Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)

2015-11-15 / 46. szám

4 41 2015. november 15. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Hangszer, melyben Isten lelke szól Fassang László orgonamüvész előadása Budavárban „Uram, tégy engem békéd eszközévé!” A Börtönlelkészek Magyarországi Szervezete és a börtöntársaság közgyűlése ^ Ez évi közgyűlését és konferenciáját tartotta a Magyar Testvéri Bör­töntársaság és a Börtönlelkészek Magyarországi Szervezete novem­ber 5-én a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatalának dísz­termében. Roszík Gábor megnyitja a közgyűlést ^ A templomi orgona fujtatójából érkező szelet lélekké, Isten ma­gasztos üzenetévé változtatják a megszólaló sípok. így lehet összefoglalni a budavári evangé­likus szabadegyetem (BESZ) leg­utóbbi, november 2-i alkalmá­nak legfontosabb üzenetét. És aligha lehet azon csodálkozni, hogy Fassang László orgona­művész előadásában a szöveggel szemben a zene kapott főszere­pet - tegyük hozzá: a hallgató­ság legnagyobb megelégedésére. Bence Imre esperes, a Budavári Evan­gélikus Egyházközség igazgató lelké­sze bevezető áhítatát azzal kezdte, hogy túl egyszerű lett volna ehhez a témához egy zsoltárból választani az igét. Ezért inkább János evangéliuma 3. fejezetének 8. versére esett a válasz­tása: „A szélfúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született’.’ Bence Imre felidézte, hogy egyszer korábbi szolgálati helyén, a bakony­­csernyei gyülekezetben konfirman­dusoknak mutatta meg templomuk orgonáját, és az egyik gyermek rácso­dálkozott a bonyolult szerkezetre, mondván, ez éppen olyan, mintha az ember egyszerre több sípot venne a szájába, és úgy fújná. A görög nyelv a szél és a lélek kifejezésére ugyanazt a szót használja, és ezen a ponton a Biblia vonatkozásában elég csak ar­ra gondolni, hogy Isten egy teremtő légáram útján, leheletével adta a lel­ket az embernek. Az Úr felől áram­ló szél pedig ugyancsak hasonlatos a templom orgonájának fújtatójából kerekedő légfuvathoz, s a hangszer magasztos, szárnyaló hangját hallgat­va okkal gondolhatjuk, hogy a sípok­ba áramló levegő Isten Lelkét kelti életre, azt teszi számunkra hallható­vá, befogadhatóvá - mondta az igaz­gató lelkész. És ha Isten lelke által élünk - tette hozzá -, magunk is jó orgonasípokként szólhatunk. Fassang László is egy Bakony­­csernyéhez kötődő emlékkel kezdte előadását. Felidézte, hogy fasori gim­nazista korában egy osztálykirán­duláson vetődött el először a hegyek között megbúvó faluba, ahol megbű­völve hallgatta a templom máig kivé­telesen szépen szóló orgonáját, s ott tudatosult benne igazán, hogy élete hivatása lesz az, amivel akkor már né­hány éve óvatosan foglalkozott - orgonaművész lesz. Előadásának elején Fassang Lász­ló a hangszer történetét tekintette át az Aquincumban rekonstruált vízi­orgonától egészen a 20. század ele­jén, a némafilm hőskorában az alá­festő zene megszólaltatására használt moziorgonáig. Beszélt Európa fonto­sabb francia és német orgonaépítő­iről, bemutatta legjelentősebb, máig szóló alkotásaikat, sőt egy-egy rövid hangfelvétel bejátszásának erejéig a nevezetes orgonák hangját is meg­idézte. Szólt arról is, hogy nincs a vi­lágon két egyforma orgona, vagyis az orgonistának az adott darab mellett az adott hangszert is meg kell tanul­nia. Azért a sok improvizáció, mert a muzsikus keresi azt, hogyan tudja a keze alá kerülő hangszerből a lehe­tő legtöbbet kihozni - mondta az or­gonaművész. - Éppen ezért az orgo­nista számára az a világ legjobb or­gonája, amelyiken éppen játszik - tet­te hozzá. Az orgona mint szerkezet műkö­désének elmagyarázása mellett Fassang László arról is beszélt, hogy a mai, akusztikusán túlterhelt, zaj­szennyezett világban élő ember szinte el sem tudja képzelni, mit érezhették lelkűkben azok a 18. szá­zadi, javarészt a csöndes termé­szetben élő és dolgozó, hívő parasz­tok, akik istentiszteleten hallották meg felcsendülni az orgona fenséges regisztereit. Okkal és joggal érezhet­ték úgy, hogy maga az Úr szól hoz­zájuk. Aki igazán figyel az orgona muzsikájára, az ma is úgy érezheti, hogy a hangszer egy másik, transz­cendens világba vezeti át, melyet esetleg fel lehet fogni, de megérte­ni igen nehéz. Előadása végén Fassang László részleteket mutatott be nemrégiben elkészült, Gryllus Dániel által ki­adott, J. S. Bach-improvizációkat tar­talmazó, Karácsonyi látomások című lemezéről, melyen a ceglédi evangé­likus templom orgonája szólal meg. A művész azt mondta: azért válasz­totta ezt a hangszert, mert ennek hangzása igen-igen közel áll azoké­­hoz, amelyeken Bach idejében meg­szólaltathatták a műveket. Nehéz helyzetben van a tudósító, mert Fassang László szabadegyete­mi előadásának lényegét képtelen visszaadni. Mert lehet beszélni, írni a zenéről, de aligha érdemes (leg­alábbis azon a szinten, amelyen e so­rok írója erre képes). Mert ennek az előadásnak a lényege a fenséges, semmi máshoz nem hasonlítható, lé­lekborzoló orgonamuzsika volt. Végül pedig, mintegy az este meg­koronázásaként - a hallgatóság sorai­ban helyet foglaló D. Szebiklmre nyu­galmazott püspök javaslatára -, Fassang László orgonaművész egy, az istentisz­teleteinken gyakran felcsendülő éne­künkre épülő, csodálatos, percekig tartó improvizációval lepte meg a sza­badegyetem hallgatóságát. És a buda­vári templom kápolnájában álló szerény, apró orgona erre a néhány percre tényleg a világ legjobb orgonájává vált. ■ I. L. L. Az ország megannyi részéről érkezett résztvevők közös énekléssel és áhítat­tal kezdték együttlétüket. Igeszolgá­latában Szűcs M. Klára, a Tiszalöki Országos Büntetés-végrehajtási In­tézet lelkésze Assisi Szent Ferenc imájával is felhívta a figyelmet az ajándékul kapott lelki kincsek tovább­adásának fontosságára. Ezután Roszík Gábor evangélikus lelkész, a börtöntársaság és a Börtön­lelkészek Magyarországi Szervezeté­nek elnöke nyitotta meg a közgyűlést, és számolt be az előző összejövetel óta eltelt időszak fontos eseményeiről. Ki­emelte, hogy a börtöntársaság kon­zorciumi partnerként két európai uniós pályázatban vesz részt. A Buil­ding Bridges (Hídépítő) az áldozatok és elkövetők közötti helyreállító talál­kozásokra fókuszál, míg az ECOR­­(European Communities of Restora­tion - Európai Helyreállító Közössé­gek) projekt az elérhető legjobb gya­korlatokat kívánja megvalósítani a hazai büntetés-végrehajtási intéze­tekben is az úgynevezett APAC-mód­­szer alapján (APAC: Association for the Protection and Assistance of the Condemned - Szövetség az Elítéltek Védelmére és Támogatására). Beszámolt továbbá a fogvatartottak gyermekeit támogató és a családi kapcsolatokat erősítö Angyalfa prog­ramról is, melynek keretében 2014 ka­rácsonyán hétszázötven gyermek ka­pott ajándékot, huszonegyet pedig egyhetes mátrai nyári táborba is el tudtak vinni. A fogvatartottak számá­ra tavaly rendezett országos bibliaver­senyben kilencszázhetven fogvatartott mérte össze tudását harminckét ha­zai börtönben, s hónapokon keresz­tül tanulmányozták a Bibliát. - A beszámoló után a konferencia első előadását dr. Sárik Eszter, az Or­szágos Kriminológiai Intézet tudo­mányos munkatársa tartotta Vallá­sosság a deviáns fiatalok körében címmel. A témában zajló tudomá­nyos kutatás lezárása egy éven belül várható, a kutató előadásából azon­ban az eddigi eredmények alapján is kitűnő képet kapott a hallgatóság a veszélyeztetett és bűnelkövető fiata­lok értékrendjéről, vallásosságáról és az ezek közötti összefüggésekről. A rövid kávészünetet követően adták át az ez évi Colson-díjakat. A börtöntársaság elnöksége még 2012-ben hozta létre a Nemzetközi Testvéri Börtöntársaság alapítójá­ról, Charles Colsonról elnevezett dí­jat, melyet minden évben két önkén­tes munkatárs kap meg az elnökség döntése alapján. 2015-ben a két díja­zott Gyurkócza Aranka aradi evan­gélikus börtönlelkész és Nagy József katolikus testvér lett, akik évtizedek óta hirdetik a megváltó Krisztust a börtönökben és a fogvatartottak csa­ládjai között. Katona Csilla, a Magyar Bűnmeg­előzési Börtönmissziós Alapítvány elnöke és a börtöntársaság szakmai vezetője az elmúlt évben zajlott prog­ramokat mutatta be. Örömmel szá­molt be arról, hogy az idén Baracskán, Márianosztrán és Balassagyarmaton is sikerült megvalósítani a Building Bridges program keretében a Záke­­us programot, míg Mélykúton és Tiszalökön két új APAC-körletet alakítottak ki az ECOR-program keretében, összesen huszonhét fog­­vatartottal. A szakmai munka — önkéntesek és szervezetek bevonása, áldozatok megkeresése, családi találkozók és előadások szervezése - áttekintése mellett beszámolt a megvalósított programokkal párhuzamosan folyó tudományos kutatásokról is, melyek alapján mérhető lesz egy-egy prog­ram eredménye, sikere. Hozzátette: igen nagy szükség van az egyházak­ra, szociális intézményekre, az utó­gondozásra és az önkéntesek mun­kájára, hiszen a reintegráció közös ér­dek, s ezért közös összefogásra van szükség. Katona Csilla előadását az idén lét­rehozott APAC-körletek börtönlel­készei egészítették ki gyakorlati in­formációkkal. Először Oláh László re­formátus lelkész, a Pálhalmai Orszá­gos Büntetés-végrehajtási Intézet lelkésze beszélt a körlet indulása óta eltelt időszakról, az eredményekről, problémákról, friss tapasztalatok­ról, majd Szűcs M. Klárát, a tiszalö­ki intézet lelkipásztorát hallgathatták meg az egybegyűltek. Boros Lajos volt fogvatartott be­számolója örömmel és hálával töl­tötte el a résztvevőket. Huszonkét évi szabadságvesztés letöltése után hat hónapja szabadult, azóta hirdeti Isten dicsőségének és kegyelmé­nek nagyságát szerte az országban és a határokon túl is. A hallgatóság élőben bizonyosodhatott meg, hogy micsoda erőt ad valaki számára státusztól függetlenül Isten szerete­­te, mely igazi változást hozott Bo­ros Lajos életébe is; megtudhatták azt is, mit jelentett számára a váci APAC-körletben töltenie szabad­ságvesztését. E sorok írója, a börtöntársaság ügy­vezető igazgatója az Angyalfa program ez évi eredményeit ismertette, és tá­jékoztatta a hallgatóságot a 2015. évi karácsonyi akciótervről. Idén is az a cél - mondta -, hogy az Angyalfa Alapít­vánnyal és a magyarországi börtönlel­készekkel közösen minél több helyre és minél több ajándékot juttassanak el annak érdekében, hogy a családi kap­csolatok megmaradjanak és épüljenek. Hozzátette: Balog Zoltán miniszter sa­ját miniszteri keretéből kétmillió forin­tos támogatást ítélt meg az Angyalfa program számára, ennek segítségével lehetőségük volt egy elkötelezett mun­kavállalót kifejezetten a fogvatartottak gyermekeinek lelki és szociális segít­ségnyújtására alkalmazni. A börtönmissziósok és börtönlel­készek találkozóját ezután fórum követte, majd büféebéddel zárult az idei novemberi találkozó. ■ Magyari Márton Gyurkócza Aranka átveszi a Colson-díjat A SZERZŐ FELVÉTELEI

Next

/
Oldalképek
Tartalom