Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)

2015-10-11 / 41. szám

8 ■m 2015. október 11. PANORÁMA Evangélikus Élet Jaj a legyőzőiteknek! 1849. október 6. emlékezete Krisztus példája útba igazít Beer Miklós katolikus megyés püspök gondolatai a migrációról Ferenc József osztrák császár és I. Miklós orosz cár hadai voltak a győztesek. A két nagyhatalom eltipor­ta a magyar szabadságharc honvéd­seregeit. A kimerült, éhező férfiak in­dultak haza, gyalog, sebesülten... A temesvári vereség -1849. augusztus 9-én - a végső álmokat is szétfoszlat­­ta. Kossuth a menekülést választotta, és vele együtt sok ezren özönöltek ki a legázolt Magyarországról. Görgey tábora maradt. Úgy érezték, nem futhatnak szét, katonai becsüle­tük azt kívánja, hogy rendezett csa­patok tegyék le a fegyvert a cári ha­dak előtt. A császári pribékek meg­kapták a könnyű zsákmányt. Kivéve Görgeyt. (Az áruló nevet hosszú éle­tében nem tudta lemosni magáról.) Haynau nem kegyelmezett. Októ­ber 6-án a szabadságharc tizenhárom katonai vezetőjét végezték ki Aradon. A pesti kivégzéseket - szintén aznap - az első felelős magyar minisztérium elnökének az agyonlövésével kezdték. Most is fölvillan bennem a hajnali kép: Batthyány Lajos ott térdel a köves ud­varon, jobb kezét szívére teszi. így vár­ja a halált. „Éljen a haza!” - kiáltja, ameddig a golyózápor engedi. „Éljen a haza!” - hányszor hang­zott föl harctéren, puskacsövek előtt, bitó alatt. Hiába. Egy éven át zuhog­tak a szörnyű ítéletek neves férfiak­ra és a köznép névtelen fiaira. A vé­res ősz sötét januárba fordult. A pi­­ros-fehér-zöld zászlók eltűntek a házakról, helyükre fekete szegélyes lobogókat tűztek. Vörösmarty ek­kor írta félelmes verssorait: „Most tél van és csend és hó és halál. / A föld megőszült; / Nem hajszálanként, mint a boldog ember, / Egyszerre őszült az meg, mint az isten...” Apám mesélte: a háborúban októ­ber 6-án kis kápolnát emeltek egy sziklahasadékban, nyírfaág kereszttel, őszi falevélből varrt arany terítővei, el­fűrészelt ágyúhüvelyből készült ke­­hellyel, ott emlékeztek és imádkoztak. Én is így teszek. Gyertyát gyújtok a késő éjszakában, egy pillanatig várok, azután mondom a neveket: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewjfy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Láhner György, Lázár Vilmos, Leinin­­gen-WesterburgKároly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly. ■ F. F .L. Meghalt Göncz Árpád volt köztársasági elnök ► Életének 94. évében családja körében elhunyt Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság volt elnö­ke kedden - tudatta október 6- án a család nevében Gulyás And­rás titkárságvezető a Magyar Távirati Irodával. (Temetéséről lapzártánk után intézkednek.) Göncz Árpádot huszonöt éve, 1990. augusztus 3-án választotta az Or­szággyűlés köztársasági elnökké, ezzel ő lett a rendszerváltozás utáni Magyar­­ország első államfője. Az első szabad választások után az új Országgyűlés alakuló ülésén házelnök lett, és ő lát­ta el az ideiglenes köztársasági elnö­ki teendőket is. A Magyar Demokra­ta Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége megegyezése alapján vá­lasztotta a parlament augusztusban öt évre a Magyar Köztársaság elnökévé, majd mandátumának letelte után, 1995- június 19-én újraválasztották. Államfőként törvények százait el­lenjegyezte, normakontroll kérésére feljogosító jogkörével kilenc alka­lommal élt. Ő maga is kezdemé­nyezett törvényt: indítványozta a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport elleni gyűlöletre uszítás bűn­­cselekménnyé nyilvánítását. Elnök­sége idején ő volt Magyarország leg­népszerűbb politikusa. Göncz Árpád életében több kitün­tetésben részesült, sok rangos egye­tem fogadta díszdoktorává, több vá­ros díszpolgárává. 2000-ben az ame­rikai kormány díjat alapított a tiszte­letére, melyet évente adnak olyan magyar embernek, aki kiemelkedő teljesítményt nyújt a demokrácia és az emberi jogok érvényesítésében. 2012-ben, kilencvenedik születés­napja alkalmával gyermekei elhatá­rozták a Göncz Árpád Alapítvány lét­rehozását az író-műfordító-politi­­kus életének és munkásságának be­mutatására, az 1956-os forradalom emlékének, a magyar demokratikus és szabadelvű hagyományoknak az ápolására, valamint művei és a róla szóló művek megjelentetésének elő­segítésére. ^ MTI ► Izgalmas és különösen aktuális témáról hallgathatott meg előadást a budavári evangélikus szabadegyetem közönsége a legutóbbi alkalom­mal. Beer Miklós váci katolikus megyés püspök október 5-én arról be­szélt, hogy szerinte miként kell viszonyulnunk nekünk, keresztények­nek az Európát érintő migrációs jelenséghez. Az est házigazdája, Fabiny Tamás püspök bevezető áhítatában arról beszélt, hogy idén januárban még nem gondolta, mennyire aktuális lesz az év igéje az egyházunkban is használt bibliaolvasó Útmutató­ban: „Fogadjátok be egymást, aho­gyan Krisztus is befogadott titeket Is­ten dicsőségére.” (Róm 15,7) Aztán a februári rendkívüli hidegben meg­nyitottuk az éppen átépülő Üllői úti központi épületünk egy részét, aho­vá - Krisztus parancsának engedel­meskedve - a Kálvin téri aluljáró­ból kiszorított hajléktalanokat fo­gadtunk be. Márciusban Németország újra­egyesülésével kapcsolatban jutha­tott eszünkbe, hogy a hazájából me­nekülni próbáló, a társadalom jelen­tős része által méltán megvetett, au­tokrata pártfőtitkárt, Erich Honeckert egy korábban ténylegesen üldözött evangélikus lelkész fogadta be. Idén nyár végén pedig elérte Európát a kö­zel-keleti térség felől áramló, az ín­ség, a terror és a polgárháború elől menekülő emberek sokasága. Ek­kor érezhettük igazán - mondta Fa­biny Tamás -, mennyire aktuális és elgondolkodtató az Útmutatóban kiemelt, a befogadásra mint alapve­tő keresztényi erényre intő újszövet­ségi ige. Beer Miklós, a váci katolikus egy­házmegye püspöke azzal kezdte elő­adását, hogy a keresztény gyökerei­től mindinkább elszakadó Európa a migrációs hullám okán olyan jelen­séggel került szembe, amelyre nem rendelkezünk előre elkészített, plá­ne általános érvényű megoldási re­ceptekkel. Éppen ezért nekünk, ke­resztényeknek arra kell megtalál­nunk a választ, hogy ebben a rend­kívüli helyzetben mit vár tőlünk az Úristen - állapította meg a püspök. Fél évszázad alatt megháromszo­rozódott a föld népessége, s a boly­gón jelenleg élő 7,5 milliárd ember között egyre csak nőttek a jövedelmi szakadékok. Az öregedő, demográ­fiai problémákkal küszködő Európa egyre gazdagabb, a népesedésrobba­nást megélő déli félteke pedig egyre szegényebb lett. Számítani lehetett arra, hogy kilátástalan helyzetben vergődő, gazdasági krízisek vagy ép­pen a - javarészt az iparilag fejlett or­szágok környezetszennyezése miatt bekövetkező - klímaváltozás okóz­ta problémákkal megbirkózni képte­len emberek egyszer megindulnak észak felé, s az is bizonyos, hogy ha elérik a kritikus tömeget, alapvető változások következhetnek be meg­szokott társadalmi berendezkedé­sünkben - mondta Beer Miklós. Hogyan kezeljük hívő emberként a kialakult helyzetet? Erre a kérdés­re kell tudatosan megkeresnünk a vá­laszt, amely nyilvánvalóan megtalál­ható hitünk fundamentumában, Jé­zus Krisztus tanításában, életével és tetteivel adott példájában - jelentet­te ki a váci püspök. Jézus nem ment el részvét nélkül semmiféle ínség mellett. Ezt a hozzáállást idézi elénk a katolikus liturgiában elhangzó mondat, és - Beer Miklós szerint - ebből a feltétlen szeretetre épülő odahajolásból kell eredeztetnünk a saját keresztényi magatartásunkat és világszemléletünket. A vándorlók egyelőre Észak-Euró­­pa felé tartanak, vagyis nem igénylik, hogy befogadjuk őket. De fel kell ké­szülnünk arra is, amikor majd ez a helyzet megváltozik, a jelenleg a migrációs hullám célországainak te­kintett államok már nem tudnak vagy nem akarnak több idegent be­fogadni, így ők visszatérnek Ma­gyarországra, vagy egyenesen a mi országunkat tekintik végcéljuknak. Beer Miklós szerint egyértelművé kell tennünk, hogy Magyarország a jó szándékú, társadalmi normáinkat tiszteletben tartó, valóban menekü­lő embereknek menedéket nyújt. A keresztényeknek úgy kell tekinte­niük erre a helyzetre - jelentette ki a püspök -, hogy az Úr lehetőséget kínál a hitük megerősítésére. A hité­ben megfogyatkozott Európát az anyagiasság és a pénz uralmának dominanciája hatja át, s ez mindin­kább a valódi emberi, keresztényi ér­tékek és etikai normák érvényesülé­se ellen hat. Éljük meg valódi kegyel­mi időszakként a népvándorlást - biztatott Beer Miklós -, amely hoz­zásegíthet bennünket keresztény hi­tünk megújításához. Igaztalan magatartás lenne általá­ban ellenséget látni a migránsokban, az pedig kifejezetten hiba - állította az előadó -, ha a kialakult helyzet össztársadalmi megvitatása helyett állami eszközökkel gyűlöletet szítanak ellenük. Elkerülhetetlenül foglalkoz­nunk kell a jövevények integrációjá­val, s ennek leghatásosabb eszköze le­het az, ha hitben erős keresztényi éle­tünk személyes példájával serkentjük őket az integrációra - állítja a váci ka­tolikus egyházmegye püspöke. Beer Miklós szerint a hazájukat el­hagyó migránsok jelentős része ke­resztény, az egyébként általában pél­dásan erős hitű muszlimok közül pe­dig főként azok indulnak útnak, akiknek a hite nem elég erős. „Tegye­tek tanítvánnyá minden népet!” - szól Jézus misszióra buzdító parancsa. Most az Úr alkalmat kínál arra, hogy megmutathassuk: komolyan vesszük az egyik legfontosabb parancsát. Nem azon kell töprengenünk, hogy mit miért nem teszünk, hanem meg kell látnunk a migrációban an­nak esélyét, hogy bepótolhatjuk mindazt, amit a megértés, a befoga­dás és a szeretetre épülő szolgálat te­rén keresztényként elmulasztottunk - jelentette ki a budavári evangélikus szabadegyetemen tartott előadásában Beer Miklós, a Váci Egyházmegye püspöke. ■ I. L. L. HIRDETÉS ■■■■■■■■■Mi

Next

/
Oldalképek
Tartalom