Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-09-20 / 38. szám
„Minden keresztyénnek, különösképpen pedig mindazoknak, akiket az Úr egyes helyeken az ő egyházában őrállókká rendelt, kötelességük, hogy lássák meg az egyház egykori állapotát és azt, hogy most hogyan lehetne segíteni rajta.” Istenfélő kívánságok 11. oldal „A könyv első, nagyobbik fele a 2009-es EPOT-on a presbiterek által megfogalmazott felvetésekből és a rájuk adott válaszokból áll össze.” Presbiterek a tükörben W- 13. oldal „így köszöntünk téged is, kedves olvasó: »Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged!« (4MÓZ 6,24) Kívánjuk, hogy a próbák, bukások, nehézségek, szenvedések ellenére merj az Úr tanítványává lenni, hiszen neki semmi sem lehetetlen! Bízz egyedül benne, s bízd rá egész életed!” Az Úr országáért - országunk határán túl !► 15. oldal Evangélikus templom - nyitva? 6. oldal Mandák-sziget !► 7. oldal Láttál-e kalasnyikovos angyalokat? !► 8-9. oldal „Hiány, ami jelen van..!’ !► 10. oldal Zac !► 11. oldal Az információ - élet W- 15. oldal Heinrich Bedford-Strohm bajor püspök is tájékozódott hazánkban a menekülthelyzetről Tudósítás az 5. oldalon Hittel és tudással Tanévnyitó az Evangélikus Hittudományi Egyetemen ► Százhatvan hallgató és tizenhét oktató kezdi meg a 2015-2016-os tanévet az Evangélikus Hittudományi Egyetemen (EHE). A szeptember 11-i tanévnyitó istentisztelettel vette kezdetét, majd ünnepi ülés következett. Ezen köszöntötték az elsőéveseket, átvehették megbízólevelüket a hatodéves képzésben részt vevő mentorok, illetve habilitációs és doktori oklevelek átadására is sor került. Nincs új a nap alatt „...hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt” - hangzott az ige (2Pt 1,5b; Károli-fordítás) az ünnepi eseményen. A teológiai oktatásért felelős püspök, Fabiny Tamás hangsúlyozta, hogy hit és tudomány nem egymásnak ellentmondó, hanem egymást erősítő erő. „Olyan tanító egyház akarunk lenni, ahol jó lelkiismerettel tudjuk hitünket megélni és a természettudomány téziseit elfogadni. Nem elzárkózni kell a tudástól, éppen ellenkezőleg: tudomány iránt érzékeny, kultúrát szerető hívők, lelkészek alkossák a 21. század kereszténységét!” - mondta. A püspök az intézmény egykori professzorát, Prőhle Károlyt idézve kiemelte, hogy az evangélikus teológia helyét és szerepét az határozza meg, hogy sikerül-e hívő és tudós teológusokat képezni. Fabiny Tamás arra biztatta a hallgatókat, hogy a tanulás küzdelmét, a tudásra való fogékonyságot őrizzék meg, és műveltséggel képviseljék a hitet. „Ne felejtsétek el, hogy nemcsak egymás kezét fogjátok, egymást segítitek, kíséritek, hanem mindvégig ott van veletek az, aki küldött, akinek szolgálatára hivatást kaptatok” - erre már Szabóné Mátrai Marianna, az egyetem gyakorlati intézetének vezetője hívta fel a hatodévesek és mentoraik figyelmét, majd Szabó Lajos rektor áldással indította szolgálatba őket. „Úgy kezdhetjük ezt a tanévet, hogy hallgatóink egyharmada elsőéves. Mindez jelzi, hogy nemcsak a teológiai képzésnek, hanem a statisztikák ellenére egyházunknak is van jövője!" - hangsúlyozta beszédében Szabó Lajos. Szólt arról, hogy az Európát ért új kihívásokra az egyháznak a lelkiség megerősödésével és a szociális érzékenység gyakorlásával kell válaszolnia. „Erősebb lélekre lesz szüksége mindenkinek, aki az egyházon belül bármilyen szolgálatot is vállal” - emelte ki. A rektor Beszámolt továbbá arról, hogy ez évben az Ökumenikus Segélyszervezettel létrejött együttműködés eredményeként a hallgatók menekült gyermekek között vállalhatnak önkéntes szolgálatot. „Nemcsak az egyházon belül, hanem a társadalomban is érzékenyítési programra van szükség, erre mi a diakónia, a pasztoráció és az önkéntesség hangsúlyozásával, valamint cselekedetekkel válaszolunk” - mondta Szabó Lajos, kiemelve, hogy ez az év a tudás megszerzése mellett a lelki, közösségi megújulás lehetőségét is kínálja. Az ünnepi ülésen adta át az akkreditációs tanúsítványt Fodor György professzor, a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság Hittudományi Bizottságának elnöke az egyetem rektorának. Szintén az ülésen vehette át az EHE-n megszerzett habilitációs oklevelét Hanula Gergely és Németh Tamás; mindketten a Pápai Református Teológiai Akadémia docensei. A tanévnyitó keretében avatták doktorrá Szabó B. András evangélikus lelkészt. Csepregi Zoltán professzor jelentését követően Orosz Gábor Viktor egyetemi docens laudációjában kiemelte, hogy az új doktor értekezése nemcsak a teológia, hanem más tudományterületek számára is érdekesen közelíti meg a pénz és az etika' viszonyának kérdését. Szabó Lajos rektor ezután tanársegédi megbízólevelet adott át László Virgilnek, illetve bejelentette, hogy e tanévben köztársasági ösztöndíjban Réth Katalin, míg Csonka Albert ösztöndíjban Hajduch-Szmola Patrik részesül. Az ünnepi tanévnyitó offertóriumát az Evangélikus Hittudományi Egyetem a Magyarországi Evangélikus Egyház menekültek között végzett segítő szolgálatának támogatására ajánlotta fel. ■ Galambos Ádám Az e tanévben gyakorlati (hatod-) évüket, illetve elsőévesként tanulmányaikat kezdők névsora a tudósítás hosszabb változatában, azEvangélikus.hu honlapon olvasható. ■ Korányi András Kereszténység és realizmus - az elmúlt évtizedekben, sőt évszázadokban a szellemi és politikai élet meghatározó köreiből számosán hallatlan nyomást gyakoroltak annak érdekében, hogy bizonygassák és széles körben sulykolják e két fogalom alapvető ellentétét. Európa hangos volt az olyan nézetektől, hogy a vallásos meggyőződés - és különösen ennek konkrét formája, a hívő keresztény elkötelezettség - tisztán idealizmus, az anyagi és hétköznapi valóságból való elmenekülés az ábrándok, rosszabb esetben pedig a fanatikus irrealizmus világába. A vallás csupán a néptömegek ópiuma, mondta Lenin, de mondhatta volna ezt a kommunista vezér mellett bármelyik szélsőséges nézetekre hajlamos - akár nacionalista, akár liberális - főideológus is. Ahogyan mondták, sőt mondják ma is. Se szükségünk, se kényszerünk ne legyen arra, hogy tagadjuk: tényleg voltak és vannak ilyen emberi és bibliai, jézusi szemszögből nézve is életszerűtlen, sőt életidegen keresztény vallásos felfogások, magatartásformák. Mégis merjük nyíltan vállalni és kimondani azt is, hogy a szóval és tettel megvallott kereszténység realizmusa, a valós emberi problémákra adott valós isteni szeretet és segítség hirdetése és megvalósítása volt mindenkor a keresztény egyház és közösségek alapvető elkötelezettsége - a katakombákban idegeneket eltemető ókeresztényektől a Melanchthon által megújított iskolákon keresztül a modern egyházi szeretetszolgálatig. Persze a kereszténységet érő növekvő nyomás a legújabb időkben egyre inkább összekapcsolódott azzal az elvárással is, hogy az egyház és az egyes keresztények ezzel együtt váljanak az újabb ideológiák lojális kiszolgálóivá. Lehetőleg ne csak együttműködő társutasként keressék meg a helyüket a mellékszereplők listáján, hanem bibliai és egyházi szlogenekkel támogassák is meg a fennálló ideológiai áramlatot, hatalmi elitet. Mindezt persze díjazza a diktatúra által irányított vagy az ideológiai nyomásra előbb-utóbb hasonuló nyilvánosság és közízlés is. így volt ez minden elvakult ideológiával, különösen is a véres közelmúltban. S ha manapság döbbent tanúi vagyunk a világban s különösen az Európa körül zajló drámai eseményeknek, akkor azt is láthatjuk: újra így lett, így van ez ma is. Arról, hogy a keresztények mitől is keresztények manapság, széltébenhosszában hallunk véleményeket, minősítéseket, megfellebbezheteüen ítélkezéseket. Olyanoktól is szép számban, akik legfeljebb hírből ismerik a vallást, a hitet, de politikusként vagy közszereplőként megszokták, hogy ők a főszereplők a nemzetközi helyosztó gálákon. Olykor könnyebb, olykor nehezebb kihámozni a lényeget: a keresztények csak akkor igazán keresztények, ha közben ezt vagy azt támogatják szóban és tettben. Lehetsz keresztény, de csak akkor, ha világosan és nyilvánosan elkötelezted magad valamilyen ideológia, eszmerendszer - és persze annak mai prófétái - mellett. Az elmúlt legalább száz év tükrében ezért szembe kell néznünk két égető tapasztalattal. Egyrészt azzal, hogy milyen brutális nyomás jelentkezett (és jelentkezik ma is), hogy az egyház kössön eszmei házasságot a politikai liberalizmussal, nacionalizmussal vagy szocializmussal. (Koronként változik, melyik az elvárt, melyik a kifizetődő...) Másrészt azzal, hogy milyen drámai következményekkel és identitásvesztéssel jár, ha ezt a múltban megtette, vagy megteszi ma. Európa mára nagy tömegekben tépte ki vallásos, hitbeli gyökérzetét. Makacsul mantrázza a nagy politikai ideológiák dogmáit és ábrándjait - sajnos olykor egyházi közreműködéssel -, miközben a mindennapi realitásokkal alig tud mit kezdeni. Nem csak a migránsok előttünk és közöttünk zajló drámája mutatja meg, hogy mennyire ízléstelen pártpolitikai eszközzé lehet vándorlók és itt élők emberi sorsa, jövője, élete lényegében minden egyes érintett európai országban. Ugyanilyen szembesülés kontinentális közösségünkben a liberális kapitalizmus gátlástalan érvényesülése a gazdasági életben vagy a szociális szolidaritás rendszereinek - magától értődőnek vett - üzletszerű lefaragása. A felelős tervezésnek, a jelen és jövő generációit józanul tiszteletben tartó magatartásnak a hiánya nemcsak ökológiai, de gazdasági és po-Arról, hogy a keresztények mitől is keresztények manapság, széltébenhosszában hallunk véleményeket, minősítéseket, megfellebbezhetetlen ítélkezéseket. litikai téren is tragikus klímaváltozást, drámai válságjelenségeket mutat. Úgy tűnik, az önbizalomtól duzzadó és dühödt ideologikus gondolkodásnak nincsen már receptje a mára, és Isten őrizzen meg minket attól, hogy a közelmúltban csődöt mondott ideológiákból próbálják összefoltozni a jövőnket is! Már régen ideje volna visszatérni a realizmushoz, a valóság tiszteletben tartásához, hogy a valós problémákra valós megoldások szülessenek újra. Ahogyan Jézus is realista odaadással látta az embert, s ahogyan Jézus is az emberi valóságot magára véve teljesítette be a gondviselést és a megváltást. S ahogyan a keresztények közösségei is inkább realisták, mintsem ideológiai vagy teológiai izmusok követői voltak és lehettek, ha az Úr Jézus követői akartak lenni, maradni. A szerző lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyháztörténeti Tanszékének professzora
