Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-09-27 / 39. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2015. szeptember 27. ► 13 Szekciószemle Hogyfest a jövőnk a számok, a statisztika tükrében? - tette fel a kérdést nagy érdeklődéssel kísért előadásának címében dr. Fábri György, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docense, az Északi Egyházkerület felügyelője a délutáni első szekcióblokk egyik helyszínén, a csarnoktérben. „Számokba zárt hitünkről" a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2012-es népszámlálási adatai, valamint saját kutatásai, egyházszociológiai elemzései alapján tudatosan provokatívnak szánt vitaindító, gondolatébresztő beszámolót tartott. A számok, a tények, a tendenciák nem vidámak; a nyílt beszéd, a szembenézés velük elkerülhetetlen. A problémakört - a magukért beszélő diagramokat - az egyházvezető három alcím alá rendezve mutatta be: 1. Tegyetek tanítvánnyá minden népet; 2. Isten, haza, család; és 3. Láthatóan evangélikus. A találkozó programfüzetében közreadott ismertető sorok előre jelezték, hogy nem lesz könnyű a szembenézés olyan statisztikai adatokkal, amelyeknek azért (is) hihetünk, mert a szemünk is azt látja, amit a diagram, a trendvonal mutat... Kezdetnek itt van a 2012-ben megismert sokkoló adat: a korábban a népesség 3%-át kitevő evangélikusság 2%-ra való csökkenése. Ugyan lehet ezt azzal magyarázni, hogy más módszertannal kérdeztek 2011-ben, mint a korábbi népszámlálások alkalmával, de ezzel csak eltoljuk magunktól a felelősséget, például az azon való elgondolkodást, hogy Magyarország népességének felé miért határolódik el attól, hogy bármelyik felekezethez tartozzon. Figyelemre méltó adatok sora bizonyítja, amit eddig is tudni véltünk, hogy a korosztályi megoszlás tekintetében a fiataloknál csökken, az időseknél nő a vallásosság. (Mi, evangélikusok vagyunk a legidősebbek a más felekezetekkel való összehasonlítást bemutató ábrán: 35% az idősek aránya!)A fővárosból „kiszoruló" istenhit, az egyre komolyabb méretekben tapasztalható szekularizáció vagy a heti templomba járás drasztikus (8%-ról 4%-ra való) csökkenése mind arra mutat: valamit tenni kell, mert ha így megy tovább, a jövő egyházáról tíz év múlva egészen szűk körben fogunk csak tudni egymással beszélgetni... A saját népmozgalmi trendek, trendvonalak a téma szakértője szerint azt mutatják: 2025-ig százötvenezer alá csökkenhet a nyilvántartott egyháztagok száma, s ötvenezer alatt lesz a választói névjegyzékben szereplő evangélikusok száma! Mindez tehát nem egy távoli jövőben bekövetkező, ijesztő vízió, hanem tíz év múlva esedékes - ha nem fordul meg a trend. Feltétlenül figyelmet érdemel az az adat, amely minden lelkészt, presbitert országszerte el kell, hogy gondolkodtasson, s amelyet Fábri György egyházunk egyik legnagyobb nyomorúságaként jellemzett: miként lehetséges, hogy a KSH 215 ezret számláló evangélikusával „szemben” a saját nyilvántartásunk 185 ezer főről tud? Hol van az a 30 ezer ember, aki evangélikusnak vallja magát, „szeretne” az lenni, de nincs a látókörünkben, nem találja velünk a kapcsolatot? Hová bújtak el 2011-ben? Ezt a figyelmeztető jelzést meg kell hallani, látni - és kezdeni kell vele valamit... Ahol a leginkább van mit tenni: konfirmandusaink megszólítása, összegyűjtése, megtartása a gyülekezet közösségében, hiszen kétharmadára esett vissza a számuk a statisztika tükrében. Egyébként a kazuális szolgálatok (keresztelés, esketés, temetés) iránt is csökkent az igény. A „vallás a mindennapokban” alcím alatt bemutatott számok sem biztatók, az országos mintán gyűjtött adatok akár a vallásos szóhasználat, akár a bibliaolvasás terén negatív irányba mozdultak el. Az etnikum és vallásosság kérdése is felvet egy fontos kérdést: egyházunk van ugyanis a legkevésbé jelen a hazai roma népességben. A német és szlovák etnikum pedig a korfa miatt lassan el fog tűnni. Fábri György sok táblázattal, diagrammal, adatsorral vitt egyre közelebb a realitáshoz, végül pedig kérdésfelvetések formájában ösztönözte hallgatóságát a nyílt, közös együtt gondolkodásra. Miben áll a gyülekezetek fontossága? Miért lényeges, hogy az egyház csak ott vegyen át vagy indítson el egy intézményt, ahol az élő, működő gyülekezeti háttér is biztosítva van? Lépést tart-e egyházunk a mai mobil (időben és térben értve a szót) világgal? Jól kezeljük-e közösségeink differenciáltságát? Képesek vagyunk-e egy platformra hozni az egyházat jellemző többszólamúságot, az értékrendek különbségét? Készen állnak-e ezekre a feladatokra a lelkészek és a presbiterek? Megannyi kérdés, és hogy őszinte válaszok szülessenek, egyházunk nyomorúságaival is szembe kell nézni. A hálózatosság mint megoldási mód jelent meg az utolsó kivetített táblák egyikén: életszerűbb egyházszervezeti forma, a hitmegélés közössége, a közösségmegélés lehetősége, az együttműködés kultúrája - hiszen a lényeg, amiért imádkozunk, amiért aggódunk, amiért dolgozunk, amiért a szolgálatunkat, a talentumainkat összeadjuk: ez az egyház a miénk! Ajándék, felelősség, lehetőség, otthon, feladat. ■ Stifner-Kőháti Dorottya Folytatás az 1. oldalról Prőhle Gergely országos felügyelő köszöntésében arra hívta fel a figyelmet, hogy sok előkészület előzte meg a találkozó létrejöttét. „A reformáció kezdetének ötszázadik évfordulója azonban nagyszerű apropót ad az együttlétnek, hiszen világtörténelmi összefüggésbe helyezi a találkozót” - mondta. Az országos felügyelő utalt a világban elindult óriási emberáradat kihívásaira. „Ez jelzi európai civilizációnk, életünk sérülékenységét, és jelzi azt is, hogy mennyi kötelezettségünk van. Mennyi mindenen kell elgondolkodnunk ahhoz, hogy egyszerre tudjuk végezni feladatainkat a keresztény közösségben, és tudjunk keresztényként odafordulni felebarátainkhoz.” Utalt a presbiterek civil foglalkozásának és egyházi szolgálatának kettősségére, mint ahogyan saját munkáját és szolgálatát is kettősség jellemzi. Hangsúlyozta, hogy mindannyiunk értéke a különböző tapasztalat és sokszínűség. Tudatosan építeni kell azokra a tapasztalatokra, amelyeket a presbiterek mindennapi munkájukból hoznak, és összhangba kell kerülni a munkahelyen is a keresztény tanítás elvárásaival. Az ötszáz éves reformátori hagyomány tükrében példát kell mutatnunk keresztény felelősségünkről a világban, gyakorlatiasságunk és elvi elkötelezettségünk segítségével. Az országos felügyelő a találkozó plakátjára utalva a svájci bicska sokféle felhasználhatóságára hívta föl a figyelmet. „A bicska arra is jó, hogy »leszalámizzanak« bennünket. Lehet a különböző lelkiségek, anyagi érdekek kapcsán leszalámizni egy egyházat, lehet lelkész és gyülekezet összefüggésében leszalámizni egy közösséget, lehet politikai összefüggések terén leszalámizni egy közösséget. De legyen ez a bicska a gyülekezeti és missziói osztály szimbólumának, a termékeny gránátalmának a felszeletelésére használatos eszköz! Becsüljük meg a sokféleséget, ne hagyjuk leszalámizni magunkat, hanem azt érezzük meg, hogy bár sokféle lehet az egyház népe, de ez a valódi érték. Ezt kell kifelé is megmutatni, hogy láttathassuk egyházunk értékeit!” Prőhle Gergely figyelmeztetett, hogy a félidőben sok kérdést át kell EPOT - 2015 Tóltekezésre is szolgált az evangélikus presbiterek országos találkozója gondolni: jó-e a struktúránk, tudunk-e élni az elénk táruló lehetőségekkel. „Ötszáz éve együtt lévő közösség vagyunk, világméretű összefüggésekben is tudtunk olyat mondani, ami bizonyított erejű volt. Feladatunk, hogy a következő évtizedekre ennek a felelősségnek a tudatában örömmel tervezzünk.” Jeszenszky Géza történész, az Antall-kormány külügyminisztere, korábbi nagykövet előadásában a reformáció történelmi mérlegét vonta meg. Bemutatta, milyen tényezők alapozták meg a lutheri reformációt, miért tudott olyan gyorsan elterjedni Európában, miben formálta át az európai gondolkodást Luther. Elemezte a reformáció szerepét Európa gazdaságának megerősödésében. Utalt a reformáció és a pluralista gondolkodás alapjaira, a protestáns irányzatok sokszínűségére, és a vallásháborúktól ívet rajzolt egészen a vallási türelemig. „A reformáció éppen úgy járult hozzá az egyetemes kereszténység megtisztulásához, hibái levetkőzéséhez, ahogy a kapitalizmus bírálta, megreformálta és megmentette a piacgazdaságot. A reformáció egyes dogmái lehetnek túlhaladottak, de szelleme, eszméi ma is érvényesek, hatnak, illetve ha már nem hatnak, annak az egész emberiség fogja súlyos következményeit viselni” - állapította meg Jeszenszky Géza. A délelőtt hátralévő részében a résztvevők megtekintették a Zákeus Médiacentrum és az Evangélikus.hu kisfilmjeit, amelyekből egy-egy gyülekezet és intézmény életét ismerhették meg egy-egy személy életén és munkáján keresztül. Szabó Bálintné a Podmaniczky János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola, Molnár Istvánné a Benka Gyula Evangélikus Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Óvoda, Duszka József a Tótkomlósi Evangélikus Szeretetszolgálat, Kovács Barbara Luca és Hajduch-Szmola Patrik az Evangélikus Hittudományi Egyetem, Cselovszkyné Tarr Klára pedig az országos iroda ökumenikus és külügyi osztályának életét és munkáját mutatta be. Pódiumbeszélgetés is zajlott - felkért hozzászólók közreműködésével — a filmekről, Mesterházy Balázs lelkész moderálásával. Lakatosné Hachbold Éva, a Soltvadkerti Evangélikus Egyházi Óvoda vezető óvónője, Majorosné Lasányi Ágnes pedagógiai szakértő, az Evangélikus Pedagógiai-szakmai Szolgáltató és Továbbképző Intézet igazgatója, Pángyánszky Ágnes, az Evangélikus Hittudományi Egyetem lelkésze, Gregersen-Labossa György lelkész, egyházunk diakóniai bizottságának elnöke és Fabiny Tamás értékelte a látottakat-hallottakat. Fabiny Tamás déli imádsága, majd a közös ebéd után szekcióülésekkel folytatódott a program. Ugrin Erzsébet pszichopedagógus, szupervizor, mediátor vezette a gyülekezet és lelkész közötti konfliktusokat, illetve konfliktuskezelési lehetőségeket tárgyaló fórumot. Ezen szó esett a konszenzuson alapuló konfliktuskezelésről, kiemelve az egymásra és egymás érdekeire figyelést, egymás rében? címmel az egyházunk által vezetett statisztikákról, elemzésekről tartott vetített képes bemutatót. Kodácsy-Simon Eszter, az Evangélikus Hittudományi Egyetem adjunktusa az iskolai hitoktatás és a gyüleérzéseinek és gondolatainak megértését, a partnerséget és az emberi méltóság tiszteletét. A presbiterképzés jövője volt a témája a dr. Hafenscher Károly zsinati elnök vezette csoportnak, míg a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára való kormányzati előkészületekről Birkás Antal politológus, teológus, pedagógus adott tájékoztatást. Fábri György északi egyházkerületi felügyelő, egyetemi docens Hogy fest a jövőnk a számok, a statisztika tűk-LU —I LU LU > —I LU U_ o N cc kezet kapcsolatáról, míg Körösi Krisztina lelkész az idősek gyülekezeti helyzetéről referált. Vetítéssel egybekötött beszélgetésben volt részük azoknak, akik a Luther-rajzfilm előkészületeiről tájékozódtak Richly Zsolt rajzfilmrendező és Fabiny Tamás püspök vezetésével. Az élő gyülekezet ismérveit, a gyülekezeti élet szakaszait elemezte Sefcsik Zoltán lelkész, a megnyerni, megtartani, felkészíteni, elengedni, kiküldeni szavakhoz kötve. A szekcióülések után Radosné Lengyel Anna déli egyházkerületi felügyelő segítségével a szekciók egy-egy résztvevője értékelte a hallottakat. A rendezvény Szemerei János nyugati (dunántúli) egyházkerületi püspök áldásával, Mészáros Tamás kerületi felügyelő és Prőhle Gergely zárszavával ért véget. A találkozón végig nyitva volt a Lehetőségek és ehetőségek piaca, ahol különböző gyülekezetekkel, egyházi intézményekkel, alapítványokkal, kiadványokkal ismerkedhettek az érdeklődők. Az Evangélikus központi fúvósegyüttes kísérte gyülekezeti énekeinket; kántorizált és az énekeket vezette Bence Gábor karnagy. Az országos iroda gyülekezeti és missziói osztálya által szervezett alkalom háziasszonya Molnár Lilla lelkész volt. ■ Horváth-Bolla Zsuzsanna Evangélikus.hu
