Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-07-19 / 29. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET Evangélikus Élet 2015. július 19. 3 -~iliIiilBWi' 1...... 1 rjü—Milli.....r^'iiii'.iBailiiliViiii 11' '1 Ifci", 111 msmmm —i Ordináció a vizek városában Farkas Ervin lelkésszé avatása ► Győr, a vizek városa az elmúlt hét péntekén lelkészavatás helyszíne volt. Farkas Ervin végzős teológust a nádorvárosi templomban ordinálta Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke. A liturgiában dr. Korányi András, az Evangélikus Hittudományi Egyetem professzora és Csorba János, a győri gyülekezet igazgató lelkésze vett részt. A lelkészavatásra nemcsak győri és környékbeli hívek érkeztek szép számban a nádorvárosi templomba, hanem megmozdult a hévízgyörki gyülekezet is, ahol Farkas Ervin hatodévesként szolgált. (Az Észak-Pest Megyei Egyházmegyéhez tartozó egyházközség különbuszt indított a felemelő eseményre.) Szemerei János az úrvacsorás istentiszteleten igehirdetésének alapigéjeként a meghívón szereplő zsoltárverset választotta. „Hívj segítségül a nyomorúság idején! Én megszabadítalak, és te dicsőítesz engem!” (Zsolt 51,15) „Különleges ünnep az ordináció - kezdte igehirdetését az egyházkerület lelkészi vezetője. - Különleges, mert láthatóvá válik a máskor láthatatlan. Láthatóvá válik ebben az eseményben Isten munkája, aki megszólított, és aki úgy munkálkodott, hogy odaszántad életedet az ő szolgálatára. Katolikus háttérből indultál, és kereső utat jártál be. Ne hagyd abba a keresést - helyezte a szolgálatba induló fiatal lelkész szívére a püspök -, mert ezen az úton kincseket fogsz találni, amelyekkel gazdagítanod kell másokat.” Az istentiszteletet szeretetvendégség követte, ahol Szemerei János átadta Farkas Ervinnek az ordinációs oklevelet, valamint a szolgálatra kiküldő levelet. A frissen felavatott lelkész életére Isten áldását kérte Korányi András, továbbá köszöntötte Farkas Ervint Bobál István, a hévízgyörki gyülekezet felügyelője; Hallgatóné Hajnal Judit, az ordinált lelkész alma materének, a Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központnak az igazgatója; Tubán József csornai pásztor, aki konfirmáló lelkésze volt az ünnepeknek; Polgárdi Sándor, a frissen ordinált szolgatársat fogadó Veszprémi Egyházmegye esperese; végül Sebestyén Zoltán, a kemenesmagasi gyülekezet felügyelője. A hévízgyörki gyülekezet tagjaiból alakult kórus pedig énekkel köszöntötte evangélikus egyházunk újonnan felavatott lelkészét. ■ Kiss Miklós Farkas Ervin Győrött született és nőtt fel, vallását gyakorló római katolikus családban. Általános és középiskolai tanulmányait a győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központban végezte. Gyermekkorát nagyban meghatározta a katolikus neveltetés. Rendszeres templomba járó, hittanos és ministráns volt, elsőáldozott, illetve bérmálkozott is. 2004-ben került kapcsolatba a Keresztény Ifjúsági Egyesülettel (KIÉ). A gyerektáborokban megismert csornai evangélikus lelkésszel, Tubán Józseffel való rendszeres beszélgetések keltették fel érdeklődését az evangélikus egyház iránt. Végül tizenhat évesen úgy döntött, hogy konfirmációra jelentkezik. Az érettségit követően 2009-ben kezdte meg tanulmányait az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) teológus-lelkész szakán. Az egyetemi évek alatt a kötelező szolgálatokon felül betekintést nyert a váci fegyház börtönmissziójába, az EHE könyvtárában pedig demonstrátorként dolgozott. Aktív maradt a KIÉ Tappancs közösségében, illetve szolgálatokat végzett a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség Bárka szakcsoportjában. Utóbbi szervezetben elnökségi tag is volt két éven keresztül. Hatodéves gyakorlatát Lindákné János Zsuzsanna mentorálásával a hévízgyörki gyülekezetben töltötte. Farkas Ervin ordinációját követően a lovászpatonai és a vanyolai egyházközségben kezdi meg szolgálatát beosztott lelkészként. Bezi gyülekezés a házszentelőn ► A Győr-Mosoni Evangélikus Egyházmegyéhez tartozó kis anyagyülekezet, Bezi szép ünnepre virradt múlt vasárnap reggel. Kétszeresen is volt okuk a híveknek az ünneplésre. Egyrészt ők voltak soron, hogy ebben az esztendőben otthont adjanak annak a közös gyülekezeti napnak, amelyet néhány esztendővel ezelőtt Farkas Ervin lelkész hirdetett meg az általa gondozott hat evangélikus közösség - Bezi, Enese, Mérges, Rábaszentmihály, Rábacsécsény, Bodonhely - hívei számára. Másrészt ekkor szentelte fel az újonnan épült, szép gyülekezeti házat Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke. Az ünnepi alkalom istentisztelettel kezdődött, amelyen az igehirdetés szolgálatát a püspök végezte. A liturgiában Kiss Miklós esperes és Farkas Ervin helyi lelkész vett részt. A püspök íPt 2,4-5 alapján prédikált: „Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, amely azonban Isten előtt »kiválasztott és drága«; ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus általT Színesítette az istentiszteleti alkalmat az enesei Borostyán kórus szolgálata. Az új imaház felszentelésére az istentisztelet után került sor. Farkas Ervin elmondta: a ház felépítésének ötlete 2009- ben született meg, amikor Bősze Kolozs akkori polgármester az önkormányzat részéről vételi szándékot fogalmazott meg az egykori evangélikus iskolára. Pénzbeli kárpótláson kívül telket is felajánlott az önkormányzat a gyülekezetnek egy imaház felépítésére. A tervek 2011 nyarára készültek el, az építkezés 2012 szeptemberében kezdődött. Az új imaház tizenegy és fél millió forintból épült fel; az egyházi támogatás több mint hatmillió forintot tett ki, a többit pedig önerőből teremtette elő a gyülekezet. A díszközgyűlésen a gyülekezetét Kiss Miklós, a Győr-Mosoni Egyházmegye esperese, Bősze Kornél, a település polgármestere és Szemerei János püspök köszöntötte. A beziek ebédről is gondoskodtak, hogy aztán a résztvevők már jóllakottan vehessenek részt a délutáni programokon. A gyermekek számára kézműves-foglalkozást tartottak, a helyi kultúrházban pedig a bezi gyülekezethez kötődő Eszterág táncegyüttes lépett fel. A táncosokat a felnőtt színjátszó kör előadása követte, Nóti Károly Hyppolit, a lakáj című bohózatát adták elő. Az egész napos alkalom nagyszerűen szolgálta azt a célt, hogy a gyülekezet területén élő testvérek közösségben erősíthessék egymás evangélikus hitét, találkozhassanak és beszélgethessenek közös örömeikről és gondjaikról. ■ K.M, Határ menti találkozás Két évvel ezelőtt Sepsiszentgyörgyön zajlott a Köz-ép-pont, az erdélyi evangélikus egyház ifjúsági találkozója. „Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították..- olvassuk János evangéliumában (8,3). A történetben, úgy tűnik, az asszony van a középpontban, pedig tulajdonképpen Jézus van középen. A keresztyén ember életében Isten a középpont, köré építjük fel a mi életünket: ezért kapta a találkozó a Köz-ép-pont elnevezést. A Köz- a közösséget is jelenti, aki pedig megtalálja Krisztust, az ép, teljes, egész életet élhet. A rendezvény célja, hogy a kereső, sokszor lázadó fiatalokat rávezessük arra, hogy érdemes elindulni és megtalálni azt a pontot, ahol találkozhatnak az Úrral. Hitem szerint akik ott voltunk Sepsiszentgyörgyön, megtapasztaltuk, hogy értékes életet kaptunk az Úrtól. Idén július 28-31. között szervezi meg egyházunk a második Köz-éppont erdélyi lutheránus ifjúsági találkozót. Festői környezetben, Magyarország ezeréves határánál, Gyimesközéplokon. Amikor ezeket a sorokat írom, már több százan jelezték részvételüket, azonban - ahogy az együttlét neve is mutatja - itt nem a tömegen van a hangsúly, hanem a közösségformáló találkozáson. A középpontban az Úr van, ezért a találkozó nem szólhat másról, mit a Mindenható előtti leborulásról. Az első alkalom mindenből a legizgalmasabb. Az első iskolai nap, az első érdemjegy, az első igazi barátság, az első csók, majd később az első munkahely, az első fizetés, az első gyermek, és lehetne folytatni a sort... Második találkozónk azonban sokkal tágabb értelmet nyerhet. Ha az első az „ismerkedés” izgalmas alkalma volt, akkor a második minden bizonnyal a „találkozás” reményeink szerint még izgalmasabb alkalma lesz: a mottónak megfelelően találkozás Istennel, emberrel és saját magunkkal. Gyimesközéplokon találkoznak a földi (földrajzi, politikai, történelmi) és a lelki (hitbeli, erkölcsi, nemzetiségi) határok. Keressük, értelmezzük, tologassuk, feszegessük, szűkítsük együtt a határok jelentőségét, pozitív és negatív hozadékait egyaránt! Mit jelent számodra, számomra a határ? Jelentheti a demarkációs vonalat, az elveszített országrészek tragédiáját, az elválasztó, széthúzó erőt, a távolságtartást, az elzárkózást - de jelentheti a jó érzés, a biztonságos élet, a keresztyén erkölcs és a párválasztás határait, a családi élet és a nemzet határait is. Istennek gondja van ránk, jobban, mint gondolnánk, jobban, mint amennyire mernénk magunkat rábízni. Saját belső határainkat feszegethetjük, amikor végiggondoljuk, kiben bízunk: magunkban, környezetünkben, családunkban, vagy Istenre bízzuk életünket? Pályaválasztás, párválasztás, életútválasztás: milyen kritériumokat engedünk érvényesülni választásaink során? Saját belső korlátáinkat mennyire vagyunk hajlandók kitágítani, mennyire hagyjuk belépni életünkbe Istent? A helyhez kötöttség gyökereket jelent, és ezzel együtt feladatot is: népi múltunk ismerete, szeretete a jövőnk biztosítéka. El lehet hagyni a helyünket, fel lehet adni a gyökereket, el lehet felejteni a feladatot, de ezzel személyes és közösségi szinten is a termékeny jövőnket adjuk fel: a gyermekvállalás, feladatvállalás, helyhez kötöttség, határaink vállalása Istentől kapott feladatunk, amelynek hordozásához és beteljesítéséhez Isten maga jön segítségül. A találkozó gazdag programjából ajánlóként kiemelem a kirándulás alkalmát, amikor az ezeréves zöldhatárhoz lesz zarándoklás. Ezen a történelmi valóságban fellelhető keserűség napjának, a szó szoros értelmében az egymástól elválasztó határok eltolódásának a megtapasztalására lesz lehetőség. A találkozón részt vevő megérezheti, hogy az emberi hatalomvágy mekkora pusztításokat képes véghezvinni. Azt a határt szüntette meg, illetve tolta el sok száz kilométerrel odébb, amely az egymástól nyelvében, hitében különböző két nemzet között létezett, és amely történelmileg igazoltan a két nép viszonylag békésnek mondható együttélésének demarkációs vonalát jelentette. Ezzel felborult az egyensúly, azóta tartó békétlenségeket eredményezve. A „középpontból” a „végek” felé tartva jelképesen az embernek Istentől való eltávolodását és az ezzel együtt járó, törvényszerű elembertelenedését is átéljük. Az ember csak Isten közelében maradhat meg emberi minőségében, minél távolabb kerül Teremtőjétől, annál inkább veszíti el emberségét. Láthatjuk tehát, igencsak provokálom és elgondolkodtatóra sikerült a találkozó tematikája. Őszinte kíváncsisággal várom fiataljaink - erdélyiek és magyarországiak - véleményét, kérdéseit, gondolatait a fentiekkel kapcsolatosan. A találkozásban benne kell legyen az egymás hite általi megerősödés, az egymásba vetett bizalom megtapasztalása is. Ez pedig a Lélek munkája. „És hirtelen úgy érzed: itt az idő, hogy elkezdj valami újat...” Eckhart mester, az ismert középkori keresztyén gondolkodó megsejtett valamit a Lélek erejéből. Megtapasztalta azt, hogy a Szentlélekre ráhagyatkozni gyümölcsöző: előrevisz és célhoz vezet. Minden ember átélheti e kijelentés mélységét és igazságát a találkozó gazdag programjain. ÉGTÁJOLÓ t Felnőtt és gyermek, fiatal és öreg új helyet talál magának, mert Isten Lelke megújít és növekedést ad. Ő az igazi energiaforrás. Az elvetett mag megduzzad, csírázni kezd, majd kibújik a földből, amikor eljön az ideje. Bárhonnan jössz is, az Isten Lelke vesz körül, és egy különleges világba ad betekintést. A Lélek felemel, erőt ad, vezet, bevon egy olyan közösségbe, ahol nem vagy egyedül, jó emberek, barátok vesznek körül. Ez pedig hitet ad, hogy kiteljesedj Isten szeretetében. így lesz erős vár a mi Istenünk, és erős vár lesz a hely, amely kitárt kapukkal és ablakokkal vár - és mindig visszavár. Zelenák Józsefpüspökhelyettes Romániai Evaúgélikus-Lutheránus Egyház
