Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-09-13 / 37. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2015. szeptember 13. 15 A som: tavasszal szép, ősszel ízletes ^ A tavasz első hírnökeként bontja apró virágait kertünkben a (húsos) som, és ahogyan Kányádi Sándor kedves verssorai hirdetik, valóban „aranysárga a világ” tőlük - de legalábbis a kert egy kis szeglete, ami igazán üdítő látvány a hosszú, téli szürkeség után. A nyár végén érni kezdő, hetekig pirosló bogyók eddig leginkább csak a madaraknak okoztak örömet, idén azonban elhatároztam, hogy kibővítem kamránk ízvilágát a som fanyarságával is. S hogy miért tartott évekig, míg erre az elhatározásra jutottam, miközben számtalan gyümölcs került már fel a kamra polcaira különböző formában? Nos, a som viszonylag apró gyümölcseinek feldolgozása - hasonlóan a bodza- vagy a csipkebogyóhoz - meglehetősen kézimunkaigényes folyamat. A részletes feldolgozás ismertetése előtt érdemes egy kicsit megismerkedni magával a növénnyel is. A somfélék családjába több faj tartozik, melyek az északi félgömb mérsékelt övi részein fordulnak elő Észak-Amerikától Európán át egészen Ázsiáig. Megjelenésük igen különböző: legtöbbjük lombhullató fa vagy cserje, bár akad köztük örökzöld, sőt lágy szárú is. Virágjuk, termésük szintén különböző formákat mutat, és fontos megjegyeznünk, hogy nem mind alkalmas emberi fogyasztásra! Hogy a som régi, a Kárpát-medencében is honos növényünk, arra a helység- és családnevek is utalnak. A Somló hegy például onnan kapta a nevét, hogy egykor szinte teljes egészében som borította. A Kárpát-medencében, így hazánkban is két somfajjal találkozhatunk vadon: a veresgyűrű sommal (Cornus sanguinea), illetve a húsos sommal (Cornus más), melyek közül az utóbbi termése ehető. Dísznövényként is telepítik őket. A veresgyűrű som három-négy méterre növő, terebélyes cserje. Lombja ősszel skarlátpirosra színeződik, a vesszője télen sötétvörös, ez adja díszítőértékét. Május-júniusban, lombfakadás után nyílnak fehér virágai. Termése apró, gömbszerű, sötétlilás. A húsos som három-hét méter magasra nő, tősarjairól könnyen telepíthető. Lombja sárgára színeződik, sárga virágai március-áprilisban, még lombfakadás előtt nyílnak, a méhek is szívesen látogatják őket. Gyümölcse hosszúkás, élénkpiros (ma már léteznek nemesített fajták, amelyeké lehet sárga), másfél-két centiméter nagyságú, de nemesített változatban a három-négy centimétert is elérheti; viszonylag nagy, kemény magot tartalmaz. Szeptember elejétől érik, húsa puha, édes-sa-ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Sánta Anikó ararat@lutheran.hu vanykás ízű, karotinban gazdag. Magas a C-vitamin-tartalma. Készíthető a gyümöcsből lekvár (nyersen is!), dzsem, szörp, mártás (melyet leginkább vadhúsokhoz ajánlanak), bor, likőr, sőt akár pálinka is. Az éretlen termést az olajbogyóhoz hasonlóan már az ókortól kezdve eltették sós vagy ecetes vízben, borecetben tartósítva pedig a kapribogyót helyettesítheti. A gyümölcs szedését akkor érdemes elkezdeni, amikor már sötétbordóra színeződött. Mivel nem egyszerre érik, éretten pedig könnyen lepottyan, elég nehéz belőle egyszerre nagy mennyiséget szüretelni. (Leszedve néhány napig tárolható.) A következő nehézséget a mag eltávolítása jelenti. Mivel nem válik el könnyen a húsától, nyersen, kézzel kimagozni csak a legelszántabbaknak javasolható. Ha lekvárt főzünk belőle, jó megoldás, hogy mosás után (annyi vízben, amennyi rajta marad) óvatosan megpároljuk, majd egy nagy lyukú szitán, szűrőn átpasszírozzuk. (Nálam - többféle próbálkozás után - a műanyag gyümölcsmosó szitán krumplitörővel való ügyködés vált be.) Mivel hosszas előkészület és kézi munka után sem kaptam túl nagy mennyiséget, ezért almával párosítottam, amely az ízét jól kiegészítette, és az állagát is javította. Somlekvár készítésénél a hozzáadott cukor mennyiségét illetően (ami gyümölcskilogrammra vetítve értendő) eltérőek a vélemények. Alapszabály, hogy függ az ízléstől - ki édesebben, ki kevésbé édesen szereti (nálunk a harminc dekagramm vált be) -, de mivel a somnak meglehetősen savanykás-fanyar az íze, nem nagyon tudunk ötven dekagramm alá menni (egyes receptek nyolcvan-kilencven dekagrammot is javasolnak, de ez nagyon soknak tűnik). Évek óta tartósítószer nélkül készítem a lekvárokat, és celofán sem kerül az üveg és a tető közé. Természetesen a tiszta üveg és a sérülésmentes, jól záródó fedő elengedhetetlen. (Ez utóbbiakat időnként érdemes lecserélni.) Forrón megtöltve, öt perc fejre fordítás után néhány napra száraz dunsztba kerülnek az üvegek, majd a kamra polcaira. Tartósítószer nélkül a lekvárok felbontás után nem állnak el sokáig, ezért érdemes inkább kisebb üvegekbe tölteni és rövid időn belül elfogyasztani őket. A munka „gyümölcsének” eredményét majd csak később tudom megítélni, de remélem, sikerült kedvet csinálnom ahhoz, hogy újra felfedezzük ezt a mára háttérbe szorult, értékes növényünket. ■ Jerabek-Cserepes Csilla Telegdi Róth Lajosra emlékezünk Jeles evangélikus vallású tudósaink között tartjuk nyilván Telegdi Róth Lajost. Százhetvenöt esztendeje, 1841. szeptember 10-én született Erdélyben, Brassó városában. Mivel édesapja, Telegdi Róth Ágost törvényszéki bíró, udvari tanácsos Bécsben kapott állást, tízéves korától a császárvárosban élt családjával. Itt folytatta középiskolai tanulmányait. A földtannal a bányászat révén került kapcsolatba: 1860-tól 1864-ig szászországi és stájerországi bányászakadémiákon tanult. Valódi világjáróként szakmai gyakorlati éveit önkéntesként Morvaországban töltötte 1864-1866 között, vaskohászati és kőszénbányászati területen. Aztán háromszor is hazatért. Előbb Bécsben kapott állást, az ottani földtani intézetben geológusként foglalkoztatták, majd a kolozsvári bányaigazgatóságon dolgozott, utóbb Budapesten a pénzügyminisztérium bányászati számvevőségén (a gyakorlati idő leteltével) bányászati számtiszti pozíciót töltött be. Innen került a szakma csúcsát jelentő Magyar Királyi Földtani Intézethez. 1870-től végigjárta az intézmény szamárlétráját: előbb gyakornok, majd segédgeológus, aztán osztálygeológus. Tehetsége, szorgalma és nagy munkabírása révén végül betöltötte a (királyi) főgeológusi posztot, és elnyerte a (magyar királyi) bányaügyi főtanácsosi címet. Munkásságának középpontjában a földtani térképezés, valamint a kőszén- és kőolajkutatás állt. Rendszeresen publikált a mértékadó hazai és külföldi szaklapokban. A földtan szakmai szervezeteiben aktív szerepet vállalt, 1901 és 1904 között a Magyarhoni Földtani Társulat elnökeként tevékenykedett. 1913-ban vonult nyugállományba. Szerető felesége, hű társa, Pillér Márta alig negyvenévesen hunyt el (1855-1896). AIII. osztályú Vaskorona-rend lovagjának (hogy korának egyik igencsak jellemző kitüntető címét idézzük) négy gyermeke született: (az ifjabb) Lajos, Jenő, (a szintén kiváló geológus) Károly és (egyetlen leányként) Margit. Telegdi Róth Lajos szép kort ért meg, életének nyolcvanhetedik évében, 1928. április 16-án rövid betegség után a fővárosban hunyt el. Rá két napra a Kerepesi temetőben evangélikus szertartással búcsúztatták, majd helyezték örök nyugalomra. Síremléke napjainkban is látogatható a Fiumei úti Nemzeti sírkert 43-as parcellájában, az í-es soron levő 27-es számú sírhelyen. ■ Rezsabek Nándor EVEL&LEVEL&LEVEL Eutanázia? „...az idők gonoszak. Éppen azért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg mi az Úr akarata” (Ef 5,16-17) Az Isten irántunk való felmérhetetlen szeretete az, hogy ő „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére” (íTim 2,4). Nagy küzdőpálya az élet, és a sporthoz hasonlóan nagyon sokszor a végén, a cél előtt a legkeservesebb a küzdelem, de ahhoz, hogy győzzünk, végig kell harcolni. Mit tehetünk a cél érdekében azzal, akinek segíteni akarunk? Éveken át felkészíteni, testileg-lelkileg erősíteni, vele futni, hangosan biztatni. Nem rántanánk le a futópályáról vagy ki a küzdőtérről, hogy megpihentessük szegényt a cél előtt. „Jó halál”, ha nem ér váratlanul, mert Jézus Krisztus vére engem is befedez, és őmiatta Istennel megbékélve és lehetőleg embertársaimmal is békességre jutva tanúskodhatok Isten szeretetéről, és így léphetek át az örök életbe. Milyen sok tapasztalatuk van lelkipásztoroknak arról, hogy egy Isten által előkészített, régóta súlyos beteg ágyához vitt úrvacsora után megkönnyebbült vagy esetleg rövidesen békességben hunyt el a szenvedő. Az Evangélikus Élet 2015. augusztus 9-i számának 4- oldalán megjelent írások arra figyelmeztetnek, hogy vigyáznunk kell. Humánusnak tűnő gondolatok megváltoztathatják vélekedésünket, és komoly veszedelembe sodorhatnak! Évekkel ezelőtt (még az NDK-ban) egy keresztény orvosi konferencia témája volt az eutanázia. Megnéztünk egy filmet is, mely egy volt azok közül a nagyszerű színészekkel, kiváló kivitelben megjelent „művészi alkotások” közül, melyek arra szolgáltak, hogy átformálják az emberek gondolkozását a náci Németországban, hogy természetesnek vegyék: vannak emberek, akiknek az élete értéktelen, jobban járnak, ha életüknek véget vetnek. Sokan elhitték! Nagy kísértés erre, ha látjuk szeretteink szenvedését. Hála legyen Istennek, hogy arról, hogy mikor jön el az az óra, amikor magához hív, egyedül Isten dönthet! Azért is hálát adhatunk, hogy Magyarországon a hatályos törvény szigorúan tiltja az orvosokat attól, hogy tevékenységükkel vagy fontos beavatkozás elmulasztásával siettessék a halál bekövetkezését. A halálosan beteg és hozzátartozója együttesen kérhetik a nehézségekkel járó és eredménytelennek látszó kezelés helyett a tüneti kezelésre való áttérést, melyben a beteg a lehető legkörültekintőbb testi-lelki szükségleteit látják el. ■ Drenyovszky Irén (Budapest) Emlék a kolozsvári evangélikus iskola utolsó tanévéből Kedves levelet kapott szerkesztőségünk Monorról: Kerekes Gabriella küldte el a kolozsvári evangélikus iskolában hatvannyolc évvel ezelőtt kapott ellenőrző füzetének másolatát, benne érdemjegyei. Levelében szép rendben hozzáfűzte gondolatait a mai nevelési problémákról. Szépírásból első elemistaként is a legjobb, 10-es osztályzatot kapta, s most is példás, ahogy a betűket papírra veti. Ahogy most a régi iratokat rendeztem, a kezembe került az elsős iskolai értesítőm, amelyet az 1947-48-as tanévben a kolozsvári evangélikus iskolában kaptam. Elnézegettem az akkor tanult tantárgyakat. Most, az új tanév kezdetén, hallva a tanítók, tanárok, szülők és nevelők problémáit, elgondolkoztam azon, hogy vajon hol a baj. Mi hatvannyolc évvel ezelőtt tanultunk az emberi és állampolgári kötelességekről, a közjavak megbecsüléséről, egészségügyi szokásokról, tisztálkodásról. Ha a közjavak megbecsüléséről tanítanának, látnánk-e annyi falfirkát, a vonatokon annyi összefirkált ablakot vagy a távolsági buszokon felhasított üléseket? Az iskolát sajnos az 1949-es reform megszüntette, de az ott tanultakat soha nem felejtettük el. így imádkoztunk: TANTÁRGYAK É rd e mj e évharm.yek (ént Évi középjegy 1. 11. III. Romón olvasói — — —- 3 -Román nyelvt. és fogalmazás _Magyar olvasás — — \0 40 \CMagyar nyelvi, és fogalmazás KO {0 Olv., szavald, isk. színház — ic' Áo IC Történelem — — — — _Az ember és áll. polg. köt. — 9 3 3 Közjavak megbecsülése — ÁC k I !o Vallás —' - — — -t «1 q Mennyiségtan — — — 40 *> Ko Éle Természetrajz és gazdaságtan 3 Fizika él kémia — — — . Földrajz — — — ■ — — <t 1* 3 , hogy jól töltsük itt napodat, hogy ne legyünk itt hiába, e szent célú iskolába. Ámen most is, midőn hazamegyünk, hogy munkánkat jól végeztük, szívünk-lelkünket műveltük. Otthon is meglássék rajtunk, jó szüléink örömére, Szent neved dicsőségére. Ámen
