Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-10-18 / 42. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2015. október 18. *■ 13 A népfőiskolák és a paraszti műveltség értékei Andrásfalvy Bertalan előadása Nagytarcsán ► Az idén tizedszer megrendezett országos könyvtári napokhoz október 9-én a Pest megyei Nagytarcsa könyvtára és falumúzeuma is csatlakozott. Az alkalmon dr. Andrásfalvy Bertalan Széchenyi-díjas néprajzkutató, professor emeritus, az Antall-kormány művelődési és közoktatási minisztere tartott előadást. A községháza dísztermében Rimóczi Sándor Vilmos polgármester köszöntő szavai után a főszervező, Farkas Istvánné könyvtáros foglalta össze a népfőiskolák történetét. Referátumában jelentős szerepet kapott a Sztehlo Gábor evangélikus lelkész által alapított nagytarcsai Tessedik Sámuel Evangélikus Ifjúsági Missziói Intézet - közismertebb nevén népfőiskola amely 1938 és 1944 között működött. A szervezeti szabályzat szerint az intézet egyik rendeltetése „az evangélikus mezőgazda-, iparos- és tanulóifjúságnak a Biblián és hitvallásainkon alapuló keresztyén életre való eljuttatása és a mindennapi életben szükséges gyakorlati és elméleti tudással való felszerelése” volt. A több hónapos, bentlakásos rendszerű kurzusokra az ország minden tájáról érkeztek fiatalok a parasztság és az iparosok köréből, majd hazatérvén lelkesen alkalmazták a népfőiskolán tanultakat. A meghívott vendég, Andrásfalvy Bertalan A hagyományos paraszti műveltség értékei címmel tartott előadást. A professzor számos példán mutatta be, milyen ősi, szinte genetikailag kódolt kulturális örökség hordozója volt a magyar parasztság. Épp ezért nemcsak a népfőiskolák adtak lehetőséget a tanulni vágyó ifjú földműveseknek elméleti és gyakorlati ismeretek megszerzésére, de ők is átadhatták a városiaknak a népi kultúrát, ebben is állt a népfőiskolák nagy jelentősége - hangsúlyozta az előadó. Mint ismeretes, az egykori főiskola megmaradt épületében ma a nagytarcsai falumúzeum működik. Az október 9-i alkalomra Győriné Kováts Andrea múzeumvezető a népfőiskola életét bemutató kamarakiállítást állított össze, amely az országos könyvtári napok ideje alatt volt látogatható. * * * Az egykori nagytarcsai népfőiskola - ma falumúzeum - épületében előadása előtt beszélgettünk dr. Andrásfalvy Bertalan professzorral.- Professzor úr, hazánkban a népfőiskolák „virágkora” az 1930-as, 40-es évekre tehető. Miben állt a jelentőségük?- Már a reformkorban megjelent az az igény, hogy a magyar népi kultúrát valahogy egyesítsék az európai úgynevezett magaskultúrával. Már ekkor elkezdődtek például a néprajzi gyűjtések. Később aztán ezt a kulturális törekvést az egyházi moz-A főszervező, Farkas Istvánné referátuma Kamarakiállítás a falumúzeumban galmak is magukévá tették - a Keresztyén Ifjúsági Egyesület, a KIÉ, a KÁLÓT, azaz a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testületé vagy a Soli Deo Gloria Református Diákszövetség, hogy csak néhányat említsünk. A harmincas évekre a romboló társadalmi ellentétek, a földműves népesség kisemmizése, megalázása következtében egyes protestáns vidékeken a lakosság jelentős része erkölcsileg meghasonlott, anyagilag megrokkant. Az egyházi népfőiskoláknak ezért is volt óriási jelentőségük: erkölcsi megújulást kínáltak, hiszen a Tízparancsolatnál nincs stabilabb értékrend.-Mindemellett a népfőiskolák tanfolyamain részt vevőfiatalok mezőgazdasági és kulturális ismereteket is szerezhettek.- így van. Az erkölcsi, hitbeli nevelés mellett a másik cél az volt, hogy műveltebbé, képzettebbekké tegyék a paraszt- és iparosfiatalokat. Tankertekben, a gyakorlatban sajátították el a modern kertészeti, növénytermesztési ismereteket. A hatás azonban kétoldalú volt: a városi vagy elvárosiasodott, kozmopolitává lett fiatalokra a népfőiskolán megismert népi kultúra hatott. Kosarat fontak, kukoricaháncsból lábtörlőt készítettek, néptáncokat tanultak, népdalokat énekeltek. Amikor pedig hazamentek, mindezt megtanították a saját környezetüknek is. Sőt nemegyszer maguk kezdtek el gyűjteni.-A legtöbb népfőiskola - így a nagytarcsai is - megszűnt: előbb a iskolák hatásai beértek volna - de ugyanezt mondhatjuk a regöscserkészetről, a népi írók kiváltotta hatásról és az északi, főleg finn mintákról is. Idővel pedig létrejött volna a társadalmi kiegyenlítődés, megszületheAndrásfalvy Bertalan előadást tart lágháború akadályozta a működésüket, majd a háború után, a negyvenes évek végén útjában voltak a berendezkedő totalitárius hatalomnak. Fel tudjuk mérni, mit veszítettünk ezzel?- Nagyon sokat. Ha nem jön a második világháború, akkor a népfőistett volna a földreform és a nemzet egészében való szolidáris gondolkodás. Mindez a reform pedig belülről forrt volna ki. Pótolhatatlan hiánnyal járt tehát, hogy minderre nem kerülhetett sor. ■ Boda Zsuzsa „Művelt földet könnyebb megmunkálni” Összefogás egy tanyasi temetőért Mindenszentekre készülve immár harmadik alkalommal fogtak össze jelenlegi és hajdani kisbócsaiak, hogy az ünnep előtt rendbe tegyék ma már alig használt, de sok családi sírt rejtő tanyasi temetőjüket. Huszonötén - köztük nagyszülők, szülők és unokák - gyűltek össze október első szombatján, hogy kihasználva a szép őszi időt, (ismét) visszavegyék a természettől a sírkertet. A bokrok kivágása és a gyomirtás közben bőven volt mód és idő, hogy az idősebbek megosszák emlékeiket a fiatalabbakkal vagy a helyet kevésbé ismerőkkel. Gál Imre jelenleg Soltvadkerten él. - Valamikor ide nősültem - mesélte, miután már végzett a csapat. - Feleségem, Tóth Erzsébet nyugszik itt. Ez már a harmadik év, hogy elvégeztük a takarítást. Mivel most többen voltunk, a munka is gyorsabban haladt. Reggel nyolckor kezdtük, és délre már be is fejeztük. Az önkéntesek között egy német úr is feltűnt: Peter Lissel egy közeli tanyán él, immár tíz éve, feleségével és kutyájával. Szeret kijönni ide, megnyugvást ad neki a temető. Mivel pedig rengeteg segítséget kapott már az itt élő tanyasiaktól, úgy gondolta, egy kicsit visszasegít nekik. „Hiszen így kerek a világ, és még több barátra tehetek szert munka közben” - mondta Lissel úr. A munkák szervezője a jelenleg ugyancsak Soltvadkerten élő Haskó Ferenc volt. Mint mesélte, valóban könynyebben ment a takarítás. Hiszen „művelt földet könnyebb megmunkálni” Eleve többen kijárnak a sírokhoz, melyek az elmúlt években hozzáférhetőbbek lettek. Látni a virágokat, az ápoltabb sírokat, meg hát... beszélnek róla... Mint mondta, nemcsak bócsaiak járnak ki, hanem mindenki, akinek hozzátartozója fekszik itt. Most már kevesebb fát kellett kivágni. A temető rendezettebb lett az évek alatt. Kerítést is terveznek építeni, talán jövőre el is készülhet. Közben megérkezett a pörkölt, amelyre mindenki rászolgált. Jövő májusban ugyanitt! - búcsúztak egymástól az őszi temetőtakarításon szorgoskodók Kisbócsán. ■ Káposzta Lajos
