Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-07-12 / 28. szám
8 41 2015. július 12. A LUTHER OTTHON MELLÉKLETE Evangélikus Élet 11 ♦ ♦ .jó nekünl A Luther Otthon - Szakkollégium A Luther Otthon - Szakkollégium a Magyarországi Evangélikus Egyház egyetlen budapesti felsőoktatási kollégiuma. Ahogy egy volt kollégistánk megfogalmazta: „A XIII. kerület szívében, festői környezetben, a volt Láng Gépgyár, a szennyvíztelep és az angyalföldi hőerőmű »arany háromszögében« elhelyezkedő patinás épület (volt munkásőrlaktanya) ad otthont az ország minden pontjáról érkező, tanulni vágyó evangélikus fiataloknak. A kollégiumba bárki jelentkezhet, aki a főváros valamely egyetemének vagy főiskolájának hallgatója. így a festőtől a zenészen át a mérnökig és a bölcsészig szinte minden szaknak akad képviselője. Kollégiumi életünk három meghatározó területe a közösség, a szakkollégium és a hitélet.” A kollégium közel nyolcvan - elsősorban evangélikus - diáknak nyújt otthont Budapesten, tanuljanak bármely felsőoktatási intézményben. A viszonylag kis létszámnak is köszönhetően rendkívül családias hangulat uralkodik a falak között: a hitélet, a közösségi élet, valamint a szakkollégiumi munka egyaránt aktív, élettel teli. Az alábbiakban szeretnénk részletesebben is bemutatni az olvasóknak a Luther Otthon - Szakkollégiumot. Mindezt azzal a céllal, hogy minél többekhez elérjen jó hírünk, és minél több érettségizőben felkeltsük a vágyat, hogy az egyetemi, illetve főiskolás éveit egy nem mindennapi, sokszínű, vidám közösségben töltse el. ■ Barthel-Rúzsa Zsolt igazgató Luther - Hitélet Többször elgondolkodtam már azon, mit válaszolnék, ha valaki megkérdezné, szerintem mi ennek a kollégiumnak a különlegessége, mi az, amiben többet nyújt, mint egy hasonló diákszállás. Mindig arra jutottam, hogy azt mondanám, nem is valami, hanem valaki teszi különlegessé: maga Jézus Krisztus. Jó kollégiumi közösséget, ha elvétve is, de talál az ember, és magas szintű képzést nyújtó szakkollégiumok között is válogathat a Budapesten tanuló diák. Olyan helyből azonban, ahol hitben is fejlődhet, vagy elindulhat a hit útján, már sokkal kevesebb van. Egy kollégium a találkozásokról szól: az elkerülhetetlen mindennapos találkozásokról - hiszen viszonylag kis területen sokan élünk együtt - és gyakran a szakmai találkozásokról, melyek során tanulunk, fejlődünk, tágítjuk a látókörünket. A Luther Otthonban ráadásul lehetőség van más jellegű találkozásra is: testvéri közösséget alkothatunk, és így lehetünk együtt Urunkkal. Mindezt pedig lutheri szellemben tesszük, hiszen meghatározó számunkra reformátori örökségünk. Nem véletlen, hogy kollégiumunk Luther nevét viseli. Bár talán kézenfekvőnek tűnik, hogy egy evangélikus intézményt a nagy reformátorról nevezzenek el - meg sem kérdőjeleződik, hogy miért történt ez így de szerintem nem pusztán Luther Márton előtti tisztelgés volt ez. Azt hiszem, Luther sok mindenben hasonlított ránk. Nemcsak abban, hogy sokak elmondása szerint víg kedélyű ember volt, aki szerette a zenét, a jó beszélgetéseket és a sört, hanem abban is, hogy amit tett, azt szenvedélyesen tette - így kutatta az igazságot is -, nagyon alaposan, mindenfelől megvizsgálva a kérdéseket. Minket is erre biztatnak az egyetemen: egy-egy problémát a lehető legtöbb szempontból nézzünk meg. Luther így elérkezett Jézushoz, a végső igazsághoz, és azután már az egész életét odaszánva hirdette a kereszt evangéliumát. Az a reménységünk, hogy az itt lakók is mind eljutnak erre a nagy felismerésre. Ehhez azonban szükség van arra az őszinte érdeklődésre, amely Luther sajátja volt. Grendotf Péter, aki 2015 áprilisától kollégiumunk lelkésze, a sokak számára talán inkább egy mai magyar slágerből ismerős kérdéssel kezdte első áhítatát: „Van-e szándék? Van-e szándék arra, hogy találkozz az élő Úrral, hogy megismerd, megértsd - az eszeddel, de a szíveddel is -, hogy mit tett érted? És aztán: van-e szándék, hogy ha mindez megtörtént, kövesd őt az úton?” Akiben pedig szándék van, azt szeretettel várjuk lelki alkalmainkra, melyeket általában a lelkész és segítője, a mentor szervez. Hetente tartunk áhítatot, melyek után vannak, akik ott maradnak beszélgetni különféle, általában a korosztályunkat foglalkoztató elméleti és gyakorlati hitkérdésekről. A tanévet úrvacsorás istentisztelettel kezdjük és fejezzük be, és reménység szerint a következő évtől havonta lesznek úrvacsorái alkalmaink. Évente egyszer csendeshétvégén vehetnek részt a kollégium lakói. Advent idején szokássá vált a vasárnap esti gyertyagyújtás és elcsendesedés, alkalomadtán pedig imaközösségben is együtt lehetünk egymással és Istennel. Mindezek a Szentlélek eszközévé válhatnak, hogy a Luther Otthon olyan hely lehessen, ahol a lakók eljuthatnak az igazság ismeretére, és nemcsak tudásban, hanem hitben és szeretetben is növekedni tudnak. ■ Garai Szilvia mentor Egy dunántúli kisvárosból csöppentem ide, sosem voltam kollégista. Emlékszem, annak idején, az érettségi után tartottam is attól, hogy egyedül kell életben maradnom valahogy Budapesten, amelyet meszsziről nézve nagyon zordnak és átláthatatlannak véltem. Családias, szerethető fészekre vágytam, ahová nap mint nap jó lesz megérkezni, ahol biztonságban tudhatom magam, és talán a környezetemben levőket is elviselem valahogy. Szinte a véletlennek köszönhető, hogy tudomást szereztem a Lutherkoliról. Azonban négy itt eltöltött év után bátran kijelenthetem, hogy az előzetes várakozásaimat maximálisan felülírta mindaz, amit a kollégiumban és a kollégiumtól kaptam. Azt már a beköltözésemkor biztosra vettem, hogy a kollégium legfőbb erőssége a közösség, amelyet nyitottnak és emberarcúnak láttam. Hiába vagyunk mi, az itt lakók sokfélék, mégis van valami, ami közös bennünk. Mindenki mindenkit ismer, nem lehet úgy végigmenni a folyosón, hogy ne barátokba botoljon az ember. A sokféleségünk pedig ilyen barátságos közegben remek terep arra is, hogy olyan emberekkel is kapcsolatba kerüljünk, akikkel a kollégium nélkül talán sosem lenne közös pontunk. Észrevétlenül fejleszthetjük - méghozzá tét nélkül - a kommunikációs képességünket, mindezt ráadásul rengeteg különböző hátterű, érdeklődésű és személyiségű emberrel. Márpedig a Luther Otthon sokszínűsége igazán izgalmassá teszi az ittlétet. A jogászaitól a gazdasági képzéseken keresztül a mérnöki területekig, a bölcsészettől a művészeteken át egészen az orvostudományi képzésekig minden elképzelhető tudományterületről fuj össze minket ide a szél az ország legkülönbözőbb sarkaiból. Ez pedig nemcsak kalandos ismerkedést és életre szóló barátságok kialakulását teszi lehetővé, hanem rövid távon is hihetetlenül praktikus tud lenni. Mert bármilyen problémája, kérdése adódik az embernek, meg fogja találni hozzá a „szakembert” házon belül. Az pedig, hogy nem csak a saját szakterületünket képviselő hallgatókkal élünk egy fedél alatt, hasznos és széles körű tájékozódási lehetőséget biztosít. Ez az, ami az én látókörömet biztosan tágította. Minden bizonnyal elcsépelt gondolat, de ideillik: a közösségtől anynyit kapsz, amennyit te magad is beleteszel. Ezt igazolhatom. Az első évemet csendes szobamagányban töltöttem. Szobatársammal és még néhány lakóval volt kapcsolatom, de főként a tanulmányaimra összpontosítottam. Aztán szép lassan elkezdtem nyitni, amiből pedig olyan élmények születtek, amelyekre nem is számítottam. Megéreztem, milyen is igazán egy közösség részének lenni. Hajnalig tartó beszélgetések, éjszakába nyúló társasozások, közös filmezések, kolis programokon való aktív részvétel. Megérte hátrahagynom a négy falat. A kollégiumot őszintén mondhatom otthonomnak is. És hogy milyen is ez az otthon? Aprócska. Más egyetemi kollégiumokhoz képest a mi nagyjából nyolcvanfős közösségünk - a leg-Otthon -jobb értelemben véve - eltörpül. Szobánként kettő-négy ember él együtt, jut egy szint a fiúknak, egy a lányoknak, közös fürdővel és közös konyhával emeletenként. A főzőhelyiségen való osztozás megteremti a tervezett együtt főzőcskézés
