Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-10-11 / 41. szám
6 ■m 2015. október 11. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Sántha Károly emlékezete 2. Költészete meríthető forrás, személye példakép ► Sántha Károly negyvenegy évnyi lelkészi szolgálatából harmincötöt Sárszentlőrincen töltött. Egykori gyülekezetének mai presbitériuma a százhetvenöt éve született pap költő iránti tiszteletének jeléül a 2015. évet Sántha Károly-emlékévnek nyilvánította. Ennek részeként „havonta egy vasárnapi istentiszteleten Sántha-éneket énekelünk” - olvasható Bakay Péter helyi lelkész lapunk március 8-i számában megjelent cikkében. Két hónappal később a tiszteletadás e nemes példájának követésére s ezzel valamennyi gyülekezetünkben megvalósítható ünneplésre irányuló felhívással találkozhatott az olvasó az Evangélikus Életben. Vajon éltek-e gyülekezeteink a lehetőséggel? Jelen sorok szerzője Sántha Károly emlékezete címmel az Evangélikus Élet május 3-i számában - egyebek mellett - Sántha lírai költészetéből nyújtott át egy kis csokrot. Az alábbiakban a pap költő epikai műveit tekintjük át. 4^1 I I. évfolyam. 1898-94. A KI OTTHONUNK KÖNYVESHÁZA. TÉLI OLVASMÁNYOK EV. PROT. NÉPÜNK SZÁMÁRA 501* I AZ ELETBOL. A népnek, — a népért ! Tanúlságos költemény. írta: SÁNTHA KÁROLY, sárszentlőrincai ev. lelkész. Megjelenik a „Luthertirsaság * támogatásával. tt& ra? ©tthoiutnkss ev. prot. társadalmi és családi hetilap kiadása. Pozsony, Temetö-utcza 3. —== Ára ^ kr. =— Sántha Károly epikai műveinek rövid bemutatásához egy prózát (egyik prédikációját), verses epikájából pedig három elbeszélő költeményt választottam. Az egyházi beszéd alapigéi (Ap- Csel 27,18-29) Pál apostol Rómába szállításáról, a hajóútról szólnak. A prédikációban a lelkész a szél, a vihar, a hajó metaforaként való használatával szemléletesen mutatja be egyháza (vallása), gyülekezete életét. „Ez egyház felett az ég, jaj, sokszor elborult; mint hajó a szélvészben, süllyedezett, s a hajó népe nem látta sem a napot, sem a csillagokat a pogány császárok idejében, a reformáció előtt s hazánkban az üldözéskor. Jaj, mintha édes magyar hazánkban egyházunk hajója most is süllyedezne! Rég, az ellenséges időkben, az üldöztetés éjjelében, ha leáldozott is napunk, és leestek is a csillagok, ezer meg ezer szívben fénylett az Isten és az ő szent igéje hitbuzgó apáinknál. Ma?! Ma az ellenség nem csak s nem annyira kívül, mint inkább itt belül van a hajóban és a szívben. Az ellenség sokaknál a lágymelegség, a közönyösség, a hitben és buzgóságban való megfogyatkozás. De mit mond az Úr? Mivelhogy sem hideg nem vagy, sem hév, kivetlek téged az én számból, kegyelmemből. Azért légy buzgóságos, és térj meg! Micsoda felhő borult a nap elé? A hitetlenség felhője. Micsoda sötétség borult a csillagra? A bűnnek sötétsége. Nem keresed, óh, ember, a Krisztust, ki néked napod, világosságod s ama hajnali csillag, az üdvösségnek csillaga!" Az egyházi beszéd további részeiben biztat és parancsot ad. Különösen megszívlelendők az alábbiak: „Szabadon, bűn és erény közt, nem szokásból, nem kényszerítésből, hanem erős meggyőződésből imádjad Istenedet, kövessed vallásodat, tisztelve a másét, szeretve a magadét...!” A régies stílus, a patetikus hangvétel vitathatatlan. Ám van-e, aki nem érti a prédikátor heves szavait és azoknak az okát? Nincs! Aki akarja, megérti, és hasonló szenvedéllyel világgá is kívánja kiáltani, mert észrevétlenül ölő méreg a közömbösség ma is egyházunkban, gyülekezeteinkben. Vajon azok közül, akik manapság élményekben gazdagon térnek haza egy-egy külföldi útról, hányán lépik át templomuk küszöbét, hogy ott is megköszönjék az Úrnak, hogy nem kerültek veszélybe, s szerencsésen megérkeztek? * * # A kiválasztott elbeszélő költemények olyan nevelő célzattal megírt történetek, amelyek mondanivalója a mai zavaros, zaklatott, anyagias világunkban is segíthet a rossz, helytelen, erkölcstelen, az egész társadalomra vagy csupán egyes személyekre káros, bűnös cselekedetek felismerésében, megelőzésében, elítélésében. A mondanivaló fontossága, a költeményekben elénk tárt erkölcsi igazságok és bölcsességek hasznossága vitathatatlan. Éppen úgy szükség lenne a kimondott vagy belőlük fakadó következtetések levonására, mint száz-százötven éve. Nem kétséges azonban, hogy Sánthának a verses elbeszélésekben fokozottabban jelentkező, fennkölt, szárnyaló - esetenként túlzásokban is megnyilvánuló - stílusa nehezebben elfogadható az olvasástól elszokott, türelmetlen, az önmegvalósítás eszméjén nevelődött, hitehagyott mai emberek többsége számára, mint az ő korában. Élet vándora című írása tükör, „az életnek tükre”. Benne a „világ folyását” korának történetét tárja elénk egy ifjú - az élet vándora - boldogságkereső útján keresztül. Bolyongásai során a vándor rájön, hogy a szorgalom és a becsület mellőzésével elért gazdagodás és a gazdagság egyik megtestesítőjeként megjelenő pénz szerelme „a boldogság sírja, a lélek gyötrelme”. Ám egyéb bölcsességeknek is birtokába kerül. Látja, hogy a munka piacán gigászi harc folyik az érvényesülésért, s az érte küzdők, ha kell, „hazát, becsületet, meggyőződést, elvet” is elhagynak. A gazdagodáshoz a becsület és szorgalom útja helyett „több tolvaj-ösvény” vezet, amelyeket a „kapzsiság s a gonosz fortély vágott” A család mint rózsabokron lévő madárfészek tűnik elé, de a szép, allegorikus kép hamar elveszíti varázsát, mert meglátja, hogy a rózsabokor sok szúró tövist rejt, s csak kevesek kerülhetik ki szúrását. Tragédiák, perpatvar, paráznaság keseríti meg az idillinek tűnő életet. A haza szépsége, dicsőséges múltja és ezer években rertiélt jövőjének eszméje megdobogtatja a szerző szívét. Úgy érzi, hogy a honszeretetben meglelte boldogságát, és áldotta érte az Istent. Ám valami mégsem adott számára nyugalmat: „A szív örök szomja, mely vágy az Istenre.” A nyugalmat is adó teljes boldogsághoz ennek kellett teljesülnie: „Sok HIRDETÉS keresés után, sok hányatáson át, / Szívemben leltem fel a nyugalom honát.” A megismert bölcsességek napjainkban is érvényes igazságok. * * * Az életből címet viselő, felező tizenkettes, ütemhangsúlyos (magyaros) verseléssel megírt, drámai hangú elbeszélő költemény mondanivalója ma különösen fontos. Hazánk demográfiai helyzete, a lakosság fogyása az életkor megnövekedése ellenére is aggasztó. Oka a születések számának csökkenése. A születésszabályozás több - egyházak által elítélt, ám jogszabályok által elfogadott - módszerrel folyik. A „tudatos” születésszabályozás már a 19. század közepén megkezdődött, főképp a Dél-Dunántúl (Baranya, Somogy, Tolna, Dél-Zala) paraszti társadalmában. Az „igényesebb” élet utáni vágy okán az egy-két gyermeknél több születését nem tekintették áldásnak. Az „egyke” - az egygyermekes családmodell - társadalmilag elfogadottá, sőt divattá lett, annak ellenére, hogy az irodalomban, szociográfiában és az egyházban egyre többen mutattak rá pusztító hatására. A költemény két család (a kétgyermekes és a többgyermekes) ellentétes példáján keresztül mutatja be az egyke térhódításának társadalmi okát és következményét: a család gazdagodását nehezítő gyermekek elvesztését örömkönnyek között élik meg. Amikor a falu utcáiban arató, fuldokló fájdalommal kísért járvány hozzájuk is elért, a „tigris-anya” ajkát a „Tán csak ki nem állják?” szavak hagyták el. A tragédia bekövetkezését szinte várták (akarták). A verset záró gondolat kemény figyelmeztetés: egyrészt az anyai hivatásra, másrészt az egyke következtében beálló nemzetfogyásra: „Vedd eszedbe, népem, ami írva vagyon, / »Az asszony méhének gyümölcse jutalom.« / Szemed fénye legyen a gyermek! így látod / Nagynak, virágzónak szép Magyarországot!” A nemzetfogyás tény. A költő intő, figyelmeztető szavainak ma még nagyobb hangsúlyt kell kapniuk, mint dédapáink korában. Romlásfalva című - előbbiekhez hasonló verseléssel megírt - elbeszélő költeményében Sántha ugyancsak kora romlottsága ellen emelt szót hazája, népe iránti mélységes szeretettel, jobbító szándékkal. A vers elején így írt: „Csak azért jöttem, mert javadat akarom.” Ám jó paphoz illően itt is megmutatta a változás lehetséges útját. Egy Tisza menti községbe - Romlásfalvára - vezet, amelynek találóan megválasztott, allegorikus neveket viselő utcáiba tekintve megismerhetjük lakóinak bűnös múltját. Hét utcája volt: a Pogány utca mellett a Szesz utca, majd Pipere utca, Parázna utca, Tolvaj utca, Perpatvar utca és a Kárhozat utca. Valamennyi bennük megismert közösség a nevének megfelelő szellemben élt. Sorsuk tanulságul szolgálhat számunkra is. A verses elbeszélés végén a költő szavaival kapunk választ arra, hogy mi sodorta a külsőleg vallásos falu lakóit a romlottság hálójába, majd onnan hogyan jutott ki olyan tisztán, hogy a falut és utcáit új, beszélő nevekkel (Boldogfalva, Szorgalom, Józanság és Istenfélelme utca) illessék: „Igét elereszték mind a fülök mellett, / Nekik csak a vüág, az Isten nem kellett (...)/ Okulva a múlton, az Igét most hallják, / S magukat igazán boldogoknak vallják (...)” # % % A költő pap által közreadott írások egy része mindig élő, olvasható, aktuális lesz, mások az idő múlása és a társadalmi változások hatására veszítettek fontosságukból, néhány költemény tárgyát napjainkra túlhaladta az idő. Nyelvezete követte korának kifejezésmódját: énekei dallamosak, lüktető ritmusuk s az egyszerű szóhasználat könnyen érthetővé teszi gondolatait. Mondanivalója százszázötven év távolából is tartogat számunkra lelki erősödésre alkalmas szellemi táplálékot. Kérdés: eljutnak-e hozzánk Sántha Károly Isten-, felebarát- és hazaszeretetre buzdító üzenetei? Olvashatjuk-e munkáit? A válasz lehangoló. Csak nehezen juthatunk köteteihez, mert csupán egy-két nagyobb egyházi gyűjteményünkben található több-kevesebb könyve. Ez vonatkozik az Országos Széchényi Könyvtárra is. A beszerzésben egy-egy „véletlenül meglévő” példánnyal a református és a katolikus egyház is segíthet, de megyei könyvtárainkban Sántha Károly neve nem cseng ismerősen. A felkeresett parókiákban hasonló helyzettel találkoztam. Öröm, hogy néhány költeménye az interneten olvasható. Meggyőződésem, hogy műveinek jelentős része segít a ma emberének is abban, hogy könnyebben eligazodjon a sokszínű, kusza világban. Felismerje, hogy legnemesebb érzéseivel az Istenhez, a hazához és a családhoz kell kötődnie, s mindvégig meg kell állnia a hitben! Nagy Péter római katolikus plébános így méltatta költészetét: „Sántha Károly evangélikus lelkész költészetével való találkozásom az ökumenikus szolgálatok szép emlékeit koronázza meg. Költészete nemcsak a figyelmet kelti fel: hitet ébreszt, és szeretni tanít. Egyszerű, tiszta, lelket is gazdagító lantpengetése nagyon messzire hallatszik, és méltón hordozza annak ígéretét, hogy az Istenszeretőknek minden a javukra válik.” Evangélikus egyházunk sürgető feladata, hogy a fiókok és ládák mélyéből kiemelje vagy a poros padlásokról lehozza a még menthető értékeket, és leporolva használja arra, amire elődeink is szánták. így tekintsünk Sántha Károlyra is, akinek élete példa, költészete forrás, amelyből hitet és erőt meríthetünk! ■ Dr. Jáni János Megemlékezés Sántha Károly születésének 175. évfordulójáról Szeretettel hív mindenkit a Sárszentlőrinci Evangélikus Egyházközség a Sántha Károly evangélikus lelkész, énekköltő, költő születésének 175. évfordulóján tartandó ünnepi istentiszteletre. Az ünnepi megemlékezés a sárszentlőrinci evangélikus templomban október 18-án, vasárnap 14 órakor kezdődik. Igét hirdet dr. Szabóné Mátrai Marianna, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspökhelyettese. Sántha Károly életéről és munkásságáról előadást tart dr. Jáni János, a Somogy-Zalai Evangélikus Egyházmegye gyűjteményi felelőse. A Sántha Károlyról készült könyvet bemutatja Jankovits Béla nyugalmazott evangélikus lelkész. Az ünnepséget megörökítő emléktáblát Aradi András, a Tolna-Baranyai Evangélikus Egyházmegye esperese áldja meg. Az ünnepség szeretetvendégséggel zárul.
