Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-10-11 / 41. szám
4 ◄! 2015. október ii. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Az igazi indíttatás !► Folytatás az 1. oldalról A magyarországi református, evangélikus, baptista, metodista és pünkösdi egyház egy-egy főpásztora mellett külföldi vendége is volt a reformáció hónapját megnyitó istentiszteletnek. Az esemény házigazdája, Fabiny Tamás evangélikus püspök mutatta be a Norvég Egyház püspök asszonyát, IngeborgMidttommét, aki az Északi Evangélikus Egyházkerület morei testvér-egyházkerületéből érkezett. Az egyesített baptista és református kórus, a Lutheránia énekkar, valamint a Pesterzsébeti baptista vepüspök. Kiemelte, hogy a keresztények gyakran csak az első parancsig jutnak, az Isten szeretetéig. A migránsok tömegeire utalva is hangsúlyozta, hogy felebarátainkat távolról könnyen lehet szeretni, közelről már jóval nehezebb. De az emberek, a felebarátaink szeretete nélkül „a keresztény altruizmus meddő és üres lózung” lesz. Az igazi reformációs indíttatás, ha megértjük, hogy a két parancsolat összefügg, együtt érvényesül, e kettőben teljesül ki a legfőbb törvény - szögezte le Bogárdi Szabó István. A Magyar Pünkösdi Egyház zenemissziója és a Psaltericum Hungarigyes kar szolgálata után Bogárdi Szabó István püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke hirdette Isten igéjét Mt 22,34-46 alapján (képünkön). A két legfőbb parancsolatról, a szeretet törvényéről szólt a református cum vegyes kar koncertje után a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tagegyházainak lelkészi vezetői és a norvég püspök imádkoztak az egységért és a krisztusi szeretet kiáradásáért. ■ -walkó -Egyre több az önkéntes A Karitatív Tanács üléséről tájékoztatott a területért felelős államtitkár ► A migrációról, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) feladatvállalásáról és a kárpátaljai helyzetről egyeztettek a karitatív szervezetek a Karitatív Tanács szeptember 29-i ülésén. Az egyeztetésen elhangzottakról Soltész Miklós, az egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár tartott sajtótájékoztatót az Emberi Erőforrások Minisztériumában. A Karitatív Tanács tagjai - a Katolikus Karitász, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Magyar Református Szeretetszolgálat, az Ökumenikus Segélyszervezet, a Baptista Szeretetszolgálat és a Magyar Vöröskereszt -, továbbá a Johannita Segítő Szolgálat, a Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat vezetői arról számoltak be, hogy egyre több önkéntes csatlakozik hozzájuk, így el tudják látni az elmúlt időszakban megsokszorozódott feladataikat. Az államtitkár közlése szerint a karitatív szervezetek nemzetközi segítséget is kapnak, magánszemélyektől és intézményektől egyaránt, ennek elosztását sokszor a határon átnyúlva, Horvátországban és Szerbiában is végzik. Soltész Miklós beszámolt arról, hogy a megbeszélésen egyeztettek a HÖOK vezetőivel is. A leendő nyelvtanárok, nyelvészek, orvostanhallgatók, szociális munkás szakon tanuló diákok a tolmácsolásban, a családok, fiatalok ellátásában tudnak majd segíteni, továbbá a hallgatói szervezet felajánlotta egy-egy terület megtisztítását, rendbetételét is. A Karitatív Tanács tagjai azt kérték a HÖOK vezetőitől, hogy a karitatív szervezetek munkájába bekapcsolódva, az ő irányításukkal dolgozzanak, hiszen így biztosítható, hogy a fiatalok szakszerűen, rendszeresen és folyamatosan segítsenek. Soltész Miklós szólt arról is, hogy továbbra is nagy figyelmet fordítanak Kárpátaljának és Ukrajna más részeinek a helyzetére: „Nem szabad, hogy a migrációs válság elfedje a kárpátaljai, illetve ukrajnai segítségnyújtás szükségességét” - hangsúlyozta. A megbeszélésen a segélyszervezetek döntöttek arról, hogy folytatják a rászoruló emberek, valamint az egyházak számára az élelmiszer- és pénzadományok gyűjtését. Ezeknek eljuttatása sokszor nehézségekbe ütközött az ukrán vámhatóságok miatt, de végül mindig célba értek az adományok. A fűtés- és kazánvásárlási támogatás folyósítása is folytatódik, erre az idén télen is nagy szükség lesz. Ukrajnában a politikai közgondolkodás pozitív irányban mozdult el Magyarország tekintében, a magyar állam, illetve magánemberek és karitatív szervezetek segítsége sokat számít a kialakult nehéz helyzetben. A magyar, ukrán és ruszin gyermekek számára szervezett magyarországi és kárpátaljai táborok és programok is nagyon kedvező visszhangra találtak - hangsúlyozta az államtitkár. Az Evangélikus Élet kérdésére válaszolva Soltész Miklós elmondta, hogy a migránsok számának alakulása a téli hónapokban bizonytalan, a tavalyi adatok alapján nem lehet csökkenésre számítani. Az Európai Uniónak végre meg kellene tennie azokat az intézkedéseket, amelyeket az európai közvélemény nagy többsége elvár. A háború sújtotta területeken kell megoldást nyújtani, egyrészt a béke megteremtése, másrészt az ottani táborok segítése révén. A szíriai és az iraki keresztény vezetők visszajelzései alapján a keresztény családok nagy része a háború végeztével vissza szeretne költözni az otthonába, nem akarnak útnak indulni. A téli ellátásra vonatkozó kérdésünkre adott válaszában az államtitkár a nemzetközi és a magyar kapcsolatokra alapozott felkészülést emelte ki. Ezt azonban sem egy állam, sem a karitatív szervezetek nem tudják önmagukban megoldani: olyan nemzetközi összefogásra van szükség, amely végre rádöbbenti az állami vezetőket, hogy az eddigi erőfeszítéseket magasabb szintre kell emelni. ■ W.Á. Potyautasok mindig is voltak Interjú Kékesi Márkkal, a szegedi MigSzol egyik alapítójával ► A szeptember 25-27. között megrendezett szegedi Tágas tér fesztivál egyik legizgalmasabb programja a Határsértő, bevándorló, migráns - de hol az ember? című kerekasztal-beszélgetés volt, amelyen a migránsválságot járták körbe egyházi, civil és szakmai szempontból. Lapunk az egyik résztvevőt, Kékesi Márkot, a szegedi Migrant Solidarity Group - Migránsszolidaritás Csoport (MigSzol) egyik alapító önkéntesét, a Szegedi Tudományegyetem tanársegédjét kérdezte első kézből szerzett tapasztalatairól és a szervezet további céljairól.- Hogyan alakult meg a szegedi MigSzol?- Ez év június végén jött létre, öt ember indította el. Az alapítóknak a múltban mindnek volt valamilyen civil vagy közéleti tevékenységük. Közös kapcsolódási pont egy helyi nonprofit adó, a Rádió Mi volt, mind az öten részt vettünk a műsorok szerkesztésében, készítésében. Az első akciónk teaosztás volt a vasútállomáson, másnap hoztuk létre a Facebookcsoportot. Az egyik alapító, Hajnal Edina ismerte a budapesti csoport szervezőit, így csatornázódott be a szegedi kezdeményezés egy nagyobb mozgalomba, helyi változatként. Később ebből lettek nehézségek, mert a budapesti MigSzol inkább demonstrációk szervezésével foglalkozott, belenyúlva már a politikába, a kormány kritikájába is. Mi nem akartunk a nagy politikai kérdésekben állást foglalni, a migránsok segítése volt a fő cél. Jogi hátterünk nincs, állampolgárok civil hálózataként működünk.- A migránsok útvonala megváltozott, most már Horvátország irányában mozognak. Megmarad-e a szegedi MigSzol a jelenlegi formájában, vagy más célokkal folytatja a működését?- A vasútállomás mellett felállított faházat, amely az akciók központja volt, és egyfajta szimbólummá is vált, nemrég bontották el, mert az új helyzetben már nincs rá szükség. A városi önkormányzattól kaptuk egyébként június végén, itt gyűjtöttük és tároltuk, illetve osztottuk szét az adományokat, de most ez a fajta segítség okafogyottá vált. A határzár felállításáig kaotikus volt a helyzet, napi szinten rengeteg migránst kellett ellátni, néha az ezret is meghaladta a pályaudvaron áthaladó emberek száma. Az elmúlt hónapokban kétszáz-kétszázötven szegedi önkéntes csatlakozott hozzánk, és vett részt a segélyakciókban. Jelenleg nagyon kevés a menekült Szegeden, ők legális úton, tehát a tranzitzónán keresztül érkeznek és regisztrálnak. Akad olyan is, aki illegálisan jut át a határon, és a román határ felől is jönnek néha-néha. Mindössze napi egy-két tucat menekült bukkan fel, nekik továbbra is segítünk, információkkal és ellátással. Az eddigi infrastruktúrát viszont ennyi embernek nem tudjuk és nem is érdemes fenntartani. Raktáron van nagyon sok adomány, főleg ruhák, pokrócok, hálózsák és ágynemű. Ezeket most az önkéntes segítőink kiválogatják, és amit nem tudunk felhasználni, azt továbbítjuk különböző karitatív szervezeteknek, hogy a hazai rászorulók kapják meg. Nem tudjuk, hogy mi lesz, eddig is volt egy-két váratlan fordulat a migránsválságban, készen állunk, ha újra szükség lenne a segítségünkre. De ha tartósan rendeződni látszik a helyzet, felajánljuk a készleteinket a segélyszervezetek számára - Szerbiában, Horvátországban vagy akár a Dunántúlon.- Terveznek-e határon átnyúló akciókat?- Már korábban is voltak ilyen akciók, jelenleg pedig mintegy tucatnyi szegedi önkéntes dolgozik a horvát határnál, bérelt autóbuszokkal viszik oda az adományokat. De a szerbiai oldalon, Horgos és Kanizsa térségében is vannak még menekültek, oda is szoktunk ételt, sátrakat, takarókat vinni.- Milyen segítséget nyújtottak az egyházak, hogyan jelentek meg a helyi gyülekezetek?- Mi úgy próbálunk működni, hogy nem keresünk meg senkit, viszont mindenkitől elfogadunk segítséget. A római katolikus plébániák sokat segítettek, használhattunk egy közösségi konyhát, lehetővé tették a raktározást, sokszor ételadományokat küldtek. A református gyülekezettől is többször kaptunk ételt, evangélikus részről pedig ifi. Cserháti Sándor volt nagyon aktív, az elejétől fogva szinte mindennap jelen volt. Nagyon karakteres és jó képviselője volt az ügynek, amelyet a MigSzol is magáénak vall. A magyar és külföldi önkéntesek, akik ebben a világi, civil szerveződésben részt vettek, az ő személyében korrekt és messzemenőkig hiteles egyházi embert ismerhettek meg. Az evangélikus egyházról, de az egész magyarországi kereszténységről is - mivel a laikus segítők nem nagyon tudnak különbséget tenni a felekezetek között - nagyon pozitív benyomás alakult ki a részvétele révén. A Tótkomlósi Evangélikus Szeretetszolgálat pár alkalommal Röszkén segített: takarítottak, szemetet szedtek, pont azokat a munkákat végezték el, amelyeket kevesen szerettek volna.- A hazai közvélemény meglehetősen felfokozott érzelmekkel viszonyul a migránsválsághoz. Mit tehet egy civil szervezet, hogy józanabb, objektívebb helyzetértékelés alakuljon ki az emberekben?- Az elejétől fogva - a segítségnyújtással párhuzamosan - megpróbáltunk hatni a közvéleményre. Nem manipulációra gondolok: a szándékunk az volt, hogy jelenjen meg egy másfajta kép és szemlélet is a migránsokról, árnyalni akartuk a propagandát. Többek között szociálpszichológiát tanítok a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, szakmai szempontból is felelőtlennek és károsnak tartom, ha összemosódik a bevándorló, a menekült, a terrorista, a bűnöző, a betegségek hordozója... Az idegentől való félelemre építeni nagyon káros. A migránsok elhagyják majd Magyarországot, Szegedről már el is mentek, de a feléjük irányuló bizalmatlanság és kirekesztés itt marad közöttünk. Ennek beláthatatlan következményei lehetnek hosszú távon. Elsősorban a helyi sajtón keresztül tudtunk üzenni, főleg a szegedieknek - ez fontos, mert az elején a lakosság nagyon gyanakvóan nézte a tevékenységünket, megosztó volt a jelenlétünk. Kaptunk csúnya megjegyzéseket, sokszor hallottuk, hogy miért nem inkább a magyar hajléktalanokat segítjük. Hirtelen megnőtt a renoméja ennek a leginkább lenézett és az utóbbi időben kriminalizált rétegnek, ez nagyon érdekes jelenség volt. A taxisofőrök komoly hasznot húztak a menekültekből - átverték őket -, ők különösen élesen kritizáltak minket, mert felhívtuk a migránsok figyelmét, hogy a regisztrációnál kapott papírral ingyen mehetnek vonattal. Két-három hónap alatt viszont el tudtuk magunkat fogadtatni a taxisokkal is. A közösségi oldalakon, a sajtón keresztül az egyedi esetek leírásával közelebb kell hozni az emberekhez a migránsokat, az önkénteseknek és a tevékenységüknek a bemutatásával tudatosan formálni és tájékoztatni kell a közvéleményt. A migránsválságban emberekről van szó, akik az életveszély vagy a reménytelenség miatt keltek útra. El szeretnénk érni, hogy ne a kitaszítottságba érkezzenek meg. Mutassa meg Magyarország és Európa, hogy befogadó közeg. Nem tagadhatjuk meg a segítséget a valóban rászorulóktól csak azért, mert a több százezer ember között tagadhatatlanul vannak „potyautasok" - ez mindig is így volt. ■ Walkó Ádám
