Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)

2015-11-08 / 45. szám

Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2015. november 8. » 13 Rovatunkban sorozatot indítottunk a különböző gyűjteményi szakmai egyesületekről, amelyek háttérként szolgál­hatnak a gyűjteményügy területén működő munkatársaknak. Eddig két egyesületet ismerhettek meg olvasóink: a Ma­gyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesületét (MELTE) és az Egyházi Könyvtárak Egyesülését (EKE). Ezúttal egy vi­lági szervezet, a levéltáros-egyesületek közül a legnagyobb és legrégebbi, a Magyar Levéltárosok Egyesülete (MLE) mutatkozik be, amelynek tagjai között természetesen ott vannak az egyházi levéltárosok is. Bemutatkozik a Magyar Levéltárosok Egyesülete ■ Dr. Ólmosi Zoltán A Magyar Levéltárosok Egyesülete 1980-ban a Magyar Könyvtárosok Egyesületének egyik szekciójaként jött létre. Néhány év elteltével merült fel, hogy szükséges egy önálló szervezet megteremtése. Hosszas előkészítő te­vékenység után 1986. december 13-án alakult meg az egyesület. A visszaem­­lékezők szerint e szakmai közösség létrehozása demokratikus folyamat eredménye volt, valóban azok a szemé­lyek kerültek a vezetők közé, akiket a többség arra alkalmasnak ítélt. A lét­szám 530 fő volt, amely - különösen a levéltárosok akkori országos összlétszá­­mához képest (745) - tekintélyesnek számított. Az egyesület ekkortól folyamatosan működik, s feladatai egyre sokrétűbbé váltak. Melyek ezek? Az MLE a legkü­lönbözőbb levéltári programok szerve­zését végzi, jelentős részben olyanokét, amelyeken alkalom adódik a levéltáro­sok szakmai tudásának fejlesztésére, ugyanakkor olyan programokat is kí­nál, amelyek vonzóvá teszik az egyesü­leti létet. Az egyesületi élet egyik központi eleme az éves vándorgyűlés, amely egyrészt tudományos eszmecsere, más­részt a közös szórakozás terepe s olyan alkalom, amelyen az ország legkülön­bözőbb részén élő levéltárosok kicse­rélhetik nézeteiket, és személyesen is ta­lálkozhatnak. A vándorgyűlés mellett - főként az elmúlt években - olyan sorozatot in­dított útjára az egyesület, amely az or­szág összes levéltárának lehetőséget nyújt önmaga bemutatására: ez a Nyi­tott levéltárak programsorozat. En­nek keretében konferenciák szerve­ződnek, és átadják Az Év Levéltára, ü­­letve Az Év Levéltári Kiadványai díjat. THESAURUS Üh í w Rovatgazda: Kovács Eleonóra A Magyar Levéltárosok Egyesüle­te - eltérően egyes külföldi szerveze­tektől - nemcsak a szűk értelemben vett szakma, vagyis a levéltárosok és levéltári kezelők előtt áll nyitva, ha­nem a levéltári munkához közel ál-/7VA: 193 b” ló munkatársak (restaurátorok, infor­matikusok, gazdasági szakemberek, irattárosok), de akár külső érdeklő­dők számára is nyitott. Az egyesület különböző szekciókban is folytat szakmai munkát, ilyenek az állo­mányvédelmi, a forrásközlő, az infor­matikai, a gazdasági szekció, s éppen most van alakulóban egy levéltár-pe­dagógiai szekció is. Az MLE különböző kiegészítő szak­mai képzéseket is szervez, amelyek konferencia, kerekasztal, illetve szerve­zett, több alkalomból álló oktatás for­májában valósulnak meg. Részt vesz az egyesület - többek kö­zött szakmai viták révén - a levéltárak­ra vonatkozó törvények, jogszabályok előkészítésében, tervezeteinek véle­ményezésében. Bevonták e szakmai kö­zösség képviselőit több, a levéltárakkal kapcsolatos jogszabály kidolgozásá­ba, amelyeknek az előkészítő vitájában a szakma nagy hányada részt vett. (Ilyen volt például a 10/2002. [IV. 13.] NKÖM-rendelet a közlevéltárak és a nyilvános magánlevéltárak tevékenysé­gével összefüggő szakmai követelmé­nyekről.) Az MLE külföldi tanulmányutakat is szervez, s az egyesület keretein belül ki­állítások, ismertetők is készülnek. Sa­ját kiadványa a Levéltári Szemle, amely évente négy alkalommal tudósít a levél­tári életről, bemutatja a szakma legújabb eredményeit, illetve a történeti szakiro­dalomhoz is fontos tanulmányokkal já­rul hozzá. 2015-ben adta ki az egyesü­let a Magyarország levéltárai című ki­adványt, amely külön fejezetet szentel az egyházi levéltáraknak, köztük a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház levél­tárainak és levéltárügyének. Működik két honlap is, az MLE és a Nyitott levéltárak honlapja (levelta­­ros.hu és nyitottleveltarak.archivpor­­tal.hu). Az egyesület igyekszik érdekvédel­mi tevékenységet is folytatni, illetve kap­csolatokat ápol más országok hasonló egyesületeivel. Öröm az is, hogy a Magyar Levéltárosok Egyesülete mel­lett működnek olyan levéltáros-kö­zösségek - a Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete, a Fiatal Levél­tárosok Egyesülete, a Magyar Felsőok­tatási Levéltári Szövetség -, amelyek a szakma külön területeit és rétegeit fog­ják össze, így vannak jelen a magyar le­véltárosok közösségében. A szerző az MLE alelnöke, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárá­nakfőlevéltárosa HIRDETÉSEK Társadalom és egyház Kereszténység és közélet Krisztus és a 21. század A világ (nem (fsak) lutheránus szemmel/ • Kötőszó - Rákérdez, következtet, összekapcsol. Olvassa, kövesse és ossza meg! n SíaS k:> kotoszo.blog.hu 'V­Taizé-ima és ének­­együttlét A rákosszentmihály-sashalmi evangélikus gyülekezetben (1161 Budapest, Hősök tere 10-11.) minden hónap második keddjén, legközelebb november 10-én, 18 órától Taizé-ima és ének­­együttlét. Minden alkalommal van igehirdetés is. Információ: gyertyafény, lutheran. hu. A Kor álelőjátékok... szakmai bemutatója A Korálelőjátékok az Evangélikus énekeskönyv énekeihez című gyűj­temény szakmai bemutatóját no­vember 13-án, pénteken 18 óra­kor tartjuk a Régi Zeneakadémia Bach-termében (Budapest VI., Vörösmarty u. 35., földszint). Az Evangélikus Kántorképző Inté­zetben készült, 175 könnyű korál­­feldolgozást tartalmazó kötetet a két szerkesztő, Bence Gábor és Gálos Miklós ismerteti A repre­zentatív válogatás előadásában közreműködnek: Ecsedi Zsuzsa, Gálos Miklós, Kérges Dániel, Kocsis Krisztina, Mekis Péter, Németh Sándor, Szebik Attila. Szeretettel várunk minden­kit, aki részt venne a közös öröm­ben és hálaadásban! Médiamunkások „képződése” a baptista egyházban Sajtótörténeti kitekintés egyházrajzi adalékokkal ■ Győri Kornél Bár 1895 óta van az egyháznak saját lapja - az idén 109. évfolyamába lépett Békehírnök nem a szó megszokott értelmében vett újság. A Magyarorszá­gi Baptista Egyház 1846-os hazai elin­dulása után elsősorban az evangéliu­mi hitigazságok és erkölcsi normák megerősítését, valamint új megtérők toborzását tűzte ki célul. Tartalmát el­sősorban igemagyarázatok, missziói híradások és olykor egy-egy világun­kat érintő téma (például a világhábo­rú eseményei, természeti katasztrófák) biblikus kommentálása határozta meg. A szerzők kezdetben túlnyomó­­részt a közösség prédikátorai voltak, akik képzettségüket a Baptista Teo­lógiai Szemináriumban és önképzés útján szerezték. A lapban megjelent írások nem voltak összemérhetők újságírói szempontból a gazdag és sokszínű kortárs hazai sajtóval. Még­is hatottak, és tízezrek életére gyako­roltak érzékelhető befolyást a lap ál­tal képviselt lelki és erkölcsi értékek miatt, amelyeket szerzőik élő hittel és szenvedéllyel tártak olvasóik elé. A múlt század húszas éveire azon­ban kitűnt, hogy a nagy tekintélyű és nagyra becsült atyák által tudatosan fenntartott, a kegyességhez illőnek vélt archaikus stílus már nemcsak a körülöttünk lévő világ számára ért­hetetlen, de egyre nehezebben tud­ja megszólítani a mind műveltebbé váló elkötelezett hívőket is. Változásra volt szükség. Ez megtör­ténhetett volna a régi gárda puccssze­rű eltávolításával, mint erre nem egy példa található a nagyvilágban. Egy bibliás közösségben azonban ez még csak föl sem merült. Az első világhá­ború után mind több, korábban vilá­gi téren vagy más patinás felekezetben nagy műveltségre szert tett, megtéré­sét követően elkötelezett baptista lel­kipásztorrá lett talentumos fiatallal gazdagodott az egyház. Vezéralakjuk volt a korábban a profán újságírásban is nagy gyakorlatot szerzett, karizma­tikus szervező, Somogyi Imre is. Somogyi Imre a békés változás ér­dekében 1924-ben létrehozta a bap­tista egyház ifjúsági szövetségét, amely hamarosan gyűjtőhelye és műhelye lett az egyház korszerűsítését szorgal­mazó, főleg fiatal tagoknak. Még az év őszén megszületett A Kürt - nem a Békehírnök ellenében vagy a helyett, hanem annak társaként. A Békehímök cikkeit a régies hang­vétel mellett a prédikációszerű textus­orientáltság jellemezte. A Kürt prob­­lémaorientáltan, korszerű formában juttatta érvényre a Szentírásban gyö­kerező választ. A Kürt szellemisége a Békehímökben is szívesen látott szer­zői által fiatalítóan hatott az ekkor már három évtizedes régi folyóiratra is. HIRDETÉS Az ifjúsági szövetségnek egy-két év alatt kiépült az országos hálózata, a Kárpát-medence minden baptista gyülekezetébe eljutott. Az ifjúsági kö­röknek A Kürt által is terjesztett központi mintáját követve szinte mindenhol működött Somogyi Im­re zseniális ötlete folytán az ifjúsági kör szerves részét alkotó önképzőkör. Gondoljuk el: hetente több ezer, fő­leg falusi és legföljebb elemi iskolát járt fiatal próbálkozott rövid bizonyságté­telek, elbeszélések, sőt versek megfo­galmazásával, készült kiselőadásokra. Ezeket - a szóbeli előadásokat is - kö­zösen megbeszélték. Sok százan kö­zülük a helyi közegben hatékonyan fellépő, gondolataikat megfogalmaz­ni és érvelve előadni képes szószólói lettek az evangéliumnak. (Ez a misszi­ót lendítette fel.) Többtucatnyian pe­dig alkalmassá váltak, hogy - kisebb­­nagyobb szerkesztői simítással - or­szágos szinten, A Kürtben és a Béke­hímökben is megjelenjenek írásaikkal. A médiaképzésnek ez a népi, spon­tán módja azonban nem lehetett vol­na sikeres, bármilyen kiváló ötletgaz­da szervezte is, ha az így mozgósított fiatalok ezreit nem feszíti a vágy, hogy a Jézus Krisztus megismerése nyomán szívüket csordultig betöltő értékeket közöljék hittestvéreikkel és még nem hívő felebarátaikkal. Az értelemmel bíró médiaképzés- legyen az intézményes vagy önkép­zés - nemcsak Isten adta tehetséget feltételez, hanem azt is, hogy a kép­zendő szívét általa mindenképpen közlendő érték, értékek töltik be. Két példával igyekszem segíteni, hogy pontosan értsük, mire gondo­lok. Jeremiás próféta így vall: „Ahány­szor csak megszólalok, kiáltanom kell és hirdetnem, hogy erőszak és el­nyomás uralkodik. Az Úr igéje csak gyalázatot és gúnyt szerzett nekem egész nap. Azt gondoltam: nem törő­döm vele, nem szólok többé az ő ne­vében. De perzselő tűzzé vált szívem­ben, csontjaimba van rekesztve. Eről­ködtem, hogy magamban tartsam, de nincs rajta hatalmam.” (Jer 20,8.9) De álljon itt egy „profán példa" is az ókori Rómából. Cato minden sze­nátusi felszólalását, bármi volt is a té­ma, ezzel fejezte be: „Ceterum cen­­seo Carthaginem esse delendam”- „Egyébként javaslom Karthágó el­pusztítását”... Számunkra azonban alighanem Pál megfogalmazása a helyénvaló: „...ha az evangéliumot hirdetem, az­zal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evan­géliumot!” (íKor 9,16) A szerző nyugalmazott teológiai pro­fesszor, a Békehírnök baptista hetilap korábbi főszerkesztője Meghívó „...szárnyai alatt oltalmat találsz..." (Zsolt 91,4) November 8-án délelőtt to órakor Tóth Vivien ötödéves evangélikus teo­lógushallgató fog igét hirdetni a rákospalotai evangélikus gyülekezet kis­­templomában (Budapest XV., Juhos u. 28), délután 15 órai kezdettel pe­dig a Baptista harangzenekar zenei és Durgonics Tamásnak, a reformá­tus siketmisszió munkatársának igei szolgálatával, illetve Szluka Lídia vak énekművésznő előadásával szeretetvendégséget tartunk szintén kis­­templomunkban. Minden érdeklődőt hívunk és várunk szeretettel. Az örökkévaló egy igaz Isten szeretete, jósága, békessége és áldása le­gyen Veled és szeretteid életével, most és mindörökké. Ponicsán Erzsébet lelkész Érdeklődni lehet: 20/824-4699; ponicsanerzsebet@gmail.com

Next

/
Oldalképek
Tartalom