Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-07-12 / 28. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2015. július 12. »> 13 Húsz János halálának 600. évfordulója nemcsak a cseh protestánsok, hanem az egész cseh nemzet számára fontos ünnep. Az európai protestáns gyűjtemények közelmúltban zajlott éves konferenciája idén Táborban és Prágában követte a husziták és a Cseh Testvérek Evangélikus Egyházának nyomait. A magyar evangélikus gyűjtemények részéről egyházunk Gyűjteményi Tanácsának támogatásával Czenthe Miklós (Evangélikus Országos Levéltár) és Kertész Botond (Evangélikus Országos Múzeum) látogatott el a rendezvényre. Tapasztalataikról olvashatnak rovatunkban. Látogatóban a cseh testvéreknél Több szál köt össze minket a közeli Csehországgal, a cseh történelemmel, mint gondolnánk. Erre a Tábor városában működő Huszita Múzeum 14-16. századi cseh királyokat bemutató termében gondoltam, látva, hogy hét cseh királyból hat egyben magyar király is volt (Luxemburgi Zsigmond, Habsburg Albert, V. László, Hunyadi Mátyás, Jagelló II. Ulászló és II. Lajos). Érvényes ez a cseh protestánsok történetére is, akik a közelgő ötszázadik évfordulónál száz évvel korábban kezdték „előreformádójukat” THESAURUS m> Ä f T te Rovatgazda: Kovács Eleonóra- a csehországi protestánsok is szabad vallásgyakorlatot kaptak. A harmincéves háború, az 1620- ban elszenvedett fehérhegyi vereség azonban megpecsételte a cseh protestánsok sorsát. Erőszakos reka-A prágai Szent Márton-templom, ahol először áldoztak két szín alatt. A kehely és Biblia a husziták jelképe Húsz János (1369-1415) egy délcsehországi kis településről származott, s tehetsége révén a prágai egyetem rektorává lett. Cseh nyelvű prédikációkat tartott a prágai Betlehem-kápolnában. Prágából elüldözve a Tábor városhoz közeli Közi Hrádek várban prédikált. 1415-ben hívta meg a konstanzi zsinat, hogy számot adjon tanairól. Hiába kapott azonban menlevelet, eretnek tanok hirdetéséért mégis halálra ítélték, és megégették. Csehország nemzeti sérelemként élte meg elvesztését, és a keresztes hadjáratokkal szemben valóságos nemzeti szabadságharc bontakozott ki. Zsigmond király hiába vezetett német és magyar csapatokból álló kereszteseket a husziták ellen, Jan Zizka vezetésével minden támadást győzelmesen visszavertek. Ekkor azonban a belső széthúzás miatt a mérsékelt, Prága vezette kelyhesek szembefordultak a radikálisabb táboritákkal, és az 1434-es lipanyi csatában vereséget mértek rájuk. A csatában edzett cseh husziták nemsokára hadjáratokat vezettek a szomszédos német és lengyel területek ellen, sőt Brandeisi Giskra vezetésével Észak-Magyarországra is eljutottak. 1458-ban, amikor a mi Hunyadi Mátyásunk épp Prágában raboskodott, kerekedett felül Podjebrád György, s lett a csehek nemzeti királyává. A történelem forgandósága később azt hozta, hogy a kezdetben rokonságba is kerülő két király szembefordult egymással. A huszita tanok, ha némileg mérsékelt formában is, megérték a lutheri reformáció időszakát. A huszita hagyományból kinövő különféle irányzatok között megjelentek például a cseh testvérek is. Mohács után a magyarral együtt a cseh korona is Habsburg-kézbe került. 1575-ben alkották meg a cseh hitvallást (Confessio Bohemica), majd 1609-ben - a mi 1608-as bécsi békénkhez hasonlóan tolizáció következett, a cseh testvérek közül sokan külföldön kerestek menedéket. Német- és Lengyelországon kívül Magyarországra is eljutottak, közülük a legismertebb az 1650- 54 között Sárospatakon tanító püspökük, Comenius volt, aki egyébként a magyar határ közeli Uherské Hradistéből (Magyarhradis) származott, nagyapját még Szegesnek hívták. Csehországban csak titokban lehetett a protestáns vallást gyakorolni, hiszen üldözések jellemzik e kort. Az ellenreformációs időszaknak - éppúgy, mint nálunk - az 1781-es türelmi rengélikus Egyháza. Az első világháború utáni nagy nemzeti felbuzdulásban sokan léptek ki a nemzetietlennek bélyegzett katolikus egyházból, s váltak protestánssá, illetve többségük az anglikánszerű „nemzeti” egyházat, a ma csehszlovák huszitának nevezett felekezetet alapította meg. A cseh protestánsok jelképe máig a kehely, a két szín alatti áldozásra emlékezve. A protestáns konferencia fő helyszíne a Prágától délre fekvő Tábor városa volt, amelyet a husziták hoztak létre egy jól védhető magaslaton. Előadások világították meg a huszita mozgalom európai kötődéseit, hatását (Húsz és Luther, a valdens-huszita kapcsolatok, a francia protestánsok cseh kapcsolatai), majd workshopokben lehetett tovább tájékozódni (például a Comenius Múzeumról vagy a hugenotta és valdens vándorutakról). Nagy élmény volt a tábori régi városházán elhelyezett Huszita Múzeum kiállítása; egy igazi huszita harci szekeret is láthattunk. Vasárnap Sobéslavban a cseh testvérek templomában volt istentisztelet, ahol a nemzetközi konferencia hagyománya szerint a közös protestáns örökséget képező egyházi énekeket mindenki a saját nyelvén énekelhette. így élhettük át cseh, francia és német nyelven, de közös dallamok által az európai protestánsok közös történetét. Kertész Botond kolléga avatott orgonajátéka kísérte az alkalmat. Lehetőség volt prágai folytatásra is: a Szent Márton-templomban, ahol 1414-ben először áldoztak két szín alatt, a Cseh Testvérek Evangélikus Egyházának képviselője fogadott bennünket. Húsz János nyomában jártuk be Prágában a nagy (elő)reformátorra emlékeztető helyszíneket. Egyik emlékezetes hely a szépen felújított Betlehem-kápolna volt, amelyben Húsz János-emlékkiállítás látható. A Prágai Károly Egyetem színvonalas, kétnyelvű, cseh-angol feliratokkal ellátott kiállítással emlékezik Húszra, aki az egyetem rektora is volt. A prágai nevezetességek meglátogatását számunkra a prága-kisol-Huszita harci szekér delet vetett véget. A hosszabb és súlyosabb üldözés azonban nehézzé tette az újraindulást: csak két hitvallást választhattak az újjáalakuló protestáns gyülekezetek: a lutheránust vagy a kálvinistát. Magyarországi prédikátorok jöttek segítségükre, akiknek sírját és emlékét máig kegyelettel őrzik. Megtűrt helyzetükből a protestánsok az 1861-es rendelet után érték el az egyenjogúságot. 1918-ban, Csehszlovákia megalakulásakor egyesültek, a lutheránus és kálvinista irányból ekkor jött létre a Cseh Testvérek Evandali főtéren látható Rákóczi-emléktábla megtekintése tette teljessé. A reformáció kezdetének ötszázadik évfordulója kapcsán érdemes tehát megemlékezni a környező országok protestáns hagyományainak összefonódásáról, kapcsolatairól, amelyek gazdagítanak, felidézésük pedig elősegítheti nemzeteink kapcsolatainak megerősítését. ■ Czenthe Miklós A szerző az Evangélikus Országos Levéltár igazgatója Húsz János (majdnem) húsz arca A tudomány alapvetően két dologgal foglalkozik: megismeri és rendszerezi a valóságot. Ez alól a történettudomány sem kivétel, azonban feltárt ismereteinek rendszerezése kortól, helytől, helyzettől függően igen változatos lehet. Húsz János és a huszitizmus ennek a változatos rendszerezésnek az egyik legjobb példája. Ha felütjük a történelmi kézikönyveket, enciklopédiákat, Huszt és a huszitizmust más-más fejezetekben fogjuk megtalálni. Az Evangélikus Élet olvasói valószínűleg először hittanórán vagy a konfirmációi oktatáson találkozhattak Húsz nevével, a Luther elődeinek tekintett előreformátorok között. A besorolás helyes. Húsz olyan tanításokat hirdetett, amelyek a reformáció több későbbi tanítását megelőlegezték, gondoljunk csak az anyanyelv használatának fontosságára vagy a két szín alatt való úrvacsoravétel gyakorlatára. Katolikus egyháztörténetekben és a legtöbb köztörténeti munkában a huszitizmust a középkori eretnekmozgalmak között találjuk. A besorolás helyes. Húsz tanításai lényeges pontokon tagadták a katolikus tanítást, s ezzel ő maga is tisztában is volt. Tanait nem volt hajlandó visszavonni, és úgy is végezte, mint minden leleplezett és elfogott eretnek: máglyán égették meg a konstanzi zsinaton. Legkorábbi ábrázolásai máglyára kísért eretnekként mutatják be Huszt, fején a sátán püspöki süvegével. Ha kicsit régebbi a történelemkönyvük, és még a marxizmus osztályharcos szellemében készült, akkor Húsz neve a haladó, antifeudális hősök között található. A besorolás helyes. A huszitizmus története is kiválóan beilleszthető volt a marxista sémákba: a népet a radikális táboriták képviselték, akiket az „uralkodó osztállyal” összefogó kelyhesek győztek le. A besorolás helyes. Tábor városának elfoglalásakor Jan Zizka és követői olyat tettek, amit még a marxizmus-leninizmus legelszántabb követői is csak ritkán - egy teljesen új társadalmat építettek az „elnyomott” osztályokból. A város korábbi lakóit elűzték, és a környékbeliekkel telepítették be. (Annyi különbség azért van a hasonló kínai és kambodzsai marxista kísérletekhez képest, hogy Táborban sikerült virágzó várost teremteni, míg a 20. században csak terrort és szenvedést hozott az új társadalom felépítése.) A19. századi magyar történetírás a huszitákat, illetve utódjaikat a rablólovagok közé sorolták. A besorolás helyes. Csak Mátyás király tudta a 15. század végére kifüstölni azokat a táborita kalandorokat, akik Magyarország északi részén várakat foglaltak el, kifosztották, rettegésben tartották a jobbágyokat és az átutazókat. A táboritákkal a Mátyás előtti zűrzavaros korszakban nem is bírt el a központi hatalom, és neki sem volt könnyű dolga a harcedzett martalócokkal. Jósika Miklós nagyregénye, A csehek Magyarországban ezt a korszakot dolgozza fel. A cseh történetírás természetesen a nemzeti panteon egyik legfényesebb alakjaként tekint a prágai mesterre. A besorolás helyes. Egy egyszerű prágai egyetemi tanár gondolatai felforgatták a Német-római Birodalom és a nyugati egyház viszonyait. A husziták nem kevesebb mint öt keresztes hadjáratot vertek vissza. Harcuk győzelemmel ért véget, a csehek megalapíthatták saját, független egyházukat. Húsz és a husziták példája sokakat lelkesített a 19. században, hogy újra megteremtsék az erős és független cseh nemzetet. A hadtörténeti összefoglalók a késő középkori hadviselés megújítóiként tekintenek a huszitákra. A besorolás helyes. A hosszú évszázadokig oly sikeres lovagi hadviselés egyik hatékony ellenszere volt a huszita harcmodor, amelynek legfontosabb eleme a mozgékony, mégis nagyon nehezen bevehető szekérvár volt. Eredményességét nemcsak a visszavert keresztes hadjáratok igazolják, hanem az is, hogy az újítást később mások is átvették és alkalmazták. A cseh protestánsok számára máig ő az első számú reformátor. A besorolás helyes. A cseh protestantizmust a huszita teológiai tanítást összegző négy prágai cikkely elfogadtatásával alapították. A cseh testvérek egyházára ugyan hatott a lutheri és a kálvini reformáció is, de különállásukat, a reformációnál egy évszázaddal korábbi alapításukat mindig is büszkén tartották számon. Szlovák evangélikus testvéreink közül is sokan első reformátorukként tekintenek Húszra. A besorolás helyes (is lehet akár). A nyelvi és földrajzi közelség miatt lehetséges, hogy a történelmi Magyarország Csehországgal határos vidékein élők megismerték és magukévá tették a husziták tanítását. Még az is előfordulhat, hogy a portyázó táborita seregek néhány tagját nem kizárólag a zsákmány érdekelte, hanem a hit terjesztése is a szívügye volt. Ezt az elméletet, bár népszerű, igazolni éppoly nehéz, mint végérvényesen cáfolni. Nehéz kiválasztani az igazit a fenti értékelésekből. Mai, posztmodern korunk arra csábít, hogy ne is fáradozzunk a választással, abszolút igazság, örök értékek úgysem léteznek. Azonban úgy vélem, hogy mint magyar evangélikusnak hatszáz évvel Húsz halála után mégiscsak kell találnom egy fiókot gondolataim között a prágai mesternek és követőinek. Tisztelem Huszt biblikus, reformátori tanításaiért és a meggyőződése mellett való kiállásáért. Bámulattal tölt el egy kis nép bátorsága, összetartása, amellyel sikerrel vívta meg harcát meggyőződése védelmében, és kivívta a vallás szabad gyakorlásának jogát. Örülök, hogy az időnként egymással összefonódó történelmünk révén vagy énekeskönyvünk cseh testvérektől származó dallamait énekelve, egy kicsit magam is örököse lehetek ennek a hatszáz éves tradíciónak. ■ Kertész Botond A szerző történész, az Evangélikus Országos Múzeum tudományos munkatársa
