Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-11-22 / 47. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2015. november 22. »> 15 Iliim 'III III I II ... TTTT,,,,*,,T^^ » Élet az életellenes világban Konferencia a teremtésvédelemről ► A Teremtő felelős megőrzésre adta át nekünk a világot, s ennek az elvárásnak egyelőre képtelenek vagyunk megfelelni. így lehet összegezni annak a konferenciának a legfőbb üzenetét, amelyet az Energiaklub és a Friedrich Ebert Alapítvány rendezett november 17-én Budapesten arról, hogy miként közelíthetők meg keresztény gondolkodással a környezetvédelem jelenleg legfontosabb problémái. EVÉL&LEVÉL Hallgass rám, fiam! Egy édesanya vallomása fia ordinációján ► „Reformáció ünnepének előestéjén, október 30-án, pénteken délután öt órakor - a szokatlan időpont ellenére - ünnepre készülő gyülekezeti tagokkal telt meg a budavári Bécsi kapu téri evangélikus templom. Megtelt: örvendező családtagokkal, akik egy fiatalember lelkésszé avatására gyűltek össze” - olvashatták lapunk két héttel ezelőtti számának Bence Győző ordinációjárói szóló tudósításában. Az alábbiakban a felavatott lelkész édesanyjának, a budavári gyülekezet másodlelkészének személyes vallomását adjuk közre. Az Energiaklub részéről Bari István elnökségi tag megnyitójában arról beszélt, hogy az emberek többsége a tapasztalati tények és a tudományos érvek ellenére sem veszi komolyan az éghajlatváltozás veszélyeit. Éppen ezért a környezetvédőknek és az egyházaknak együttműködve, tudományos és spirituális érveket is felhasználva kell munkálkodniuk azon, hogy a hívő emberek érezzék a jövőnket megalapozó természeti környezet megóvásáért viselt közösségi felelősséget. Az egyik markáns teológiai irányzat szerint a teremtést nem kell az embereknek megvédeni, bízzuk ezt rá a Teremtőre. Ugyanakkor a Krisztustól kapott missziói parancs arra is biztatja a keresztényeket, hogy ne csupán tanítvánnyá, de a közösség iránt felelősséget érző hálózattá szervezzenek minden népet. Ezekkel a gondolatokkal Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke kezdte előadását. A Genezisben az Úr az emberre bízta a teremtett világot, ám mára egyértelművé vált, hogy civilizációnknak és az azt eltartó, éltető természeti környezetnek a legnagyobb ellensége maga az ember. Márpedig a védekezés mindig egy támadásra adott vészreakció, ezért jobb volna, ha képesek volnánk a vészt előidéző okok megelőzésére. A keresztény közösségek példamutatása - ha például napelemeket szerelnek a parókia tetejére, vagy szelektíven gyűjtik a hulladékot - hozzájárulhat ahhoz, hogy a hívek maguk is kömyezettudatosabban éljenek. A Magyarországi Evangélikus Egyház már 2008-ban kiírt egy környezetvédelmi témájú pályázatot, az elmúlt években pedig szeptember utolsó vasárnapjával kezdődően részt vesz az ökumenikus szemléletű teremtés hetén, melyen a bennünket körülvevő természet értékeinek megóvására hívjuk fel a hívek figyelmét. Gáncs Péter beszélt arról is, hogy a jelenleg tapasztalható világméretű migrációs hullámnak részben az is az oka, hogy a klímaváltozás nyomán a Lelkiismeret-furdalással indultam el a recski kirándulásra. Galyatetőn egy wellness-szálló meleg vizes medencéjéből kászálódtam ki, hogy rá egy órára az emberi szenvedés számtalan fokozatát tapasztaljam meg a recski kommunista kényszermunkatábor helyén álló Recski Nemzeti Emlékparkban. A ránk maradt emlékek, a korhű rekonstrukciók, a gazdag írott és demonstrációs anyagok hetekig nyomasztólag hatottak. Ettől függetlenül - és éppen ezért - minden magyarnak látnia kell! (Külföldieknek is, bár érdemes azzal a romantikus elképzeléssel leszámolni, hogy ezeréves szenvedéseink bármelyikének tudatában lennének határainkon túl, vagy ha így is lenne, különös empátiát mutatnának eziránt.) A magyar gulág, Recsk azóta sem tudott kikecmeregni abból a gödörből, melybe a történelem lökte. Szürke kis település, az egykor munkát adót bányászat megszűnése miatt jövője majd-ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Sánta Anikó ararat@lutheran.hu Föld egyes területeinek eltartóképessége rohamosan csökken vagy akár teljesen meg is szűnik. A lakhatatlanná váló vidékekről a nélkülözők olyan tájak felé indulnak, ahol számukra szinte felfoghatatlan bőségben élnek az emberek, akik éppen olyanok, mint ők maguk. A nyugati világnak a fogyasztás bűvköréből át kellene lépnie a felelős élet és gazdálkodás útjára. Amíg erre nem vagyunk képesek, addig nem sok remény van arra, hogy lassítsuk vagy megállítsuk a természeti környezet pusztulását - jelentette ki Gáncs Péter. „Ifjúkoromban azt találgatták a kutatók, hogyan lesz képes eltartani a Föld hárommilliárd embert, most pedig legalább hét és fél milliárd emberrel osztozunk a bolygó erőforrásain” - kezdte előadását Beer Miklós. A Váci Római Katolikus Egyházmegye püspöke hozzáfűzte: a világ azóta nem lett szolidárisabb, a szegény és a gazdag országok között egyre növekszik a szakadék. Ezért különösen fontos az, hogy Ferenc pápa Assisi Szent Ferenc nevét vette fel, így azonosulva a vagyonát hátrahagyó, egykori gazdag úrfiból kolduló szerzetessé lett Francesco önként és tudatosan vállalt szegénységre buzdító üzenetével. Beer Miklós beszélt arról is, hogy az embereket a munka világából mindinkább kiszorítja a tömegtermelés, ezzel is növelve a társadalmakon belül egyébként is szélesedő vagyoni különbségeket. A természet egyensúlyában a hívő ember a teremtés csodáját látja, de látni kell önnön felelősségét is, s el kell jutnunk odáig, hogy önhogynem kilátástalan, a messze a lehetőségei és adottságai alatt teljesítő mátrai turizmusnak még az epicentrumában sincs. Az emberek azonban kedvesek. Barátságosan fogadnak az 1943-ban bányászkultúrotthonnak épült művelődési házban. 2000-ben újították fel, és nyitották meg a bányászati kiállítóhelyet. Az udvaron kiszuperált bányagépek: szivattyú, rakodógép, csille, eleidként lemondunk fogyasztásunk egy részéről. Hogy ne menjünk messzire, már az is jelentősen javítana a Föld környezeti terhelésén, ha a katolikusok többsége komolyan venné, hogy a pénteki böjtben nem eszik húst - jegyezte meg némi malíciával a váci megyés püspök. A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület tagja, Hetesi Zsolt előadásában Ferenc pápa idén kibocsátott, környezetvédelemmel foglalkozó enciklikájának főbb megállapításaira alapozva ismertette a Föld környezeti állapotának legfontosabb problémáit. Beszélt az emberiséget globálisan fenyegető vízhiányról s arról, hogy a Föld lakossága már elhasználta a rendelkezésére álló és nem gyarapodó édesvízkészlet kétharmadát. Ezzel együtt Afrika egyes, korábban lakott és megművelt területeit mára teljességgel élhetetlenné tette az aszály, s a jelenség már a Nyugat egyik fellegvárát, Kaliforniát is mindennapi problémaként fenyegeti. Legalább ekkora gond a hulladék termelése, különösen is az el nem bomló, a világtengerek jelentős részét beszennyező műanyagok felhasználásának aránya, ami jelenlegi tudásunkkal megoldhatatlan probléma elé állítja az emberiséget. Az éghajlatváltozás tényén lehet vitatkozni, de vannak tények, melyekkel nem érdemes - mondta Hetesi Zsolt. Az egyre szélsőségesebbé váló időjárási jelenségek pusztító hatását már Magyarországon is érzékeljük, orosz tudósok pedig a tekintélyes tudományos magazinban, a Nature-ben tették közzé azt a tanulmányukat, amelyben a melegedő tengerek hatására kontinentális talapzatokból felszabaduló, az üvegházhatást minden eddiginél jobban fokozó metán veszélyeire figyelmeztetnek. A fosszilis energiára épülő technikai civilizációt és a termőterületeket végletekig kizsigerelő nagyüzemi mezőgazdaságot megújuló szemléletre épülő rendszerekkel kell felváltanunk, különben képtelen leszünk megőrizni az Úrtól kapott és felelős őrzésre ránk bízott világot - jelentette ki előadásában Hetesi Zsolt, majd hozzátette: Ferenc pápa is arra figyelmeztet, hogy a jelenlegi gazdasági környezet teljességgel életellenes, s ebben a közegben nem maradhatunk fenn sokáig, a változtatás pedig a mi felelősségünk. romos mozdony. A többtermes kiállítótérben a kőbányászat, a réz- és aranyérc-kitermelés dokumentumtára és tárgyi emlékei. A laikus érdeklődők számára is érdekes. Különösen jelentős tételszámú, színpompás és gazdag formavilágú példányokat rejtő az ásvány- és féldrágakő-gyűjteménye. Ha a Mátrában nyaralunk, túrázunk, iktassuk be a programunkba! ■ Rezsabek Nándor Hallgass rám, fiam, fogadd el szavam... Pekka Simojoki ifjúsági éneke zengett a szívemben, amikor október 30-án Budavár kigyúló esti fényeiben bekísértük Győző fiunkat férjemmel közrefogva a templomba. Az az igazság, hogy Győző hallgatott ránk, mindig hallgatott ránk. Ékes bizonyítéka ennek, hogy az ordinálás hetében édesapjával készült a nagy eseményre. Két napra egy Balaton-felvidéki kis faluba vonultak el. Beszélgetni, imádkozni, elmélkedni. Ennél azonban lényegesebb, hogy Istenre hallgatott: meghallotta hívó szavát. Ez az ünnep ennek az Istenre figyelésnek volt egy fontos állomása. Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke végezte az ordinálás szolgálatát. A meghívó igéjéről beszélt. „Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid’.’ (Péld 16,3) A meghívó grafikáját Molnár Eszter tervezte, amelyen Győző körberajzolt sziluettje Isten hatalmas kezébe tesz le terheket. Nagyon kifejező volt a meghívó, amelyet az igehirdetés alatt a templomban mindenki láthatott kivetítve. Az oltárnál ott állt az édesapa, s ő tartotta a Bibliát az eskü alatt, amelyen az esküt mondó keze nyugodott. Pont úgy, ahogyan harmincöt évvel ezelőtt az ő édesapja, id. Bencze Imre tette ezt. Emlékeinkből idehoztuk a lelkész dédnagypapát is. De eszünkbe jutottak hűséges, hétköznapi életükkel hitvalló eleink is. Nagy dolog, hogy velünk ünnepelt a kilencvenkét éves bokodi mama és az éppen azokban a napokban nyolcvanadik születésnapját ünneplő Bencze nagyi. Harminc lelkész vette körbe az ifjú lelkészt - akik között hét közvetlen családtag volt -, s így zengett az ősi Confirma: „Erősítsd meg, Istenünk, amit cselekedtél értünk.” (Az orgonánál is egy rokon ült.) Természetesen fontosak ezek az emberi tényezők, de tudjuk, hogy Isten nem családfákat rajzol, hanem egyenként figyel ránk, hívja el szolgáit a követésére. Erről az elhívásról énekeltek Győző testvérei és unokatestvérei az édesapja által írt és gitárral kísért énekben: „Megszólított, hogy legyek tanítványa.” „Boldog az az ember, aki féli az Urat, és az ő útjain jár” (Zsolt 128,1) - ezzel az igével áldottam meg gyermekemet. S bár nem szokás, én itt megállíthatatlan ösztönnel átöleltem Győzőt. Néhány másodpercig ott álltunk, egymást ölelve. Összeért a föld és az ég. Természetesen teli volt ez az ünnep szívet melengető, örömös pillanatokkal. Ilyen volt az úrvacsoraosztás is. A lelkész számára mindig megrendítő pillanat, amikor gyermekeinek adja az Úr testét és vérét. S még megrendítőbb, mikor a gyermeke kezéből veszi. Jó volt látni a számos úrvacsorázó között azokat a cserkészeket is, akik Győző számára fontos és meghatározó közösséget jelentenek. Boldog pillanat volt a záróakkord, ahogyan bekísértük a templomba, amikor hárman álltunk az oltárnál, közrefogva Győzőt a férjemmel (képünkön). Egyik gyermekünk tréfásan meg is jegyezte: „Győző, ezért akartál te lelkész lenni, hogy egyszer ott állhass az oltárnál a szüléinkkel.” A templomban elhangzott rövid köszöntésekben a nagyvelegi felügyelő szólt. Szeretettel várják immár haza az ifjú lelkészt. Hiszen Bence Győző már három éve szolgál Nagyvelegen. Külön érdekessége az eseménynek, hogy az ordináció a reformáció előestéjén történt, s felszentelve először reformáció napján szolgált, tehát az első Luther-kabátos istentisztelete reformációi istentisztelet volt. Dr. Szentpétery Péter tanszékvezető egyetemi docens, aki hittudományi egyetemünk képviseletében vett részt a szolgálatban, felidézte a harmincöt évvel ezelőtti eseményeket, amikor az édesapával együtt indultak a szolgálatba mint évfolyamtársak. Dr. Fabiny Tamásnak, az Északi Egyházkerület püspökének levelét az egyházmegye felügyelője olvasta fel. A kápolnában terített asztalok mellett folytatódott az ünneplés. Köszönjük, hogy a nagyvelegi testvérek süteménnyel édesítették meg az estét. S természetesen mindenkinek köszönet, aki segített az ünnep lebonyolításában, s velünk ünnepelt és örült. Isten áldjon, fiam! ■ Bencéné Szabó Márta I. L. L. KIRÁNDULÓ GYÜLEKEZETEK FIGYELMÉBE! A recski bányamúzeumban jártunk
