Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-09-20 / 38. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2015. szeptember 20. *• 3 Borúra derű Takácsi templombelső Lelkésziktatás a szarvas-újtemplomi gyülekezetben ^ Eloszlottak a fellegek a szarvasi evangélikus Újtemplom felett az ünnepi istentisztelet és közgyűlés végére, és ragyogó napsütés üdvözölte a gyülekezet immár beiktatott lelkészét, Cairns-Lengyel Henriettet. A lelkipásztort szeptember 12-én a Nyugat-békési Egyházmegye esperese, Lázár Zsolt iktatta hivatalába. Igehirdetéssel szolgált a Déli Egyházkerület püspöke, Gáncs Péter is. Zord idők tépázták az egykor népes szarvas-újtemplomi gyülekezetét. A többezres hívőseregből mára mintegy száz egyházfenntartói járulékot fizető tag maradt. A város evangélikus közössége azonban - amelyet 1953- ban erőszakosan és önkényesen osztott ketté a kollaboráns akkori egyházvezetés - egységesen és reménnyel telve gyűlt össze, hogy a megválasztott parókus lelkész, Cairns-Lengyel Henriett beiktatásán részt vegyen. Öt éven belül harmadszor iktatnak hivatalba lelkészt a városban - utalt a hányatott múltra a bibliaolvasó Útmutató aznapra kijelölt igéje (Zsolt 86,11) alapján tartott igehirdetésében Gáncs Péter. „Mindig boldogan jövök Szarvasra, de lelkészt iktatni nem szeretnék jönni egy ideig, ezt tessék nagyon komolyan venni” - figyelmeztetett a Déli Egyházkerület lelkészi vezetője, és a közösség, valamint a pásztor közötti tanulás fontosságát emelte ki, hogy egymásra találjanak, és Isten igazsága szerint járjanak közös útjukon. Az iktatási liturgiát Lázár Zsolt végezte, majd - Jn 13,34-35 alapján - Cairns-Lengyel Henriett tartotta meg szószékfoglaló igehirdetését. Mint hangsúlyozta, számára „munkaprogramot” jelent a választott ige. Egy éve érzi és tapasztalja a gondoskodó szeretetet, illetve a krisztusi felszólítást, amely folyamatosságra ösztönöz. A gyülekezetnek nem volt könnyű nyitottnak maradnia, alázatCairns-Lengyel Henriett Pécsett született. Az Evangélikus Hittudományi Egyetemet 1998-ban végezte el. Első szolgálati helye Bonyhád-Majoson volt, majd a Béri Evangélikus Egyházközségbe került. Féléves ösztöndíjat nyert a svájci Bossey-ben működő Ökumenikus Intézettől, majd az Evangélikus Országos Múzeumban dolgozott angol nyelvű tárlatvezetőként. Időközben az Evangélikus Hittudományi Egyetem doktori iskolájában megszerezte az abszolutóriumot. Hét évig szolgált Kötésén parókus lelkészként, ott kötött házasságot a még Svájcban megismert skót Peterrel. 2011-ben Skóciába költöztek. Cairns-Lengyel Henriett itt vallástanári végzettséget szerzett, majd tanárként is dolgozott, de az újra megérzett elhívás visszaszólította. Férje is támogatta e döntését. 2014 augusztusában érkeztek Szarvasra. Elsődleges feladatának azt tekinti, hogy segítse a gyülekezet megerősödését, a családlátogatásokra és az ifjúsági munkára helyezi a hangsúlyt. tál végeznie dolgát, megélnie és továbbadnia a testvéri szeretetet. A frissen beiktatott lelkész rámutatott arra is, hogy a gyülekezetét a múltban kihasználták, becsapták, tagjait kijátszották egymás ellen, ám a hívek nem törtek meg. Cairns-Lengyel Henriett személyes vallomással is kiegészítette prédikációját: az elmúlt években sokat „küzdött” Jézussal, megkérdőjelezte akaratát, szeretetének létjogosultságát. Kilépett a lelkészi szolgálatból, más utakat keresett: tanárként dolgozott Skóciában, ahol ugyan otthonra, barátokra talált - mégis újra elhívást érzett. A Szarvason eltöltött egy év - a közös munka, a szolgálatok, az alkalmak, a gyülekezet nyitottsága és gondoskodó szeretete - pedig megerősítette döntésében. Az áldást követően az újtemplomi gyülekezet felügyelője, Jani Jánosné nyitotta meg az ünnepi közgyűlést. A Déli Egyházkerület részéről Radosné Lengyel Anna felügyelő köszöntötte meleg szavakkal Cairns-Lengyel Henriettet. A szarvas-ótemplomi gyülekezet lelkésze, Lázár Zsolt 2Tim 2,8 alapján emlékeztetett a krisztusi szeretetre. Kiemelte, hogy nemes feladatot kell közösen végrehajtania a város két evangélikus lelkipásztorának. A jogi kérdések elrendezése és a zsinati törvény elfogadása után a ma még két külön egyházközség - reménység szerint - társulni fog. A köszöntők sorát a Kelet-békési Egyházmegye esperese, Kondor Péter folytatta, majd a szarvasi református gyülekezet pásztora, Pentaller Attila, az ótemplomi gyülekezet felügyelője, dr Czinkóczi Mihály és Szarvas város önkormányzatának vezető tanácsnoka, Földesi Zoltán mondta el üdvözlőbeszédét. A gyülekezeti hittanosok és a szarvasi Vajda Péter Evangélikus Gimnázium énekkarának műsora után szeretetvendégséggel folytatódott az ünnepi alkalom. ■ Walkó Ádám ► A korábbi években elvégzett külső renoválást követően idén ősszel a templom 2013-ban elkezdett belső felújítása is befejeződött Takácsiban. A hívek a csaknem két évig tartó szünet után szeptember 12-én, szombaton hálaadó istentisztelet keretében vették birtokba a megszépült épületet. Az alkalmon Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét. A liturgiában Polgárdi Sándor, a Veszprémi Egyházmegye esperese, valamint Németh Katalin helyi helyettes lelkész működött közre. Az ünnepet megtisztelte jeténik velünk. Az ő nyitott szeme a figyelem és a szeretet jele, ugyanakkor fegyelmező erő is. A templom az a hely, ahol a szempárok találkozása, az Isten és ember, illetve ember és embertársa közötti kapcsolatfelvétel megtörténhet. Az istentisztelethez kapcsolódó közgyűlésen Bódi Vilmosné Marton Éva felügyelő köszöntése után Németh Katalin lelkésznő beszámolt az elvégzett munkákról, amelyeket pályázati forrásból, a Magyarországi Evangélikus Egyháztól kapott önrésztámogatásból, illetve a hívek adományaiból sikerült megvalósítani. Köszöntőt mondott Polgárdi Sándor esperes, Vajda György helyi polgármester, a' korábban Takácsiban lenlétével az egyházközségben egykor parókus lelkészként szolgáló Ittzés János nyugalmazott püspök is. A meghívón szereplő íKir 8,29 alapján Szemerei János arról beszélt, hogy Isten lát minket, tudja, mi törszolgáló Tóth Károly soproni lelkész, valamint Szemerei János püspök. A hálaadó ünnepség a helyi művelődési házban tartott szeretetvendégséggel zárult. ■ AM Megvédett disszertáció Sikeresen megvédte Tanítás és tanulás felnőttkorban: szemléletváltás a felnőttkatekézisben című doktori értekezését Pángyánszky Ágnes, az Evangélikus Hittudományi Egyetem lelkésze. A dr Szabó Lajos rektor témavezetésével készített dolgozatot szeptember 11-én vitatták meg a felsőoktatási intézményben. A doktorjelölt válaszai után a bírálóbizottság — tagjai dr. Bodó Sára egyetemi docens, dr Kocsev Miklós egyetemi tanár, dr. Kodácsy-Simon Eszter egyetemi adjunktus, dr. Orosz Gábor Viktor egyetemi docens és dr. Korányi András egyetemi tanár - nyolcvannégy százalékos eredményt hirdetett ki. EvÉlet-infó Tanévnyitó kérdőjelek Új tanév kezdetéhez érkeztünk szülőföldünkön. Magyarországtól eltérően nálunk szeptember 15-én kezdődik az oktatás. Gyermekeink már napok óta az iskolakezdés lázában égtek, és számolták, hányat kell még aludni az ünnepélyes tanévnyitásig. Életük új szakaszának határához érkeztek a kicsinyek, akik most mennek első alkalommal iskolába. Határhoz érkeztek ötödikeseink, akik új környezetben, új közösségekben ülnek be az iskolák padjaiba. A középiskola végzősei pedig izgatottan és aggodalommal készülnek az érettségire, amely vidékünkön a román nyelv és irodalom miatt sok nehézséget okoz számukra. És mindannyian határhoz érkeztünk: szülők és nagyszülők, tanítók és lelkipásztorok, akik már ki tudja, hányadik esztendeje fáradhatatlanul, áhítattal és sok-sok reménységgel, imádságos lélekkel indítjuk iskolába gyermekeinket, vagy lépünk be az iskola kapuján. Régi, mégis új minden. Annyi mindent tudunk, mégis izgalommal tesszük meg az első lépéseket, mert nem tudjuk, mit hoz számunkra az új iskolai év, lesz-e erőnk a feladatok elvégzésére, lesz-e türelmünk az egyre nehezebben kezelhető ifjúság neveléséhez, lesz-e gyümölcstermés a becsülettel elvégzett munka után. Az ember óhatatlanul is fél az ismeretlentől. A diákok aggódva kérdezik: mennyit kell majd tanulni? Ki milyen szigorú lesz a tanítók, tanárok közül? Nem leszek-e beteg - volt olyan, aki még ettől is félt. Milyen erős lesz a verseny? Valaki úgy értesült, hogy az ő osztályukba csupa jeleseket vettek fel. Azok között is van különbség, de ez mikor fog kialakulni? Mennyire kell majd hajtani? A szülők is aggódnak kicsit. Vajon hogy alakul ez az új tanév? Valaki tegnap így sóhajtott fel: jaj, de messze van még a június! Tényleg messze van, ha a jövő évit nézzük. Ha az ez évit, akkor nincs annyira messze, de azon már túl vagyunk. O az év végére gondolt így az év elején. Összességében azonban reménykednek abban, hogy jó tanerőre bízták gyermekeiket, akik szeretettel és becsülettel végzik a rájuk bízott munkát. Ami viszont a sok aggodalmaskodás mellett biztos: egy hatalmas kéz ott lesz felettünk, és ha szükség van segítségre, hozzá bármikor fordulhatunk. Valaki láthatatlanul mindig jelen lesz, vezet, gondot visel és vigyáz ránk. Sepsiszentgyörgyi gyülekezetünkben a múlt vasárnap tanévnyitó istentiszteletet tartottunk. Bár nincs felekezeti iskolánk, gyermekeink a város különböző iskoláiba járnak, fontosnak éreztük, hogy diák és pedagógus egyaránt Isten áldásával kezdje el az évet. Akkor gyümölcstermő az elvégzett munka, ha azt Isten áldó keze öleli át. A sok elhangzó kérdésre és aggodalmaskodásra válaszol az Úr igéje az 55. zsoltárban (23. vers): „Vesd az Úrra terhedet, és őgondot visel rád!” Aki az Úrra veti terhét, tapasztalni fogja, hogy ő - az Úr - minden helyzetben gondot visel rá. Ez a pár szavas tömör üzenet magában foglalja az élet szépségét és varázsát. Ennek birtokában énekeljük gyakran istentiszteleteinken a 86. számú dicséretet: „Gondviselő jó Atyám vagy, / Ó, én édes Istenem. / Látom én, hogy e világon / Minden elhagy, csak te nem.” Ahogy a hívő szülők gondot viselnek gyermekeikre, ugyanúgy, illetve annál is jobban visel gondot az Úr az ő fiaira és leányaira, akik őreá vetik terhüket. Nemcsak átveszi terheiket, hanem azok helyére ajándékozza az ő gondviselését. „Én leszek - mondja - a te jó pásztorod, aki kies legelőre vezetlek téged. Én leszek, aki bölcsességet adok a tanítóknak, hogy odaadó szeretettel tanítsák gyermekeinket. Én leszek békétlenségeidben békességet és jó reménységet adó Urad. Tanácstalanságaidban tanácsolod, úttalanságaidban vezetőd, szegénységedben gazdagítod. Egyszóval én leszek a te szabadítod, akit nemcsak mi Atyánknak szólíthatsz, hanem biztosan tudhatod róla, hogy a tanév minden napján meghallgat, és válaszol imádságaidra." Ő, aki gondját viseli a mező liliomainak és az ég madarainak, mennyivel inkább vigyáz és oltalmaz téged gondjaid hordozásában. Ha ez nem lenne igaz, úgy nem volna érdemes templomba jönni és imádkozni. Azonban az Úr ígéretei mind igazak és ámenek, és ezért szól az apostoli biztatás most az iskolakezdéskor: minden gondotok őrá vessétek, mert neki gondja van és lesz rátok. Újra kezdődik a tanév az iskolákban, és kezdődik a munka a gyülekezetekben is. Újra rendszeresek a hétközbeni alkalmak, bibliaórák, imaórák, énekkari próbák, hittan- és konfirmációs órák, megint együtt van a pénteki ifi - szóval sok tennivaló van előttünk, mert a keresztyének élete csupa tanulni és tenni akarás. Vajon milyen útravalót kapnak tőlünk gyerekeink iskolakezdéskor? Vajon hogyan ápoljuk a ránk bízott, Istentől kapott feladatot, hogy tiszta lelkű gyerekeket neveljünk? A mai világ azt a nevelést nevezi jónak, mely sikeres embereket terem. De akkor hol maradnak az igazi emberi értékek? Ne feledjük el a sokkal fontosabb feladatot, melynek célja, hogy igaz, jó és becsületes emberek legyenek fiaink és lányaink. Gyöngyhalászok vagyunk. Feladatunk mélyen alámerülni a drága kincsekért, céltudatosan keresni és felszínre hoz-ÉGTÁJOLÓ ni a gyerekekben rejlő értékeket. Nevelőmunkánk ily módon meghozza gyümölcsét, szeretetünk pedig szárnyakat ad. így lesz gyerekeink életének minden gyümölcse a miénk is, hisz mi is ástuk azt a kutat, melynek vize életet ad. Kérem a jó Isten bőséges áldását az új tanév kezdetén minden tanulóra, szülőre és pedagógusra, abban reménykedve, hogy a tanév végén mindannyian gazdagabbak leszünk mind tudásban, mind pedig emberségben. Zelenák Józsefpüspökhelyettes Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház
