Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-11-29 / 48. szám
Evangélikus Élet élő víz 2015. november 29. 13 mm ■■I Új egyházi esztendő küszöbén Bódás János Ádvent Te szörnyű, vajúdó idő, ne szülj, ne szülj több rémet, most már örömmel, békességgel legyen megáldva méhed. Szülj halva minden szenvedélyt, vad átkot, véres harcot, fojtsd meg a bűnt, mi valaha öledben megfogamzott. Elég volt már a gyötrelem, elég volt már a vérből, napfényre vágyunk a szorongás fekete erdejéből. Szüless meg bennünk, Tisztaság szüless meg bennünk, Béke, s tedd kezedet a vad világ lázas ütőerére. Szüless meg bennünk, Szeretet, te legszebb lelki virtus, teremts bennünk új életet, szüless meg bennünk, Krisztus! A múlt század jeles protestáns költőjének, Bódás Jánosnak a verse akár a 21. század elején is íródhatott volna. Sajnos ugyancsak vajúdó időket élünk napjainkban: pattanásig feszült háborús konfliktusok, fegyverkezés, migránsáradat, nők és asszonyok ezreinek megbecstelenítése, éhező milliók, járványok, természeti katasztrófák, s akkor még nem is szóltunk egyéni éltünk mindennapos küzdelmeiről, harcairól, kudarcairól, próbáiról, bűneiről, gyarlóságairól, gyengeségeiről és kísértéseiről. Ebből a szempontból nem sok minden változott, legfeljebb a minket körbevevő „díszletek” az ember maga aligha. Fényre, égető helyett éltető napfényre, útmutatásra, útbaigazításra vágyódunk mindnyájan! Milyen jó, hogy a keresztyén ember is az időben élhet, s évről évre újat kezdhet! Ádvent - többek között - ezt hozza el újra meg újra. A koszorú első derengő gyertyafénye ismét jelez valamit. Még nincs itt a vég! Van folytatás, van tovább! Mi több, van új kezdet, s van új remény! S ahogy a tovatűnt egyházi esztendőben végigvezetett és megtartott bennünket Teremtőnk, úgy remélhetjük, mi több: hihetjük, hogy nem lesz ez másképp a most következőben sem! Szüless meg bennünk, Béke, s tedd kezedet a vad világ lázas ütőerére. A rideg valósághoz tartozik továbbá az is, hogy vannak, akik már nem lehetnek velünk, közöttünk, mert előrementek. A karácsonyfa alatt üres lesz a helyük, rebegő imáinkban gondolhatunk rájuk. Az érkező ádventi Király, az első karácsonykor testet öltött Szeretet azonban kinek-kinek életre szóló, örök életre szóló reménységet adhat szívfájdalmára. Ő az, aki egykor így búcsúzott övéitől: „... íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig!’ (Mt 28,20) Új év, keresztyén új év, új kezdet, új lehetőség! Szüless meg bennünk, Szeretet..., teremts bennünk új életet! Áldott készülődést, ünneplést és új (egyházi) esztendőt kívánok az Evangélikus Élet minden Olvasójának! ■ Dr. Blázy Árpád Szubjektív beszámoló egy imanapról ^ A budapesti Evangélikus Középiskolai Kollégiumban november 21- én csendes imanapot tartottak a cigányokért és a Magyarországi Evangélikus Egyház cigánymissziójáért. Az eseményre szeretettel hívták mindazokat, akik felelősséget éreznek a társadalmunkat feszítő helyzet enyhítéséért, akik szerettek volna egy napot cigányként és magyarként az evangélium erejében és a feltámadt Jézusban bízva imádságban eltölteni. Bakay Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos cigánymiszsziói referense évek óta hívott, csatlakozzak az immár hagyományosan műiden évben meghirdetett eseményhez. Eddig sajnálatomra nem sikerült összeegyeztetni a teendőimmel, de idén, talán éppen ezért, annál nagyobb odaszánással készültem, hogy ott legyek. Az imanap programja a számomra rendkívül hiteles nyírségi evangélikus lelkész, Gyötf Mihály nyitóáhítatával indult. Nem szerettem volna elszalasztani, így picit hamarabb is érkeztem. Isten igéje tisztán, egyenesen és irgalommal szólt a jelenlévőkhöz. Természetesen nem maradt el az ilyen alkalmakon oly elengedhetetlen közös éneklés sem, amely érezhetően hozzájárult az Isten előtt megvalósult szeretetközösség létrejöttéhez. Izgalmas, formabontó, meghitt perceket jelentett Kari Jánosné Csepregi Erzsébet sárszentlőrinci evangélikus lelkész képekkel vezetett imádsága. A Magyarországi Evangélikus Egyház cigánymisszióját Bakay Péter értékelte nyüt, őszinte, de reményteli hangon. A nap egyik legmegérintőbb pontját számomra a helyi missziók bemutatásával összefűzött, személyes hangú bizonyságtételek jelentették (képünkön). És ott volt a fantasztikus töltött káposzta is, amely a vendéglátók főzőtudományát dicsérte mindannyiunk örömére. A fehér asztalnál is folytatódott az ország számos tájáról összesereglett hívek között az ismerkedés, egymás erősítése. Az ebéd után ismét bizonyságtételek következtek, de sokkal célzottabb közelítést alkalmazva: Utam a cigányokhoz; Utam a magyarokhoz; Utam a cigány identitáshoz - cigányként címmel. Ez utóbbi az én tisztem volt. Nagyon izgalmas volt hallgatni a különböző helyzetű és státuszú testvérek, köztük roma testvéreim őszinte, életükbe ágyazott személyes hitvallását. Barátom és alkotótársam, Balogh Tibor képzőművész, a Free-presszionista Kortárs Művészcsoport tagja mutatta be vetítéssel egybekötve a többnyire romákból álló művészeti közösség kialakulását ismertető, általam írt képzőművészeti albumot. Nagy öröm, hogy Záhonyban élő művésztársunk, Kiss Sándor is csatlakozni tudott az imanaphoz, így csaknem valamennyien személyünkben is megjeleníthettük mindazt, amiről Tibor nagyon lényegre törően beszélt. Bakay Péter záró igehirdetését még közös imalánc követte, végül áldással tértünk utunkra, elkezdve a visszaszámlálást, hogy jövőre ugyanitt újra számot vetve épülhessünk egymás hite által. Imádkozzunk, hogy a SzenÜélek érintse meg egyházunkat, gyülekezeteinket és személyesen az egyházat alkotó valamennyi testvérünket, mert sok a teendő Isten országának építésében, de kevés a munkás, akik így szólnak: „Itt vagyok, küldj engem!” ■ Káli-Horváth Kálmán Egykori lelkipásztorára emlékezett a sziráki gyülekezet A Sziráki Evangélikus Egyházközség november 22-én ünnepi istentisztelet keretében emlékezett egykori lelkésze, Révész Alfréd születésének százhuszonötödik évfordulójára. Az oltár előtti szolgálatot dr. Fabiny Tamás püspök, Szabó András esperes és Bartos Zoltán lelkész végezte, a szószékről pedig az egyházkerület lelkészi vezetője hirdette az igét. Az istentiszteleten a helyi közösség tagjai mellett a család leszármazottai is részt vettek. Révész Alfréd lánya, Mészáros Endréné Révész Erzsébet egészségi állapota miatt nem tudott részt venni a megemlékezésen, köszöntését és áldáskívánását távollétében az egyik unoka, Révész Tamás olvasta fel. A bevezető oltári szolgálat és a gyermekek műsora után Isten igéjének hallgatására készülve a gyülekezet egykori lelkipásztorának egyik kedvenc énekét énekelte: „Jézus én bizodalmám, / Örök életre vezérem...” Fabiny Tamás a Lk 12,35-40 alapján elmondott igehirdetésében az örök élet vasárnapjára is utalva azon szolgák boldogságáról szólt, akik hivatásukat hűségesen betöltik, így várják vissza Urukat. Az Északi Egyházkerület püspöke kifejtette, hogy a reményteljes várakozás során fordulat, szerepcsere történik: Jézus a szolgáinak szolgáló úr, aki maga hív minket asztalához a vele való közösségbe. Az istentisztelet után a gyülekezet a templom melletti temetőben hajtott fejet Révész Alfréd sírjánál. Miután elhelyezték virágaikat, a hívek szeretetvendégség keretében maradtak együtt testvéri közösségben. ■ BaliczaMáté HETI ÚTRAVALÓ „Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas’.’ (Zak 9,9) Advent első hetében az Útmutató reggeli s heti igéi az Úr érkezését tudatják; ezért készítsétek az Úr útját: térjetek meg! „Készítsétek az Úrnak útját, mert megjelenik az Úr dicsősége, és mindenek egyszerre meglátják - így szól az Úr” - olvassuk karácsony böjtjében (Ézs 40,3.5; LK). Az első adventkor Jézus beteljesítette a próféták jövendölését, s üdvözítőül jött el a világba. Kérheted Urad: „Vezess a te igazságodban, és taníts engem, mert te vagy üdvözítő Istenem, csak téged várlak." (GyLK 686,4) Amikor az alázatos király szamárháton ülve bevonult Jeruzsálembe; a sokaság kiáltotta: Ó, segíts, ments meg, üdvözíts! „Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!” (Mt 21,9) Pál apostol az Úr második eljövetele sürgető közelségének tudatában azt kéri, „hogy egymást szeressétek, mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. - És öltsük fel a világosság fegyvereit. Öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust”. (Róm 13,8.12.14) András apostol névünnepe két egyházi év határán „vándorol”. Előbb ő is Keresztelő János tanítványa volt, de ezt hallva tőle: „íme, az Isten Báránya!” -követte Jézust, s elment hozzá. És „mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: Megtaláltuk a Messiást. Odavitte Jézushoz”. (Jn 1,36.41.42) A mindenkori christianusok küldetése is ez! András apostol új nevet kapott testvére az Úr érkezését hirdeti: „Ezért elméteketfelkészítve legyetek józanok, és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus megjelenésekor kaptok’.’ (íPt 1,13) S a számunkra ismeretlen levélíró is a Messiás eljövetelére figyelmeztet, a prófétát idézve (lásd Hab 2,3.4) „Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitbőlfog élni’.’ (Zsid 10,37-38) Az igaz ember hűséges marad Istenéhez, aki megajándékozza gyermekeit az új élettel. Hálát adnak az Atyának, mert „ő vitt át minket szeretett Fiának országába, akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata”. (Kol 1,13.14) S Pál tanácsa szerint éberen várjuk Krisztus második eljövetelét! „Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját és mint sisakot, az üdvösség reménységét’.’ (iThessz 5,8) A rangrejtett királyt a helytartó katonái megcsúfolták: „...bíborszínű köpenyt adtak rá, tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva előtte, gúnyolták őt: Üdvöz légy, zsidók királya!” (Mt 27,28-29) Ez Jézus panasza népe ellen: „ti nem akartátok”, hogy összegyűjtselek beneteket! „Nem láttok engem mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!” (Mt 23,37.39; lásd 21,9!) Luther Márton így tanít: „Királyod eljön hozzád, és elkezdi benned a jót. Nem te keresed őt, hanem ő téged. Nem te találod meg őt, hanem ő téged. Hited is tőle van, és nem magadból, s ha ő nem jön, te ugyancsak kívül maradsz!” Kérd így királyodat: „Jöjj, népek Megváltója! (...) / És légy mi pajzsunk, vértünk. (...) / A hit fénye ragyogjon!” (EÉ 131) ■ Garai András Révbe érve Lassan, komótosan lépkedek a napsütésben a révfülöpi mólón. Megállók és körbenézek. Szinte hihetetlen ez a látvány: itt, ahol nyáron sokszor meg sem lehet mozdulni az emberektől, most senkit sem látok. Szó szerint én vagyok az egyetlen a mólón, illetve ameddig csak a szem ellát. Mintha az egész község - vagy tán az egész univerzum - elköltözött volna. Mármárfélelmetes ez a mozdulatlanság amelyet csak néha tör meg egy-egy elrohanó autó vagy messzebbről a kutyaugatás zaja. Leülök elcsendesedni, mert most ez a „feladat”. Nagyon nehéz lelassulni, megállni, kettesben maradni Istennel. A móló vége erre a legjobb hely, hiszen itt véget ér az út - nincs hová továbbsietni. Az alacsonyan járó őszi nap épp a szemembe süt. Lehajtom a fejemet, de akkor mega vízen tükröződik az arcomba. Becsukom a szemem, és átélem, ahogyan körberagyog a fény. Közben arra gondolok, aki magát a világvilágosságának nevezte. Ő az, aki most is átölel a fényével, hogy érezzem: nem vagyok egyedül. Velem tart fényben és sötétben is. Eltölt a hála és Isten közelségének az öröme. Hála, hogy itt vagyok, és kiléphetek a hétköznapi rohanásból, és van időm imádkozni, igét olvasni, testvéri közösségben lenni, újra testvérekké válni a lelkészkollégákkal. Hála egyházunknak, amiért a lelkészakadémiákon megteremti a helyet és az időt, hogy a sokszor agyonhajszolt, a kiégés veszélyében élő lelkészek feltöltődjenek, vagy akár új utakra is leljenek. Hála a kurzus vezetőinek, Joób Máté evangélikus és Mucsi Zsófia református lelkészeknek, lelkigondozó(in)knak. Köszönet, amiért a kurzus alaptémájaként megjelölt könyvből kiindulva, de attól bátran el is térve, a résztvevők témafelvetései, lelki igényei alapján vezettek minket. Hála a témáért: jó volt a lelki vezetésről, a lelkészi szolgálat eme fontos területéről együtt gondolkodni, tapasztatokat megosztani, problémákat közösen feldolgozni - hogy gyülekezeteinkben ne legyünk vakok világtalan vezetői. Hála Istennek az ő ajándékaiért, hála egymásért, a pillanatokért, amikor nem sorokba, hanem végre körbe rendeződünk. Amikor az egymással való végtelen és lélekölő vita helyébe a gondolataink és hitünk megosztása lép. Olyankor a kör közepébe belép valaki, aki azt is mondta, hogy ő„az út, az igazság és az élet...”. ■ Sághy Balázs lelkész
