálgatni... Csak sétálgatni... ■ Kő András „Varrhatok én is?” Szeretetszolgálat Isten kreativitásával és áldásával ► Két, egymáshoz közeli evangélikus gyülekezet szeretetszolgálatának munkájába nyertünk bepillantást november 10-én az Evangélikus Missziói Központ munkatársi csapatával. Ha mindenre kiterjedően beszámolnánk a tótkomlósi és a szarvasi gyülekezetnek az elesettek, a szenvedélybetegek és a városuk felé való szolgálatáról, szétfeszítené e cikk kereteit. Az alábbiakban csupán ízelítőt nyújtunk a végzett munkából, és biztatjuk az olvasót: ha teheti, maga is látogassa meg ezeket a helyeket. A Luther Házban telepszünk le a gyülekezet egyik lelkészével. Szpisák Attila a Tótkomlósi Evangélikus Szeretetszolgálat indulásáról számol be. Megtudjuk, hogy a város életében milyen módon vesz részt az evangélikus közösség, segítve a különféle korú, igényű, társadalmi helyzetű embereket. Nappali terápiás foglalkozások, ebéd, lelki beszélgetés várja a szennyílt néhány jószág beszerzésére, nevelésére is. A közel egyhektárnyi földjükön begyűjtött, a gondozottak munkaterápiája közben megtermelt gazdag termést visszaforgatják az ellátásba. Őszi evangélikus báljuk bevételét hagyományosan a szeretetszolgálatra, az ifjúsági munkára és nem utolsósorban a következő évi bálra fordítják - osztja meg velünk a lelkész. vedélybetegségükkel küzdőket. Jönnek is rendszeresen a másfél éve megnyílt Luther Házba. Megtapasztalhattuk és láthattuk, hogy szervesen összefügg itt a test és a lélek gondozása. A szenvedélybetegek látogatásunk napján mézeskalácsot sütöttek. „Mindennap kitalálunk valamit” - mondják. Csodás lehetőség, hogy egymáshoz szerves egységként kapcsolódik itt, a templom melletti épületegyüttesben a szenvedélybetegek nappali ellátása, a nappali idősklub, a kézműves- és ififoglalkozásokra kialakított Napraforgó Ház és a parókia. „Egyszer az egyik asszony benézett a varrószobába, és felcsillant a szeme: »Varrhatok én is?« Miután egész nap önfeledten dolgozott, rácsodálkozott: »Ma el is felejtettem dohányozni!« - meséli egyik szenvedélybeteg gondozottjukról Szpisák Attila. Isten gondoskodását élik meg a váratlanul érkező, hasznosnak bizonyuló adományok által. Hűtőszekrény, varrógépek, lakókocsi... A közeli baptista imaház is váratlan ajándékként „hullt a gyülekezet ölébe”. Az épületek, a berendezések gyarapítása, fejlesztése mellett lehetőség 1998-ban nyílt meg a városban a szeretetszolgálat bentlakásos idősotthona, a kicsiket pedig evangélikus óvoda várja Tótkomlóson. Egy kis sétával meglátogathattuk a szépen felújított óvodát, ahol éppen délutáni pihenőre készülődtek a gyerekek. A mellette lévő, tájháznak beillő Mesterségek Házában a kézműves-foglalkozások eszközei fogadtak: szövőszék, a bárányok lenyírt szőre. A kemence már begyújtva másnapra. Ami ma látható itt: szlovák és magyar felmenőkkel, szlovák vagy magyar nyelven megszólaló, különféle korú és társadalmi helyzetű emberek szövevényes kapcsolati hálózata, amelyhez Isten adja a vérkeringést, a jóízű közösségi alkalmakat, találkozásokat. Ennek kézzelfogható jele volt számunkra a házias, finom ebéd. Megosztoztunk rajta - az óvodások, az idős gondozottak, a szenvedélybetegek, az őket ellátó munkatársak, a lelkészek és mi, vendégek. * * # Lázár Zsolt szarvasi lelkésszel, a Nyugat-békési Egyházmegye esperesével az Ótemplomi Szeretetszolgálat szenvedélybetegeket fogadó nappali klubjában beszéltünk meg találkozót. Amíg a lelkész a sokrétű szeretetszolgálat kezdeteiről és mostani helyzetéről számol be, Galó Tamás intézményvezető osztja meg velünk hazai diófalevél-teáját. A szarvasi gyülekezetben nagy múltja van a rászorulókkal való törődésnek. Például az idősek házigondozását ők vezették be egészen új modellként. A lelkész felajánlásokról, tervekről beszél, amelyeknek az eredményeit láthatjuk mi is: egy nagyobb helyiségben, végig az asztalokon szétválogatva látjuk különféle ruhák halmait. Fél három után pedig melegételosztás lesz a klubban, amint a tanyagondnok ideér az ebéd maradékát naponta felajánló, közeli étteremből. A folyosón felsorakozó hajléktalan, rászoruló embereket ismerősként fogadják. Kedélyes hangulatban telnek meg az ételhordók. Sok találkozás jön létre: a szálak összekötése, a beszélgetések, a közeledés által Isten nem remélt eredményeket is hoz. Néhány éve egy rossz állapotban lévő, hajléktalan, rokkant ember életébe drasztikus változást hoztak. Sete meg elgondolkodva az akkor elmélyült tanulságot Lázár Zsolt. Amint mondta, Szarvason és a környékén a drogkereskedelem is nagy probléma. A menteni vágyás a drogosok irányában is egyre erősödik a szeretetszolgálatban. Volt, hogy általuk ismert embert „kapcsolt le" a rendőrség drogterjesztés miatt. Az évek óta - főként a Középhalmi Iszákosmentő Misszóból - ismert, Isten segítségével az absztinencia felé tartó szenvedélybetegek számára nagy segítség a néhány utcányi távolságban található, október végén megnyílt ház. A tizenkét fő bentlakására átalakított épület úgynevezett támogatott lakhatást biztosít jelképes havi összegért. „A házirendet még megbeszéljük a következő lakógyűlésen” - mondja el Balázs Sándor, az egyik itt segítő munkatárs. A múlt többszörösen visszahúzhat: megismerjük a csicskáztatás fogalmát. Többeket fenyegethet még, hogy a lakásukat, pénzüket kicsalók vissza akarják húzni őket ebbe a függőségi viszonyba. Az éjjel-nappali felügyeletre ezért is van itt szükség. Tótkomlós és Szarvas diakóniai, szenvedélybeteg-mentő és a helyieket érintő szolgálataiba betekintve újra Lázár Zsolt szavai jutnak az eszembe: „Kevés az időnk...” Ez pedig arra indít minket, hogy amíg lehetőségünk van, tegyünk jót a rászorulókkal, nem felejtve, hogy a fő cél Krisztus megismertetése az emberekkel. Hiszen egyedül ő az, aki az e világi életen túli megoldást kínál mindannyiunknak. ■ Erdészné Kárpáti Judit gítségük nyomán a férfi egészen átalakult, kinyílt. Megrendítette őket, hogy pár hónap múlva mégis hirtelen elvitte egy betegség. Az eset újra az evangelizáció, a Krisztushoz vezetés fontosságára hívta fel a figyelmüket. „Kevés az időnk...” - jegyezBelefér még egy gyors körséta a Vajda Péter Evangélikus Gimnáziumban, és a szarvasi Ótemplomot és környékét is megismerteti velünk vendéglátónk. Búcsúzóul bepillantunk a szeretetszolgálat parókiával szemközti, központi épületébe. „Itt gyűlünk össze áhítatra” - mutatja a hívogató kápolnarészt Lázár Zsolt. A bibliai gondolatokkal és hirdetésekkel teletűzdelt faliújság tájékoztat, hogy a közeljövőben mikor lesz ételosztás, és milyen alkalmak várják az evangélikusokat és a városban élőket.
